Vasárnapi Ujság – 1866
1866-06-03 / 22. szám - Weber Henrik 22. szám / Arczképek, Hazaiak - Weber Henrik (arczkép) 261. oldal / Élet- és jellemrajzok - Vasco de Gama szobra Cintra mellett. Keleti G. 22. szám / Táj- és utiképek, Külföldiek - Gyémántfuró 22. szám / Természettudomány; ipar; művészet; gazdaság; népisme
22-ik szám Tizenharmadik évfolyam Előfizetési feltételek 18»«-dik évre: a Vasárnapi Ujság és Politikai Újdonságok együtt: Egész évre 10 ft. Fél évre 5 ft. Csupán Vasárnapi Újság: Egész évre 6 ft. Fél évre 3 ft. — Csupán Poliikai Újdonságok: Egész évre 6 ft. Fél évre 3 ft. Hirdetési díjak: a Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságokat illetőleg, 1866. január 1-től kezdve: Egy, négyszer halálozott petit sor ára, vagy annak helye egyszeri igtatásnál 10 kiba; háromszor vagy többszöri igtatásnál csak 7 kiba számíttatik. — Külföldre nézve kiadó-hivatalunk számára hirdetményeket elfogad, Hamburg és Altonában: HanskiNlciu és Vogler. — M.Frankfurtban : Jieger könyvkereskedése; Bérsben : Oppelik Alftjos. — Bélyeg-dij, külön minden igtatás után 30 ujkr. Május hó 16-kának délutánján a képzőművészeti társulat küldöttsége, egy gyászoló fiatal özvegy kis gyermekével és közel rokonok és barátok szomorúan seregeltek a korán kimúlt Wéber Henrik koporsója köré. Alig hisszük, hogy e név olvasóink előtt idegen hangzású lenne; ő magyar festészeink egyik képzettebbje volt s alig van terem, melynek falát jeles képe „Hunyady Mátyás Budára vonulása" nem ékítené. Wéber Henrik 1818-dik évi május 24-én született Pesten. Atyja közbecsülésben állott kereskedő volt, ki a kis Henrikből mindenkép tudós férfiút akarván képezni, korán a könyvek mellé szóktá. Henrik örömest tanult, de még örömesebb rajzolta be könyve lapjainak szegélyét képzelmephantastikus alakjaival, ha pedig egy-egy képes könyv akadt kezeibe, órákig ellapozgatott benne. Atyja, észrevéve a gyermeknek a rajzolás iránti hajlamát, egy alkalommal rajzmesterrel lepte meg. Rövid idő alatt oly nagy haladást tett a rajzolásban , hogy mestere a legszebb reményeket táplálta iránta. A gymnáziumi tanfolyamot 1834-ben befejezvén, az ifjú előtt állott a pályaválasztás nehéz órája; érezte, hogy a művészi pálya számtalan tövissel van megrakva, de azért kijelenté szüleinek, hogy a bécsi képzőművészeti akadémiát óhajtaná látogatni. Atyja e vágyát nem ellenezte és a fiatal, alig 16 éves Wéber Henrik édes ábrándok közt indult Bécsbe, ifjúsága rózsaszínben festé le előtte a művészvilág dicsőségeit. Szorgalmasan látogatta 1835-től a képzőművészeti akadémiát, és noha szabad ideje alatt rajzórákat adva és egy bécsi kőnyomdában rajzolva, kereste is az élet fenntartására szükséges eszközöket, rövid időn az akadémia legjelesebb tanítványai közé küzdötte föl magát. Kitartó szorgalommal rajzolta vázlatait és tanulmányozta kedvetcz tárgyát, a történelmet, melynek megkapóbb alakjai élénken Wéber Henrik. (1818-1866.) foglalkoztaták fogékony lelkét. 1837-ben az akadémia tanárai mint legméltóbbnak, neki itélék a báró Gundeltől a történelmi szakra alapitott első dijat, mely kitüntetés nem kis ösztönül szolgált a fiatal művész dicsőségvágyára. Az akadémiában eltöltött négy év után már mint festő látogatta meg szülőföldét, rokonai, ismerősei tárt karokkal fogadák és számos arczképre kapott megrendelést. De úgy látszik, az arczképfestésben nem talált nagy örömet. Nemsokára újra fölvette vándorbotját, utazásának czélpontjául a műkincsekben gazdag Münchent tűzvén ki, itt is huzamosabb ideig látogatta a képzőművészeti akadémiát, 1841 és 1842-ben pedig számos kirándulást tett a szomszédos Tyrol és Sveicz gyönyörű vidékeire, hogy a leghivebb forrásból, az örökszép természetből meríthesse tájképfestői tanulmányait. 1846-ban ismét nagyobb művészi körútra indult Münchenből ; Velencze, Florencz, Róma oly helyek voltak, melyeken már rég titkos áhítattal andalgott az ifju lelke, és most alkalma volt mindazon műremekeket saját szemeivel látni, tanulmányozni, melyek fölött a világ legelső művészeinek halhatatlan szelleme lebeg; bejárta Velencze és Florencz gallériáit és álmélkodva nézte az örök város műkincseit ... a művész álmai szépek, csak az a kár, hogy elérhetlenségüknél fogva olykintók. Huzamosabb ideig tartózkodván Rómában, szorgalommal tanulmányozta és másolta a nagy mesterek müveit. Itt készité azon szép festményének vázát is, melyet a pesti műegyesület 1855. évi mülapjának választván, „Hunyady Mátyás bevonulása Budára" czim alatt ezer és ezer példányban köre nyomatott. Wéber Henrik szellemi kincsekkel megrakottan tért vissza olaszországi hosszas tartózkodása után szülőföldére, és állandóan megtelepült Pesten. Művészi hire megelőzte, ugy hogy számos arczképekre és egyéb művekre kapván itthon megrendelést, nem kényszerült több más festészünk szomorú példájára külföldre vonulni vagy a megélhetés keserű harczát küzdeni. E mellett szorgalmasan dolgozott eredeti kompozíczióin, melyek nem egy család teremének képezik ma hazánkban díszeit. Számos jobb műve közül különösen kiemelendők: „Salamon király a börtönben.1" — „Judith és Holojernes" — „Aratási ünnepély" — ,,Mátyás a juhásznéved" — „Rebekka" — „Jézus a gyermekek közt" — ,, V. Ferdinánd király megkoronáztatása Pozsonyban" — „A haldokló dalnok" stb. 1858-ban a szerelem rózsaláncza éltét egy kedves, szellemdús hölgygyel, Calderoni Annával fűzé össze, mely boldog házasságának gyümölcse kiskorú fia Henrik, kiben az atyának minden öröme, boldogsága öszpontosult. WÉBER HENRIK.