Vasárnapi Ujság – 1868
1868-01-19 / 3. szám - Mátyás király Szabácsnál (képpel) 29. oldal / Történelem; régiségek és rokon tárgyuak
29 rák tetejében, más más helyzetben mindenütt. Egyiken hosszú létrát tart Harosan a talpain; Tom fölmász azon a tetejére, folyvást át meg átbujkálván a fogak közt. Ott aztán hasra fekszik a létra egyik oszlopának végére, egészen úszó helyzetben a levegőben, s az érette haját felállni érző közönségnek azt mondja boldog vigyorgással : „Megvan!" A másik ábra egy virágkosár, amelybe három létra van alkalmazva háromszög alakba. Tom oda is fölmász és fejére áll s sok minden nehéz helyzetben mutogatja ügyességét, és vigyorog mindannyi után s azt mondja: „Megvan!" Bámulatos a Ha-ro-san ügyessége, hogy úgy tudja egyensúlyozni lábaival mászás közben is, mikor a szegleteken csüng is a kisfiú, hogy félre nem billen. Mindezeket fölülmúlja a harmadik mutatvány, a midőn a hanyatt fekvő Ha-ro-sannak nehéz kádat dobnak oda; ő kifogja lábaival, lapdázik vele, mint mink egy almával; hol fenekén pörgeti körül, hol oldalán tartja. Ez pedig még csak a könnyüje. Most jön Tom, fölmászik a Ha-ro-san lábain oldalvást nyugvó kádba s azt mondja: ,,Megvan!" Pedig még nincs meg. Ezután nyujtanak oda rendre nyolcz darab kis azokat rendre a nagy kád alá helyezi csöbrét. Harosan, ugy hogy egy hosszú oszlopot képeznek. Ez ingatag oszlop végén a nagy kád, a kádban Tom mosolyog. És nem elégszik meg ennyivel, hanem kimászik a kádból, annak szélén át, a tetejére. íme már a fejére állott. Meghűl a vér a nézőben, de Tom föláll, mosolyog és mondja, hogy: „Megvan!" Azután megint bekanyarodik a kádba s már hinnők, hogy elvégződött a mutatvány, de hogy száll le a kisfiú? Egyszerre csörtető robbajjal kihullanak az a apró csöbrök ; nagy kád és abban Tom zuhannak lefelé. Azt hinné az ember, vége a gyereknek, még a lent fekvő férfinak is. Pedig ő intézte az egészet ; ő rúgta ki a csöbröket és oly ügyesen, hogy eközben a nagy kád oldalvászi helyzetéről fenekére fordult és ugy esik egyenesen az ő lábára; lánbaival kifogja, gyerekkel együtt körbe pörgeti; majd fölrúgja újból s mig a kád messze gurul, a gyerek lábaira esik vissza s ott játszik ő azzal mint egy kis labdával. Megvan! Fölugranak, köszöntésül letérdelnek, földre borulnak és a függöny legördül. Halvány leírásomból is láthatja az olvasó, hogy a japáni sárkánytársaság működése szokatlan és bámulatra valóban érdemes. Réthi L. Mátyás király Szabácsnál: Az idő csakugyan mindent megváltoztat, átalakít Mig ezelőtt a hadi dicsőség legfőbb koszorúja inkább a személyes bátorságot illette, most a hadvezéri ügyességnek jut. Ehhez képest a régebbi idők fejedelmei is a hadi érdemet szintén inkább a személyes vakmerőségben keresték; a mostaniak — ha egyátalában sóvárognak hadi dicsőség után — ezt a vezéri jártasságban, ügyességben keresik. Amazokat karddal kezelheti, ezeket térképeik mellett illeti a koszorú. A fordulat e tekintetben határozottabban a mult században állott be, melynek elejéről Thackeray könyvében II. György vakmerőséggel határos bátorságáról sokat olvashatunk. Azonban nagy kortársi, Frigyes, a porosz király, már Napoleon elődje volt. — Hazánk történetéből is szép és számos példáit idézhetjük a koronás fejek bátorságának.Nem említve Bélát, a pomerán óriás legyőzőjét, Lászlót, a cserhalmi hőst, kinek vitézségéről csudákat, regéket költött a nép, Imrét, kinek „koronája varázsa" lelki ereje volt, Lajost, ki győztes fegyvereit egész Itáliában meghordozá: az, a ki annyi fényt árasztott történetünkre s kiről a história és a nép egyiránt hálásan emlékezik, Mátyás király szintén nem egyszer adta bámulatos tanújelét vakmerőségének. Különösen szembeötlő példája ennek Szabáca ostroma. Mohamed szultán az 1470-dik esztendőben Negroponte elfoglalása által az egész Peloponnesus fölött elnyerte az uralmat. Terveinek sikerülte új vállalatokra serkenté. Hogy birodalma határait észak felé is terjeszthesse a magyar birodalom rovására, hogy legyen ennek határán lábát mibe megvetnie, a Szávának jobb partján Szent-Demeteren alul nagy titokban egy erősséget emeltetett, mely e folyamtól Szabács nevet nyert. Emlékezetessé lett e vár nemcsak a Mátyás ostroma, hanem a későbbi napokban, a mohácsi vészt megelőzőleg azáltal is, hogy Logody Simon és hős bajtársai önfeláldozásának színhelye volt. Az erősségnek jó hasznát vette az ármányos török. Csapatai innen jártak ki széllyel nézni, hogy mit lehetne könnyű szerrel beszállítani, a vár erős falai közé? Ur és szegény, földmives és kereskedő, gabona, marha, ló nagyban vallotta kárát a szabácsi várnak, mert a portyázó török vitézek nem igen nézték, hogy mi kié ? Ez sokáig igy Mátyás alatt nem maradhatott. Az 1475-dik esztendő késő őszén Báthori Istvánnal oldalán, tízezer ember élén Szabács ellen indult a hős király. A várat ötezer jancsár védelmezte, kiknek turbánjaira a folyót maga a szultán tűzte föl. A jóslatot irta föl ezzel homlokukra, hogy valamennyi ott vész a harczban. A magyar sereg lelkesülten küzdött, de a jancsárság sem tágitott és Mátyás nem igen boldogulhatott. Egy alkalommal maga a király fegyverhordozójával egy csónakba ült s a folyóról kémlelte a vár gyengébb oldalait.De odabenn merték mégisőket és lövöldözni kezdettek rájuk. Egy golyó leterítette a fegyverhordozót, hanem Mátyás azért nyugodtan maradt, tovább evezett és fel sem vette a körülötte süvöltöző nyilakat és golyókat, mígnem szemléjét bevégezte, jelenetet ábrázolja képünk. Már egy hónapig tartott a sikeretlen ostrom, midőn az 1476-dik esztendő egyik februári napján a déltől fogva küzdőket újra az este választotta el. A nagyban leolvadt, eltikkadt, kimerült török őrség nyugodni tért, midőn a híres magyar fekete vezérek, kik már hajnaltól egy fedett árokban rejtve voltak, előrontottak, s a várat leggyengébb és ez alkalommal nem is védett pontján támadták meg. Röviddel azután utánuk nyomultak társaik is a hős király vezetése mlatt. A harcz, mely a Mátyás király Szabácsnál. — (Z.ínyi Sándor rajza.) Gödöllői kastély és park. — (Keleti Gusztáv eredeti rajza.)