Vasárnapi Ujság – 1869
1869-12-05 / 49. szám - A scarisorai jégbarlang (3 képpel). B. Eötvös Loránt 673. oldal / Hazai táj- és néprajzok; közintézetek; népszokások; műtárgyak - B. Jeszenák János siremléke (képpel) 673. oldal / Hazai táj- és néprajzok; közintézetek; népszokások; műtárgyak
.674 vált utazási vágy, még nagyobb mérvben a természettudományok népszerű elterjedésének, mint a közlekedési eszközök tökéleteskedésének eredménye. Feladatomnak e szerint csak ugy vélek eleget tehetni, ha a scarisorai jégbarlang leirása elé, annak elméletét csatolom. I. dr. Schenzl által eszközölt észleletek szerint, az egy egész év folyama alatt előfordult legmagasabb és legalacsonyabb hőmérsék közötti különbség a föld felszíne alatt 4 lábnyira 11" C. volt, 12 lábnyi mélységben 4 ° C., 24 lábnyi mélységben már csak 0,6" C., s 40 lábnyi mélységben már kisebb mint 0,01" C., míg e különbség a levegőben 30 fokot meghaladott. — Ámbár e számok csak helyi értékűek s csak bizonyos kőzetrétegekre vonatkoznak, mégis a helyszínen tett észleletek hiányában feljogosíthatnak azon állításra, hogy a Bihar-hegység mészszikláiban 10—20 ölnyi mélységben az évszaki hőmérséki változások a foknak kis törtrészeit meg nem haladhatják, s igy ott egy állandó hőfok uralkodik, mely csak kevésben tér el a megfelelő felszín évi középmelegétől. • Lépjünk tárgyunkhoz közelebb! Mindazon hóvermek, melyekre a Bihart átkutatva bukkanunk, több öl mélységű tölcsér alaku üregek, melyek mintegy 4000 lábnyi magasságban sürü erdővel boritott helyeken nyilnak. E viszonyokból következtethetjük , hogy e helyek éviközép-hőmérséklete a fagyponton aluli. Félek, hogy többen olvasóim közül, az előrebocsátottak után a kérdést, mely foglalkoztat, máris ez egy körülmény által teljesen megoldva látják. A dolog mégsem oly egyszerű. A teljes megértés végett tekintetbe kell vennünk, hogy az említett mélyedések feneke három után nyerhet meleget; először, mint már tudjuk, a kőzeten keresztül a felületről levezetett meleg által ; másodszor: a jég melege által, mellyel érintkezik, és harmadszor a napsugarak behatása által. E meleg források elseje, mely a fenéken a felszín évi középhőmérsékét, tehát egy fagypont alatti hőfokot törekszik fentartani, egész év folytán sem fogja a tél folyama alatt hullott havat megolvaszthatni. Csekélynek tartom azon hatást is, melyet e tekintetben a lég melege gyakorol, mert egyrészt annak részmeleg vezetési képessége a hóval érintkező légrétegek jelentékeny megmelegedését nem eszközölheti; másrészt ez alsó légrétegek, mint a nyár tartama alatt leghidegebbek, s így legsűrűbbek, e külső légáramlásoktól ment helyeken csaknem tökéletes nyugvásban lévén, csak kis mértékben eszközölhetik a légnek keveredés utjáni melegedését. De ha a hó önfentartási küzdelmében ez említett két körülménytől talán még segítségre is számolhat, ugy a harmadik hőforrás, a nap annál elkeseredettebben törekszik őt tüzes sugaraival megsemmisíteni. Tágítsanak bár a köröskörül emelkedő védbástyák csak perczekre is e hatalmas ellentámadásainak: a pusztítás, melyet az ezek alatt véghez visz, iszonyú az elkerülhetlen sors, olvadás. Talán sikerülni fog egy-két ily jól épített erődítményben a sziklafalaknak fagyasztó ölelésükkel éjjelenként behegeszteni a sebeket, melyeket nappal a nap sugarai ejtettek, de ily esetek csak a kivételek közé tartoznak. Nagyon alkalmasnak tartom e hasonlatosságot arra, hogy tulajdonképeni tárgyamra, a jégbarlangokra áttérjek. Valamint nem kis mértékben emeli egy várnak erősségét, ha biztos menhelyekkel van ellátva, melyekben betegeit, vert hadait ismét talpra állithatja, ugy biztosítják a tél uralmát s szolgálnak nem helyesül a jégbarlangok. ítélje meg a tisztelt olvasó, mennyiben jogosult e hasonlat. Kössük az épen leirt hóvermek valamelyikét egy a fenéktől oldalvást benyiló üreggel vagy barlanggal össze, s elkészítettük a mintát, mely szerint a Bihar-hegység jégbarlangjai alkotva vannak. Tudjuk, hogy a viszonyok közt, melyeket mint a hóvermek keletkezésére szükségeseket emeltünk ki, e barlang falai állandóan a fagypont alatti hőmérsékkel kell hogy bírjanak, és pedig annyival inkább, mert a napsugarak behatása ellen teljesen védve vannak. Ha most a nap a külső veremben hevesen tüzel, s az abban összegyűlt havat olvadásra bírja, úgy az ekként képződő víz a barlangba foly, s annak fenekével érintkezve, lassanként lehűl, s azon újra megfagyva jégréteget képez. Így történik ez napról-napra, még pedig nemcsak a hómezőről leolvadó vízzel, hanem azzal is, mely a verem nyílásán eső alakjában hull alá. A barlang minye s a felszínhez közel földrétegek állandó jégrétegének ezek szerint csakhamar óriási vashőmérsékének észlelete között megegyezést váró tagságúra kellene nőnie, sőt az egész üreget de az évszaki hőmérsékleti változások még sokkal csekélyebbek lesznek, mint annak előtte. Okvetlen következménye ez az épen felállított tételnek, ha az új fenékig érkezett meleget úgy tekintjük, mintha az a régi fenékkel egy magasságú rétegekből indult volna ki. Ha tehát valaki pinczéjét légvonások és napsugaraktól teljesen elzárja s folyton mélyebbre és mélyebbre ás, el kell hogy érje azt a mélységet, melyben az egész év folyama alatt, a legérzékenyebb hőmérőkkel sem lesz képes hőmérséki változásokat kimutatni. Hamarabb mint reményli, talán már 4—5 ölnyi mélységben el fogja czélját érni. A hőmérséki különbségek e folytonos kiegyenlítése által a természet nem csinált egyebet, mint a közép számtani arányost kereste ki mind ama hőfokok között, melyek a felszinen az egész év folyama alatt egymást követték. Ugyanazon műtét ez, melyet egy hely évi középhőmérsékének kiszámitásánál végezünk, s igy e számitás eredhatunk. E megegyezést csakugyan kimutathatjuk, mert a látszólagos eltérések, melyek talán első pillanatban zavarba ejtenek, a föld benső melege által teljes magyarázatot nyernek. A magy. tud. akadémia budai észleldéjében kellene töltenie, ha a természet egy időben a barlanggal nem alkotott volna a felesleges viz eltávolítására szolgáló kiömlési csatornát is. E csatorna, melynek létezését mint a jégbarlangok keletkezésére szükségeset emeljük ki a scarisorai barlangban feltűnően szemünkbe ötlik. A kép, melynek magyarázatául e sorokat írom, e barlang jég-szalagmitjait ábrázolja; a mód, melyen ezek keletkeztek, nem szorul hosszú magyarázatra. Emlitem már, hogy a viz a Karst- Bihar-hegység különös érdekét a Lias- és Jura-mésztömegeknek köszöni, melyek ős jegeczes kőzetei közé vannak beékelve s többnyire homokkő rétegeken nyugszanak. A romboló hatás, melyet az időjárás, különösen pedig a viz e mészkőzetekre gyakorol, nemcsak szakgatott festői sziklacsoportokkal gazdagítja a vidéket, de alkalmat nyújt mindazon sajátságos természeti viszonyok alakulására is, melyek a Karstot hiressé teszik. A Bihar-hegység is kérkedhetik patakokkal, melyek egyszerre eltűnnek s talán csak mérföldnyi távolságban bukkannak valamely barlang nyílásán újra elő, vannak időszaki forrásai is s fensíkjain hasadékok, tölcsérek, aknák nyilnak, mint megannyi szálak a viz fölvételére. Az e nyílásokon becsepegő, vagy a kőzet kisebb repedésein beszivárgó viz sok esetben nagyon tekervényes utakat fut be, míg a homokrétegekig eljutva, azokból véglegesen tör elő. A legszebb, legtágasabb barlangokat a mész és homokrétegek határán, patakok kiömlésénél találjuk. E Karst-képződmények (mert legjellemzőbben úgy nevezzük eme szakgatott mészképleteket) a Biharon 4000 lábon felül emelkednek, s épen e körülménnyel függnek össze ama sajátságos jelenetek, melyeket e hegységnek még nyár derekán is hóval telt vermei és jégbarlangjai nyújtanak. E jégbarlangok örökös tele, ellentétben a néhány öllel felettök elterülő nyári viránynyal, oly tünemény, mely magyarázatot kiván; legyen tehát szabad megkísértenem, annak értelmébe tudományos fogalmak segítségül hivása nélkül is behatni. Ki ne lett volna olvasóim közül már valaha pinczében, s ki nem törte volna fejét gyermekkorában a talányon: nyáron hideg, télen meleg, mi az? S ne találta volna ki több vagy kevesebb szülői segítség után, hogy az csak a kút vagy pincze lehet. E szerint mindannyian saját gyermekkori észleleteik útján jutottak azon ismerethez, hogy a felszín alatti földrétegek nem melegednek, de nem is hűlnek meg soha annyira, mint maga a földfelület. Hozzáteszem, hogy az ily pinczék vagy épen nem, vagy csak nagyon rövid ideig vannak kitéve a napsugarak behatásának, s igy a fő tényező, pincze falait mely hőmérsékletüket meghatározza, a körülvevő kőzetek által a felszínről levezetett meleg. Ezeket egybevetve, azon tételhez jutunk, hogy egy sziklának valamely mély melegét annak valamely más pontjától pontjánál, vezetés útján nyeri, a különböző időbeli hőmérsékletek közt kisebb különbség van, mint a kiindulási pontnál a megfelelő időkben levő hőmérsékletek közt. Kérem most a tisztelt olvasót, ássa (legalább gondolatban) pinczéjét egy-két öllel mélyebbre, s előre mondhatom neki, hogy akkor annak fenekén féle mészképletekben nemcsak nagyobb nyílásokon keresztül ömlik, hanem apró repedéseken, csöveken keresztül is szivárog a föld alsóbb rétegei felé. E vízerek bizonyára a jégbarlangok hideg boltozatához is el fognak jutni, s részben már azzal érintkezésben megmeredve, jég-szalactitokat képeznek, részben pedig a fenékre hullva, azon eleinte jégdombokat, utóbb oszlopokat vagy gúlákat, egy szóval szalagmitokat alkotnak. II. A Bihar-hegységben mindeddig csak két jégbarlang ismeretes, ámbár feltehetjük, hogy aknáinak vagy hóvermeinek némelyike ilyenbe nyílik, anélkül, hogy a felettök lépdelő utasnak tételükről még csak sejtelme is volna. E barlangok egyike a betranai fensikon, a Bihar csúcsától másfél mérföldnyi távolságban északra fekszik, s 1860-ban Kula nevü oláh vezető által fedeztetett fel, ki belőle egy belényesi czukrászt jéggel látott el. Ennél sokkal nagyszerűebb az, mely a topánfalvai kincstári erdő scarisorai kerületében fekszik, s melyet e hegyek oláh lakosai Gyezar-nak neveznek. Vass József*) és Schmidl **) leirásai e barlangnak tudományos körökben máris hirességet vívtak ki, s ugy hiszem, az utolsó évtized folyama alatt évenkint találkozott egy-két társaság, mely megküzdött e kirándulás fáradságaival. o A Gyezar látogatására Rézbányából vagy Topánfalváról indulhatunk, s könnyen útba ejthetjük azt, ha e helyek egyikétől a másikhoz utazunk. Bármely oldalról jönnénk is, az erdőszlakot kell nyugvó, sőt alvó állomásul választanunk, mely a Disztityul patak s a Biharról leömlő Aranyos összefolyásánál áll, s melyben az ott lakó erdő-kerülőnél szives felvételre számithatunk. — Egészséges ló hátán a két kiindulási pont bármelyikétől hat óra alatt elérjük az erdőszlakot, s attól két órai gyalogolás után feljutunk a Gyezar szájához, mely 3752 lábnyi magasságban nyilik. Oda érve, sürü, mondhatnám ős-erdő közepében 25 öl mély, s 30 öl átmérőjű csaknem köralaku nyilás előtt állunk, melynek falai három oldalról függőlegesen merednek le, ugy hogy a lemenetel csak egy, még pedig az észak-keleti oldalon válik lehetségessé. S mily lemenetel ez két már rothadozó fatörzsekből összekötözött létrára bízzuk nyakunkat, s meg kell elégednünk a másfél lábnyira egymástól elálló keresztfákkal is. Ha szerencsésen lejutottunk, egy ujrafagyás (regelatio) által keménnyé vált hómezőn állunk, körülvéve meredek falak által, mig feltekintve a kék ég s a zöldülő fák lombjai mosolyognak felénk. — Szemközt a létrával a délnyugati falban, a Jura mész-sziklák hasadási irányai által körvonalazott 5 öl magas kapu nyilik, melybe a hómező lehajlik. Nem emlékszem, hogy más alkalommal természeti tünemények által annyira meglepetve lettem volna, mint midőn a hómezőn le s ez ajtón beléptem. Mintegy varázsütésre eltűnt minden, mi a nyár heves életére emlékeztethetett volna, s a legridegebb téli kép terült el szemeim előtt. Tökéletesen sima jégtalajon, kör alakú teremben állottam, melynek átmérője 25 öl, szabályos boltozatának legnagyobb magassága pedig 10 ölnyi volt. A kapun elégséges fény hatolt be, hogy a tárgyakat fáklya segítsége nélkül is megkülönböztessem. A bemenettől balra mintegy 10 láb magas szabályos jégdomb emelkedett; szemben ugyancsak egy kettős csúcsú jégdomb látszott, melynek csúcsai közel 4, illetőleg 3 öl magasak voltak, s a tetőről vízesés gyanánt lehulló jégcsapokkal érintkeztek ; végre jobbra egy beljebbre ható sikátor nyílása volt kivehető. Balra a jobb domb megett egy akna nyilik, mely kétségtelenül e barlang kiömlési csatornája. Kulmer cs. kir. erdősz ebben kötélhágcsók, s összekötözött falétrák segélyével 40 ölnyi mélységre bocsátkozott le, a nélkül hogy feneket ért volna. Tavaly szeptember 13-án, midőn a barlangot meglátogattam, a jégpadolat mintegy egy hüvelyknyi magasan vízzel volt borítva, mit részben a jég melegének, mely e teremben 5 foknyi volt, részben a hómező heves olvadásának tulajdonítok. Késő ősszel, mint mondják, a vízállás még sokkal magasabb, s ugyanannak kell tavasszal is történni, midőn az olvadás ideje alatt a nyíláson át nagy vízmennyiségek ömlenek be. Megjegyzendő, hogy ott, hol a jég a sziklafallal érintkezik, az olvadásnak semmi nyomaira nem találtam. Az első teremből 27 öl hosszú alagút vezet .) Kartz nevet visel a túli alpok egy ága Illyriában, kopasz, barlangdús mészkő- hegység. Számos barlangjai közt Iégnevezetesb az adelsbergi, melyet kéjutazóink a trieszti s fiumei utakban meg szoktak látogatni, a hires czirknitzi tó közelében.) Az erdélyi term. tud. társulat közlönyének 8-dik kötetében. *•) Das Bihar-Gebirge. Wien, 1363. Förster und Bartelmus.