Vasárnapi Ujság – 1869
1869-01-17 / 3. szám - Bem József 3. szám / Arczképek, Külföldiek - Voroniecki Mieczislaw 3. szám / Arczképek, Külföldiek - Vysocki 3. szám / Arczképek, Külföldiek - Lengyelek a magyar szabadságharczban. R–s.: I. Bem (arczkép) 29. oldal / Élet- és jellemrajzok - Csendes tengeri vaspálya: Utvezeték egy mélység fölött 3. szám / Táj- és utiképek, Külföldiek - Csendes tengeri vaspálya: Vasuti hid 3. szám / Táj- és utiképek, Külföldiek - Csendes tengeri vaspálya: Vasuti vonat égő erdőben 3. szám / Táj- és utiképek, Külföldiek
Előfizetési feltételek: a Vasárnapi Ujság és Politikai Újdonságok együtt: Egész évre 10 ft. — Fél évre 5 ft. ä Csupán Vasárnapi Újság: Egész évre 6 ft. — Fél évre 3 ft. — Csupán Politikai Újdonságok: Egész évre 5 ft. — Fél évre 2 ft. 50 kr. -TJ3Q Hirdetési díjak: a Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságokat illetőleg: Egy négyszer hasálozott petit sor vagy annak helye egyszeri igtatásnál 10 krba, háromszori vagy többszöri igtatásnál csak 7 krba számíttatik. — Kiadóhivatalunk számára hirdetményeket elfogad Bécsben: Oppelik Alajos, Wollzeile Nro. 22. és Hausenstein és Vogler Wollzeile Nro. 9. — Bélyeg-dij külön minden igtatás után 30 krajczár. Lengyelek a magyar szabadságharczban. Mig keleten és délen az elvakult népek szabadságot és orosz pártfogást együtt emlegetnek, összeférhetőnek hisznek, — óriási gúnyjára ezek rajongásának északon nem ismer határt a jogtiprásban ugyanaz az orosz. Mintha azt tartaná egyetlen életfeladatának, abban központosítaná minden tehetségét, hogyan találhasson ki mentős vérlázítóbb rendszabályokat az elkínzott lengyel nép megsemmisítésére és embertelen gyötrésére. Megtámadta szokásait, nemzetiségét, nyelvét, hitét; most magának az észnek és tudománynak dob keztyüt, midőn a javított naptár használatát is eltiltja. Mintha azt akarná elhitetni, hogy az ő nyers hatalmával szemben ész és tudomány nem hatalom; mintha azt akarná megtiltani a lengyelnek, hogy amit a mivelt nyugat tud, azt ő ne merje tudni; amit legelőször nem Szt-Péterváron gondoltak, olyat ne merjen eszében forgatni. Kedve van parancsolni, hogy tagadják meg a természet legszembeszökőbb törvényeit; gúnyos vigyorgással vágja arczul a tapasztalást, észt és emberi érzetet. És ezen hatalomban Messiását látja a cseh, bolgár, görög, albán, még a magát latin fajúnak valló oláh is. Lázong, forrong valamennyi; ellenségének nézi azt, aki az orosznak ellensége; őrjöngve siet nyugalmát, vagyonát, vérét, becsültetését olyan küzdelmekbe dobni, melyeknek vége, ha győznének, orosz uralom, kancsuka, jogtiprás lenne mindnyája felett. Egyedül a lengyel tanult eleget; egyedül az fog abba a táborba sietni, melynek bajnokait a szabadsig jog lelkesitik csatára. Mindenkori tartozás, — Európának el nem vitatható harczkészületei közt kétszeresen érdekes, megemlékeznünk a lengyel bajnokokról, akik 1848—49-ben velünk együtt szolgálták a szabadság szent ügyét, a kik miveltség és véröket ontottak küzdelmünkben, mert tudták, hogy az a szabadság védelme, már csak azáltal is, hogy részben az orosz ellen vivatott. A dicső hazátlan bajnokok, akikben mintha a középkor leventéi támadtak volna fel! Foglalkozásuk a harcz kizárólag oda mentek, ahol erre tért találtak. Rajongók ezek is, mint a középkoriak, csak az a különbség, hogy míg azoknak életczél volt a harczolás, emezek csupán eszközül tekintek dicsőbb, nagyobb, szentebb czélra, a szabadság kivívására, eltiprott hazájuk felszabadítására. Ki győzné számba venni a „névtelen félisteneket" közülök, a kik csak hazánk földén is oly számosan, oly dicsőn onták vérüket! A történelemben föl van jegyezve, hogy Magyarország szabadságharczában a lengyel légió mindig a leghősebb, legelszántabb honfiakkal versenyzett. Mindnyájuk iránti elösmerésünknek adózunk, midőn nagy nevű vezéreik emlékét felujitjuk. Utolsó szabadságharczunk szereplői közül egynek nevét sem körzi ma oly osztatlan tisztelet, mint a Bem tábornokét. Pedig mennyi fényes nevet teremtett az a kor, a melyek tündökletes történelmünk lapjain is ragyogni fognak! Mint a költőnek korán elhunyt kedvese, olyan a nemzet emlékezetében a kis lengyel tábornok alakja. Ha volt benne természeti fogyatkozás, emberi gyöngeség, az egyre halványodik az idővel és gyorsan merül a feledékenységbe, mert egyéniségének fényes vonásai növekednek folyvást és dicskörbe boritják az egész alakot. Pedig mikor bejött és csodálatos eredményű hadjáratát megkezdette, igen sokan nem bíztak benne, a legtöbben nem tudtak semmit régebbi nagy tetteiről. Még hűségét is kétségbe vonták akárhányan: mért lőtt volna rá különben Pesten egy szabadságért lángoló lengyel ifjú? Magyarországba jövetele előtt Bécs védelmét intézte; ott egyenesen árulásától tartottak és felügyelettel vették körül. Néhány tisztnek rendeletül volt adva, hogy mihelyt habozni látják a tábornokot, lőjék le. Mikor Bem 1848. decz. 16-án az erdélyi hadsereg főhadiszállásán, Szilágy-Somlyón megjelent, úgy látszott, hogy már végét járja a magyar szabadságharcz. A kormány Debreczenbe szorult és csak a Tiszán tul levő I. Ii em. BEM.