Vasárnapi Ujság – 1869

1869-01-17 / 3. szám - Bem József 3. szám / Arczképek, Külföldiek - Voroniecki Mieczislaw 3. szám / Arczképek, Külföldiek - Vysocki 3. szám / Arczképek, Külföldiek - Lengyelek a magyar szabadságharczban. R–s.: I. Bem (arczkép) 29. oldal / Élet- és jellemrajzok - Csendes tengeri vaspálya: Utvezeték egy mélység fölött 3. szám / Táj- és utiképek, Külföldiek - Csendes tengeri vaspálya: Vasuti hid 3. szám / Táj- és utiképek, Külföldiek - Csendes tengeri vaspálya: Vasuti vonat égő erdőben 3. szám / Táj- és utiképek, Külföldiek

Előfizetési feltételek: a Vasárnapi Ujság és Politikai Újdonságok együ­tt: Egész évre 10 ft. — Fél évre 5 ft. ä­ Csupán Vasárnapi Újság: Egész évre 6 ft. — Fél évre 3 ft. — Csupán Politikai Újdonságok: Egész évre 5 ft. — Fél évre 2 ft. 50 kr. -TJ3Q Hirdetési díjak: a Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságokat illetőleg: Egy négyszer hasálozott petit sor vagy annak helye egyszeri igtatásnál 10 krba, háromszori vagy többszöri igtatásnál csak 7 krba számíttatik. — Ki­adó­hivatalunk számára hirdetményeket elfogad Bécsben: Oppelik Alajos, Wollzeile Nro. 22. és Hausenstein és Vogler Wollzeile Nro. 9. — Bélyeg-dij külön minden igtatás után 30 krajczár. Lengyelek a magyar szabadságharczban. Mig keleten és délen az elvakult népek szabadságot és orosz pártfogást együtt em­legetnek, összeférhetőnek hisznek, — óriási gúnyjára ezek rajongásának északon nem ismer határt a jogtiprásban ugyanaz az orosz. Mintha azt tartaná egyetlen életfelada­tának, abban központosítaná minden tehet­ségét, hogyan találhasson ki mentős vérlází­tóbb rendszabályokat az elkínzott lengyel nép megsemmisítésére és em­bertelen gyötrésére. Megtá­madta szokásait, nemzetiségét, nyelvét, hitét; most magának az észnek és tudománynak dob keztyüt, midőn a javított naptár használatát is eltiltja. Mintha azt akarná elhitetni, hogy az ő nyers hatalmával szemben ész és tudomány nem hatalom; mintha azt akarná megtiltani a lengyelnek, hogy a­mit a mi­velt nyugat tud, azt ő ne merje tudni; a­mit legelőször nem Szt-Péterváron gondoltak, olyat ne merjen eszében for­gatni. Kedve van parancsolni, hogy tagadják meg a természet legszembeszökőbb törvényeit; gúnyos vigyorgással vágja ar­czul a tapasztalást, észt és em­beri érzetet. És ezen hatalomban Messi­ását látja a cseh, bolgár, görög, albán, még a magát latin fajú­nak valló oláh is. Lázong, for­rong valamennyi; ellenségének nézi azt, a­ki az orosznak ellen­sége; őrjöngve siet nyugalmát, vagyonát, vérét, becsültetését olyan küzdelmekbe dobni, me­lyeknek vége, ha győznének, orosz uralom, kancsuka, jog­tiprás lenne mindnyája felett. Egyedül a lengyel tanult eleget; egyedül az fog abba a táborba sietni, melynek bajno­kait a szabadsi­g jog lelkesitik csatára. Mindenkori tartozás, — Európának el nem vitatható harczkészü­letei közt kétszeresen érdekes, megemlékeznünk a lengyel bajno­kokról, a­kik 1848—49-ben velünk együtt szolgálták a szabadság szent ügyét, a kik miveltség és véröket ontottak küzdelmünkben, mert tudták, hogy az a szabadság védelme, már csak azáltal is, hogy részben az orosz ellen vivatott. A dicső hazátlan bajnokok, a­kikben mintha a középkor leventéi támadtak volna fel! Foglalkozásuk a harcz kizárólag­ oda mentek, a­hol erre tért találtak. Rajongók ezek is, mint a középkoriak, csak az a különb­ség, hogy míg azoknak életczél volt a har­czolás, emezek csupán eszközül tekintek dicsőbb, nagyobb, szentebb czélra, a szabad­ság ki­vívására, eltiprott hazájuk felszabadí­tására. Ki győzné számba venni a „névtelen fél­isteneket" közülök, a kik csak hazánk földén is oly számosan, oly dicsőn onták vér­üket! A történelemben föl van jegyezve, hogy Magyarország szabadságharczában a lengyel légió mindig a leghősebb, legelszántabb hon­fiakkal versenyzett. Mindnyájuk iránti elös­merésünknek adózunk, midőn nagy nevű­ vezéreik emlékét felujitjuk. Utolsó szabadság­harczunk szereplői közül egynek nevét sem körzi ma oly osztatlan tisz­telet, mint a Bem tábornokét. Pedig mennyi fényes nevet teremtett az a kor, a melyek tündökletes történelmünk lap­jain is ragyogni fognak! Mint a költőnek korán el­hunyt kedvese, olyan a nemzet emlékezetében a kis lengyel tábornok alakja. Ha volt benne természeti fogyatkozás, emberi gyöngeség, az egyre halványo­dik az idővel és gyorsan merül a feledékenységbe, mert egyé­niségének fényes vonásai növe­kednek folyvást és dicskörbe boritják az egész alakot. Pedig mikor bejött és cso­dálatos eredményű hadjáratát megkezdette, igen sokan nem bíztak benne, a legtöbben nem tudtak semmit régebbi nagy tetteiről. Még hűségét is két­ségbe vonták akárhányan: mért lőtt volna rá különben Pesten egy szabadságért lángoló len­gyel ifjú? Magyarországba jöve­tele előtt Bécs védelmét intézte; ott egyenesen árulásától tar­tottak és felügyelettel vették körül. Néhány tisztnek rende­letül volt adva, hogy mihelyt habozni látják a tábornokot, lőjék le. Mikor Bem 1848. decz. 16-án az erdélyi hadsereg főhadiszállásán, Szilágy-Somlyón megjelent, úgy látszott, hogy már végét járja a magyar szabadságharcz. A kormány Deb­reczenbe szorult és csak a Tiszán tul levő I. Ii e­m. BEM.

Next