Vasárnapi Ujság – 1871
1871-10-22 / 43. szám - Hohenwarth 43. szám / Arczképek, Külföldiek - Hohenwarth (arczkép) 533. oldal / Élet- és jellemrajzok - A tenger által partra dobott hajók a hiogói kikötőben Japánban 43. szám / Táj- és utiképek, Külföldiek - Karlaui fogház Styriában (3 kép) 43. szám / Táj- és utiképek, Külföldiek
Előfizetési feltételek: a Vasárnapi Ujság és Politikai Újdonságok együtt: Egész évre 10 frt. — Fél évre 5 frt. Csupan Vasárnapi Újság: Egész évre 6 ft. Fél évre 3 ft. — Csupán Politikai Újdonságok : Egész évre 5 ft. — Fél évre 2 ft. 50 kr. '''ni H ' Hirdetési1 díjei, a Vasarnapi l Jnág és Politikai Újdonságokat illetőleg: Egy négyszer hasálozott petit sor, vagy annak helye, egyszeri igtatásnál 10 krajezárba, háromszori vagy többszöri igtatásnál csak Y k raje?árba számíttatik. — Kiadóhivatalunk számára hirdetményeket elfogad Bernhen: Oppelik Alajos. Wollzeile Nr. 22. és Haanenstein és Vogler, Wollzeile Nr. 9.— Bélyeg-díj, külfln minden igtatás után 30 krajczár. Soha ellentétesebb, többféle elemből még ország nem alakult, mint Ausztria, és sehol egy országban sem fejtették ki az egymásba ütköző érdekeket több gonddal és fáradsággal, mint Ausztriában. Amíg ezek a különféle elemek és ellentétes érdekek fölött az abszolutizmus vaspálczája suhogott, addig csak megvolt valahogy Ausztria. A szurony hegye előtt félénken meglapult minden szabadságra törekvés, minden önállósági irányzat. A közös járom földig szokta le a népek nyakát, nem értek arra gondolni, hogy ők nemzetek is talán. A dualizmus elvére alapított kiegyezés megváltoztató, a viszonyokat 1867 óta. Szent István koronája és a Lajthán tuli tartományok összege, mint egy monarchiának két egyenrangú fele, alkotmányt nyert, s ezzel a politikai jogok nagy részének gyakorlatába lépett. Mint a sötét börtönből napvilágra kivezetett fogoly még egy ideig vakon tapogat, míg szemei megszokják a világosságot: az alkotmányt nyert népek is ugy viselték magukat eleinte, mintha még mindig az abszolutizmus alatt nyögnének. Az alkotmány, nem ugy, mint Szent István birodalmában, egészen ismeretlen valami volt előttök; azt se tudták, hogy nyúljanak hozzá? Tudták, hogy az adót igy is csak épen ugy fizetni, a katonát kiállitani kell, mint azelőtt, — a többi mind jelentéktelen csekélységnek tetszett előttök, nem törődtek vele. S emlékszünk, hogy az osztrák sajtó az időben tele volt panasszal, hogy a polgárok nem akarják gyakorolni képviselő - választási jogukat. Ugy kellett őket jóformán kényszeríteni rá, mert különben megeshetett volna, hogy több kerületből nemcsak választott képviselő nem került volna ki, de tán választópolgár se jelent volna meg a szavazási urnánál. A nemzetiségek pedig megszokták, hogy a német úr legyen felettök, leginkább ebből a nemzetiségből kerülvén ki a korona tanácsosai és a hivatalnok-sereg. Eleinte tehát ők se látszottak sokat törődni a változással, s a német elem már-már biztositottnak tarthatta későbbre is felsőségét, vezérszerepét Ausztriában. De hát a szabadsággal tökéletesen ugy vagyunk, mint a viazel. Vízbe kell mennünk előbb, hogy megtanulhassunk úszni. A népek is föl kezdték lassan ismerni a különbséget, mely van az abszolutizmus és alkotmányosság között. Elkezdtek gondolkozni helyzetükről, s úgy találták, hogy ők még most, az abszolutizmus megbukta után is a németek hegemóniája alatt állanak, hogy e nemzetiség több kedvezményben részesül, mint a többi, az ő nyelve emeltetik hivatalos nyelvvé, még ott is, ahol nem értik meg, a választásoknál előnyben részesülnek, még ahol kisebbségben vannak is, — ők pedig mellőzve, hátratéve érzik magukat nemcsak a közös birodalomban, de saját országukban is. Ilyen s ehhez hasonló gondolatok kezdtek fölmerülni az egyes tartományokban, csakhamar hangosabbá váltak, s azóta kész a zavar Ausztriában, és tart szakadatlanul, s közelebb olyanra nőtt, hogy annak a kormányférfinak, aki e tömkelegből a kivezető utat meg akarja találni, valóban Ariadné fonalával kell birnia. Az „uj korszak" első minisztériuma, az u. n. „polgárkormány" telivér németekből állott. Ez azt hitte, hogy a többi nemzetiségnek, mely Ausztriának túlnyomó többségét képezi, mellőzésével is kormányozhat s fejlesztheti a monarchia jóllétét. De roszul számitott. A lengyelek, a csehek követelésekkel álltak elő, s miután azokkal mereven visszautasittattak, visszavonultak a parlamenti élettől s üresen hagyták a birodalmi tanács székeit. Ausztria nem-német nemzetiségeinek e passiv magatartásán a „polgár-minisztérium" megbukott. A zűrzavar e tetőpontján nehéz volt oly minisztériumot alkotni, mely egyrészt lecsendesítse a kedélyeket, másrészt ne koczkáztassa a birodalom összérdekeit egyes fractiók túlcsigázott követeléseivel szemben. Ilyen embernek mutatkozott Potoczky gróf, becsületes, lovagias lengyel, ki rögtön meg is kezdte a kibékités müvét, még pedig a szerényebb követelésü lengyelekkel. A galicziai resolutió e alatta tárgyaltatott pro et contra, s nem egyszer azt hittük már, hogy a kiegyezés csakugyan sikerülni fog a német centralisták és a lengyelek érdekeinek lehető méltányos összeegyeztetése által. De a roppant izgató munkát Potoczky tul- GRÓF II O H E N W A R T H KÁROLY.