Vasárnapi Ujság – 1871
1871-02-05 / 6. szám - A franczia ágyunaszádok (képpel) 76. oldal / Természettudomány; ipar; gazdaság és rokon
azért említem fel, mivel e hidegséget a magyarok részéről honfitársaik irányában sehol sem találtam, csak Londonban. Azért önbizalom és kitartás azon fiatal emberbe, ki Londonban tanulni és dolgozni szándékozik. E rövid ismertetésemet ismét új ígérettel zárom be, s ez, hogy az itt levő nagyszámú magyar dolgokat és embereket is mint a „Magyar New-York"-ot összeszedem majdan. De még előbb néhány más közleményem lesz, amihez az érdekes tárgyat bőven nyújtja az itteni élet és forgalom, s különösen azon különbség és ellentét, mely New-Yorkot az európai városokkal oly sok részben szemben helyezi. Liptay Pál. .76 A franczia ágyúnaszádok. Nem panaszkodhatik a technologia, hogy a porosz-franczia háború nem gyarapitá új vívmányokkal. Szomorú vívmányok! Eddig a háborúban ember gyilkolt embert, most már ezt a munkát is gépekkel végezteti, s csak itt-ott keveredik a véres munkába az ember keze is. Ott vannak mindjárt a százféle mitrailleusök, golyószórók, valóságos kaszáló puskák, melyek egész rendeket lőnek le emberekből, a mesés távolságra hordó ágyúk, gyújtó, robbanó, faltörő lövegekkel, amiknek mindenféle alakja van a gömbtől a czukorsüvegig, a másfél öl hosszú lőcsövek, amiket három lábra állitnak, mint a csillagász távcsövét s lövöldöznek belőlök oda, ahova már puska el nem ér: a léghajókig; pánczélos gőzmozdonyok,amelyeken egy központ körül minden irányban forgatható ágyú van, és az ágyúnaszádok. Mindezen fegyvereket és emberölő gépeket e háború folytán vették zásba először, alkalma-Képünkön egy ágyúnaszád látható, amilyeneket Páris védelmére állittatott ki a franczia kormány. Ily ágyunaszádoknak a háború kitörésekor a Rajnán szerepléséről is volt szó, de a csatatér dislokácziója folytán csakhamar megszűnt felőlök beszélni a krónika. Párist nyugat felől csak a Valerienerőd védi, ez uralja a síkot arra felé s itt kanyarodik háromszorosan a Szajna folyó. Miután pedig a fort Valerien ágyúi nem voltak elégségesek ily felette nagy terület felett uralkodni. Páris védői arra a gondolatra jöttek, hogy ágyukkal ellátott, kisebb olynemű hajókat alkalmaznak a Szajna nyugati kanyarulatain, melyek szélesek és könnyűek lévén, a sok helyt sekély folyón is könnyen megtehetik mozdulataikat. Ez vezette a Páris védelmével foglalkozókat egy képünkhöz hasonló naszádokból álló hajóraj felszerelésére. Az ágyúnaszádok apró, könnyű csavargőzösökből állanak, melyek részint egyszerű, részint kettes gőzgépekkel vannak ellátva, hogy ezek segítségével a gyors evezés, hirtelen fordulatok, rögtöni megjelenés egy bizonyos helyen s ugyanoly váratlan eltűnés lehető legyen. A hajók között az ágyúnaszádok tehát ugyanazon szerepet viszik, melyeket a szárazföldi hadviselésben a guerillák vagy franc-tireurök. E kishajók eleje u. n. kazamatával van ellátva, egy neme a négyszegletű szekrénynek, melyben egy, esetleg két ágyú van elhelyezve, s lőréssel van ellátva. A löveg természetesen csak középnagyságú lehet, miután a könnyű jármű az oly súlyos ágyukat, milyenekkel a tengeri hajók vannak ellátva, el nem bírná. A naszádok kazamatája és oldalán vékony vaslemezekkel vannak ellátva, melyeknek ugyan a puskagolyó nem árt, de melyek az ágyúgolyónak sikeresen ellent nem állanak. Az ágyúnaszádok e háború folyama alatt nem játszottak kiváló szerepet. Első csatájuk szept. 23-kán volt, négy nappal a Sceaux melletti szerencsétlen ütközet után. A „Claymore" és „Sabre" nevű ágyúgőzösök ugyanis e napon a Szajna folyónak St.-Cloud és St.-Denis közé eső kanyarulatára küldettek, ahol is Suresnes falu mellett hidat akartak verni a francziák a folyón, hogy a Mont-Valerien összeköttetésbe hozassék a Páris felé eső boulognei erdővel s a belső védművekkel. A két ágyúnaszád utja arrafelé zavartalan volt. De miután mégis fényes nappal tartani lehetett a poroszok támadásától, visszatérésüket éjjelre halasztották. Mikor a naszádok éji 10 órakor a Sévres hídjához értek, a Szajna balpartjáról, daczára a borzasztó sötétségnek, iszonyú erős tüzeléssel találkoztak a poroszok részéről. A balsors úgy hozta magával, hogy mindjárt az első lövések egyike mellbe találja a „Claymore" kormányosát, ki halálra sebesülve, holtan lerogyott. Egy másik lövés a kormánykerekét zúzta össze. A matrózok zavarba hozatva a váratlan támadás által, a fedélzetre borulnak a süvítő golyók elől, s a kormánytalan hajó nekifut a Szajna balpartjának, épen a porosz golyók legnagyobb zápora alá s ott megreked egy zátonya a Séguin sziget mellett. A poroszoknak nem voltak csolnakjaik, hogy a zátonyra futott naszádot elfoglalják. De a naszád rettenthetlen kapitánya nem veszté el fejét az irtózatos tüzelésben. Nem gondolva a záporként hulló golyókkal, néhány kartácslövést bocsát a poroszok közé s mozgásba hozza a gőzgépet és borzasztó fáradság után leszabaditja a naszádot a zátonyról. A „Sabre" hűségesen mellette maradt megszorult társának s erélyesen tüzelt közéje a rejtekből puskázó poroszoknak, akikből nem egy hagyhatta ott a foga fehérét, habár azt a porosz csatajelentések akkor nagyban tagadták. Igy menekült meg Francziaország két kis hadihajója a legnagyobb veszélyből. Egyveleg. ** (Molitre-ünnep Párisban az ostrom alatt.) Moliére 249-dik születésnapját Párisban az ostromágyuk dörgése közt is megünnepelték. Az egész Páris a Théatre-francaisba sietett, hogy legnagyobb költőjének szobrát megkoszorúzza, s ez alkalommal egy a nép alsóbb osztályából fölemelkedett költő Gondinet alkalmi költeményét olvasták föl, melyet Hegedűs István sikerült fordításában mi is bemutatunk: Többé nem Páris, mely mosolygott, kérkedett, Szentes Aleest, — Scapin — Ágnesnek ünnepel, De Páris, mely fogoly, sebzett, alélt — nyugodt, Ünnepel egy lángészt, mig dörg az ágyú ott. Te mondod, hogy Páris egy világnak éke. Balga népek! Páris nem csupán miénk-e? E tudat hatát most oly mély gyűlölettel, Mely tőletek falnál jobban elszigetel. Áldjuk a balsorsot. Törpe Európa Az ököljog előtt hadd omolj a porba: Ismét a hazának hő szerelme hat át, Megvetjük a sikert, lenézzük a halált. Szivünk lüktetését számlálod? No jól van! Számláld, Vilmos király, míg utolsót dobban. Frankhon még felszárnyal, lerázza szégyenét, Ellenei előtt felemeli fejét. S emelt feje ragyog dics és fénysugártól, Sebére mutat majd, mig a világ bámul. Szebb, hevesebb, büszkébb mint csak volt valaha. Kiséri szabadság örömittas zaja! ** (Szini előadások Párisban a bombázás alatt.) Párisban a gránátzápor alatt „az ostrom áldozatainak javára" szini előadásokat és hangversenyeket rendeztek. Az első előadást e czélra m. hó 17-én a „Théatre francais"-ban rendezték, s egy angol lap tudósítása következőleg írja le az előadás folyamát: „Minden elszavalt költemény a mostani helyzetre vonatkozott. A bombázás: „Páris koronáztatása." „Le sacre de Páris" czim alatt Agar Leconte de Lisle költeményét szavalta el. Mr. Saint Germain „Le Bavarois et Marguerite Schneider" czimű humorisztikus szatírát olvasott föl Banville-től. Egy német fogolynál ugyanis kedvesének, Schneider Margitnak levelére akadtak, ki szivére kötötte, hogy neki gyémántos fülönfüggőket vigyen Parisból. Rendkivüli sikere volt két, épen most föltűnt költő művének: az „1792-diki katonák"-nak s az „Ardennei 1870-diki parasztok"-nak. Zajos tetszéssel üdvözölték Hugó Viktor legújabb költeményét:az „Apagyilkos"-^ s egy tizennyolcz éves, eddig egészen ismeretlen fiatal költőnek „Iskolamester" czimű balladáját. A ballada iskolamestert rajzol, ki a falu fiatalságát a németek gyűlöletére tanítja, s egy fiatal özvegyet, ki hasonló dallal csititja csecsemőjét, mig a jegyesek, a boszú kardalát zengik. Ez irányban legutóbb több tehetséges költő tűnt föl. ** (Egy kis demokratikus számítás.) Minden embernek szülője, 4 nagyszülője, 28 ősszülője, 16 ükszülője és 32 ősükszülője van az ötödik nemzedékben, 64 a hatodikban, 128 a hetedikben, 258 a nyolczadikban, 512 a kilenczedikben és 1024 a tizedikben. A tizenhatodik nemzedékben mindenkinek már 65,532 őse van. Tizenhat nemzedék 500 évi időközt vesz igénybe. A 65,532 ős között, mellyel a most élő emberek mindegyike a 13. században birt, bizonyára minden rangú és rendű, szegény és gazdag ember volt, miből kitűnik, hogy senkinek sincs oka reá, hogy származására oly nagyon büszke legyen. ** (Uj állat.) A „Természettudományi Közlöny" írja. Egy új igen érdekes állatot talált Krefft,az ausztráliai természetrajzi múzeum főnöke Sidneyben, a Burnet folyóban. Ezen új állat, egy halgőte (Ceratodus Forsteri), mint közvetítő tag a kétéletűek (Amphibia) és a halak közt áll. Régóta ismeretesek már pikkelyesgőték, melyek ép annyira kétéletüek mint a halak. Ha vízben élnek, kopoltyúkkal lélegzenek, ha azonban szárazra kerülnek, mint tropikus hazájuknak száraz idényében rendesen történik, akkor tüdőiket veszik igénybe. Az uj állat jelentősége abban áll, hogy szerveténél fogva a legszebb átmenetet képezi a kétéletüektől azon halakhoz (Gonoidák, zománczpikkelyüek), melyeknek az ősvilágban igen számos faja, és neme népesité a földet, s melyektől a jelenleg uralkodó csontos halak származtak. A Ceratodus tehát igen valószinüleg a kétéletüek ősapja. Ágyanaszádok a Szajnán Párisnál.