Vasárnapi Ujság – 1874
1874-04-19 / 16. szám - Az emberi nem legrégibb nyomai. (Dr. Thomé könyvéből.) 246. oldal / Természettudomány; ipar; kereskedelem; gazdaság és rokon - A szoroskői orosz támadás. (Jelenet az 1849-iki szabadságharczból.) Lehoczky Tivadar 246. oldal / Történelem; régiségek és rokon tárgyak
246 közelebbről szemügyre vette, egyszerűen így szólt: „Hasított paták, fűevő! Azt te nem teheted!" Cuvier igen jól tudta, hogy hasított körmű állat csakis fűvel, szénával, tehát növénytáplálékkal él s ennélfogva húst nem is eszik; eziránt tehát meg lehetett nyugodva. (Folyt, követk.) VASÁRNAPI ÚJSÁG. XXI ÉVFOLYAM — 16. t/llh hatott reá, ugy hogy tömérdeken a rögtönzött kórodákba s onnan a föld alá jutottak; s ennek folytán falánkságukban a közlegények a nyers főzeléknek, töknek s ugorkának nagyobb becset tulajdonítottak, mint a húsnak, mi azután még inkább tizedelé őket. (Folyt. követk.) A szoroskői orosz támadás. (Jelenet az 1849-diki szabadságharczból). LEHOCZKY TIVADAR-1<51. * Elfeledhetlen lesz történelmünkben a végzetes 1849-diki év kezdete, midőn Windischgrätz Alfred, császári tábornagy és fővezér, mint győző vonult be seregével Budapestre, mig nemzeti kormányunk sietve Debreczenbe költözött. Tudjuk azt is, hogy a deczember 2-ki trónváltozás után készített uj haditerv szerint Windischgrätz a Duna jobb partján három hadtesttel Buda felé, e folyam balpartján herczeg Schwarzenberg tábornok egy más hadtesttel Pest felé, Simonics tábornok Szilézia felől a Garam felé, Nugent a Dunántúlra, gróf Schlick Ferencz Kassára s Göcz és Jablonovszky tábornokok szintén tekintélyes seregekkel a Vágvölgybe törvén, e tömérdek seregeknek az a kitűzött czélja volt, hogy öszműködőleg a magyar honvédő sereget rövid időn megsemmisítsék; mely tervezet s képzelt eredményről nem is kétkedtek hazánk ellenei, kik kárörvendve várták a hirt a csakhamar bekövetkezendő katasztrófáról, mely az önállóságáért és szabadságért küzdő nemzet leigázásáról és a legyőzhetetlennek tartott ausztriai sereg dicsőségéről szóljon . . . És ime a sors könyvében mindez máskép vala megirva. Az 1849-ik február havában a magyar sereg előnyére kezdett az elvetett harczi koczka fordulni s csakhamar egyik diadala a másikat követé. Február 26 —27-én kezdett az újonnan szervezett honvédsereg Dembinszky Henrik vezérlete alatt, a megállapított támadó munkálati terv folytán, Kápolnánál az ellenséggel mérkőzni, majd a febr. 24-ei czibakházi ütközet után Görgei Arthur tábornok ideiglenes fővezetése alatt márczius 5-kén Damjanics János tábornok Szolnoknál a császári sereg egy részét megvervén, attól 11 ágyút, 20 társzekeret, lőszert, a 2-ik vasas-ezred pénztárát elfoglalta és tömérdek foglyot ejtett; majd a Debreczenből kiindult és márczius 27-kén Poroszlónál a Tiszán átkelt s Tiszafürednél öszpontositott 45 ezer gyalog, 8100 lovas, 182 ágyú és 1 röppentyü-ütegből álló s jól fegyverzett magyar honvédsereg uj hadjáratra indulván, csakhamar, áprili-kán megverte az ellene álló császári tekintélyes sereget Hatvannál, hol Schlik tábornagyot Lichtenstein és Parrot tábornokok gyámoliták; ápril 4-kén Tápió-Bicskénél Klapka György vitéz honvédeinek szuronyai diadalmaskodtak, hol különösen a 3- és 4-dik, hősiességéről ismert veres sapkás zászlóaljak ismét kitűntek vitézségökkel; ápril 6-kán Isaszegnél Görgei, Damjanics és Aulich nyertek győzelmet Jellachich, Schlik és egyéb parancsnokok alatti hadtesteken, majd tovább az ország központja, a főváros felé szorítva a megingatott cs. fősereget, ápril 10-kén Vácznál győztek vezéreink az ellenségen, mely alkalommal Götz cs. tábornok lelte hősi halálát; tovább ápril 19-kén Nagy-Sarlónál nyert Klapka diadalt Wohlgemuth és Csorich hadai felett, mely utóbbit az uj cs. fővezér Weiden táborszernagy rendelte támogatására, s e győzelem következtében a megvert ellenség egy része Érsekújvárnak, más része pedig Párkány felé futott; s midőn végre hadaink ápril 24- és 25-kén még Komáromnál is megszalaszták a vár ostromlását vezető Simonics cs. tábornok hadait és vérszemet nyert seregeink az ország egyéb részein is vitézül harczoltak, ápril 14-kén kinyilatkoztatta a magyar kormány Debreczenben a függetlenséget s az uralkodóház trónvesztését; később (május hó 21-kén) Buda vára is rövid ostromlás után bevétetett, s az uj év táján az országba kilencz oldalról fennhéjázva bevonult ellenség ugy szólván minden oldalról nagy veszteséggel visszavezettetett. OO Ennyi diadalunk folytán belátván a cs. kormány, hogy önerejéből Magyarországot leigázni nem képes, sürgeté az orosz intervencziót, mely iránt már előbb, de főleg ápril hónapban az akkor szenvedett veszteségei után sűrűbben folytak az alkudozások az osztrák és orosz kormányok közt, s mivégből Berg orosz tábornok, a czár segédje (s a kegyetlenségeiről elhíresült későbbi lengyelországi parancsnok) még ápril 20-kan Olmützbe utazott. Az orosz fegyveres segedelem igénybevételét Magyarországon május 1-jén adta köztudomásra Bécsben az osztrák kormány, míg Miklós cár május 8-ki hirdetményében közli ebbeli elhatározását népeivel, abban istent kiván segítségül „az igaz ügy" támogatására s az általa is közös ellenségül tekintett fölkelt magyarok legyőzésére. A szövetséges hadak ellenében, az intervenczió hírére, a csüggedést nem ismert magyar kormány is erélyes készülődést tett és új hadakat gyűjtött: minden fegyverfogható férfi,ifjú, sőt 14 éves fiuk is siettek az újonnan alakított honvédseregbe, s midőn a kormány értesült, hogy gróf Paskevits Erivánszki tábornagy és varsói herczeg lővezérlete alatt a fősereg Duklánál s egy másik hadosztály Sasz tábornok alatt az Árva völgyén keresztül a bányavárosok felé tart, mig Lüders tábornok egy harmadik sereggel Brassó és Szebennél Erdélybe vont, s a visszavonult ausztriai seregek is Olaszországból bevont régi gyakorolt csapatokkal s tömérdek ujonczokkal szaporitattak, máj. 18-ki hirdetésében fölhívást bocsátott ki az ország népéhez, hogy az élet-halálra való harczra fölkeltse azt; kihirdeté a keresztes háborút Felső-Magyarországra, megrendelte, hogy május 27-től kezdve három héten át minden ünnepen és csütörtökön az egyházakban buzdító beszédek és imák tartassanak, s ekkor a harangok napjában kétszer meghúzassanak, hogy június 6-kán az országban közönséges böjt tartassák, s hogy a muszka elől minden élelem idejekorán elhordassék, minden marha elhajtassék .... Utasitattak a törvényhatóságok, hogy népfölkelés esetében a nemzetőrök annak alapjául szolgáljanak, a merre az ellenség közeledik, az utak járatlanokká tétessenek, a hidak, átjárások pusztítassanak, a szorosok torlaszoltassanak el.. . S a rettegett muszka sereg, melyet Miklós czár Duklánál a határhegy ormán megáldott, junius 14-én csakugyan átlépte az ország határát, a szepesi Kárpát nyergén, Rüdiger tábornok vezérlete alatt; mig junius 17-kén Paskievits vezetése alatt a fősereg a duklai hegyháton s a Sáros megyébe nyíló szorosokon át, melyekben a magyarok által emelt, de fedezetlenül hagyott torlaszokat a nagyszámú utászok hamar szétszórták, Sztropkós folytatólag Eperjes felé tartott, hogy Kassánál a Szepesség felé indult hadtesttel egyesüljön, hol valóban a sereg junius 24-kén mintegy 110 ezerre gyűlt össze; azonban elővigyázatból útjában mindenhol, igy Bártfán, Eperjesen s a sánczokkal megerődített Alsó-Sebesen erős őrséget hagyott hátra a végből, hogy a duklai szoroson át a tábor részére Goliczián át szállított élelmezése biztosítva legyen, mert a két szövetkező kormány közt keletkezett szerződés szerint, az orosz sereg élelmi szállítmányának költségeit az osztrák kormány tartozott viselni; e végből eleinte megszámlálhatatlan szekér özönlött be Kassa felé, melyeken az élelmiszereket galicziai tárakból az orosz sereg után szállíták. Itt azonban az osztrák császári biztosul kinevezett gróf Zichy Ferencz közvetítése folytán, az ország belsejébe indítandó orosz seregkönnyebb élelmezése végett, június 25-én abban történt a megállapodás, hogy a kassai főhadiszállásról Paskevits rendeletet bocsátott a hadak parancsnokaihoz, megengedvén nekik, hogy élelmiszereket készpénzért a lakosoktól követelhetnek, vagyis reguirálhatnak. Az orosz katonaság főélelmi czikke a kétszersültből állván, itt elegendő kenyér hiányában húshoz kelle szoknia, mi eleintén, a kholera különben is dühöngvén, kissé hátrányosan Az emberi nem legrégibb nyoma. (Dr. Thomé könyvéből.) Az emberi nem, aránylag, igen fiatal lakója a földnek. Számtalan, talán sok millió éven át viselte már hátán a föld az állatokat és növényeket, midőn az ember rajta megjelent. Ott feküsznek, mélyen a föld belsejében, gyakran kemény kőbe temetve az állatok és növények maradványai, melyek az ember fellépését megelőzték. Puszta lenyomatok ezek néha, melyeket számunkra az ásványanyag tartott fön, majd kövületei az egykor szerves lényeknek, majd maradványai a keményebb részeknek, pl. a csontoknak, melyek mai nap is nemcsak az őskori szervezetek lételét bizonyítják, hanem leshelyeiknél fogva, legalább viszonylag, korukra is engednek következtetni. Az őskori állat- és növényalakoknak a földrétegek legmélyében megtartott s így legrégibb nyomai igen egyszerűek, de tökéletesebb és tökéletesebb szervezetek jelentek meg és tűntek el későbben, hogy a még tökéletesebbnek engedjenek tért, mi végre, a legutóbbi földkorszakok egyikében, amennyire jelenleg tudjuk, csak a nagy glätscher-korszak után, jelent meg az ember. Csak a legfiatalabb korszakot jellemző, kihalt vastagbőrű és ragadozó állatok, a mi házi állataink jelenleg elpusztult őstörzseinek s most csak északon élő állatoknak maradványai között találták meg az ember szereplésének nyomait, eltemetve a történelem előtti időben kitöltött meder iszaprétege alá, összehordva valami vízár által barlangokba, melyekbe folyó emberemlékezet óta nem jutott soha. Durva, kőből készített balták és ékek képezik az emberi művelődés kezdetének legrégibb bizonyítékait, melyekhez járulnak még más mesterségesen faragott vagy fáradságosan csiszolt kőeszközök : az apró, éles nyílhegyektől kezdve egészen a hatalmas, átfúrt kőkalapácsig. (L. a mellékelt ábrákat.) Mily különbség amaz esetlen kő- és a mi tökéletes vasból készült fegyvereink és eszközeink között! A kő- és vaseszközök használásának korszakai között azonban van egy időszak, melyben ezek helyét a bronz (vagyis inkább a réz) pótolta, azért a kő-, bronz- és vaskorszak elnevezések által három műveltséget jelző korszakot és ezek egymásra való következését szoktuk kifejezni. A kőkorszak ismét két szakaszra oszlik: a drift- (áradmánybeli) és a barlangi ember korszakára. „Drift" angol szó az ősáradmányok megjelölésére. Ilyen homok-, kavics- és hömpölyökből álló, sokszor hatalmas áradmány-rétegekben találták a legrégibb és legdurvább, csak letördelés által időp O f mitott kőeszközöket,melyek különössége ketelyt támasztott, vájjon valóban mesterségesek-e vagy nem, mi végre embercsontokkal együtt találták s annak is tudomására jutottak, hogy Ausztrália lakói és a tasmánok még jelenleg is készítenek hasonló durva eszközöket. Gondosabban dolgozott szerszámok, és kezdetleges fazekas munkák és durva csontmetszések jellemzik a barlangi ember korszakát. Ily marad Indián kőeszközök New Jersey-ből. Fennyil- és lándfahegyek, alul egy „tomahawk." Hasonló ob"idiati eszközöket nálunk is több heben találtak. * Ájul. 1—6-ki szoroskői orosz támadásra vonatkozó ••latokat részben t. Erőssy Lajos, k.h.-váraljai urad. •e'sz urnak köszönöm. — L. T.