Vasárnapi Ujság – 1877
1877-06-17 / 24. szám - Samil. Junius Brutus 378. oldal / Tárczaczikkek; napi érdekü közlemények
880 József mutatta be Tóth Endrének „Elemér" czimü hosszabb költői elbeszélését. Ezután György Aladár jellemezte Rubens művészetét. Kiemelte, hogy Rubens a világosság és pompa festője. Előszeretettel választott oly tárgyat, mely a pompára alkalmat nyújtott. Gazdagabb volt színeiben, mint a velenczei festők. A dramatikai erő túlnyomó benne, bár a genre-ban is kitűnt, sőt mint tájképfestő is kiváló. Általában bámulatosan sokoldalú. Legnagyszerűbb képe, melyben ideális felfogását ragyogtatja, „Krisztus levétele a keresztfáról" ; ezt Antwerpenben őrzik. Végül Névy László olvasott föl egy versekben irt, „Mágus" czimű 1 felvonásos tragédiát, Csiky Gergelytől, ki ezzel ujabb bizonyítékát adta drámaírói tehetségének. A történelmi társulat idei nagygyűlése Pozsonyban lesz, hol Rakovszky István elnöklete alatt már folynak az előkészületek. A megyei, városi és káptalani gazdag levéltárakon kivül rendelkezés alá bocsáttatnak az evang. konvent kézirat- és éremgyüjteménye, gr. Batthyány József mosonyi főispán köpcsényi levéltára, a gr. Eszterházyak helybeli levéltára. A köpcsényi levéltárat a Pozsonyban lakó Thaly Kálmán és Ortvay Tivadar előlegesen is megvizsgálták s gazdagnak és érdekesnek találták. Együtt van itt a XVII. században kihalt köpcsényi báró Listius család levéltára, a gr. Batthyány-ház egyik ágáé, s a gr. Illyésházy családé, mely a leggazdagabb. Az orsz. kisdedóvó-egyesület f. hó 10-én tartott választmányi ülésén Tisza Kálmánné és Várady Gábor elnöklete alatt elhatározta, hogy a kisdedóvás érdekében az országgyűlést a benyújtott kisdedóvási törvényjavaslat felvételére sürgeti; több ezer példányban népszerűen irott és illustrált röpiratot bocsát szét a vidéken s a Hegyaljára, továbbá Bereg, Ugocsa és Máramaros megyékbe lelkesítő megbízottakat fog küldeni. Egyház és iskola. Dr. Ballagi Mór egykori tanítványai volt kedves tanáruk iránti kegyeletüknek oly bizonyítékot készülnek adni, mely valóban méltó ugy az ő hálás érzetükhöz, mint a kitűnő férfi, érdemeihez. Ballagi Mór, mint tudjuk, a dunamelléki ref. egyházkerület ez idei közgyűlésén egészségi tekintetekből lelépett a tanári pályáról, melynek 35 éven keresztül volt buzgó és kitűnő mivelője, s melyen nemcsak a magyar egyházi tudományosságnak volt első rendű bajnoka, hanem a külföld előtt is oly jó hangzású névre tett szert, hogy azt most az elsők között emlegetik. Egykori tanítványai közül most Alföldi Sándor, Baksay Sándor, Baráth Ferencz, Baky István, Dömény József, Dányi Gábor, Farkas József, Kálosy Géza, Szilády János meleg hangon írott fölhívást intéznek a többiekhez, melyben fölszólítják őket egy alapítvány tételére, mely a kitűnő tanár hívéről volna nevezendő. E czélra elfogadtatnak nemcsak készpénzbeli adományok, de aláírás utján tett ajánlatok is, melyek azonban a folyó év végéig befizetendők. Ugy a készpénzbeli adományok, mint az aláírások Bárczay Gyula budapesti ref. segédlelkész úrhoz (Pest, Kálvin-tér 6.) küldendők, ki azokról Farkas József theol. tanárral együtt számol, azokat a „Prot. Lap"-ban nyugtázza, s a készpénzbeli adományokat ideiglenesen takarékpénztárba elhelyezi. A begyűlendő összeg felől való végleges intézkedés oly időre és alkalomra halasztatik, amely az adakozók nagy többsége óhajtásának nyilvánítására legalkalmasabbnak mutatkozik. A rögtönözve alakult bizottságban több javaslat merült föl, hogyan volna a hála és szeretet adója legméltóbban kifejezhető a szeretett tanár iránt? Némelyek nem hitték, hogy a szerény jövedelmű férfiak sikeresen létesíthetnének oly alapítványt, mely a pesti protestáns theologiai intézet díjai segélyezésére szolgálhatna, s azért elegendőnek vélték egy olajba festett arczkép, vagy album átnyújtását. Mások azonban abban a véleményben voltak, hogy ha egyszerre nem is, de lassanként, kitartás mellett, mégis sikerül összehozni a ,,Ballagi-alapítvány" tőkéjét, melynek alapját megvetni szerényebb kezdet is elég. Ez a nézet látszott legtöbb visszhangra találni, s alkalmasint ennél is maradnak. A kegyelet e nemes nyilatkozatát mi is melegen ajánljuk olvasóink figyelmébe, kik közül bizonyára nem egy lesz olyan, aki Ballagi Mórnak egykor tanítványa volt s örömest hozzájárul ama kegyeletes emlék felállításához, melyre valóban elmondhatni, hogy ha szerény kezdettel is, de „aere perennium" lesz. A budapesti állami felsőbb leányiskola már bevégezte a tanévet. E felsőbb tanintézetben, mely tavaly nyílt meg, 11 tanár tanított, és 145 tanítványa van. A jövő tanévre máris annyin jelentkeztek, hogy szeptemberben alig vehetnek fel többet. E tanintézet mintájára Máramaros-Szigeten és Trencsénben is nyit felsőbb leányiskolát az állam még az idén ; Eperjesen maguk a gymnasium tanárai állítottak föl, s az aradi gymnasiumi tanárok folyamodtak a minisztériumhoz, hogy némi csekély államsegélylyel hasonló intézetet nyithassanak. Kinevezések: Vulkanu Miklós nagylétai görög kath. lelkész és Vela Pál püspöki titkár a nagyváradi káptalan tiszteletbeli kanonokjainak neveztettek ki. Mi újság? A Petőfi életben létéről fölrajzott hírek interpelláczió tárgyát is képezték a képviselőház jún. 14-iki ülésén. Helfy Ignácz kérdezte a belügyminisztertől, hogy tett-e valami lépést a megdöbbentő hír valóságának kiderítése iránt, s ha nem tett, szándékozik-e ez iránt a fölizgatott kedélyek megnyugtatására valami intézkedést tenni, s általában, ha a hír valónak bizonyulna be, haladéktalanul intézkedni, hogy Szibériában sinlődő honfitársaink hazabocsátassanak ? Tisza azonnal válaszolt az interpelláczióra. Miután hivatalos értesítést még nem vett e hírről, lépéseket sem tehetett semmi irányban, azonban elrendelte, hogy mindazok kihallgattassanak, kik e tárgyban fölvilágosítást adhatnak. Helfy a választ tudomásul vette, s csak arra kérte a belügyminisztert, hogy a vizsgálat eredménye a ház elé terjesztessék. Hlierniczky, ki a Petőfi-társaság mult vasárnapi ülésén némi adatokat közölt Petőfi felől, hirlapilag is nyilatkozik. Mierniczky lengyel, s 1848—49-ben honvéd tiszt volt a lengyel légióban ; 1863-ban részt vett a lengyel felkelésben s elfogatván, 12 évi nehéz bányamunkára ítéltetett az oroszok által. Ez időből Nerczynszkben töltött 5 évet, akkor az általános amnesztia folytán mint minden idegen, ő is hazament Galicziába.— Ő azt mondja, hogy Petőfiről se az odautazáskor, se ottlétekor, se visszatértében nem hallott semmit. Petőfit 1848-ból ismerte látásból, mielőtt Petőfi Erdélybe ment volna Bemhez. Minthogy Petőfi neve világhírű lett s a szibériai foglyok olykor 100 —200 wersztnyiről összejöttek, s Petőfi különben is nagy lengyel-barát volt, lehetetlen, hogy ne tudtak volna róla valamit. Petőfi emlékkövére, melyet a fehéregyházi csatatéren fognak fölállítani, eddig 2134 frt 90 kr. gyűlt össze. Báró Baldácsy Antalt nevenapja alkalmából Török Pál superintendens vezérlete alatt a prot. egyház egy küldöttsége üdvözölte, s a báró ur ez alkalomból uj-pesti cementgyárában vendégséget rendezett, melyen a küldöttség tagjai s képviselők pártkülönbség nélkül vettek részt. A diszes asztal közepén egy pompás cserépben volt a Kossuth Lajos ajándékozta és a czeglédi küldöttség által elhozott díszvirág, melyet a báró ereklyeként őriz. A felköszöntések sorát Szász Károly a házi úrra mondott toaszttal nyitá meg. Azután Török, Ballagi mondtak felköszöntést, s nem hiányzott a török fegyerek győzelmére mondott toaszt sem. Idősb gr. Károlyi István nov. 18-kán üli meg 80-ik születésnapját, s az alkalmat tisztelői ünnepélyessé óhajtják tenni. A főúr e hosszú életkort sok jó tett által emelte emlékezetessé. A szabadságharcz alatt egy huszárezredet szerelt föl saját költségén, miért fogságot és nagy pénzbírságot szenvedett, 0 vetette meg az irói segélyegylet alapját is 10,000 frttal, képeztette Ligeti Antalt, a jeles tájfestőt. Midőn Szalay László meghalt, s a gróf értesült,hogy ezer frtos váltó maradt utána kifizetetlen, nemcsak az adósságot fizette ki, hanem a családnak is ezer frtot küldött. Ekkor mondta róla b. Eötvös : „Valódi főnemes, ki ismeri a gazdagság becsét." Egyik szép emléke életének a fóthi templom is. 21. SZÁM. 1877. XXIV. ÉVFOLYAM. Egy gyürü története. Említve volt a lapokban röviden, hogy mikor konstantinápolyi török vendégeink a városligeti Páva-sziget majálisán megjelentek, egy asszonyság egy gyűrűt adott át Csevad és Semszidden bejeknek, hogy fordítsák azt a török sebesültek javára. E gyűrűt egész ünnepélyességgel adták át rendeltetése helyére. Mikor a Konstantinápolyba visszatért küldöttség tiszteletére a török képviselők a Galata-szeráji lyceumban estélyt rendeztek, egyszerre föláll az intézet igazgatója Ali Szuavi, magához hívja Csevad bejt, az intézet egyik tanulóját, s egy gyűrűt mutat neki, kérdezvén : „Ismered ezt a gyűrűt?" —„Ismerem." — „Honnan ?" Erre Dsevad bej részletesen elbeszéli, hogy a magyar fővárosban létük alatt a városligeti tó szigetjén voltak, s ő és Semszeddin félrevonultak pihenni egy fa alá. Nemsokára egy 60—70 éves asszony leányával közeledett hozzájuk, s franczia tolmács segélyével beszélgetni kezdett velük. Említette a 48—49-ki eseményeket, szólt a muszkákról, s azt mondta, hogy falusi asszony, ki csupán azért jött most Pestre, hogy a török küldöttséget lássa. Oly tiszteletreméltón szólt, hogy Csevad és Semszeddin kezet csókoltak neki. Végül az asszonyság egy gyűrűt húzott le leánya ujjáról: „Vegyétek e gyűrűt — szólt — talán enyhíteni fogja egy sebesült fájdalmait. Szegény falusiak vagyunk, egyebet nem adhatunk." Csevad azt válaszolta: „E gyűrü nemcsak egy katonának, hanem egy egész nemzetnek könnyebbülést fog szerezni." Ez elbeszélés nagy hatást tett a jelen voltakra, s a török lapok mind közlik, mint a magyar nép nemesen érző szivének példáját. magyar levelező a török főhadiszálláson. Lukács Gyula, a konstantinápolyi magyar ifjúsági küldöttség egyik tagja, mint az „Egyetértés" harcztéri tudósítója Abdul-Kerim főhadiszállására utazott. Két ajánló feriránt kapott Redif hadügyminisztertől és Mahmud Damad pasától, melyek nemcsak azt engedik meg, hogy a főhadiszálláson tartózkodjék, hanem hogy a hadi tanácskozásokban is megjelenhessen. Zubovics úszó készüléke, mint Konstantinápolyból jelentik, alkalmazást nyert a török hadseregben. A cserkeszek ezen úsztatnak át a Dunán, hogy az oroszokat megtámadják. Zubovics, ki most Konstantinápolyban tartózkodik, s ott a szultánnak kitüntető figyelmében részesül, most el van határozva arra, hogy a Boszporust is átússza készülékével. A törökök legalább igen óhajtják e kísérletet. A fővárosi köztárházak építésének megkezdése közeleg. A londoni„Meiggs et Church" czégtől, mely a fővárosi hatósághoz a közraktárak kiépítése iránt ajánlatot nyújtott be, megbízottjuk Church ezredes már megérkezett a fővárosba, s legközelebb tárgyalás alá veszi ama terv kivitelét, melyet legjobbnak ítéltek, s amelyet,,Budapest jövője" czimmel Baseli Gyula és Krajcsevich Lajos budapesti mérnökök készítettek. Magyar énekesnő Berlinben. A porosz királyi operaszínházban ismét egy magyar énekesnő arat tapsokat és szerződtették is egy évre. Neve: Biba Eugenia, Nagy-Kanizsáról való. A „Bűvös vadász"ban énekelt, s azt írják róla, hogy erőteljes szép hangja van, szabatosan énekel, s nemsokára a berliniek kedvencze lesz. Az egyik lap igy nevezi: „reitzende kleine Magyarin." Sebes várának romjait, Bánfi-Hunyadhoz közel, a tulajdonos b. Jósika János stílszerüleg akarja fölépíttetni azon rajzok után, melyek e várról fönmaradtak. A vár a mult században romboltatott szét. Az amerikai gazdag nagybácsik faja még nem veszett el végképen. Ilyen gyanánt emlegetik Wagnert is, ki 3 millió dollárt képviselő vagyont hagyott hátra, s a boldog örökösök közt van egy budapesti ügyvéd is. Az örökségre törvényes igényt tartók száma azonban oly nagy, hogy egyre fejenként nem esik több 100,000 dollárnál. Az elhunyt az amerikai háború alatt tábornok volt a déliek hadseregében. Öngyilkossági kísérlet. Szeged egyik tekintélyesb polgára, Porgányi György e hó 11 -én öngyilkossági szándékból meglőtte magát, de a lövés nem volt halálos és remény van Porgányi életben maradásához. A gyászos elhatározás indokát nem ismerik.