Vasárnapi Ujság – 1879
1879-08-03 / 31. szám - Petőfi és Zsuzsikája. Péchy Imre 498. oldal / Történelem; régészet és rokon tárgyak - Sphymograph (érverés-iró) 31. szám / Természettudomány; ipar; gazdaság - Tudományos találmányok (3 képpel) 498. oldal / Természettudomány; ipar; kereskedelem; gazdaság és rokon
498 VASÁRNAPI ÚJSÁG. Petőfi a pályaválasztás küszöbén állott, segédszerkesztői hivatala nem sokat jövedelmezett, az imént idézett költői levélben is pénzügyeivel bajlódik, midőn igy ir : Naponként van miből eszem iszom, A holnapról én nem gondolkozom ; S ha a jövőbe vetem is szemem : Vagyon dolgában bizonyára nem. Helyes lett volna-e hát a leányka sorsát a maga sorsához kötni ? Látni való, hogy midőn Petőfi lemondott szerelméről, okosabban cseledetett, mint cselekedhetett volna. Sokan azt hiszik, a minden körülmény közti állhatatosság egyedüli jele a szerelemnek s ép ez által árulják el, hogy mélyen és igazán sohasem szerettek. Petőfi az által mutatta meg Zsuzsika iránti igaz szerelmét, hogy lemondott róla, mert tudta, hogy boldogítani nem bírja. S ez az erkölcsi diadal, melyet elvonhatunk végeredménykép a költő életének ez érdekes epizódjából. Másrészt a költő apja és Zsuzsikája apja közt fennálló üzleti viszony is gyakorolhatott e tekintetben döntő befolyást. Nagy Páltól haszonbérelte költőnk apja a mészárszéket s vett kölcsön, mint fentebb iráni, 1400 frtot, melylyel tartozott, s ez üzleti viszony különössége a daczos és büszke Petőfi előtt visszás színben tünt föl, mi a további fejleményekre gátlólag hatott. A későbbi Petőfi-életrajzírónak szép tere nyílik a mindenfelől összehalmozott és kellőleg megrostált adatoknak alapján összeegyeztetni a költő életében egymásnak gyakran ellenmondó elhatározásokat, s levonni belőle a tanulságot, mint például az itt megírt viszonynál is, melyet megtagadni akar, pedig ennél tisztább, minden tekintetben átélt érdekes szerelmi viszonya — az egy Júliáét kivéve — nem volt neki. Maga a költő dunavecsei ismerősei előtt úgy nyilatkozott, hogy a szőke kis Zsuzsikát nőül fogja venni, — Pákh Alberthez Debreczenbe írott levelében pedig, midőn az ez által fizető kezességre elvállalt 150 frtos adósságot özvegy Fogasnénak visszafizette, úgy nyilatkozik, hogy „egy szőke leány őt a világ legboldogabb emberévé tette". Csakhamar Pesti Divatlapban Budapestre költözése után a közölte a Zsuzsikához írott ismeretes, általunk jelen czikk folyamán közölt költeményt, és pedig nem saját neve, hanem Pönögei Kis Pál álnéven. Saját neve alatt valószínűleg azért nem, minthogy előző verseiben,boruljon rá felejtés fátyola" mondásával eltemette az egész históriát, — nem akarta tehát újból elárulni magát a versnek saját neve alatti közlésével, nehogy a dunavecseiek előtt, kik figyelemmel kisérték működését, szorgalmasan olvasgatták dalait — föltűnő legyen. Zsuzsikának úgyis elmondották már a leverő hírt, melyet a Kerényihez írott levélben elmond, a lemondás tehát mindkét részről megvolt, a heggedő szerelmi sebet kár lett volna bolygatni. Hiába borította azonban a feledés fátyolát reá, a szivén ütött seb hamarosan be nem gyógyult. A Pesten 1844. év nyarán írott dalokban föl-fölmerül a kékszemű lány alakja. A Nem nézek én, minek néznék az égre kezdetű dalban egész apotheosist szentel Zsuzsika szép szemének • Nem nézek én, minek néznék ? az égre, Bele nézek kedvesem kék szemébe. Kedvesemnek kék szemében van egem, Onnan süt rám tiszta napfény melegen. A Laczházán írott — Pestre utazásakor készült — dalban Árvalányhaj a süvegem bokrétája czíműben a kék szemek ismét eszébe jutnak : Gyönyörű kis szőke leány a kedvesem, De hogy jó lesz, még abban sem kételkedem, A kék virág tiszta búza között terem, Mátkámnak is kék virág van a szemiben. A Szerelem és pipadal czíműben : Szeretlek én téged pipám És a dohányt, mely benned ég, Hogy is ne ? füstöd jellege, Miként galambom szeme, kék. Sőt még a későbbi éveknek változatos, kalandokban gazdag korszakában sem törülhette ki az idő kérlelhetetlen vaskeze a költő emlékezetéből a kék szemű szőke leány alakját, a mennyiben az 1846. év telén Szalk-Szent-Mártonban irott Felhők czimű költeménycyclusban édeskeserű emlékezettel gondol vissza a fentebb emlitett dunavecsei elbúcsúzás jeleneteire, midőn igy ir: Elváltam a lyánkától, Ki kedvesem vala; Ugy fájt leszakadnom ajakáról, Mely csókola. — Rég volt ez ; azóta már Sok esztendő lejárt. Az elválás keserűségét Többé nem érezem, De a csók édességét Még most is érezem. Még később, 1846. év október utolján Koltón, gr. Teleki Sándornál idéztében, midőn Szendrey Júliához irta volt lángoló szerelmi dalait, e dalok egyikében is fölmerül a kékszemű szőke leány alakja; az idő kérlelhetlen vaskeze emlékezetéből nem törülhette ki Zsuzsikát ekkor sem. A Rövidre fogtam a kantárszárat kezdetű költemény negyedik és utolsó versszaka igy hangzik : Kökényszemeket szerettem hajdan De. szerencsés ezekkel nem voltam, Most fekete szem tőrébe estem, Ennél tán majd megsegít az isten. Találkozott-e az életben többet Zsuzsikával a duna-vecsei, örökemlékben fenmaradt végbúcsu után a költő, arról nincsenek adataim, bár többször fordult meg azután is Duna-Vecse közelében, de hogy ismerőseit meglátogatta-e? nem tudom. Zsuzsika még azután három év múlva ment férjhez 1848. évben, duna-vecsei református káplántanító Balla István urhoz, kitől ez életrajzi adatokat vettük, s 1865. évben halt meg. Emlékét csak az a néhány csinos dal tartja még fönn, melyeket irodalomtörténetünkben leginkább a Goethe sesenheimi dalaihoz hasonlíthatunk. A Petőfi Frederikája — Zsuzsika, a dunavecsei kis leány volt... Péchy Imre. Levél Finnországból. Dr. Szinnyei József Finnországban utazó fiatal nyelvészünk jul. 24-ben Tavasteliusban kelt magán leveléből érdekesnek tartjuk a következőket közölni: ... „Mint már megírtam, 12-én Idäupää-be költöztem, s itt úri módon éltem négy napig, és az egészért fizettem 3 márkát = 1 frt 20 krt. Vasárnap 13-án Genetzéknél ebédeltem, s délután egy kis kirándulást tettem velük egy közellevő hegyre. Hétfőn l-én d. u. Malin tanár nyári lakában mulattunk, hova öreg gazdámmal rándultunk ki csolnakon. Igen vig társaság gyűlt egybe, köztük egy fiatal pap (Päivärinta), ki magyarul is tud, és Jókai „Carinus"-át lefordította finnre, s most a Dóczy „Csók"jával vesződik. Másnapra egy Hanson nevű uri ember hitt meg, s így kedden nála mulattunk, és itt alkalmam volt megismerkedni a Kantele-vel, a finnek nemzeti hangszerével, mellyel az éneket kisérik. Este beköltöztem megint Genetzékhez, és másnap (júl. 16-án) korán reggel elindultunk Arwiddal (dr. Genetz) Karjalába . ... D. u. 6-kor Pulsába értünk vasúttal, s innen mindjárt tovább indultunk diligeance-on (kétkerekű kocsi, rugó nélkül) Lappeenrantába (2 órai út), hol rögtön hajóra ültünk és a Saima tavon mentünk Joensuu-ig. Ide csütörtökön (17-én) este 6-kor értünk, s megvacsorálván dr. Neorviusnál, ki Genetznek rokona, 2 órakor reggel tovább mentünk postalovakkal. Kegyetlen hideg volt, ugy hogy a flanell alsóruhákban és plaidben is fáztam ; így mentünk 12 óra hosszat, Nikaláig, hol G.-nek egyik sógora, Clas Arpe lakik. Ebéd után tovább Värtsiläbe G. másik sógorához, megismerkedtem általában valamennyi sógorával és sógornéjával, mert itt valami családi gyűlést tartottak. Éjfélkor megnéztük a nagy värtsiläi vashámort, mely legnagyobb Finnországban. Szombaton (19-én) is V.-ben voltunk, vasárnap kirándultunk dr. Arppéhez, az egyetem nyugalmazott rektorához, kinek nyári laka a Jinnisjáro (nyúl-tó) partján van. Este vissza Viirtsilää-be s innen Nikalába, hol azéjt töltöttük. Hétfőn (21-én) reggel kocsin elindultunk, s délután 4-kor Puliosba értünk, hol rögtön hajóra szálltunk ; kedden (22-én) reggel 3-kor megérkeztünk Savonlinnába, s innen 8-kor hajón mentünk tovább a Punkakarjura, hova V. 11 -kor értünk. Ez egy 7 versznyi hosszúságú földnyelv, két oldalt gyönyörű nyírfával benőve. D. u. 3-kor megint tovább indultunk kocsin és 9-ig mentünk ; az éjet egy keszikievariban töltöttük, s reggel (23-án) tovább hajtottunk az Imatra-vizeséshez, melyhez d. u. 4-kor 31. SZÁM. 1879. XXVI. FC.VFOI.YAM. értünk. Ez voltaképen nem vízesés, hanem „Stromschnelle". Zúgása messzire elhallatszik, s a tajtékzó 3—4 öles habok borzasztóan szép látványt nyújtanak: odajöttünkkor a nap is kisütött, s igy alkalmunk volt a vízesésben szivárványt is látni. 5-kor tovább hajtottunk este Lappeenrantában egy félórára bekukkantottunk egy tánczmulatságba, azután megint tovább kocsiztunk Pulauig, hol 1-kor vasútra ültünk s igy ma (24-kén) délben viszakerültünk Tavasteliusba. Nem tudom, ennek a veszett utazásnak következménye-e, de annyi tény, hogy rendkívül jó színben vagyok . .. Finnül nagyon sokat beszélek, s most már egészen beleszoktam. Mindenki azt mondja, hogy a kiejtésemen alig lehet észrevenni, hogy nem vagyok született finn. (Ezt nemcsak szemembe mondják, hanem a hátam mögött svédül is, azt hivén, hogy nem értem.) Holnap indulok Kangasalába (ez az egyházi kerület) s valami faluban letelepszem, ott azután irhatok eleget... Első tárczámban valószínűleg idänpääi gazdámról és a paraszt-osztályról fogok irni.... Hírlapot lehet keresztboriték alatt küldeni, mert Finnország nem Oroszország, ahová külföldről csak külön engedéllyel lehet lapot hozatni. Tudományos találmányok. Midőn az akusztika terén a közelmúltban egymást érték a találmányok, s alig megfogható gyorsasággal született meg a telephon után a mikrophon meg a phonograph, általános volt a hit, hogy eme készülékek nem maradnak meg akkori stádiumukban, hanem hogy maguk is tökéletesedni fognak, s alkalmazásukban is oly szolgálatot teendnek az emberiségnek, mely messze hordó fontossággal bírand. A várakozás kezd mindkét irányban teljesedésbe menni, az említett készülékek gyorsan haladnak a tökéletesedés útján, s mind nagyobb térben nyernek alkalmazást. A mikrophon egy ilyen alkalmazását mutathatjuk itt be olvasóinknak, a Sphygmographban. (érvelés-iró). Ez a készülék, melyet néhány év előtt hoztak be az orvosi praxisba, tudvalevőleg arra való, hogy az érverés erősségét és sebességét kormozott lapokra rajzolt vonalak által tüntesse elő. Most dr. Richardson ezen rajzolt vonalak helyett hangot csal ki belőle, ugy hogy az érverés egy egész szoba publikuma előtt hallható lehet. A készüléket a mellékelt (1-ső) ábrán mutatjuk be olvasóinknak. A kéz az eszköznek /í-val jelölt rámájára lesz illesztve, úgy hogy az ütőér a /i-vel jelölt ruganyos résszel jő érintkezésbe. Ez utóbbi rugó utján a G-vel és a D tűvel áll összeköttetésben, úgy, hogy midőn az érvelés erős, a G rugó is erős nyomást szenved, s a D tűt kitéríti eredeti helyéből s oly helyzetbe hozza, minőt a pontozott alak mutat. A tű hozzáér egy széndarabkához, s általa össze van kapcsolva egy mikrophonnal, melynek másik sodronya ö-nél van megerősítve. A gyorsabb vagy lassúbb érverés a tűt is gyorsabb vagy lassúbb rezgésbe hozza, s maga az általa rezgésbe hozott mikrophon is magasabb vagy alacsonyabb hangot fog hallatni. Így aztán megítélhető az érverés normális vagy abnormális volta, s lehetővé válik oly szívbetegségeket is