Vasárnapi Ujság – 1881

1881-02-27 / 9. szám - Nyoma veszett! Angol regény. (19 képpel) 135. oldal / Elbeszélések; genreképek

•136 VASÁRNAPI ÚJSÁG. 9. SZÁM. 1881. XXVIII. ÉVFOLYAM. — önnek fogalma sincs róla, mily szegények; igazán el sem tudom képzelni, h­ogy élhetne meg nélkülem. Nem szeretetét vagy hozzám való ragaszkodását értem,— nem, ámbár jobban szeret, mint bárki mást, István bátyám halála óta; hanem azt, hogy nélkülem sokban fogya­tékot szenvedne — de oly nehéz kimagyarázni magamat. — Valóban nehéz volna kimagyarázni, hogy lehetne miss Langtreynak hátrányára oly házasság, mely mindkettőnknek jogot és alkal­mat adna, segitni rajta. — Segitni rajta ? Segitni Eszter nénin ? Mily kevéssé ismeri őt! 0 oly büszke, a­mily szegény. Segélyt nem fogadna el, tőlem sem! — Kedves Winifred, ez képtelenség. — Lehet képtelenség, de úgy van. S végre is, az az ön pénze volna; s ámbár a régi viszály­nak vége : ő most sem feledte el. — Oly sok, sok évig tartott az, tönkre tette és sírba vitte István bátyámat; s ámbár Eszter néni, a maga módja szerint, szereti önt, de — — Én azt hiszem, miss Langtrey ép ugy óh­ajtotta e házasságot, mint atyám. — Ugy van, óhajtja. — S ön mégis elhalasztást kiván, mig ő él! Ez rossz logika, Winifred. — Lehet, hogy rossz lo­gika. De ha ön tudná mily koldusok vagyunk. Koldusok — ez az igazi szó. Ugy van. Én varrom minden ruhánkat; se­gítek Buthnak a fejesben; fő­zök ; mosogatok; szolgáló és, szobaleány vagyok. No, most már átláthatja, hogy Eszter néni nem lehet el nélkülem. Ön megütközik, bosszankodik. Kérem ne tegye, h­igyje el, én oly boldog, oly elégült vagyok! Nem is lehetnék boldogabb. Hangja megtört. Sirt és ne­vetett egyszerre, lord Bracken­burg még soha sem látta őt ilyennek.­­— Kedves gyermek, hagyja el! Ne sirjon. Igazán nem is képzeltem — hogy ön — vagyis miss Langtrey — igazán nem is tudom mit mondjak. — Sajnálom, szégyenlem is, hogy mind­ezt elmondtam; önnek rossz kedvet, talán szé­gyent okoztam. Kérem, bocsás­son meg. — Nincs mit megbocsát­nom; ellenkezőleg örülök, hogy megtudtam az igazat. Eb­ből azt is megtudtam, hogy semmi kön­­nyebb, mint a kegyed helyét a majorban kipótolni s az Esz­ter néni szükségeiről gondos­kodni a nélkül, hogy büszke­sége sérelmet szenvedne. Csak bizza reám. Addig is, mivel lá­tom — Élesen szemébe nézett s kis szünet után folytatá : — Mivel látom, hogy kegyed jelen helyze­tében elégült s talán mondhatom, abban meg­maradni óhajt. — helyesen mondtam ? — Ugy van, egészen helyesen. —­Igen. Ezt látva, mondom, jobb lesz, ha még várunk. Meddig várjunk, Winifred? Miss Savage hallgatott. — Mondjuk talán — egy évig? — Miért tűzzünk ki határidőt egyátalán ? — monda alig hallhatólag a leány. — Miért ne várjunk — s majd meglássuk? — Meglássuk, mit ? Édes Winifred, határ­talanul ily fontos ügyet nem lehet elnapolni. Mondjon hosszabb határidőt s én elfogadom, csak legyen meghatározva. Elég lesz egy év ? Komolyan nézett rá, de harag nélkül. A leány elfordította fejét e tekintet benyomásától. Elpirult — aztán meg elsápadt. — Ha lehetne — két évig, suttogá. — Jó, legyen két év, sok idő, de kegyed úgy akarja, elfogadom. Szerette volna mondani, hogy köszöni, hogy örvend, hogy sajnálja, — de egyiket sem bírta kihozni. — Hagyja el, édesem. Ha megnyugszik benne, nekem az elég. Megértettük egymást s ez a fődolog. S most mielőtt elválunk, egy kéré­sem van. Én még nem adtam kegyednek jegy­gyűrűt, pedig az múlhatatlan; már rég kellett volna, hogy adjak, hiszen jegyesek voltunk. Remélhetem-e, hogy viselni fogja kedvemért? S ezt mondva, zsebéből egy kis marokko­bőrtokot vont elő, melyben egy nagy solitairrel ragyogó arany gyürü volt. — Nagyon szép. — mondá miss Savage, visszahúzódva. — Igen is szép nekem. — Azt tagadom. — I­e én nem viselek gyürüt. Nem is volt gyürüm soha. — Egygyel több ok, hogy legyen. Lássuk, talál-e az ujjára? Engedje fölpróbálnom. Nem erre­­ a másik kezére. Ha miss Savagenek sohasem volt gyűrűje, bizony lord Brackenburg sem adott még soha senkinek. Kissé zavarban érezte magát, a­mint egyik kezében egy kis női kezet, másikban egy gyűrűt tartott. De azért a legjobb magatartással végezte a csöndes kis szertartást, azt mondta : nagyon jól áll, s ez nap már másodszor­­­megcsókolta a kezében nyugvó kis kezet, így az eljegyzés megtörtént, az egybekelés pedig, mindkettejük megnyugvásával további két évre elhalasztatott. A szabadság oly édes! — L lord Bracken­burg, ámbár kitett magáért mint türelmetlen szerelmes, csöppet sem bánta, hogy módjában lesz egy nagyobb kirándulást tenni yachtjával a norvég-parti fjordokhoz s gondolkodott, vaj­jon nem lesz-e kedve Lancelotnak is a jövő tavas­szal elkísérni őt a jóniai szigetekre ? (Folytatása következik.) EGYVELEG. : Az amerikai és britt lapok között egy amerikai író a következő összehasonlítást teszi: «Állítsunk egymás mellé tíz londoni «Times»-t és tíz példányt a «New­ York Herald»-ból s a következő eredményeket találjuk: 1. Hirdetések tekintetében mindkét világlap körülbelül egyenlő. 2. Helyi újdon­ságokra nézve a Heraldban két oldal van, a Times­ben egy. A különbség lényege azonban abban áll, hogy a Timesben a részvény­társulatok üléseiről részletes tudósítás van s a képviselők beszámoló beszédei is szóról szóra vannak közölve: a Herald e dolgokat csak röviden üti el, míg másrészről oly baleset, mint a Tay-hídnál történt szerencsétlenség, legalább tíz oldalt venne itt igénybe, míg a Times­ben csak ötöt. A Times szerkesztősége a hely­színére két tudósítót küldene oly utasítással, hogy a lénye­ges dolgot távírják meg, a többit postán küldjék ; az amerikai lap ellenben elküldene öt tudósítót, talán külön vonaton s még ötöt, hogy mindazokat meg­interviewálják, kik az esetről valamit tudnak. Az angol lap 6—10 oldalt szentel a parlamentnek, azz amerikai lap alig hármat. Nagy szerencsétlenség­nél, rendkívüli tudományos fölfedezésnél, egy neve­zetes ember halála esetén az amerikai lap rögtön kimerítő tudósítást közöl, az angol lap talán csal­ harmadnapra, így a Times a színi és zenei előadások­hoz sem szól rögtön, az amerikai lap ellenben azon­nal. 3. Külföldi hírek tekintetében az amerikai lap páratlan, táviratai özönnel vannak, az angol parla­mentről szószerinti tudósításokat s pikáns szemléket közöl ; a Times a külföldi parlamentekről röviden emlékszik meg s külföldi táviratainak száma igen csekély. 4. A közlemények alapossága és a nyelv korrekt volta tekintetében a «Times» még pár évvel ezelőtt is nagyon fölötte állott az amerikai Herald­nak, ma már körülbelül egyenlők. — Eddig tart az­ összehasonlítás s az amerikai iró pótlékul még föl­említi a Herald nagy tetteit a Stanley-féle expedi­cziónál. Végül azonban maga is kénytelen fölkiál­tani : «Mi az oka mégis, hogy a Timesnak oly rend­kívüli tekintélye van, mig a Heraldnak sokkal kevesebb ?» * A legkisebb hajó, mely az atlanti óczeánon átkelt, a «Leone di Caprera» volt. 1880 október 3-án indult el Montevideóból s január 23-án ért Gibral­tárhoz. A hajó 27 láb h­osszú, 7­/a láb széles s 3 láb mély, kenyérfából és czédrusból van készítve, rézboritéka kettős és ékítményei bronzok. Csak egy kis kabin van rajta s utasai három olasz : Fondacaro Vincent Nápoly­ból, 36 éves, a kapitány, továbbá Grapini Orlando Ankonából s Troc­coli Péter Nápolyból. 113 napig tar­tó utjuk alatt csak három gőzös­sel találkoztak s egy nagy vihart állottak ki, melynek következtében Lay-Palma kikötőben három na­pig tartózkodtak. Nápolyba érve Margit királynénak és Garibaldi­nak ajándékokat vittek s az érde­kes hajót a múzeumnak ajándé­kozták. A fókabő­röket az Egyesült­ Államokban a szűcsök annyira di­vatba hozták, hogy ez állatokat komoly veszély fenyegeti. Nemrég egyetlen szállítmányban New­ York­ból Londonba 92,000 fóka bőr volt, öt millió frank értékben. A kiké­szített bőröket ismét Amerikába küldik. * A franczia kristálypalota, melyet a saint-cloudi parkban akar­nak fölállitani Nicole terve sze­rint, a nagy hajón kivül két oldal­hajóval, két galériával s hátul óriási rotundával volna ellátva. A főbe­járás a volt palota romjainál lenne, mely muzeummá alakíttatnék át. Az egész épület 700 hektár területet venne igénybe s így harmadfélszer oly nagy volna, mint a Palais de l'Industrie a Champs Elyséen. Az épület főhajója 500 méter hosszú s 24 méter széles volna. A kupola 100 méter magas s így 32 méter­rel nagyobb, mint a Notre-Dame tornya. Az egész épület vasból a üvegből fog állani. A tervezet most van a franczia parlament elé be­nyújtva. A bélpoklosság már századok óta eltűnt Európából s látszólag csak a mongol falnál mutat­kozott. Közelebb San-Franciskoban e betegség nem­csak a khinaiaknál, de a fehér fajú embereknél is észleltetett s állítólag igen gyorsan terjed. Félnek, hogy a rettenetes baj Európába is átjő. * Éjjel világítás nélkül is lehet olvasni — a «Parisian» hire szerint. Egy turini ember ugyanis feltalálta, miként lehet a nyomdatintát bizonyos anyaggal úgy összekeverni, hogy sötétben világítson. Az igy nyomott könyvet — írja a nevezett lap — utazásnál vagy ágyban mesterséges világítás nélkül is lehet olvasni. Turinban már a napokban fog egy igy készített lap megjelenni. * Nagy fényűzést űznek az amerikai nők a legyezőkkel. Aranyfiligrán név alatt ismeretes az új készítmény, külön meg van rakva gyémántokkal, melyek a legyező keskenyebb részétől fölfelé nagy­ságban mindig növekednek, az egyes lemezeket pedig rubin szemek kötik össze. * Állatneveket részint alakjuk, részint sajátsá­gaik következtében több növénynek adtak eddig is. Egy angol számítása szerint a növényvilágban van 2 medve, 3 ökör, 2 macska, 4 kakas, 2 kacsa, 2 ele­fánt, 2 bika, 3 lud, 5 nyúl, 8 ló, 2 leopárd, 3 orosz­lán, 2 gyík, 2 majom, 3 kígyó s 4 farkas. A madár-és rovarnevekről e kimutatásban szó sincs, holott ezek is nagy számmal vannak. NYOMA VESZETT­ EGYIK KEZÉBEN EGY KIS NŐI KEZET, A MÁSIKBAN EGY GYŰRÜT TARTOTT

Next