Vasárnapi Ujság – 1882
1882-06-18 / 25. szám - II. Rákóczi Ferencz ifjuságából (három arczképpel és egy képpel) Szalay József 397. oldal / Élet- és jellemrajzok
25. SZÁM. 1882. xxix. ÉVFOLYAM. VASÁRNAPI ÚJSÁG. * 397 II. RÁKÓCZI FERENCZ IFJÚSÁGÁBÓL. Volt oly időszak, a mikor a magyar országgyűlés kimondta II. Rákóczi Ferenczre a «hazaáruló »-t, ugyanarra, a kit pár évvel előbb a «haza atyja» czimmel tisztelt meg. De ezt a határozatot csak a hivatalos körök hozták s azok is politikai kényszerűségből. A közhangulatot az tünteti legjobban fel, hogy nemcsak Rákóczi reszketett, mihelyt az európai láthatáron egy-egy vihart sejtető felhőcske mutatkozott, várva az alkalmat, a mely módot nyusson neki a Habsburgok ellen fölléphetni, hanem a bécsi kormány is reszketett, atól tartva, hogy minden hivatalos nyilatkozatok mellett is, alkalomadtán az egész nemzet benne lesz a kurucz táborban. Alig mult el néhány esztendő a szatmári béke után, elhangzott a tiszavirágként föltűnt labancz gunydal a kuruczokra («a nyalka kurucz»), s a mint az egyházi pártok közti különbségek elmosódtak, egyre átalánosabb lett széles e hazában a Rákóczi iránti tisztelet. Semmi sem bizonyítja jobban, mily átalánossá vált a szabadság fogalmának összekötése a Rákóczi névvel, mint az, hogy a fejedelem életének utolsó éveiben egykori főellenségei, a ráczok is tőle várták szabadságuk helyreállítását. Eljött az az idő, amelyben a magyar nemzet az uralkodóház iránti hűségének legfényesebb tanújelét adta, harczra kelve fél Európával a Habsburg-ház utolsó sarja érdekében, s még a nagy királynő életének utolsó éveiben a magyar nemes szokásai közé számuttatott a «Hej Rákóczi, Bercsényi!» dal eldudolgatása. A köznép is, amely megfeledkezett történetünk legtöbb nagy alakjáról, megtartotta a Rákóczi nevet emlékezetében. Kétségtelen, hogy másféle volt az a szabadság, a melyet ez várt a fölujulható Rákóczi-kortól, mint a melyet amaz; a Rákóczi név varázsát az mutatja, hogy a nemzeti ideálok az ujabb korban ép ugy , az ő nevéhez voltak fűzve, mint az Árpádok utolsó századában s az utánok való korszakban a szent királyokéhoz. S még a legújabb kor sem változtatott ezen. Annyi nagy eszmét hoztak hozzánk az utolsó évtizedek, annyi jeles tűnt ki azok szolgálatában, de a Rákóczi név fényéből mindez a legcsekélyebbet sem vette el. Nemzetünk most is szívesen megragad minden alkalmat, hogy kitüntesse tiszteletét az utolsó nemzeti fejedelem iránt. A legutóbbi napokban is ünnepély volt, amely neki volt szentelve. Zemplénmegye fiai emléktáblával díszítették föl az ő szülőházát, a borsi-i kastélyt. * A fejedelem szülőhelye, Borsi, igen szerény falucska Zemplénmegye székvárosának, Sátoralja-Ujhelynek szomszédságában. A falu végén Ronyva nevü patak foly, azon keresztül tölgyfa híd vezet, s a vízen túl cserfa erdő terül el. Az erdő közepén elég nagy, egyemeletes épületet látunk, amely sem stíl, sem csin tekintetében nem mondható kiválónak. Meglátszik rajta, hogy a fő szempont az volt: alkalmas gazdasági épületet nyerni. Ezt az alakot viseli az épület nagyjából a tizenhetedik század utolsó tizede óta, a mikor is újból föl kellett építeni, mert az 1678-i kurucz pusztítás óta romban vala. De volt a borsi-i kastélynak szebb korszaka is mintegy ötven éven át. Birtokosainak, a Rákócziaknak, nem tartozott ugyan soha sem elsőrendű lakóváraihoz. Mi volt ez Báthory Zsófia és Zrínyi Ilona kedvencz lakóhelyéhez, Munkácshoz, Sáros-Patakhoz, a melyhez a nagy fejedelemasszony, Lorántffy Zsuzsánna emléke van csatolva, Zboróhoz, a melynek száz hársa alatt szeretett az öreg György fejedelem nemcsak pihenni, de állami ügyeket is intézni, vagy az e fölött meredő Makoviczához, Tokajhoz, Regéczhez ! De ha ezekhez mérhető szerepet nem rendelt is a sors Borsinak, mégis ugy volt berendezve, hogy a fejedelmi udvart befogadhassa, ha azt utja erre viszi. Ily átutazás alkalmával történt, hogy Zrínyi Ilonát utolérték a szülés fájdalmai s Rákóczi Ferencz a borsi kastélyban pillantotta meg 1676 márczius 27-ikén a napvilágot. Milyen volt az a ház, amelyben ő született, arról egy nem sokkal régibb összeírás tesz tanúságot. Az épületet nagy «bérlés nélkül való árok» veszi körül, amely szükség esetén bőven el van látva vízzel. Az árkon híd vezet keresztül, úgy érünk a «palánkba», vagyis a kapu előtti térre, ahonnét nyílnak úgy a kastély laposfejü szegekkel kivert nagy kapuja, mint a gyümölcsös kertek «leveles kapui». Adjunk mi a mindenféle gyümölcsöt, zöldséget és fűszeres növényeket termő kertek fölött, habár fáinak nagy része a nagy Lorántffy Zsuzsánna sajátkezű oltványa volt, elsőséget magának a kastélynak s lépjünk be annak kapuján. Ezen át «piaczára» lépünk, a hol lánczos, vödrös, csigán járó s fahéjazattal is ellátott kút van. A ház «alsó rendén» (földszint) átalában csak másodrendű helyiségek vannak: első a káposztás ház, azután egy csekély házacska a lépcső alatt, ehhez csatlakozik a tömlöcz, mit ennek belül a fa kaloda, kivül az erős zárak minősítenek, negyedik az eczetes ház, a hol szép egyetértésben van együtt mindenféle eczetes hordó és csöbör, meg puskapor, ezután következik három «bolt», amelyek egyikében a boros hordók vannak elhelyezve. A sort a régi épületrészben befejezi a «szöglet bolt», amely az udvar asztalos-műhelyéül szolgál. Innét az uj szárnyba érünk, amelyben négy szoba van egymás végtében, ezután ismét gazdasági helyiségek következnek: a «régi alsó sütőház», a kis konyha, a «régi szabóház», az uj nagy istálló, a melyhez egy «házacska» van ragasztva : mindkettő kamara gyanánt alkalmaztatik, innét a régi nagy konyhába érünk, ahol föltaláljuk a jó öreg tűzhelyet, az égett borfőző katlannal, húsvágó tőkékkel, szakács-táblával, pecsenyeszárító rúddal s néhány padszékkel. E helyiséggel szomszéd a «szakács vagy tésztamüves ház», a hol tésztasütésre való mázos kemencze található. Ide csatlakozik még a «kerek lisztes bástya», a melyben pár száz köböl liszt van elhelyezve. Kevesebb számú, de nagyobb helyiségek vannak az emeleten, ahova «derék kőlépcső» vezet fel. A legelső ajtón át a négyablakos ebédlő palotába (terembe) nyitunk, amelynek fehér mennyezete köröskörül fenyődeszkával van megpártázva. A «palota» közepén van a nagy fenyőfa asztal, e körül tizenkét öreg karosszék. A fal mellett az ajtótól jobbra áll a nagy pohárszék, balra a zöld mázos kemencze. Ennek méreteiről némi fogalmat nyújthat az a hagyomány, hogy benne nagy alkalmakkor egy-egy ökröt egészben megsütöttek volna. A szabadon maradt fal körül padszékek húzódtak végig. Az ebédlőt a szomszéd helyiségektől pitvar választotta el: az egyiken át az úrfiak, a másikon az úr szobájába lehetett jutni, az utóbbival összefüggött a mások szobája. E helyiségek, amelyek az egész régi épületrész emeletét betöltötték, nem voltak valami nagy csínnal bútorozva: régi nagy uraink e tekintetben igen szegények valának. Az emeleten folyosó futott körül, a mely festett deszka rostélyzattal volt biztossá és díszessé téve, ide nyíltak a pitvarok. Az ujon épült részben az emeleten is négy egymásba nyiló szoba volt. Ezek képezték a női lakosztályt s ezen rendeltetésüknél fogva az egész épületben legszebbek valának. Mindegyiknek két-három ablaka volt részben hatszögletes kristály táblákkal, az ajtók festettek, bélleltek, s bécsi ónás pléhhel ékesek, a mennyezet fehérre és zöldre volt szépen kifestve s még aranygombokkal is díszítve, két szobában a kályha lengyelországi, kék, fehér vagy sárga mázos volt, kettőben helyöket egyszerű zöld lábas kemenczék foglalták el. Természetes, hogy a bútorzat is megfelelő csinnel volt elrendezve. E szobák egyikében született a fejedelem. * «Asszony ő nagysága» lakosztályát pitvar választja el a szolgálatára levő leányasszonyokétól, mely egy szobából s egy kamarából áll. Az istálló és a konyhák fölött még hét szoba van, ezek utolsója a kamaraszolgálatot tevő Rákóczi Ferencz szülőházát ábrázoló képünkön a legfeltűnőbb épület épen a nők e lakosztályát mutatja. A homlokzat felé néző hat ablak közül a sarok melletti szélső kettő szolgált ama szobába, melyikben a hagyomány szerint a XVIII. század legnagyobb magyarja született. De e szobákat már hiába keressük akkori állapotukban, mert a történetileg nevezetes e helyet jutankollá alakította át korunknak az ősök iránti kegyeletet a napi élet szükségleteinek alárendelő szelleme. Maga az emléktábla nem ennek az épületrésznek a falába illesztetett, hanem abba, melynek képünkön a két jegenyétől balfelé egy ablaka látszik s amely jelenleg gazdatiszti lak. II. RÁKÓCZI FERENCZ 8 ÉVES KORÁBAN, 1684 MÁRCZIUS 27.