Vasárnapi Ujság – 1884
1884-08-10 / 32. szám - Sántha Károly: Petőfi emlékezete I-II 502. oldal / Költemények
502 A felvidéki hadjáratnál már mint dandárparancsnok működött 1849 január havában. A kápolnai csatában is kitűnő szolgálatot tett lovasságával. Itt Aulich parancsnoksága alatt az ellen jobb szárnyát foglalkoztatás másnap a sereg visszavonulását fedezte. Az üldöző ellenség hátráló seregünket nyomban követvén, Gáspár a 9-ik huszárezredet vezette az ellenséges ágyufedezet ellen. Az üldöző ellenséget Mező-kövesdnél megrohanta, s három ágyuját elfoglalta. Ápril 1sején a Pöltenberg-dandár Hortra rendeltetvén előőrsre, ott az ellenség által megtámadtatott. Görgei a megtámadottak segítségére küldte Gáspárt, ki másnap reggel Schlick hadteste által megtámadtatván, azt heves ellentállás után szétverte, s naplementével a Zagyván átvetette. Két nap múlva egy dsidás és egy Stress-féle svalizsér kémszemlélő lovas osztályt Markovics 9-ik huszárezredbeli alezredes és Görgei Kornél őrnagy alparancsnokok által megrohantatott. Az előre küldött két huszár-osztály, daczára a folytonos röppentyü-tüzelésnek, az ellenséget a legnagyobb lelkesedéssel támadta meg s nyomta vissza; azonban a közeli erdőben elrejtett ellenséges lovasságról mit sem gyanítva, ennek rögtöni előtörése által a csata megzavartatott s több tiszt megsebesülése után huszáraink hátrálni kezdettek. Gáspár a Zagyva partjáról a veszélyt látva, személyesen közibök vágtat, a hátrálókat összeszedi, visszafordítja s néhány percz múlva az ellenséget számos halott hátrahagyásával visszaűzi. Midőn a Tisza melletti győzelmes csaták kezdeteket vették, Gáspár András csaknem minden ütközetben részt vett. Egy ilyen alkalommal az ellenséges lovasság tisztje személyesen támadta meg Gáspár Andrást, ki rövid kardvívás után irtózatos csapással terítette le ellenfelét. A hatvani csatában tanúsított magatartásáért kapta meg a tábornoki rangot s egyszersmind a 7-ik hadtest parancsnoka lett. Hatvannál e hadtest felállítása és merész támadása által Schlickre mért nagy veszteséget. Az isaszegi ütközet előtt Aszódról Baghra indulva, jelentést küldött Görgeinek, hogy innen nyomul Gödöllőre. Görgeinek eredeti terve nem az volt, hogy hálóba fogja Jellasics hadseregét, hanem hogy annak középpontját áttörje és ily értelemben küldött parancsot Gáspárnak, hogy Baghról ne mozduljon, mikor azonban tervét megváltoztatta, Gáspárnak nem küldött ellenparancsot és így Gáspár Baghnál meg is állott, pedig az ő megjelenése végzetes hatással lett volna Jellasics seregére. Gáspár még részt vett a nagysarlói ütközetben, s aztán visszahúzódott a csatatérről. Éreznie kellett többször, hogy a hadviselések alatt mindig merül föl versengés és van súrlódás. Együtt kellett ezt érezni köszvényes bántalmaival, s ez utóbbiakra gyógyulást keresni ismét a váradi hévizek közé húzódott. Az oroszok betörése hírére azonban újra felkötötte kardját, Szegedre ment. Hanem újabb szerepre már nem volt idő, csak kardját kellett letennie Világosnál. Az aradi törvényszék egyedül Gáspár Andrást nem végeztette ki az elfogott tábornokok közül. Nyugalomba lépését enyhitő körülményül vette. A tíz évre szabott várfogság egy részét kiállva, Biharra, családi körébe vonult, lett dolgos ember, a ki mint postamester is szaporította kis birtoka jövedelmét. Az alkotmányos idők bekövetkeztekor, 1868-ban és 1872-ben a bihari kerület küldte föl az országgyűlésre, hol a balközéphez tartozott. Az egyik választásnál Csengery Antal ellenében lett győztes. Az országgyűlésen nem VASÁRNAPI II.TSÁV. vitt nagyobb szerepet, nem a szónoklatok embere lévén, a feltűnésért pedig nem szeretett küzdeni. Agg korára súlyos csapás nehezült, egyetlen fiának halála. Azóta egészen visszavonultságban élt, de volt családi öröme is, mert folyton gyöngéd kezek enyhítették agg napjait, feleségéé és leányáé, ki Bénárd Lajos miniszteri tanácsos hitvese. A magyar huszárok egy régi tipikus alakja veszett el az agg hazafiban. 32. SZÁM. 1884. xxxi. ÉVFOLYAM. PETŐFI EMLÉKEZETE. I. (1884. aug. 10-én emléktáblával megjelölése alkalmából azon iskolának, melyben Sár-Szentlőrinczen, mint I. osztályú gyme. tanuló, az 1832/s-ki tanévben tanult.) Szent légy előttünk Múzsák ősi háza, Népünknek ajkán te nagy iskola ! Tebenned annyi szép lélek tanyára, Tebenned annyi szép szív lángola ! ' Próbálva szárnyat, itt hány fennre szállá, Fényt hány derített a magyar hazára ! A mult ködébül íme, kelnek árnyak, S közénk vegyülve, sorban itt megállnak. Uj sírja nyílik nyájas arczu ősznek, Ezrekkel áldjuk az ő hűlt porát, A ki hűséget esküdött Themisznek : Zsivora ő, a nagy emberbarát.1 Jön a szelid pap a szent bibliával, Halókat újra éltető fiával, Hogy ezt a házat híressé avassa : E föld szült s itt tanultál, nagy Balassa.2 Jön Lehr tanár, 3 két jelesünknek atyja : Lőrinczi Zsigmond 4 az Olympia hág. Albert,5 Aranynak Toldiját mutatja, Hogy megbűvölve értse a világ. Jön Lehr tanár és szárnya nő a Sassnak,6 Ki Petroviccsal tart fel a magasnak. «Si fractus illabatur» dörg az ige, S tüzet fog a tüzes Petőfi szíve. Petőfi szíve foglyul itten ejtett Horácz zöngelmes nyelve Tégedet, S mit a tündér gyermekkor álma sejtett, Az ifjúnál valóra ébredett. Az Ideál jön s megpendíti lantod, Ős daliákról mozdítván a hantot; Mohos sírokból rendre ők kikelnek, S a szent hazáról himnuszt énekelnek. Te eltanultad ősink ajjakárul A százszor szent szabadság himnuszát, S lant idegébe kapva ím, kitárul Magyar egünk, üldvén az éjszakát. A rabbilincset immár rozsda marja, Fényes sziveknek fényesítve kardja ; Kardoddal írsz dalt lánczravert hazádnak, S késő utódok istenítve áldnak. Áldás, dicsőség a Dicső nevére ! Gyöngyként ragyog, hol járt, a porszem is; Szent az a hely, hol elfolyt ifjú vére, S hol keble lángolt, szentelt e hely is! Ki lelkeket gyújt s megráz énekével, És csillagot ver koszorús fejével: E porlatag Márványt tevők Nevének, Min nincs hatalma a «rontó» Időnek ! 1 Zsivora György született Sár-Szentlőrinczen, 180L aug. 25. 2 Balassa János, az európai hirű orvos, szül. Sár-Szentlőrinczen, 1814. május 8. 3 Lehr András, Petőfinek legelső kedves tanára, kinek ő latinságát köszönte. 4 Lőrinczi (Lehr) Zs., a korán elhunyt jeles költő, szül. Sár-Szentlőrinczen, 1841. szept. 1. 5 Lehr Albert, akad. lev. tag, szül. Sár-Szentlőrinczen 1844. ápr. 25. 6 Dr. Sass István megyei főorvos, Petőfi tanulótársa és kedves barátja. 7 Petőfi Hittig jegyzőnél lakott; ennek leánya volt Amália, a «kedves lány», kihez később «Gyermekkori barátnémhoz» czimü költeményét irta. II. (1884. aug. 10-én emléktáblával megjelölése alkalmából azon háznak, melyben Sár-Szentlőrinczen, mint I. osztályú gymn. tanuló, az 1832/3-ki tanévben lakott.) Petőfi, hívunk ! Tündöklő hazádat Hagyd ott egy perezre bár s jelenj meg itt ! Ismerj e tájra : most telik fél-század, E föld csókolta fürge lépteid. A kedves lánnyal itt nyilt bimbajában Szép gyermekséged. 7 Szárnyad itt neve; Itt volt lakásod, e ház, hajdanában —Oh áldott légyen mindenik köve ! Innét jártál a pázsitos küs érre, Figyelve, mint ül ágán a madár, Hogy oltár-fészkén az Urat dicsérje, Tömjén virágból szállván illatát. A völgyi árok nyújtva bokra árnyát, S az estharang ha kondult csendesen, E házba térsz meg s ez ajtóba' vár Bád Gyermekkori barátnéd, e helyen. 8 E helyet is, hazánknak e zugolyját, Szentté avatta lábaid nyoma ; S dicsekszik véled a közelben' Boljád, A Sass-fészek, mely dalra hangola, Mint sas röpültél a kék égi boltra, Hol a szabadság napja ég, ragyog, — Majd földre csalt az ábránd rózsabokra, És választál magadnak csillagot, 9 Lángüstökös hazánkat fénybe vontad, Mert egy-egy csillag mindenik dalod; Világ babérját mind népedre fontad, Mely véled érez, buzdul, andalog. Mint furulyának hangja holdas estve, Dalod szelíden rezg a szíven át, Majd mennydörögve zúg, börtönt repesztve — S Petőfi bérez völgy áldást esd Beád. Áldás Reád! s fény, ünnepelt nevedre ! Ha tán mi nem, e kő kiáltaná, Te a ki áldás voltál nemzetedre, S tüzet húzál a mennyekből alá. Honszerelemnek lángoló tüzével, Igaz próféta, áldozott kezed ; Kigyúlt az oltár és Te ott esél el — Szived hazádért vert és vérezett. Lant s kard kezedben, ébresztéd a holtat, S mozdulni kezdett a bénult ideg, Kik a hazáért éltek s érte holtak, Apák hamvára dörgéd esküdet. Apák hamvára, ősök szent porára S magyarok istenére esküvés, S fölkelt a holt, a nemzet talpra álla, S ima szabadság, jármát törve, él. Ezernyi ajkról harsant riadozva, S egekre tört fel a szó : esküszünk ! — E nagy időt az emlék vissszahozza — Rabok tovább, igy zúgtunk, nem leszünk ! S jött ünnepünk, a szép, a szent, a fényes, Nap is megálla, nézve a csodát, S félisteninknek névtelen nevéhez A csert, oh Isten, kezeid fonák. De a cserágon éles tüske hajtott: A honfibú, hogy elbukott hazánk ! A vértanúkért millió szív sóhajtott, S a bujdosókért könynyel áldozánk. Ne tudj te erről, oh ne tudj utókor: E fájdalomtól szíved megszakad, Vagy csecsszopónk is hadd ismerje jókor, Hogy a hazát feledni nem szabad ! Megverne Isten súlyos balkezével, Oh nemzetem te, szörnyű vétkedért, Ha nem szeretnéd e hont tiszta hévvel, Áldozva néki éltet s érte vért! Nézd s halld : e Márvány szívet rejt magában, Petőfi szívét s azt kiáltja rád : Dicső hitében s néma bánatában. Magyar, szeresd lelkedből e hazát! SÁNTHA KÁROLY. H Lásd dr. Sass István «Petőfi gyermekkorából» cz. czikket («Vasárnapi Újság» 1883. évi 51. sz.) 11 Borjád puszta, dr. Sass birtoka. Itt irta Petőfi többek közt négy ökrös székért czimü költeményét, melyre, mint való dologra, a csillagválasztás vonatkozik.