Vasárnapi Ujság – 1885
1885-06-28 / 26. szám - Atala temetése (képpel) 419. oldal / Vegyes kisebb czikkek és képszövegek
420 VASÁRNAPI ÚJSÁG. 23. SZÁM. 1885. xxxii. ÉVFOLYAM. hurra tapintanának a szivekben, forrongásba ejtik a kedélyeket, uj világnézlet evangéliumát hirdetik s egy egész nemzedéket nevelve föl, eddig nem ismert eszmék magvait hintik el a társadalomban. Ideálokat állítanak föl, melyeknek mintájára típuszok képződnek, akik átöröklik a gondolkozásnak és érzésnek azt a módját, mely regényhőseik és hősnőik vérét lükteti. Rousseau «Emil»-je, Goethe «Werther»-e, Eötvös «Karthausi»-ja, Turgenyev «Füst»-je, ily nagy és mindent átalakító hatással bírtak a korra, vagy legalább egy-egy nemzedék erkölcsi látkörére. A filozofiai eszméknek ebből az anyagából van gyúrva «Atala» is. Chateaubriand-t, az 1848-ban meghalt szabadságszomjas nagy franczia írót és államférfit, Enghien herczeg meggyilkoltatása tette Napoleon halálos ellenségévé, minek következtében 22 éves korában elhagyta hazáját, hogy Amerika őserdeiben élhessen szabadság és függetlenség utáni vágyának. Indiánokkal kóborolta be a vidéket a Niagarától Louisianáig s élete e szakának köszönheti létrejöttét «Atala» czimü elbeszélése, mely költői dicsőségét megalapította. «Atala», egy fehér ember és egy indián nő leánya, anyjától, ki később aztán a muscogulg nemzetség főnökéhez megy nőül, a keresztény vallásban neveltetik föl. Shaktát, egy más nemzetségbeli indián főnök fiát, a muscogulgok foglyul ejtik, s tűzhalálra ítélik. Atala saját élete veszélyeztetésével menti meg, s a két, egymás iránt szerelemre gyuladt ifjú elmenekül. Az őserdő magányában szenvedett kimondhatatlan fáradalmak után jutnak végre egy vak keresztény remete gunyhójához, ki Shaktát a keresztény hitre akarja téríteni, hogy aztán mindkettőt összeadja. Ámde Atalát egy eskü, melyet anyjának halálos ágyán tett, szüzességre és lemondásra kényszeríti, s hogy a szerelme és fogadása közti harczot kikerülje, megmérgezi magát. Shakta semmivé van téve, őrjöng és átkozódik a keresztények istene ellen, ki ezt megengedte, de a remete szavai lecsillapítják s mind ketten a kedves temetéséhez fognak. Atalának ezt a temetését tünteti elő képünk, mely Courtois franczia művész festményének fényképi fölvétele után készült. Az imádott tetemeit egy természetes híd kvezető alá akarják elhelyezni, s a remete egy darab európai gyolcsba göngyöli a testet, melyet anyja maga szőtt, s az egyetlen tárgy, a mi hazájából megmaradt, és saját sírjára volt szánva. A szűz aludni látszik; ajkai, mint félig nyilt rózsabimbó, édes sóvárgásban mosolyganak. Szép szemei zárvák, gyönyörű feje, vállai és lábai fedetlenek. Így viszi a szerencsétlen Shakta imádott mátkája hulláját a kiapadt forrás elhagyatott helyéhez, s az őserdő rengetegében az ifjú vad és az ősz remete egymással szembe térdelve ássa a sírt egy boldogtalan lányka számára, kit a szerelem és kötelesség tragikus összeütközése hajtott halálba. Shakta élete megtört, visszament törzséhez, s csak halála előtt kevéssel vette föl a kereszténységet. EGYVELEG. * Garibalditól emlékiratokat fedeztek fel hagyatékában. Az érdekes iratok az özvegy tulajdonában vannnak. * Teheránban a mult évben október hóig 84 perzsa mű jelent meg, köztük a Korán és Hafiz egyegy új kiadása. Nevezetes, hogy a művek mind lithographiai uton sokszorosíttattak, mint a perzsa lapok is, köztök egy havonként kétszer megjelenő illusztrált lap. A perzsák azt hiszik, hogy az ő írásjegyeiket a sokszorosítás e módja jobban visszaadja, mint a nyomtatás. * A kholera név legelőször a 17-ik század közepe táján merült fel, bár az alatt másféle betegséget értettek, mint az 1831 óta Európában ismertté lett kholerát. A név magyarázata a tudósok között nagy vitát idézett elő. Sokan a Salamon példabeszédeiben előforduló «kholi» (szenvedés, betegség) és «rá» (rossz, fájdalmas, pusztító) szavakból akarják magyarázni. Mások a kholera (ereszcsatorna) görög szóból származtatják, merészen azzal magyarázva, hogy a betegség a gonosz nedveket a testből kiűzi. A legvalószínűbb azonban, hogy a görög (epe) szótól ered, mivel e betegségben különösen epe ömlik ki, ahonnan latinul is bilisz epe a neve. * «Úgy szeretlek, majd megeszlek», mondja a magyar ember. E tréfás mondást egész borzasztó valóságában elkövette 1539-ben egy sváb asszony Prettenburgban, ki férjét oly őrülten szerette, hogy elhatározta, hogy megeszi. Éjjel keresztülvágta a torkát, azután baloldalából kivágott egy darabot, megsütötte és megette. A hús többi részét besózta, hogy lassan kint egye meg. Mivel azonban a gyilkosságnak híre terjedt, meggátolták ebben, elfogták s büntetésül elevenen befalazták. * A «tűpénz» elnevezés a XV. század végén jött divatba, midőn a régi faluk helyébe jött éreztük terjedni kezdettek. Mivel a tű még akkor drága volt, ajándékba szívesen adták, sőt helyette pénzt is. Lassankint a tű olcsóbb lett, de a tűpénz, mely idővel a menyasszonyi hozomány egy részét jelezte, mindig nagyobbá vált. * Szamócza épen tartása. Dr. Bergmannn charlestoni tanárnak hosszas kísérletek után sikerült a szamóczát hosszú időre épségben megőrizni. Bádogszelenczékbe teszi őket, a szelenczét mindenütt erősen mególmozza s csak a fedélen marad egy kis nyílás, melynek segítségével a levegőt belülről kiszivattyúzza s a nyílást egy halhólyagból mesterségesen készült önműködő szeleppel elzárja. Az így légmentessé tett szamóczák nem romlanak meg, a mint hogy az öt évvel ezelőtt termettek még most is egészen frissek s oly ízletesek, mintha most szakították volna le. * A kánai menyegzőnél használt követ állítólag megtalálta Elatea görög városban Diele tanár, ki az athenei régészeti intézetnél működik. A kövön latin s görög felirat bizonyítja, hogy rajta eszközölte Krisztus a hires csodát s hogy egyik apostol vagy azok kortársa hozta azt Palesztinából Görögországba. A patrasi érsek s a görög közoktatásügyi minisztérium egy magasrangu tisztviselője Elateába mentek, hogy e követ ünnepélyek közt szállítsák át Athénbe a régiségi múzeumba. * A legnagyobb gyémántot a világon most köszörülik Amsterdamban egy külön e czélra épült műhelyben. A drágakő Dél-Afrikából való, 475 karat súlyu s így 195 karattal súlyosabb, mint a «Nagy Mogul», a persa sah birtokában levő gyémánt, melyet eddig a legnagyobbnak tartottak. ATALA TEMETÉSE, Courtois festménye után.