Vasárnapi Ujság – 1886

1886-09-19 / 38. szám - Sándor Mátyás. Verne Gyula regénye. Francziából forditotta Huszár Imre. (74 képpel). (Folytatás.) 611. oldal / Elbeszélések; genreképek

VASÁRNAPI U­JSÁG. 614 személyes érdekében történt, számos áldo­zat életébe került, a­kiknek vére boszáért kiált. Miután a vádlottaknak teljes szabadságot engedett a védelemre, alkalmazta rájuk a tör­vényt ama jognál fogva, a­mel­lyel őt a hivatala felruházta. — Torontál Simon, Sárkány és Carpena, — mondá, — önök Báthory István, Zathmár László és Ferrato Andrea halálának okozói. E bűneik­ért halállal fognak bűnhődni! — A­mikor tetszik! — felesé Sárkány, a­kinél a szemtelenség felülkerekedett. — Kegyelem!­­— kiáltá Carpena gyáván. Torontál Simonnak nem volt ereje szólni. A három elitéltet visszakísérték kazamatáikba, a­hol szigorú őrizet alatt maradtak. Hogyan haljon meg e három nyomorult? Vájjon a sziget valamelyik zugában lőtték-e őket agyon ? Ez annyi lett volna, mint Antekirtta föl­det megfertőztetni az árulók vérével. Elhatároz­ták, hogy a kivégzés a Keneraf szigetecskén fog történni. Még ugyanazon este az elitélteket az egyik Elektráre kisérték, a­mely Ferrato Luigi pa­rancsnoksága alatt átvitte őket a kis szigetre, a­hol hajnalig várniok kellett a kivégzésre kiren­delt miliczia-szakasz megérkezését. Sárkány, Torontál Simon és Carpena azt hitték, hogy a haláluk órája elérkezett. Mikor partra szálltak, Sárkány egyenesen Luigihoz ment és e kérdést intézte hozzá: — Ma este fognak bennünket kivégezni ? Luigi nem felelt. A három elitélt egye­dül maradt és az éj már beállt, mikor az Elektrik visszaérkezett Antekirttába. A sziget most már meg volt mentve az árulók jelenlététől. Szó se lehetett arról, hogy megmenekülhessenek a Kencraf szik­lájáról, a­mely húsz mérföldnyire van a szárazföldtől. — Holnap reggelig minden bizon­nyal felfalják egymást, — mondá Pointe Pes­cade. — Pfuj! — kiáltá Cap Matifou undo­rodva. Igy mult el az éj, de a városházán észre­vették, hogy Sándor gróf egy pillanatra se nyugodott le. Bezárkózott a szobájába, a­melyet csak reggel öt órakor hagyott el. Ekkor lement a nagy terembe és azon­nal magához hivatta Pétert és Luigit. A városház udvarán egy miliczia-szakasz várta a parancsot, hogy átkeljen a Keneraf szigetre. — Báthory Péter, Ferrato Luigi, — mondá ekkor Sándor gróf, •— igazságosan ítéltettek halálra ezek az árulók ? — Igazságosan és megérdemlik a ha­lált ! — felesé Péter. — Igazságosan! — felesé Luigi, •— és nincs kegyelem a nyomorultak számára! — Tétessék tehát elég az igazságnak és adja nekik az Isten azt a bocsánatot, a­melyet az emberek nem adhatnak meg nekik többé! Alig fejezte be Sándor gróf a szavait, midőn egy iszonyú robbanás reszkettető meg nemcsak a városházát, hanem az egész szigetet, mintha földrengés támadt volna. Sándor gróf, Péter és Luigi kiszaladtak és a megrémült lakosság is kirohant Artenak há­zaiból. Egy óriási lángoszlop, hatalmas gőzfelhővel, roppant szikladarabokkal és kőzáporral össze­vegyülve, bámulatos magasan lövelt fel az ég felé. Aztán ez az egész tömeg visszahullt, a sziget kö­rül magasra felkorbácsolván a tenger vizeit és a jégben egy sürű­ felh­ő lebegett. Semmi se maradt a Kendraf szigetecskéből, sem a három elítéltből, a­kiket a felrobbanás teljesen megsemmisített. Vajjon mi történhetett? Az olvasó nem feledte el, hogy ez a sziklaszi­get alá­­ volt aknázva, tekintettel a szenuszisták esetleges partraszállítására, hanem óvatosságból azon esetre, ha a tengeralatti huzat, a­mely An­tekirttával összekötötte, megtagadná a szolgála­tot, a talajba villamos telepeket ástak el, a­me­lyeket elég volt lábbal érinteni arra nézve, hogy a planclastittal megtöltött összes lebegő aknák egyszerre felrobbanjanak. Csakugyan ez történt. Valamelyik elitélt vélet­lenül megérintő lábával a villamos készülékek egyikét s ez által előidézte a sziget azonnali és teljes elpusztulását. — Az Isten meg akart bennünket kímélni a kivégzés irtózatától! — mondá Sándor Mátyás gróf. * Három nap múlva Báthory Péter és Sándor Száva menyegzőjét megünnepelték az artenaki templomban. Ez alkalommal Antekirtt orvos valódi nevét, a Sándor Mátyás nevet írta a há­zassági szerződés alá. Újból felvette régi nevét most, miután az igazságszolgáltatás műve befe­jeztetett. Befejezésül még néhány szót kell mondanunk. Három héttel később Báthory Szávát elismer­ték Sándor Mátyás gróf elkobzott vagyonának örököséül. Torontálné asszonyság levele és a bankártól kicsikart írásbeli nyilatkozat, a­mely a kis leány elrablásának körülményeit és czélját részletesen előadta, teljesen megállapítá a sze­mélyazonosságot. Miután Száva még nem töl­tötte be tizennyolczadik évét, az erdélyi birtokok fenmaradt része visszaszállt rá. Egyébiránt Sándor gróf maga is visszanyer­hette volna javait, a politikai foglyokra nézve kibocsátott átalános amnesztia következtében. D­e noha a világ előtt is megint Sándor Mátyássá lett, ezentúl is az antekirttai nagy család feje akart maradni és életének hátralevő részét azok körében akarta eltölteni, a­kik őt ennyire sze­rették. A kis gyarmat nemsokára jelentékenyen gya­rapodott. Lakossága nem egészen egy év alatt megkétszereződött. Tudósok és feltalálók, a­kiket Sándor gróf hívott oda, a kies szigeten értékesí­tették találmányaikat, a­melyek terméketlenek maradtak volna az ő tanácsai és a nagy vagyon nélkül, a­mel­lyel a gróf rendelkezett. Antekirtta csakhamar a Syrták tengerének legfontosabb pontjává lett, főleg miután a védelmi rendszer kiegészítése feltétlen biztonságot nyújtott la­kóinak. Báthorynéról, Ferrato Máriáról és Luigiról, Péterről és Száváról mondhatnánk-e olyasmit, a­mit jobban lehetne kifejezni, mint érezni? Mit mondjunk Pointe Pescaderól és Cap Matifouról, a­kik Antekiitta legtekintélyesebb telepítvénye­sei közé tartoznak és csupán azt sajnálják, hogy nincs többé alkalmuk az életüket koczkáztatni azokért, a­kik ily életet biztosítottak nekik. Sándor Mátyás gróf betöltötte a feladatát és két társa, Báthory István és Zathmár László emléke nélkül olyan boldog volna, a­milyen a földön csak egy nemeslekü ember lehet, mikor boldogságot áraszt szét maga körül. Ne is keressetek az egész Közép-tengerben , valamint a földgömb többi tengereiben, még a Szerencsés-szigetek csoportjában sem — egy második szigetet, a­melynek virágzása az Ante­kirttáéval versenyezhetne Minden fáradság­tok kárba veszne! Cap Matifou, a boldogságnak szinte nyo­masztó súlya alatt, kötelességének is tartotta fel­vetni e kérdést :­­— Igazán... megérdemeljük-e mi ezt a nagy boldogságot ? — Nem, Capom! — felelé Pointe Pescade. — De mit akarsz tenni ?... Bele kell nyugodnunk! Vége az ötödik és utolsó résznek. EGYVELEG. ' A villám és a fák. Symons nevű angol kutatá­sai szerint Angliában a villámcsapás leginkább a szilfát, tölgyet, kőrisfát és jegenyefát éri, Amerikában a szilfát, diófát, tölgy- s fenyőfát. Németországban 265 villámsujtott fa közül 165 tölgy volt. A fák ma­gassága mit sem határoz. * Az ásványvizekben leggazdagabb országok közé tartozik Transbalkalia, a Bajkál-tó és khinai határ között. Van itt savanyú-, vas-, kén- és alkali-tar­talmú forrás 43 ° C melegségtől 2 °-ig minden fajta, egy helyen igen kis területen 34 különféle forrás. Eddig azonban a fürdő vendégek jóformán csak juh­ok, szarvasmarhák s lovak, melyeknek bőrbajait a benszülöttek e források vizeivel gyógyítják s csak Darotomszk és Turkinszk községeknél van egy kis fürdőforma. II. Lajos bajor király öngyilkosságának helyét a Starembergi tóban jelenleg egy nagy fakereszt jelöli borostyán s örökzöld­ lombok­kal. A király anyja kápolnát akar állítani e helyen s mivel viz itt nem mély, oszlopokra könnyen felállíthatni. A látogatók oly annyira h­ajh­ászszák az ereklyét e helyről, hogy a park közelfekvő része már egészen kopár s a szom­széd falukban az öngyilkos király arczképét s más rávonatkozó fényképeket ezrével árulják. * Ezer vers mindennap. A legterméke­nyebb iró Lopez de Vega é­lt, ki mintegy kétezer színművet irt. Egy szorgalmas ember számítása szerinte színművedben 21.361,000 vers van. Mivel pedig a költő 20-ik életévében kezdett írni s 76 éves korábn halt meg, na­ponként átlag 1046 verset kellett csinálnia, h­ogy e rengeteg szám kijöjjön. Az angol átalános választás a m. évben hivatalos kimutatás szerint mintegy 50 millió forintba került, pontosan 4.­13,737 font ster­lingbe, azaz egy szavazat átlg 4V2 shillingbe. Összesen 1333 jelölt választtott meg, köztök 668 régi képviselő.­­ Gri­gri a neve a legújbb szerencse-jel­vénynek Párisban. Karamco néger fejede­lem fetishe után készült, mí a felség nemrég nagy feltűnést keltett a fraczia fővárosban. A gri­gli régi kis rovar bo­styánkőben, me­lyet a párisi szépek most miden alakban hor­danak magukon. * Filadelfia régi jellege egészen elpusz­tult, mivel a qun­kerek, a plgári háborúban nem akarván hadi szolgálatkat tenni, nagy részt elköltöztek innen s az it maradottak is a nagyváros zajában egésze e elvesztették ere­deti egyszerű jellegüket, ha névleg még most is sok quaker van a legvagyoosabb osztályunk között is. Tüzelő szernek hasznáák Wyoming ál­lamban a napraforgó kóróját, ma megszáradva jávorfa keménységű s nagy meleg­ ad. A magvas virágból a legjobb szén lesz. Egy híd napraforgóval bevetett föld elegendő tüzelő­anyagot ad egész évre egy kályhának. * A mosó­hajókat, melyek 161 óta vannak a Szajnán, Páris városa most, a bakteumoktól félve, el akarja távolítani. Jelenleg 28 ily hó van mintegy 3000 mosókamrával, melyek minigyike 31­2 méter területű. Párisban különben 422 nyilvános mosó­intézet van, hol 38,000 mosónő dobzhatik egyszerre óránként 5 centimes-ért s így a fajok eltávolítása nagy zavart nem okozna. * Bartholdi nagy «szabadság-sorát» New-York­ban szept. 3-án fogják felállítani Lessepset is meg­hívták reá. A talapzat maga 89 b magas s igy az óriási szobor 305 láb 11 hüvelykk­re nyúlik fel. * A gyopár (Edelweiss) név aJ­z ismeretes havasi virág Amerikában is megterem, f a Washington terü­leten levő Tacona hegységben, 6MJ láb magasban a tenger színe felett. * Modern csoda. Egy angol tiszthez, kinek egy üvegszeme volt, a máhdi egyik anatikus tisztelőjét vitték a szudáni hadjárat­ok. «Miért hiszel a máhdiban» kérdé­s tiszt. «Mertsodákat tesz» felelt az arab. A tiszt erre kivette üv.szemét, feldobta a levegőbe, azután ismét bete­t, helyére. «Meg tudja tenni ezt is a Mahdi ?» kérdé. Az arab elsápadt, reszketni kezdett, de nem válla­l­t semmit. EGY ÓRIÁSI LÁNGOSZLOP LÖVELT AZ ÉG FELÉ.

Next