Vasárnapi Ujság – 1888
1888-03-11 / 11. szám - Fejes István: Márczius 15. 170. oldal / Költemények - Márcziusi napok 1848-ban (képekkel) 170. oldal / Történelem; régészet és rokontárgyak.
katonaőrt s megkezdték a torlaszok emelését, kocsikat kerítettek hatalmukba s fordítottak fel, legelső sorban a kormány alelnöke, O'Donnel tábornokét, s felszaggatták a kövezetet. Márczius 18-án megkezdték a harczot, szólt az ágyú és puska. A nép elfogta a székesegyház és a palota előtt felállított tüzérséget; hat ágyút foglalt el Binarconál is, a Paviából Milanóba vezető úton, s hatot a Piazza del Duomon. Polgárőrség szerveztetett Pecchi tábornok vezetése alatt, s folyt a harcz változó szerencsével egész 20-ikáig. Az osztrák ágyúk több utczát tisztára seperték, de a milanóiak, bár felfegyverzetlenül, megtartották állásaikat, elfoglalták a lőporraktárt, s ágyút szögeztek a San Celsi toronyra. Radetzky békét ajánlott fel az ideiglenes kormánynak, de azt is visszautasították. A csapatoktól elfoglalt minden lépésnyi helyen torlaszokat emeltek, melyek közül nem egy gazdag bútorzatból, szekrényekből, zongorákból és selyemszórákból állott. Már az alkirály palotája s a székesegyház is a polgárság kezei közé jutott s tetején háromszínű zászló lengett, — csak a katonai főparancsnok lakását védte még borzasztó ágyútűz. Márczius 23-án a harcz ismét felújult a Tosa és Romana kapuknál, de rövid idő múlva a Tosa és a Como-kaput is elfoglalták Leccóból érkezett fegyveres párok. 23-ról 24-re virradó éjjel, miután küldöttség indult Turinba segélyt kérni, ami meg is adatott, s a piemonti haderő a genuai herczeg vezérlete alatt megindult Milano felé, az osztrákok végkép kiürítették a várat, s két oszlopban vonultak vissza Verona és Mantua felé. Milano felszabadult s véget ért az öt napi harcz, melyben minden katonai szervezet és felszerelés nélküli polgárok arattak dicső győzelmet 15—16 ezernyi katonaság felett. A milánóiaknak ügyes taktikája volt, hogy kis léggömböket eresztettek föl, melyek a mezőkön estek alá, s midőn a parasztok felnyitották, fegyverre szólítást találtak bennök és utasítást, hogy jöjjenek segedelmekre, s rombolják le a veronai és mantuai utakon levő hidakat. A lombardiai felkelés híre hamar elhatolt Rómába is, hol számos önkénytes állott össze a lombardiaiak segítségére menendő, köztük minden nemzetbeli idegenek és zsidók is. A kormány nem küldhette őket a szorongatott forradalmárok segítségére anélkül, hogy Ausztriának háborút ne szenne, de ellátta őket fegyverrel, élelemmel, s mint figyelő hadtestet küldte ki a pápai államok határaira. Fegyver, lőszer, nagy köpenyeg, czipők, tarisznya, egy kenyér és három barocho napjára — ez volt összes felszerelésük. Kalapjaik többnyire felcsapott szélű művészkalapok voltak, tollal és kokárdával. Ily önkényteseket mutat egyik képünk. Madrid. Május 6-án este a spanyol kormány kiutasított a fővárosból néhány egyént, kik ismeretesek voltak szélső szabadelvű nézeteikről. Ez a tény nagy forrongást idézett elő a szabadelvűek táborában, minek neszét véve a kormány idején megtette intézkedéseit. Másnap, vasárnap reggelén néhány köpenybe burkolt, fegyveres egyén mutatkozott az utczákon, de a rendőrség résen állott s többet közülök befogott, bár semmi törvényellenes cselekményt nem követtek el. Nemsokára rá lobogó zászlók alatt a katonaság is kivonult a kaszárnyából a Plaza Mayorra, hol a piacz északi oldalát foglalták el, Narvaez tábornok, Fulgosio, madridi főparancsnok, Figueras, Cordova és Concha tábornokok alatt, akik ugyanakkor parancsot adtak, hogy tüzet adjanak a felkelőkre. Gyilkos harcz vette kezdetét, mely alkalommal Fulgosio tábornok, Krisztina királynő sógora, halálosan megsebesíttetett a Calle del Sol szegletén egy polgári egyén által. A felkelők czélja ezúttal csupán az volt, hogy kormányválságot idézzenek elő, mert egyaránt éljenezték a királynőt és a szabadságot a puskaropogás közepette. Két egyén vesztette életét, s még valószínűleg többen is ily sorsra jutottak volna, ha Narvaez tábornok közbe nem lép s meg nem szabadit egy szegény cselédet, kit már egy tuczat fegyver vett czélba. Míg a harcz leghevesebben folyt a Plaza Mayoron, egy inczidens adta elő magát, mely hozzájárult ahhoz, hogy gyorsabban vége szakadjon az összeütközésnek. Lersundi tábornok ugyanis majdnem a piacz közepéig hatolt előre, hol egy trombitás épen rohamot fújt. Lersundi, bár golyózápor közepette állt, megfogta a trombitást és a tüzelés beszüntetését fúvatta vele; ugyanakkor egy mellette álló segédtiszt fehér zsebkendőjét tartotta fel békejelvényül. A tüzelés szünetelt néhány perczig, mely idő alatt Lersundi erősen fogta a trombitást. A felkelők látván ezt, azt hitték, hogy szövetkezni akarnak velők, s abbanhagyták a támadást. Mig a szünet tartott, a felállított katonaság hirtelen rohamot intézett s szétszórta a felkelőket. A felkelők meglepetve, nem állhattak többé ellent s megadták magukat egy harmadrészük kivételével, kiknek sikerült megmenekülni. Fulgosio tábornokot a madridi főparancsnokságban Pezuela tábornok váltotta fel, ki rögtön hadi törvényszéket hívott össze, mely alkalommal egy nap alatt tizenhét polgárt és tizenhét katonát itélt agyonlövetésre. «Mort aux voleurs!» (Halál a tolvajokra!) Torlasz a Rue St. Martinban A nép a Tuileriák tróntermében. AZ 1848-IKI PÁRISI FORRADALOM. Egykorú rajzok. Ujságárulók a boulevardon.