Vasárnapi Ujság – 1888

1888-01-01 / 1. szám - B. Kemény Endre: Naplemente 2. oldal / Költemények

2 VASÁRNAPI ÚJSÁG. sítse. A san­ stefanói békekötés napjának évfor­dulójára általános katonai fölkelést tervezett. A lázadás azonban a bolgár kormány ébersége és erélyes föllépése következtében csak kis mérvű lett, mely a ruscsuki és szilisztriai utczai har­czokkal s a főbb hazaárulók gyors kivégzésével csakhamar véget ért. A bolgár nemzetgyűlés ez után megválasztá a terjedt családi összeköttetésekkel bíró és kiváló személyes tulajdonokkal megáldott Koburg her­czeget, a­ki tekintet nélkül arra, hogy biztat­ják-e vagy fenyegetik-e valahonnan, birt annyi önfeláldozással és személyes bátorsággal, hogy e meghívásnak engedve, elfoglalja a nagy megpró­báltatásoknak kitett bolgár nép trónját. A bolgár fejedelmi szék elfoglalása nagyon nehéz dolog volt. Nem tekintve a külső politikai nehéz viszonyokat, a nép és hadsereg a rajon­gásig szerette az eltávozott Sándor fejedelmet, el­távozása óta emléke mintegy myth­os­szá fejlődött körében, nehezen tudta tehát magát beleélni abba a reménybe, hogy akadhat egy másik fejedelem, ki szintén népszerűségre fog tudni szert tenni a hadseregben és népben egyaránt. Koburg Ferdinánd fejedelem azonban várako­záson felül megfelelt feladatának. Trónraléptének rövid ideje óta a legválságosabb viszonyok kö­zött igazán tapintatos fölléptével annyira sike­rült a bolgárok szivét megnyernie, hogy ma már, bármi hihetetlenül hangozzék is, népszerűsége Bulgáriában nem áll kisebb fokon, mint állott fénykorában a Sándor fejedelemé. Sok rosszlelkűséggel küldözgettek hireket a szélrózsa minden irányába, melyek ennek el­lenkezőjét akarták Európával elhitetni. E sorok írója azonban személyesen is meggyőződött azon örvendetes jelenség felől, hogy az Európában keringő kedvezőtlen hírek mind valótlanok s hogy Ferdinánd fejedelemmel teljes szívvel és lélekkel tart együtt a bolgár nép. Trónralépte óta az egész országban példás rend uralkodik, még csak próbalázadást sem volt képes az orosz ármány rendezni, bár az alkalmat a legutóbbi választásoknál nem hagyta felhasználatlanul. Ez év szeptemberében, a választás napján Szófiában voltam. A város csendes volt s komo­lyan végezte a szavazást. A szavazás helyére, egy iskolaépületbe gyűltek össze a polgárok, mintha templomba mennének. Egy hang, egy kiáltás nem volt hallható. Ferdinánd fejedelem délután csupán szárnysegéde és Laaba titkár kíséretében megjelent a népkertben, mint rendesen, s ott a számos jelenlevők részéről hódolatteljesen üdvö­zölve, vagy másfél óráig folytatta szokott gyalog­sétáját. Egy-egy tisztet megszólított, mással ke­zet szorított, szóval a legotthonosabb módon vi­selte magát, rsendesen katonai egyenruhát visel, majd gyalog-, majd lovas- vagy tüzér-ezredesi öl­tözetet, a­mi az ő daliás szép alakját előnyösen emeli ki. Megható látvány volt, midőn a válasz­tás eredményének kihirdetése után a főváros la­kossága nagy tömegekben ujjongva, lelkesedés­sel betódult a fejedelmi palota udvarára s ott rögtönzött beszédekben kifejezést adott a győze­lem fölötti örömének s a tántoríthatatlan ragasz­kodásnak, melylyel a «császári» fejedelem iránt viseltetik. A bolgároknak nincsen «királyi» kife­jezése,hanem ezt «carskvo viszocsesztvo» —«csá­szári fenség»-gel jelzik, s ha Bulgária független királysággá lenne kikiáltva, akkor a fejedelem nem lenne bolgár «kralj», hanem a dolog termé­szetéből kifolyólag bolgár «car», a­mint hogy ilye­nekkel már bírtak a bolgárok leigáztatásuk előtt. De ha feltétlen dicséret illeti meg a bolgár nemzetet bámulatosan higgadt, okos magatartá­sáért, lehetetlen meg nem emlékezni ama kipró­bált, jeles hazafiakról is, kiknek első sorban kell ezt érdemül betudni. Ezek közt is a legelsőnek Stambulov volt első régenst és jelenlegi miniszterelnököt kell felem­líteni. Nem lehet szándékom ezúttal életrajzi adatokat állítani össze. Másfél év óta sokat és sűrűn foglalkoztak e kiváló bolgár államférfiuval az európai sajtóban s a «Vasárnapi Újság» ol­vasói előtt nem ismeretlenek élete pályájának főbb mozzanatai. Egyet azonban elárulok azok­ból a rendkívül gyakorlati fogásaiból, a melye­ket rendkívüli alkalmakkor használni szokott, s melyekből megismerhető az a gyors és megle­pőleg határozott intézkedési mód, mel­lyel kor­­­mányozni szokott. Midőn Sándor fejedelem erőszakosan eltávo­líttatott, s az árulók kormányt alakítottak, Stam­bulov akkor Tirnovóban volt. Nem értett meg az első hírre mindent, de sejtette, hogy nagy dolgok történnek orosz ármánykodások követ­keztében. Hirtelen elhagyta szülővárosát, s Bje­lába kocsizott. Ez a kis mezőváros úgy van geo­gráfiailag elhelyezkedve, hogy a bolgár főváros­ból az összes táviratok azon futnak keresztül. Stambulov néhányad­magával elfoglalta a tá­virda-hivatalt és ott fölfogta és elolvasta az összes beérkező sürgönyöket, de nem továbbította egy sürgönyét sem az orosz szellemű kormánynak, sem a hozzá, Szófiába intézetteket. Így tudott és értett meg Stambulov mindent, s ugyancsak a távirdahivatalból tette meg ellenintézkedéseit; Szófiában az ideiglenes Ivlement-Gruev-Karave­lov kormány pedig egy szóval sem értesülhetett az országban történő dolgokról. Két nap alatt Stambulov erélyes sürgetésére menetkészen állott Kelet-K­uméliában Mutkurov, a jelenlegi hadügyminiszter, hogy csapatait Szó­fiába vezesse a lázadó kormány megfenyítésére. A­mi ezután történt, az köztudomású dolog. De az első rendkívüli siker is elég indok volt Stambulovnál arra, hogy később is, így az ez évi lázadásnál, vagy a választásnál, hasonlóké­pen járjon el. Válságos időkben Stambulov, Nacsevic­csel, a jelenlegi pénzügyminiszterrel, a szófiai távirda-h­ivatalba teszi át a hivatalát. Már volt eset rá, hogy több napon keresztül vol­tak ott, a nem ezen kényelmesen berendezett táv­irószobában s így érintkeztek és értekeztek az összes prefektusokkal vagy katonai parancsno­kokkal, kiknek szintén kötelessége ilyenkor foly­tonosan a távirdahivatalban lenni. Fontosabb alkalmakkor nem a miniszteri palotából, hanem a távirdából egyenesen kormányozták e derék férfiak teljes önfeláldozással s emberfeletti kitar­tással hazájuk és nemzetük sorsát. Ez a titka a bolgár kormány nemcsak erélyes, de bámulatosan gyors intézkedéseinek. Hogy pedig a belkormányzat mellett tapinta­tos diplomácziai működést is vezettek, az köz­tudomású, s abban a jelenlegi igazságügyminisz­ternek, dr­. Stoilovnak jutott ki az oroszlánrész. Ismeretes különben, hogy nagyrészt az ő odaadó működésének sikerült azt a fényes eredményt elérni, hogy Ferdinánd fejedelem a bolgár koro­nát elfogadta s a trónt elfoglalta. Ha a háborús hírek komoly valósággá lesznek, ha az oroszok tényleg háborúra fogják kénysze­ríteni az osztrák-magyar monarkhiát, úgy e bo­nyodalomban kétségkívül még igen nagy feladat vár e kiváló bolgár hazafiakra. STRAUSZ ADOLF. EMLÉK-SOK­OK. I. Serdülő lány albumába. Kis leányból nagy leány lesz, Lassan, észrevétlen — Mint a rózsa, h­ogy kifeslik Bimbajából szépen. === 1. SZÁM. 1888. XXXV. ÉVFOLYAM. Kis leány az anyja mellett Egyre szebbre fejlik; Anyja-é szebb, maga-é szebb ? Azt se tudni melyik ! S mikorra a rózsa hervad : Bimbaja már szebb lett -így lesz szebb a kis leány is, Édes anyja mellett. De te kis lány, édes lányom, Észrevetted-é te: Miben állt az édes anyád Igazi szépsége ? Kedvessége volt szépsége, Jósága volt bája — Hogy lehess oly bájos, oly szép : Hasonlíts hozzája! II. Menyasszonynak. Szépséget, ifjúságot Az ég kegyelme ad, De mint múló virágot A kor meg' elragad. Szépséged', ifjúságod' Ne bánd! — csak szüntelen Lobogjon égi lángod : A tiszta szerelem! III. Önállónak. Ne nézz a múltba sajnálkozva vissza ; Bánd, vagy sóvárogd , vissza úgy se tér. Nézz a jövőbe, tenerödbe bizva, S önérzeted' ne add föl semmiér­'. Ki önmagának sorsát megteremti: Nem ura annak sem vaksors, se' senki. SZÁSZ KÁROLY. NAPLEMENTE. Akkor volt az, régen, régen . Fényes nap a bibor­égen Lemenőben volt már épen, Kezem ott pihent kezében. S ugy elnéztük, addig néztük, Mig szelid mosolya nékünk Azt susogta halk zenével: Legyen áldott hü szivével. Minden ifjú szép leányzó Boldogságban elvirágzó ; Elvirágzó férfi­ keblen Öntudatlan, önfeledten. Minden áldozatra készen, Annak árnya csak egészen, Kinek tiszta szivét adta S lelkét búra, kárhozatra. Mind egyenlő szánalomra Méltó, s tenger könnyhalomra; Mert a férfisziv verése Hű leányok szenvedése. Lemenő nap súgta azt is : Elhagyod csalárdul ezt is ! Férfi vagy, és réssz örökre ; Búcsúzzatok hát örökre! S oly édes volt boldogságunk ; Csók­ özönnel sírva váltunk; Csak holnapra, virradatra .... S nem virradtunk arra a napra. B. KEMÉNY ENDRE. TALÁLKOZÁS. (Bourget F.) Sok hosszú év után ott ültél újra vélem, Barátom, éjszaka a kandalló előtt. Sokáig olvasánk egymásnak a szivében És sorsunk', kínaiak' egymásnak fölfedők. S elmondtad te nekem s én neked minden búmat, S beláttam, hogy igaz : a szív egyforma mind ; S láttam magad' s magam' levertnek, nyomorultnak És átöleltelek és folytak könyeink ! FI­ADÓ ANTAL.

Next