Vasárnapi Ujság – 1890
1890-07-06 / 27. szám - Katonai léggömbök 435. oldal / Természettudomány; ipar; kereskedelem és rokon
27. SZÁM. 1890. xxxvii. ÉVFOLYAM. VASÁRNAPI ÚJSÁG. 435 A legközelebbi perczben szemközt álltak Scorbittné Evangeline asszonysággal és Maston J. T.-val. (Folyt. j^) aei országban történt pusztításokat, a melyeket a mesterséges forgószél idézett elő és a légrétegek erőszakos megháborgatása által okozott hajótöréseket. De nem ugyanez történt-e, amikor a híres Columbiád kiröpítette lövegét a hold felé? A Florida területén előidézett lökés nem volt-e érezhető száz angol mérföldnyi sugáré körben ? Ezúttal azonban a hatás százszorta nagyobb volt. hat Bármint legyen is, a zanzibári táva következő két dologról jól értesítette az ó- és újvilág érdekeltjeit. 1-szer. Hogy csakugyan sikerült a Kilimandzsáró szikláiban előállítani az óriási ágyút. 2-szor. Hogy a lövés a kijelölt időben megtörtént. És ekkor az egész világ mega könnyebbülten sóhajtott fel, de ezt sóhajtást egy óriási kacaj követte. A Barbicane és társai vállalata tehát csúfosan megbukott! Maston J. T. számításai a papírkosárba valók voltak! A North Polar Practical Associationnak nem maradt egyéb teendője, mint bejelenteni a csődöt. De hát a Gun-klub titkára véletlenül tévedett volna a számításaiban. — Készebb volnék azt hinni, hogy én tévedtem azon érzelmekben, amelyeket bennem ébresztett — mondá magában Scorbittné Evangeline asszonyság. A földgömb egész felszínén nem létezett akkoriban levertebb és szánandóbb emberi lény Maston J. T. nél. Tapasztalván, hogy semmi se változott ama körülményeken, amelyek közt a Föld a teremtés óta mozgott, abban a reményben ringatta magát, hogy talán valamely váratlan akadály késleltethette Barbicane elnök és Nicholl százados műveletét. De a zanzibári távirat óta is kellett ismernie, hogy a művelet dugába dőlt. Dugába dőlt!... Hát az egyenletek, a formulák, amelyek bebizonyították, hogy a vállalatnak okvetlenül sikerülnie kell! Hát egy hatszáz méter hosszúságú, huszonhét méternyi átmérőjű ágyú, amely kétezer tonna meli-melonit felrobbanása által száznyolczvan millió kilogramm súlyú löveget röpít ki, kétezer nyolczszáz kilométernyi kezdetleges sebességgel, ne volna elég a földsarkok helyének megváltoztatására ? Nem. Ez lehetetlen! És mégis! Maston J. T. a legnagyobb mérvben fel volt izgatva és kijelentette, hogy el akarja hagyni rejtekhelyét. Scorbittné Evangeline asszonyság hiába igyekezett őt lebeszélni. Nem mintha féltenie kellett volna a tudós életét — hiszen az általa felidézett veszély már elmúlt. De meg akarta őt kímélni a tréfáktól, amelyekkel a szerencsétlen mathematikust üldözni, az életektől, amelyekkel őt elhalmozni, és a sületlen elménczkedésektől, amelyekkel kétségkívül boszantani fogják. És ami még komolyabb dolog, milyen fogadtatásban fogják őt részesíteni a Gun-klubbeli kollegái. Nem a titkárt fogják-e okozni a balsiker miatt, amely mindnyájukat nevetségessé tette ? Nem a kiszámítások szerzőjét terhelte e a csúfos bukás egész felelőssége? Maston J. T. semmit sem akart hallani. Ellentállt Scorbittné Evangeline asszonyság könyörgéseinek és könyeinek egyaránt. Kiment a házból, amelyben eddig elrejtőzött. Megjelent Baltimore utczáin. Ráismertek és mindazok, a kiknek vagyonát és életét fenyegette, mindazok, a kiknek rémületét makacs hallgatása által oly végtelen hosszura nyújtotta, mindenféle gúnyolódásokkal és olcsó életekkel álltak rajta buszut. — Nini! az uj földtengely kovácsa — Nini! az ágyusütögető ! — Menj! foldozz inkább órakerekeket! Szóval a Gun-klub kigúnyolt, megalázott titkára kénytelen volt a New-Park palotába visszatérni, ahol Scorbittne Evangeline asszonyság gyöngéd vonzalmának egész tárházát kimerítette, hogy őt megvigasztalja. Hiába volt minden,Maston J. T., — Niobe példáját követvén, — nohát consolari, mert az ágyúja nem tett a földgömbre nagyobb hatást, egy közönséges tűzjátékbeli békánál. Tizenöt nap múlt el így és a világ a hosszas rémületből magához térvén, nem is gondolt többé a North Polar Practical Association terveire. Tizenöt nap múlt el és mégsem érkezett hír se Barbicane elnökről, se Nicholl századosról. Talán elvesztek a méli-melonit felrobbanása által előidézett katasztrófában, amely a Wamasei országot elpusztította ? Talán életekkel lakoltak az újkor legóriásibb mustifikácziója miatt ? Nem! Igaz ugyan, hogy a lövés eldördülése után hanyatt estek mind a ketten, ép úgy, mint Bali Bali szultán, az egész udvar és néhány ezer benszülött, de aztán ismét felkeltek valamennyien, minden baj nélkül. — Sikerült?... kérdé Bali-Bali, a vállát dörzsölvén. — Kétkedik benne Felséged? — Én!... Kétkedni!... De mikor tudjuk meg ?... —Néhány nap mulva.— felesé Barbicane elnök. Vájjon belátta-e, hogy a művelet dugába dőlt ? . . . Talán! De soha semmi sem lett volna képes rábírni, hogy ezt bevallja a Wamasei ország fejedelme előtt. Nyegyvennyolcz órával később a Gun-klub elnöke és Nicholl százados búcsút vett Bali Bali szultántól, miután jelentékeny összeget fizettek volna a királyság területén okozott károkért. Minthogy e jelentékeny összeg a szultán magánpénztárába folyt be és az alattvalók soha se láttak belőle egyetlen fillért sem, ő felségének nem volt oka megbánni, hogy e jövedelmes üzletet megkötötte. Aztán Barbicane és Nicholl százados, munkás vezetőik kíséretében elutaztak Zanzibarba, ahol szerencséjükre egy hajót találtak, amely Szuezbe volt elindulandó. Innét a Massageries Maritime «Moerzi • nevű hajója, álnevek alatt elvitte őket Marseillebe, a Páris-Lion-Mediterraine vasúton — véletlenül minden kisiklás vagy vasúti összeütközés nélkül, — eljutottak Párisba. Párisból a nyugati vasúton Havrebe, ahonnét a «Bourgogne» nevű hajó Amerikába szállította őket. Huszonkét nap alatt megérkeztek a Wamasei országból New-Yorkba. És október 15-én, délután három óra tájban mindketten kopogtattak a New-Park palota ajtaján. Ezelőtt alig tíz évvel kinevették Jules Verne-t, a híres franczia regényírót, midőn a tenger alatt járó «Nautilus» hajóról, nemkülönben gőzgépekkel ellátott léggömbökről ábrándozott. Nos, mai napság holmi «Nautilus »féle hajók már régóta léteznek és most azon vannak, hogy egészen új szerkezetű gőzgépek segítségével a léggömböt még a legmagasabb levegő-rétegekben is bizton kormányozhassák. Erre nézve két franczia mérnök, a hadügyminiszteri megbízottak jelenlétében, Meudon-ban, oly kísérleteket mutatott, melyek a régóta meg nem oldhatóknak tartott nehézségeket fényesen legyőzték. A próbák titokban hajtattak végre, de a napi sajtó táviratai már elbeszélték, hogy a nagy esemény, mely a hadviselés dolgaiban messzeható s egyelőre alig kiszámítható változásokat fog előidézni, a franczia eszélyesség újabb diadalát jelenti. Magától értetődik, hogy a dolog velejét minden takargatás és titkolódzás daczára néhány hét alatt ép úgy ki fogják Angliában és Németországban betűzni, mint az ismétlő fegyverek és a füst nélküli puskapor dolgát. Aki pedig a titok megfejtésén nem akarja fejét törni, az egyszerűen drága pénzen megveszi a pátenst. Eddigelé kétféle léggömböt használtak katonai czélokra. Az 1870/71-iki háború alkalmával Párisból és egyéb ostromzár alá vett helyekről a közönséges Montgolfier-féle léggömbön történtek többékevésbbé sikerült utazások, vagyis inkább szökések, így például Gambetta Párisból ily úton jutott ki Tours-ba, honnan a népfelkelést és egy újabb hadsereg szervezését a németek roppant kárára keresztülvitte. Voltak aztán úgynevezett álló léggömbök (ballons captifs), melyekről bizonyos magasságban a német ostromló sereg működéseit Páris körül megfigyelték. Ezeknek csak annyiban vélték hasznát, hogy már majdnem lehetetlenné vált védelmet idejekorán beszüntették, mielőtt éhség és egyéb járványok által még vagy 30 ezer ember elpusztult volna. Most, a füstnélküli puskapor, a villamosság és az ismétlő fegyverek korszakában csakugyan majdnem bizonyosra lehetett venni, hogy nemsokára olyasmi fog a találmányok láthatárán feltűnni, mi az egyensúlyt a hadviselés dolgaiban némileg helyreállítandja. E helyett azonban a kormányozható léggömbök tökéletesen megváltoztathatják a hadseregek helyzetét. Képzeljük magunknak, hogy két vagy három kormányozható léggömbből éjszakának idején néhány ezer lépésnyi magasságból, dynamittal, ekrasittal, vagy tudja isten miféle gyilkos robbanóanyagokkal töltött bombákat lehessen a földön táborozó csapatokra dobni. Ez néhány percz alatt nagyobb pusztítást végezne bennök, a leghevesebb ágyútűz. A kormányozható mint léggömb elől nincs más menekülés, mint a csapatok rögtöni szétoszlása, mi aztán a sereg visszavonulását vonja maga után az egész vonalon. Payne angol vezérkari ezredes az «Artillery Magazine» czímű katonai szaklapban a kormányozható léggömbök feltalálásából az általános világbéke helyreállítását következteti. • Mihelyt az új léggömbök akczióba lépnek, — mondja Payne ezredes, — minden háború sorsa és vége egy-két óra alatt eldőlhet. Miután pedig magától értetődik, hogy valamennyi európai hatalmasság azonnal az új találmányt fogja alkalmazni, a háborúk czélja magától elenyészik. Senkinek sincsen kedve magát valamely láthatatlan ellenség által éjszakának idején agyonveretni, a nélkül, hogy védelmére puskáját kisüthetné. «A legerősebb vár, melynek sánczain néhány száz ágyú az ostromlókat órányi távolságra féken tartotta, most egy-két óra alatt romba dől. KATONAI LÉGGÖMBÖK. i LVÁG A KIGÚNYOLT MASTON KÉNYTELEN VOLT HAZAMENNI. • VILÁGFELFOKAOLÁS.»