Vasárnapi Ujság – 1893

1893-07-02 / 27. szám - Mátray Lajos: Azt mondják hogy 461. oldal / Költemények

2­>. SZÁM. 1893. 40. ÉVFOLYAM. VASÁRNAPI ÚJSÁG. 461 Azt mondják, hogy . . . Azt mondják, hogy a levél hull, Hervad, elvész a virág, Dalos madár régen elszállt, S oly szomorú a világ ! ED nem látok levél-hullást, A hervadás csak beszéd, Nekem oly szép, üde minden, S virág virul szerteszét. Dalt is hallok a szerelemről, Minőt ajk nem zenge még! Ez az édes, epedő dal Egyetlenem a tiéd. Torda, Aranyosszék, Toroczkó magyar népe czim alatt érdekes néprajzi munkát irt dr. Jankó János, ki nem régiben Kalotaszeg vidékét irta le. Hosszabb ideig tanulmányozta Torda, Aranyosszék és Toroczkó székelységét is, s figyelme a szokásokon, életmódon kívül kiterjedt a nevekre, a nyelvjárásra, az anthropologiára, a háztartásra, ruházatra, táplál­kozásra, a múltra. Hasonló gonddal és részletesség­gel az országnak csak csekély része van ismertetve. A tordai vasbányászattal is tüzetesen foglalkozik, s itt összejegyezte a bányászatnál és kohászatnál elő­forduló kifejezéseket és szavakat, melyeket szótár alakban állított össze. A lakosság egész külső és benső életét, a földmivesek, iparosok, bányászok életviszonyait, eszközeit elevenen festi le a terjedel­mes könyv. Helyt ad a lakodalmi, keresztelési, temetkezési szokásoknak, a népköltésnek, gyermek­játékoknak,babonáknak,melyek mindig oly jellemzők a búvár előtt és becses anyagok az összehasonlításra. Számos képtábla is van mellékelve épületek, házak, malmok, hidak, kohók, házi eszközök rajzával. Ki­adta a magyar földrajzi társaság s­ára 3 frt. Magyar Történeti Életrjjzok. A Szilágyi Sán­dor szerkesztésében megjelenő becses vállalat ez évi folyamának 3-ik füzete hagyta el a sajtót. I. Rá­kóczi György életrajzát folytatja benne a vállalat nagyérdemű szerkesztője, Szilágyi Sándor. A most megjelent rés­szel 1630-ig fut a mozgalmas esemé­nyek előadásában. Rákóczi György ifjúságával, ne­velkedésével, családi körülményeivel foglalkozik, majd leírja Györgynek a közéletbe lépését, miként közeledik fejedelméhez, a nagy Bethlenhez ; Bethlen támadását, diadalmas előnyomulását Felső-Magyar­országban, s a hadjárat alatt Rákóczi szerepét, Homonnay beütése, a kassai kapitányság betöltése stb. körül szerzett érdemeit, szóval végig kíséri Rákóczit emelkedésében. Ezt a füzetet is gazdag illusztrácziók érdekesítik ; különösen szép egyik melléklete: Rákóczi Zsigmond fejedelem arczképe, mely egykorú és pedig igazán művészi rézmetszet után készült s kitűnő másolat. A fejedelem neve így van aláírva: Ragotski Sigis­mond. Szintén mellékletül adja II. Ferdinánd am­neszta levelét Rákóczi Györgyhöz. Ennek eredetije az országos levéltárban van, s a «Történeti Életrajzok» nemcsak írásbeli hasonmásban, hanem pecséttel is ellátva közli. A többi illusztrácziók a helyszínével (többi közt a sárospataki várral, Cserna Károly rajza után) régi épületekkel, aláírásokkal, pecsétekkel ismertetnek meg. A jeles vállalat egyes füzete 1 frt 60 kr. Egész évfolyamra Ráth Mórnál lehet előfizetni 8 írtjával; a történelmi társulat tagjai olcsóbban kapják. Anteusz, regény két kötetben, írta Werner Gyula, megjelent a Singer és Wolfner-féle «Egyete­mes Regénytárban». Meglehetősen új író műve, kitől eddig mindössze egy pár elbeszélés jelent meg. Regénye azonban komoly munka, melyben igazi regényírói képesség nyilatkozik, nem közönséges egyéb írói tulajdonságok kíséretében, minők: az elbeszélés hangulatossága, finomság és megfigyelés­­ a lélektani rajzokban, a meseszövés biztossága. Az események drámaibb beosztása, a szereplők csele­kedetének elevenebb jelenetezése, a párbeszédek művészibb alkalmazása még nem eléggé sikerült, de a gyakorlat ezt is meghozhatja. A szerző magyaros­ságát is meg kell említenünk. A regény hőse Szentegyedy Gábor, családjának utolsó sarja. 0 Anteusz, ő rá alkalmazza a szerző azt a mithologiai vonatkozást, hogy visszanyeri erejét, mihelyt a földdel, édes­anyjával érintkezik. Szentegyedy Gábor is csak akkor lesz boldoggá, mikor a külföldről ismét visszatér haza, akkor a szerelem és boldogság is rámosolyog. Olaszország­ban és Bécsben csak égető lángját érezte a szere­lemnek, s oda künn a dicsőség is csak hideg fény volt neki. Szentegyedy az ötvenes évek búsuló, tétlen magyarja. A fiatal földes­úr nem tudja magát fog­lalkoztatni, lelke egész sivár. Özvegy édes­anyja gyöngédsége, egy rokona, a szép Mária szépsége sem bírják kedvessé tenni előtte az életet. Már öngyilkossággal foglalkozik, mikor nagybátyja, egy huszáralezredes elviszi katonának. Épen akkor van az olasz háború, Szentegyedy is oda megy, s kezdő­dik egy hír, izgalmas élet, szerelemmel és csalódás­sal, mert egy ügyes szép asszony, a­ki politikai kém, Szentegyedy Gábort behálózza, s a katona árulást követ el, azt hivén, hogy hazája szabadságát segí­tette elő. A hadi törvényszék halálra ítéli, a császár megkegyelmez neki, s ettől kezdve Szentegyedy a császárt kívánja szolgálni. Bejut a külügyminisz­tériumba, emelkedik, nagy befolyású ember lesz, előkelő világban forog, a nők szeretik, bele­szeret Melanie is, egy milliomos leánya. Ez az ittas szere­lem sok igazsággal, lélekismerettel van festve, s a regénynek is ez a magva. A szerelem nem tud boldog­ságot adni neki, a nő kac­ér. Az ébredő gyötrelmek kezdik értéktelenné tenni előtte a gazdagságot, a befolyást, már Bécs sem tetszik neki. Visszagondol az otthonra, anyjára, Máriára, s újra ott lebeg feje fölött az a sötét felhő, mely az öngyilkosság árnyát veti rá, de kiszabadítja magát. Haza­jön, Anteusz érintkezik ismét az anyafölddel, visszanyeri erejét s Mária szerelmében a boldogságot. A mese ügyes és nem a megszokott formákba van öntve. Első­re- Tizenkét-emeletes ház. A szabadkőművesek épülete. Földgömb­ alakú virágágy. Nap­óra virágokból. KÉPEK CHICAGÓBÓL.

Next