Vasárnapi Ujság – 1894
1894-06-24 / 25. szám - Gróf Gvadányi József (arczképpel) Váczy János 412. oldal / Élet- és jellemrajzok
412 VASÁRNAPI ÚJSÁG. Zápolya kívánsága teljesedett. Trencsén bevehetetlenné vált. Zápolya, gyors futárok által, összes török foglyait Trencsén várába rendelte s ott királyi lakomát adott nekik, hogy azután a legnagyobb, a legdrágább kincscsel, szabadságukkal ajándékozza meg. Fatimét, fényes ruhába öltöztetve, ő maga vezeté Omár karjaiba. — «A szerelem mégsem üres hivalkodás !» Diadallal, örömmel vonultak rég látott hazájuk felé a törökök; lovagiasságuknak, nagyságuknak örök emléke itt maradt közöttünk, ott van most is Trencsén várában, ahol ma is bugyog a szerelmesek kútjának vize. * így beszéli a monda. A költőies színezés elhagyásával, igazat ad neki a történelem. Trencsén már a marabán szlávoknál is erősség volt. Zventibold (Szvatopluk) vára. A magyar honalapítók korában, mint Trunsun szerepelt s magyar kézre került, hogy azon maradjon máig. Fénykorát Trencsényi Csák Máté, de legkivált Zápolya István idejében élte. Hunyadi Mátyás, István gróf érdemeinek elismeréseűl, oda ajándékozta Trencsén várát s vidékét a Zápolyák ekkor már hatalmas nemzetségének. Zápolya István sas szeme hamar fölismerte azon mérhetetlen előnyöket, melyeket hadászati szempontból ez a Vág folyó partján meredő sziklacsúcsra épített erősség nyújtott. Lakóhelyéül választá tehát azt s nem kimért erőt, pénzt és fáradságot, hogy minél nagyobbá, erősebbé tegye. Az ő hatalmas alkotása a vár úgy, ahogy azt mai romjai sejtetik. Erős sánczokat, tornyokat, nagy terjedelmű várfalakat épített az erősség, kápolnát, termeket, függő kerteket a fényűzés szempontjából. A várat három oldalról a Vág vize, a negyedikről egy hegyhát védi. Volt azonban egy nagy gyengéje, mely ostromzár esetén elkerülhetetlenné tette volna a feladást. A vár talaja szikla lévén, nem volt vize, Zápolya ezen is segített. Török foglyokkal ásatta meg azt az emberölő munkával járó kutat, melynek csodájára ma is messze földről járnak az érdeklődők. A kút pontos mérések szerint, a vizszintig számítva 76 öl mély s a kereken járó vödröt lóerővel húzták fel. Ma már el van hagyatva, ámbár, mint képünkön a várnak a híd fölötti bástyáján kivehető, most is fedél alatt van. A csodás kút történetét szépen örökítette meg a nép költészete. GRÓF GVADÁNYI JÓZSEF. Nem tartjuk érdektelennek épen napjainkban fölidézni egy oly férfiú emlékezetét, a kinek családja idegenből telepedett hazánkba s itt teljesen összeforrott a magyar nemzet viszontagságos életével, osztozott annak jó és balsorsában, magába olvasztotta nemzetünk vágyait és törekvéseit, a melyeknek megvalósításáért karddal és tollal küzdött , az ébredező nemzeti öntudatnak egyik kiváló harczosává lőn. Nagy tanulság rejlik gr. Gvadányi pályájában reánk nézve. A ki át tudja érezni nemzetünknek jogos és igazságos törekvéseit, a ki fontolóra tudja venni fajunknak életrevalóságát, mely annyi dicsőséges történelmi eseménynek alapja: ha idegen vér pezsg is ereiben, a magyar földnek, a magyar nép szellemének átalakító hatása észrevétlenül is magával ragadja, meg kell szeretnie a magyart, örökölnie kell faji sajátságainkat s együtt kell velünk éreznie, mint Gvadányi József példája mutatja. íme az ő családjának bölcsője a szép olasz Arezzo városában rengett a középkorban, csak a XVII. században szakadt egyik őse, Ales- A GVADÁNYI-HÁZ SZAKOLCZÁN. BADALÓ. MAGYAR VISELET 1790-BŐL. , , , PARASZT ÉS ÚRI VISELET A XVIII. SZÁZADBAN KÉPEK GVAD