Vasárnapi Ujság – 1894
1894-11-18 / 46. szám - Justh Zsigmond 46. szám / Arczképek, Hazaiak - III. Ranavalomanjaka madagaszkári királynő 46. szám / Arczképek, Külföldiek - János kronstadti pópa 46. szám / Arczképek, Külföldiek - Rainilairivoni madagaszkári miniszterelnök a királynő férje 46. szám / Arczképek, Külföldiek - Rosebery lord angol miniszterelnök 46. szám / Arczképek, Külföldiek - Az angol miniszterelnök és a felsőház (arczképpel) 761. oldal / Élet- és jellemrajzok - Szívos Béla «Ősz végén» czimű rajzához 2 kép 46. szám / Illusztrácziók elbeszélésekhez; történeti rajzokhoz; költeményekhez - A «Nemzeti Szalon» képkiállításából: Ujházy Ferencz: Pusztai kerülő. – Mesterházy Kálmán: Alkony. – Mednyánszky László báró: Kárpáti részlet. – Vastagh Géza: Ivó oroszlán. – Vastagh György: Czigány leány. – Kimnach László: «Haragszom rád!» és «Patakra.» – Kacziány Ödön: Sport-szenvedély. – Szobonya Mihály: Terefere. – Basch Gyula: Mühlbach. – Innocent Ferencz: Női arczkép. – Than Mór: Firenzei tanulmányfő. – Zemplényi Tivadar: Bacsó és Bacsinka. – Neogrády Antal: Hazafelé. – Aggházy Gyula: Paraszt udvar. – Telegdy László: Lidi néni háza Dabason 46. szám / Műtárgyak - A New-York biztositó-társaság palotája az Erzsébet-köruton. – Részlet a kávéházból Eisenhut és Mannheimer mennyezeti festményeivel 46. szám / Táj- és uti képek; épületrajzok, Hazaiak - Antanarivo Madagaszkár fővárosa 46. szám / Táj- és uti képek; épületrajzok, Külföldiek - Képek Antanarivóból Madagaszkár fővárosából: A királynő nyári palotája. – A királynő ülőhelye az udvari kápolnában. – Az ágyú-üteg. – A királyi palota kapuja 46. szám / Táj- és uti képek; épületrajzok, Külföldiek - A pesti magyar kereskedelmi bank «Safe Deposits» osztálya (4 kép) 46. szám / Természettudomány; ipar; gazdaság
46. SZÁM. 1894. BUDAPEST, NOVEMBER 18. 41. ÉVFOLYAM. Előfizetési feltételek: VASÁRNAPI UJSÁG és POLITIKAI ÚJDONSÁGOK együtt egész évre 12 frt félévre _ 6 • Csupán a VASÁRNAPI ÚJSÁG 1 . ] félévre _ 48 frt . „„„„„ „„_ egesz evre 5. Külföldi előfizetésekhez a postailag Csupán a POLITIKAI ÚJDONSÁGOK „ , ..... . ,T I felevre _ á.50 meghatározott viteldíj is csatolandó. AZ ANGOL MINISZTERELNÖK ÉS A FELSŐHÁZ. NEmCSAk magában Angliában, hanem az egész politikai világban nagy meglepetést okozott Roseberry angol miniszterelnök azzal a politikai beszédével, melyet közelebb Bradfordban tartott a felsőház ellen s mellyel mintegy a jelszót adta ki a közelebb történendő parlamenti választások alkalmára. Az angol politikai hírlapok pártállásuk szerint különbözőleg vélekednek erről a fellépésről; némelyek — természetesen a konzervatív ellenzékiek — sem időszerűnek, sem gyakorlati értékűnek nem tartják Roseberry fölfogását és következőleg nyilvánított kívánságát: «vétessék el a felsőháztól az a jog, hogy az olyan törvényjavaslatot, amelyet első tárgyaláskor elvetett, az alsóházból való ismételt fölküldés után másodízben is elvethesse.D.Ily módon — úgy vélik — kizárólag az alsóház részére köttetnék ki a törvényhozás joga, de akkor mi értelme és czélja volna a felsőház tanácskozásainak ? Vagy véglegesen eltörlendő tehát a felsősőház, ami igen meggondolandó dolog, vagy pedig ha továbbra is meghagyatik, akkor szükségképen biztosítani kell számára azt is, hogy valóban tényező lehessen a törvényhozásban. Mások, nevezetesen a gyökeresebb javítások hívei, viszont azon akadnak fenn, hogy Roseberry korlátozni akarja ugyan a jelenleg tisztán született törvényhozókból álló felsőházat, de anélkül, hogy a jogok elvételével olyan elvi szabályozást állítana szembe, a mint más országok, pl. Belgium, Olaszország, stb. főrendiházainak reformálásánál történt, hol a nagy adófizetők s a közélet kiváló szereplői kormányi kinevezés alapján bizonyos meghatározott számban szintén tagjai lehetnek a főrendiháznak. Általában úgy látszik, hogy az ok, amiért Roseberry a felsőház ilyen módosítását követeli, az angol nemzet többsége előtt nem népszerű. Ez ugyanis nem egyéb, mint az, hogy a felsőház elvetette úgy az Izlandnak önkormányzatot (homerule) biztosító Gladstone-féle javaslatot, valamint a szocialistákra vonatkozó reformokat. Mindazonáltal félő, hogy az az ok nem fog elégségesnek tekintetni arra, hogy az ősi intézményekhez oly nagy szívósággal ragaszkodó angol nemzet a miniszterelnök véleményéhez csatlakozzék. Valóbb szinünek látszik Salisbury lord nyilatkozata szerint az, hogy «a brit nép nem fogja eltörülni a felsőházat csak azért, hogy Izlandnak önkormányzatot adhasson.» Roseberry miniszterelnök, mint tudva van, úgy kormányelnöki székét, valamint az ír önkormányzat eszméjét is Gladstonetől örökölte. A «nagy aggastyán», amint Gladstonet az angolok elnevezték, elvégre is kénytelen volt meghajolni a természet követelménye előtt. Néhány évvel ezelőtt, bár már akkor is abban a korban volt, melyet a biblia az emberi élet végső határaként jelöl meg, ifjúi hévvel és valóságos politikai agitátor fáradhatlanságával korteskedett Nagy-Britanniában éjszaktól délig s kelettől nyugatig minden nagyobb helyen, s ezenkívül órákig tartó hosszú beszédekben védelmezte legújabb politikai eszméjét, az izlandiak kibékítését, úgy, hogy valóban nemcsak az angolok, de a művelt külföld bámulatát is kivívta. Törhetetlen egészségűnek, Anglia hatalmas oszlopának tekintette mindenki. A kor azonban megkövetelte a maga adóját, s a 84 éves aggastyánnak éreznie kellett, hogy testi ereje hanyatlik, látása és hallása gyengül. Hatvankét esztendőn keresztül vitt kiváló politikai szerepet, a jövő évben már megünnepelhette volna félszázados évfordulóját annak, hogy először miniszterré lett, de hazafias érzelme nem engedte, hogy attól a percztől fogva, midőn testi erejét gyengülni érezte, hazájának ügyei vezetését tovább vigye. Lemondott önként, hogy fiatalabb erőnek engedjen tért. Utána Roseberry lord lett miniszterelnökké, kinek arczképét jelenleg bemutatjuk. Nem igen fiatal ember, mivel már 47 éves múlt, de Angliában, hol az utóbbi években Gladstone és nagy ellenfele, Beaconsfield, aggkorukban lettek miniszterelnökökké, erre a posczra még általában igen fiatalnak tartják, s állítólag fiatalabb miniszterelnöke Angliának ebben a században csak egy volt, a hires Pitt Vilmos. Roseberry lord, vagy teljes nevén Archibald Philip Primrose, fifth earl of Roseberry, 1847 május a 7-én született Londonban. Atyja legtekintélyesebb skót főurak egyike volt s fiának igen gondos nevelést adott. Oxfordban tanult, a régi hires egyetemen, s azután tapasztalatok végett Európa különböző országaiban tartózkodott. Atyja halála után 1868-ban öröklötte a Roseberry lord czímet és rangot (mint nevében jelezve van, az ötödik ebben a sorrendben) s csakhamar nyilvánosan is kezdett ROSEBERRY LORD, ANGOL MINISZTERELNÖK.