Vasárnapi Ujság – 1897
1897-08-15 / 33. szám - A kereskedelmi múzeum megnyitása (képpel) 543. oldal / Tárczaczikkek; napi érdekü közlemények - Régi honvédek Petőfi segesvári szobra előtt (képpel) 543. oldal / Tárczaczikkek; napi érdekü közlemények
28. SZÁM. 1897. 44. ÉVFOLYAM. között. A mint elől járt olyan újításokban, melyeknek a szenvedő emberekre nézve hasznát látta, úgy állhatatosan visszautasított mindent, mit a divat, a repülő hír felkapott, csak azért, hogy holnap egy újabb divatért elejtse. Midőn betegei számára először kieszközölte, majdnem kierőszakolta azt az intézetet, melyben 20 évig dolgozott, újításai a kórházi berendezés terén úgyszólván páratlanok voltak, de azután azt, amit jónak tapasztalt, nem hagyta volna el azért, hogy mai embernek látszassék. A biztosságot ott, ahol emberélet forog szóban, soha föl nem áldozta a látszat kedvéért és minden tanítványát arra oktatta, hogy emberéletet és egészséget csak megtartani hivatásuk, de nem szabad azt, bár tudományos kísérletezések kedvéért sem koczkára tenni. — «Az igazi humanizmus a sebész cselekvésében és nem beszédében rejlik», — szokta volt mondani, — «és enyhén, emberségesen akkor bánunk a beteggel, ha minden cselekedetünkkel annak javát akarjuk, nem pedig akkor, ha csak úgy mutatjuk, mintha akarnók.» Csak mutatni, csak alakoskodni nem tudott az ő egyenes természete, és mert magát soha, még udvariasságból sem mutatta kisebbnek, mint a minő, azért őt sokan inkább félve, mint szeretve tisztelték. És mégis, aki a kemény külsejű embert közelről ismerte, az tudta, hogy a kemény külsőt csak inkább magára erőszakolta. Ellensége volt az érzelgősségnek, pedig ő maga a legérzőbb emberek egyike volt. Mindazok, kikkel az életben jó szót váltott, kiket mint tanítványait atyailag tanított és néha feddett is, most könnyezve álltak a kemény vasember ravatalánál. Ezelőtt két héttel midőn erdőteleki falusi birtokára ment nyaralni, lett súlyossá betegsége. Régi czukorbetegsége folytán arczán mérges kelés (karbunkulus) támadt, s ezen már a műtét sem segített. Nagy resignatióval tűrte fájdalmait, rögtön tisztában levén betegsége következményével. Augusztus 6-ikán csendesen kiszenvedett. Holttestét Budapestre, a Kerepesi úti temetőbe szállították. Temetése itt augusztus 9-ikén nagy részvét mellett, különösen az egyetem és az orvosi kar igen sok tagjától kisérve ment végbe. A Budapest főváros által fölajánlott s Kerkapoly Károly és Salamon Ferencz sírjai mellett levő díszsírhelyen tették örök nyugalomra. VASÁRNAPI UJSÁG. 543 A KERESKEDELMI MUZEUM MEGNYITÁSA. Az 1885-iki országos kiállításra épült nagy iparcsarnokban már a kiállítás után állandó tárlatot rendeztek be az ipar termékeiből. A nagy épület különösen alkalmas a czélra, hogy a nagy közönség előtt álljon az ipar egész fejlettségében, tanulmányozhassa és szemlélhesse. Az 1896-iki ezredévi kiállítás után e tárlatot, mely magyar kereskedelmi múzeum nevet kapott, újra szervezték, most már nagyobb méretben, s kiegészítették az utolsó kiállításból szerzett gyűjteményekkel, s a kereskedelmi és hitelügyi csoport ama tanulságos tárlatával, mely a magyarországi régi kereskedés, hitelügy történeti emlékeit gyűjtötte össze, megmutatván mult századok pénzváltó boltjait, a mértékeket, pénzfajokat, kereskedelmi és szállítási eszközöket, régi adósleveleket, s újabb időkből például a szállítás csomagolását, stb. A nagy buzgósággal és szakértelemmel berendezett múzeumot Dániel Ernő kereskedelmi miniszter e hó 5-ikén nyitotta meg. A megnyitásra a nagy iparcsarnokot földíszítették, s reggel 9 órára már nagy sokaság várta a kereskedelmi miniszter megérkezését. Pont 9 órakor megérkezett báró Dániel Ernő kereskedelmi miniszter, Vörös László államtitkár és Zay Adolf osztálytanácsos kíséretében. A bejáratnál Ráth Károly az intézet igazgatója és dr. Kovács Gyula aligazgató fogadták a minisztert. Ráth Károly igazgató rövid beszéddel üdvözölte, amelyben hangsúlyozta, hogy a kiállítás szervezésénél a gyakorlati czél volt irányadó. Törekedni kellett a hazai ipar versenyképes szakmáinak lehető teljes képét nyújtani s lehetőleg rendszeres áttekintést engedni. Arra törekedtek, hogy a kiállítás, ne csak tanulságos, hanem tetszetős és látványos is legyen, előkelő helyet foglaljon el a magyar főváros látnivalói között. Ezúttal a múzeum több új osztállyal gyarapodott. Ilyen a kereskedelemtörténeti múzeum, a keleti mintatár, az iparos szakiskolák készítményei, az állami gépkísérleti állomás által megvizsgált mezőgazdasági gépek külön osztálya, a malomminták, stb. Megindították továbbá a váltakozó időleges szakkiállítások sorozatát az angol bútorok gondosan megválasztott gyűjteményével. A kiállítás résztvevői (mintegy hétszázan) teljesen elfoglalják a csarnok területét és folyton szaporodnak és évről-évre fokozni fogják az intézmény jelentőségét. B. Dániel Ernő kereskedelmi miniszter meggyőződését fejezte ki, hogy ilyen tárlatra nemcsak az iparosoknak, hanem a fogyasztó közönségnek is nagy a szüksége. Legyen ez a kiállítás ne csak porondja az iparosok nemes versenyének, hanem legyen dicsőségükre, akik áldozataikkal létesítették, szolgáljon buzdításul a mind növekedő számban keletkező ipartelepeknek, tanúbizonyságul arra, hogy Magyarország az ipar terén is betölti misszióját, méltó helyet foglal el a kulturállamok közt. Ezzel az óhajjal a Kereskedelmi Múzeum állandó kiállítását megnyitottnak nyilvánítja. (Élénk éljenzés.) A miniszter azután, Ráth Károly igazgató és dr. Kovács Gyula aligazgató kalauzolása mellett, körutat tett a kiállításban, s ismételten elismerését fejezte ki a rendezés felett. A közönség még hosszú ideig együtt volt a csarnokban, amely a kiállítás napjaira emlékeztetett. Képünkön, mely pillanatnyi fénykép után készült a kiállítás megnyitásáról, középen látható Dániel Ernő miniszter, amint beszédét tartja; mellette jobbra székül Vörös László államtitkár áll, a miniszterrel szemben az ajtó irányában Szalay Imre, a nemzeti múzem igazgatója, mellette Matlekovics Sándor s a magyar ipar és kereskedelem több vezérférfia. A miniszter e hó 11-én ismét meglátogatta az érdekes múzeumot, s hosszabb időt töltött ott. A KERESKEDELMI MUZEUM BUDAPESTEN. — Báró Dániel Ernő Klösz fényképe után a miniszter megnyitja a múzeumot. RÉGI HONVÉDEK PETŐFI SEGESVÁRI SZOBRA ELŐTT. Segesváron a Petőfi emlékszobrának lelepező ünnepére szép számmal megjelentek a még életben levő 1848—49-i honvédek is, hogy ők is lerójják a hazafias kegyelet adóját azon a csatatéren, amelyen egykori bajtársaik ezelőtt 48 évvel elhullottak és most örök álmaikat aluszszák. A régi bajnokok e ritka találkozás örömétől indíttatva külön is összegyűltek a leleplezés után Petőfi szobránál s e nap emlékére csoportosan levétették magukat. A 23 agg harczost ábrázoló fényképi fölvételt ezennel mi is bemutatjuk olvasóinknak s egyet-mást el is mondunk róluk a következőkben: A három sorban elhelyezkedett egykori honvédek közt a felső sorban balról jobbra haladva 2-ik helyen álló kalapos alak Krämer József 1848/49-iki honvédfőhadnagy (Brassóból). Ezen túl a 3-ik alak Ferenczy Ferencz 1848/49-iki honvédhadnagy Tordáról, a 4-ik pedig sastollas kocsmában Illyés Bálint 1848/49-iki vadász tizedes, most országgyűlési képviselő, ki 13 és fél éves korában állott be a szabad vadászok