Vasárnapi Ujság – 1897
1897-09-05 / 36. szám - Bezerédj István 36. szám / Arczképek, Hazaiak - Elbert Imre 36. szám / Arczképek, Hazaiak - Henrik orleansi herczeg 36. szám / Arczképek, Külföldiek - Viktor Emanuel turini gróf 36. szám / Arczképek, Külföldiek - Bezerédj István (arczképpel) 581. oldal / Élet- és jellemrajzok - A Szent-István-szobor leleplezési ünnepélye Palánkán 36. szám / Időszerű illusztrácziók - Képek a magyar nemzet történetéből: Ferdinánd főherczeg. Egykorú festmény után. – Izabella királyné. Kranach Lukács festménye után. – Báthory István. (Az Ambrasi-gyűjteményben levő eredeti után.) – Török martalóczok üldözése. Vágó Pál rajza. – Janicsár. (XVII. századbeli festmény után) 36. szám / Időszerű illusztrácziók - Szent István király szobra Palánkán 36. szám / Műtárgyak - Női munka és divat / 36. szám - Képek az iráni nagy só-sivatagból. Rakovszky Béla eredeti fényképei után: A mahuni mecset. – Fogadó Täbbesben. – A täbbesi emir és környezete. – Täbbes városa. – A vásártér Täbbesben. – Täbbes város kapuja. – Meshed város kapuja. – Bazár Täbbesben. – Mahun város. – A täbbesi sósivatagból 36. szám / Táj- és uti képek; épületrajzok, Külföldiek
36. SZÁM. 1897. BUDAPEST, SZEPTEMBER 5. Előfizetési feltételek • VASÁRNAPI ÚJSÁG és 1 egész évre 12 frt a VASÁRNAPI ÚJSÁG EGÉSZ ÉVRE POLITIKAI ÚJDONSÁGOK együtt 1 félévre — 6 • F 1 félévre — 8 frt 4 • 44. ÉVFOLYAM. Csupán a POLITIKAI ÚJDONSÁGOK T,"2 GTre 5" I félévre — 2.50 Külföldi előfizetésekhez a postailag meghatározott viteldíj is csatolandó. BEZEREDJ ISTVÁN. 1795—1856. Az IDŐNEK LASSÚ, de szakadatlan munkája legyre hinti a feledés porát mindenre, a mi A_volt, s réteget rétegre rakva, egyre vastagodó takaróval borít be mindent, a mi a mulandóság hatalmába esett. Hír, név, tettek, események mindörökre elenyésznének lassanként, ha az emlékezés legfőbb eszköze, a történetírás, nyitva nem tartaná éber szemeit, s a kutató föl nem bolygatná a múltak betemetődött nyomait. Közelebb abból az alkalomból, hogy Tolnamegye szobrot akar emelni egyik legjobb fia és legnagyobb jóltevője, az ezelőtt 41 évvel elhúnyt Bezerédj István emlékezetének megörökítésére. Leopold Samu e jelesünkről nagyobb tanulmányt írt, amely előbb a «Budapesti Szemlé»-ben, aztán pedig Bezerédj István arczképével díszítve külön lenyomatban is megjelent oly czélzattal, hogy hősének eszméit a mai nemzedéknél is terjessze, s hogy a szoborállítás mozgalma iránt országos érdeklődést keltsen. S készséggel elismerjük, hogy a buzgó szerző hivatott tollal és nemes lelkesedéssel végzé feladatát. Egész szeretetre és tiszteletre méltó voltában állítja képzeletünk elé az első adózó magyar nemest s igen alkalmas fénynyel világítja meg annak életét, szereplését, hatását és egész lelkületét. E derék tanulmány nyomán, mely első tüzetesebb élet- és jellemrajza a Beöthy Ödöntől ,örök igazság» melléknévvel megtisztelt Bezerédj Istvánnak, a «Vasárnapi Újság» is örömest vet visszapillantást századunk közéletének e nevezetes kitűnőségére. Bezerédj István régi és előkelő nemes család ivadéka. Sopron megyében Szerdahelyen született 1795 november 28-án, de szülei (tolnai Bezerédj István és felsőbüki Nagy Erzsébet) még kis korában tolnamegyei birtokukra, Hídja községbe költözvén, gyermekkorát ott töltő s jogi tanulmányainak végeztével ott lépett a közpályára is 1819-ben, mint megyei aljegyző. A nagy készültségű és jeles tehetségekkel megáldott komoly ifjú csakhamar magára vonta a közfigyelmet. Tihanyi Tamás főispán tiszteletbeli megyei főjegyzővé nevezte ki, s ő ez állását úgy töltötte be, hogy tekintélye és népszerűsége naprólnapra emelkedett. 1825-ben megházasodott, nőül vévén nagy műveltségű rokonát, Bezerédj Amáliát, ki később egyetlen leányuk, Flóra kedvéért a «Flóri könyve» czimű gyermek-olvasókönyvet írta, mely csakhamar országosan elterjedt és még ma sem ismeretlen. Bezerédj hidjai kastélya nemcsak példás boldogságú családi otthonná lett, hanem rendes gyűlőhelyévé is a megyei uraknak, kik — nevezetesen Csapó, Sztankovánszky, a Perczelek, gr. Festetich, nemeskéri Kiss, a Dőryek, stb. — rendesen oda sereglettek, különösen ha a közelgő megyegyűléseken nagyobb fontosságú ügyek voltak tárgyalandók s a vendégszerető háziúrral ott vitatták meg előlegesen a megye és az ország ügyeit. Bezerédj azonban nemcsak a közéletben, hanem otthon mint földesúr is tündökölt. Tekintélyes birtokát valóságos mintagazdasággá alakította s azon egy új iparágat is honosított meg, a selyemtenyésztést, mely aránylag rövid idő alatt annyira fejlődött, hogy annak nagyobbszabású folytatása végett saját területén, egy ma is fönnálló falut alapított, Szedrest, így nevezvén azon nagy eperfa- (a Dunántúl szederfa-) ültetvényről, melyet a hernyók táplálása és egyszersmind az ottani homokos föld megkötése végett létesített. Szedresen neje népiskolát, ő pedig templomot épített és jobbágyai közt évrőlévre válogatott népies olvasmányokat osztogatott ki, hogy azokból haza- és emberszeretetet, s általában hasznos tudnivalókat tanuljanak. E mellett személyesen is sűrűn érintkezett a határtalan jótékonyságáért iránta hálás néppel. Ha szabad ideje volt, minden reggel korán lóra ült és sorra járta tanyáit, meg Szedres házait; mindenüvé beszélt, mindenről tudakozódott s ahol bajt talált, haladéktalanul segített vagy tanáccsal vagy tettel, a mint a szükség kívánta. Tolnamegye Bezerédj t, politikai, közgazdasági és emberbaráti nagy tevékenységeért, mint szintén jeles szónoki tehetségeért legelső emberei egyikének tartván, 1830-ban követéül választotta az országgyűlésre, hol ő teljes meggyőződésből az ellenzékhez csatlakozott, mert az akkori szomorú időkben ő is úgy gondolkozott, mint Kölcsey Ferencz, ki «Országgyűlési Napló»-jában egyebek közt így fejezte ki az akkori politikai helyzetre vonatkozó véleményét: «Uraim, drága collega uraim, mi a Patriotismus ? Felelet: az oppositio! És mi az oppositio? Felelet: Tagadása annak, amit az udvar állít és a personalis.» Bezerédj az országgyűlésen azonnal feltűnt. Mindenki elismerte, hogy előkelő szerepre van hivatva. De ez az országgyűlés a Párisban kitört júliusi forradalom hírére csakhamar föloszolván,Bezerédj csak a következő 1832/36-ki országgyűlésen kezdhette meg nagyobb tevékenységét. Deák Ferencz is ezen az országgyűlésen lépett föl először s a lelki rokonságnál fogva csakhamar szoros barátságot kötött Bezerédjvel, harmadikúl szegődvén hozzájuk a nagy tekintélyű Kölcsey Ferencz, kivel együtt ők voltak az akkori haladó párt vezérei. Ezen országgyűlésnek legnevezetesebb tárgya az úrbéri munkálat volt, melyet a rendek csak hosszú viták után fogadtak el, mert sokan végzetesnek tartották, hogy a jobbágy örökösen megválthassa magát a földesúri terhek alól. A törvényjavaslatot már a főrendek is majdnem változatlanul magukévá tették, de a demokráczia rémétől félő kormány nem fogadta el. Ez az ellenzés nagy vihart keltett a rendeknél. Deák, Kölcsey, Beöthy, Bezerédj egymás után szólaltak föl a kormány önkénye ellen és a nép szabadsága érdekében. De hiába volt minden. A kormány álutakon kivitte, hogy a törvény eredeti szerkezetét megmásíttatta. Az új törvény segített ugyan a jobbágyok sorsán, de a polgári jogokat továbbra is megtagadta tőlük. Az egyenlőség, testvériség, szabadság