Vasárnapi Ujság – 1898
1898-05-29 / 22. szám - Az Unió képe. Roskovics Ignácz festménye 371. oldal / Hazai táj- és néprajzok; közintézetek; népszokások; műtárgyak - Urházy György: Itt a zászló 371. oldal / Költemények
22. SZÁM. 1898. 45. ÉVFOTYAM. Ajándékozz meg ifjat, öreget, Hadd gazdagodjék mindenik meg, De legszebb részét add a székelyeknek ! Csókold meg a székely fegyvereket, Azok csókodtul tündököljenek, S azoktól nyerj te hős-erőt, Mely úgy tündöklik a világ előtt! S ha bejárád a völgyeket, Köpülj föl s állj meg bérczeik felett, S hogy megismerjék a rónák fiát, Játszál szemökkel, mint a délibáb! ITT A ZÁSZLO... Urházy György költeménye. 1848 május. Itt a zászló kezeinkben ! Egy kivánat lengeti: Legyen egy a két hazából, S vész igy meg nem döntheti. Hogyha egyért fog hevülni Millió szívdobbanás, S egybe forrunk mint a szikla , Ugy dicsőbb nép lesz-e más ? Legyen hát egy a magyar nép, S mind egyenlő, mind szabad ; Senki köztünk rabbilincsen Soha többé nem marad. Föl mindnyájan! Nemzetegység Háromszin zászlója int; • Hol van, a ki gyávaságban Félreálljon majd megint? Föl mindnyájan ! tettre készen Álljon minden férfi kar, Hogy ha tán a sors kívánja, És ha más nem jót akar. Föl mindnyájan ! hogy ha zászlónk Majd a vérmezőben áll . . . Háromszin zászló alatt lesz Vagy szabadság — vagy halál! VASÁRNAPI ÚJSÁG. 371 AZ UNIÓ KÉPE. — Roskovics Ignácz festménye. — Az Unió kimondása történeti jelenetének festményben való megörökítésével Roskovics Ignácz festőművészünket bízta meg Kolozsvár városa. Roskovics nagy művészi becsvággyal tette meg előkészületeit a szép föladat teljesítéséhez. Művészi fölfogását a tárgyára vonatkozó történeti adatokkal igyekszik összeegyeztetni. E végre végigbúvárolta az egykorú följegyzéseket, a történetírók műveit, személyes értesüléseket szerzett még élő szemtanúktól s lehetőleg teljesen összegyűjtött és föl is használ minden képes ábrázolást s minden tárgyat, ami az Unió-kép teljességének és történeti hitelességének biztosítására szükséges és alkalmas, nem is említve Kolozsvárott végzett helyszíni tanulmányait. Igy bizvást elmondható, hogy ma alig van valaki, a ki e történeti fontosságú nap lefolyásának egyes részleteit jobban ismerné, mint Roskovics. Mi is ő tőle vesszük a lapunk mai számában ide vonatkozólag közlött képeket, melyeket szintén ő kutatott föl s gyűjtött össze, hogy e hiteles arczképek fölhasználásával valóban történeti hitelességű alakokat fessen «Unió» nevet nyerendő nagy művén. E készülő nagy festményének tervét maga a művész így irta le: «Unió» czimű vázlatom Erdély volt nagyfejedelemség 1848-ban tartott országgyűlésének azon jelenetét ábrázolja, midőn Magyarországgal való egyesülését nagy lelkesedéssel s egyhangúlag elfogadja. Egy történelmi adatokhoz kötött s csak közelmúltban lefolyt esemény képe nem lehet szabad alakítás, hanem a szereplő alakok, a ruházat, a terem s általában a személyek és tárgyak hű ábrázolása tartozik lenni; a műnek festés közben kell fejlődnie úgy színben, mint formában , s ezért elégnek tartottam, ha itt az «Unió»-t illetőleg csak a fő felfogást és az elrendezést jelzem. Előre bocsátom, hogy vásznam 7 méter hosszú s 4 méter magas levén, azt életnagyságú alakokkal fogom benépesíteni. Leírását pedig következőkben adom : Az országgyűlést ábrázoló alakok csoportja az erdélyi országgyűlés szokott tanácskozó helyén, a Kolozsvárt ma is meglevő Bedoute-épület nagy termében van. E terem egyik oldalfalának középrészét az Erdély czímerével díszített mennyezetes trón foglalja el, két oldalt V. Ferdinánd király s neje, a királyné arczképei függnek a falon. A királyi szék mellett áll báró Puchner Antal kir. biztos és háta mögött a kísérete ; mellette báró Perényi Zsigmond, a magyar minisztérium küldötte, (később az 1849-ki vértanúk egyike); a trón előtti elnöki emelvény közepén ül gróf Teleki József kormányzó, ki mint a magyar tud. Akadémia elnöke s «A Hunyadiak kora» czimű becses történelmi munka szerzője is nevezetes helyet vivott ki jeleseink között. Ő mellette báró Kemény Ferencz országos elnök és Kovács Miklós erdélyi róm. kath. püspök; ennek háta mögött a fehérvári káptalan követe, Keserű Mózes; itt foglalnak még helyet a regalisták s az erdélyi kormányszék főbb emberei. Az elnöki emelvény alatt jegyzők és hírlapírók zöld posztóval borított asztala körül Méhes Sámuel tanár, az «i Erdélyi Híradó» czímű szabadelvű hírlap érdemes szerkesztője, ki utóbb «Kolozsvári Híradó» -vá alakult lapja szerkesztését munkatársának, Ocsvay Ferencznek adta át; továbbá Debreczeni Márton, a «Kiovi csata» czimű nagy eposz szerzője; aztán Brassai Sámuel, Kősáry László, a most 80-ik évében lévő történetíró , továbbá Gyulai Pál, s más fiatal írók ülnek, az elnöki emelvényhez az asztal mellett pedig báró Jósika Miklós, a nagy regényíró majd élete végéig emigráns, támaszkodik. Mielőtt folytatnám a leírást, szükségesnek tartom fölemlíteni, hogy Pest városa egy küldöttséggel egy háromszínű Unió-zászlót küldött Kolozsvárnak s a küldöttség e pompás selyem zászlóval ott állott a teremben a hallgatóság között. Az általános lelkesedés örömzaja közben Urházy György e zászlót az ülés folyamán kezébe ragadta s belépvén vele a terem közepére, a királyi trón előtt meghajtotta s ott kitűzte. Fő alakom: báró Wesselényi Miklós, kinek hajdan villámokat szórt szemei már ekkor kialudtak , vak volt. Beszédét tartva mintegy ösztönszerűleg megérzi, hogy mellette valaki az Unió zászlaját lengeti, s ezt megragadva, így fejezte be beszédét: «Éljen s örökké létezzen az Unió.» Mire viharként tört ki az éljenzés. Az «Unió» egyhangúlag ellen fogadva. A nők kendőt lobogtatva virágot szórtak az erkélyről. Wesselényi mögött áll a vezéremberek csoportja : idősb gróf Bethlen János, id. Szász Károly, Mikó Imre gróf, akkori kincstárnok (1867-ben közlekedésügyi miniszter), a Zeyk testvérek s Weér Farkas, ezek háta mögött a követek hármas padsorában 30—40 alak, jórészt eredeti arczképek után. A sarokban Kolozsvár régi zászlaja (ma is megvan) csüng az erkélyről; alatta Székely fog kezet Groisz József, a pesti küldöttek vezére, Gusztáv Kolozsvár követe és főbirájával, jelezve a két testvér főváros ölelkezését. Odább Gyergyay másik követe, és Lisznyay Ferencz, Kolozsvár Kálmán, a költő, szintén a pesti ifjúsági küldöttség tagja. Az ajtónál nemzetőrök, kint a folyosón nép zászlókkal. Míg e főcsoporttal szemben a szász és oláh követek csoportja, elsősorban Kemény püspök, Schmidt és Roth képviselők. Ezek háta mögött van az előadói asztal, hol Kemény Dénes báró, a kiváló szónok és politikus, magasra tartja az «Unió» törvényjavaslatot; mellette a másik előadó Gálfalvy Imre itélőmester van. Az országgyűlés tagjai csoportjában látható még hazánk közéletében szerepelt több kiváló férfiú, név szerint gróf Kun Kocsárd, gróf Teleki László és Domokos, báró Bánffy Dániel, báró Kemény István, Berzencze László, stb. Fent a karzaton nők, legelői báró Badákné, odább Teleki Blanka, a még ma is életben levők közül báró Bánffy Dánielné, a miniszterelnök anyja, Ugrón Lázárné, Ugrón Gábor anyja és gróf Bethlen Ferenczné (gróf Bethlen Leopoldine), jelenleg özv. gróf Bethlen Gáborné; a hölgyek csoportja mellett az akkor ifjú, de most legöregebb Szász Károly foglalt helyet. Ő rajta kivül alig három-négy van még életben a föntebb elsorolt férfiak közül. Boskovics festménye már régebb idő óta munkában van s kétségkívül egyike lesz a legérdekesebb magyar történeti festményeknek. Ha elkészül és rendeltetése helyére, Kolozsvár városházának dísztermébe kerül, nemzedékrőlnemzedékre lelkesítőleg fog hatni, hathatósan hirdetvén Wesselényiként, hogy: «Éljen s örökre létezzen az Unió !» A KOLOZSVÁRI REDOUTE NAGY TERME. EGYVELEG. * Vőlegényjelöltek. Egy odesszai ember 8 millió forint értékű vagyonát négy húgára hagyta, de oly föltétellel, hogy azok előbb 15 hónapig mint cselédek szolgáljanak. A leányok elfogadták ezt a föltételt, de kire terjedvén, szolgálatuk ideje alatt 863 házassági ajánlatot kaptak, tehát egyenként 200-nál többet.