Vasárnapi Ujság – 1899
1899-12-17 / 51. szám - A hóviharban. Karácsonyi történet. Irta Stockton F. R. Angolból forditotta S. A. (képekkel) 851. oldal / Elbeszélések; genreképek
852 VASÁRNAPI ÚJSÁG. 41. SZÁM. 1899. 46. ÉVFOLYAM. felém fordúlva. — Önre nincs szükségem. Ön pedig — ekkor Beamish bácsihoz fordúlt — legyen szíves velem jönni. Az öreg úr meglepetve nézett rám és szó nélkül követte az asszonyt. Mintegy tíz perczig vártam nyugodtan, hogy mi lesz. Ép úgy csodálkoztam a nekem szóló különös szavakon, mint azon, hogy Beamish bácsi olyan soká marad odafönn. Végre megjelent az öreg és betette maga mögött az ajtót. — Szép história! — mondotta, — ugyan szép história! A legbolondabb félreértés ! Doktoroknak néznek bennünket! — Ez csak félig félreértés,— feleltem. — Mi a baj ? — Semmi, — mondta ő, — azaz hogy nem önre tartozik. Amikor az asszonnyal kimentünk a szobából, így szólt hozzám :— Ugye, ez a fiatal Glover doktor. — Az, — feleltem én. — Erre ő azt mondta, hogy önhöz semmi köze, ő nem is akarja, hogy legyen, mert az ő háza nem szegények ispotálya, nem arra való, hogy a doktor-inasok tanuljanak az ő betegein. Aztán meg, hogy önnek hallotta a hírét és az nem volt valami kedvező. — Én meg csak mentem utána, — beszélt tovább Beamish bácsi, — míg egy ajtóhoz jutottunk, a melyet ő fölnyitott. Bementem utána a szobába. Az ágyban egy beteg feküdt. Mintha fejbe vágtak volna, egyszerre megértettem a helyzetet. Az ön nagybátyját várták és engem összetévesztettek vele. Hát mit tehettem egyebet? Ezzel a vénasszonnyal keserves dolog lett volna bármily magyarázatokba bocsátkozni. Nem tudtam, mit tegyek, ő meg nem engedett időt, hogy gondolkozzam rajta. — Azt hiszem, az agyvelejében van valami, — mondotta az asszony, — de hát ön majd jobban tudja, doktor uram. Katalin, takard ki a fejedet! A beteg levette a fejéről a takarót s felém fordult. Fiatal hölgy volt, — biztosan állíthatom, hogy csinos. Kedvesen nézett rám, de szólni nem szólt egy szót sem. Képzelheti, milyen lelki állapotban voltam. — De hát mért nem mondta, — vetettem közbe én, — hogy maga nem orvos, hanem én vagyok az. Hogy a nagybátyám nem jöhetett el s helyette jöttem én. Persze, hogy aztán kidobjanak bennünket a hóviharba. Ha hallotta volna, hogyan beszélt az az asszony a fiatal orvosokról és önről különösen . . . — Különben, — folytatta az öreg, — nincs időm beszélgetni. Vissza kell mennem. Mikor az öreg asszony azt mondta: Katalin, nyújtsd ki a kezedet, — a beteg kinyújtotta és nekem nem volt más dolgom, mint hogy megtapogassam a pulzusát. Erre természetesen arra kértem, hogy öltse ki a nyelvét. Megtette, én meg ránéztem és a fejemet ráztam. — Ugye az agyveleje ? — kérdezte az öreg asszony suttogva. — Nem szólhatok semmit, — feleltem. — Le kell mennem a gyógyszeres táskámért. Az első dolog, hogy valami kotyvadékot adjunk a betegnek, ami se nem árt, se nem használ. Majd én fölviszem neki. Itt van a gyógyszeres táskája? — Itt van a köpenyegem zsebében, — feleltem. — Tudtam, — nevetett az öreg. — Öreg orvos elmegy látogatóba a gyógyszerei nélkül, de a fiatal akárhová megy is, magával hurczolja. Hát most csak gyorsan. Majd adunk neki valami csillapítót, ami jót tesz neki, ha az agyvelejének van baja és nem árt meg, ha nincs. Maga meg el fogja nekem sorolni, hogy micsoda tünetekre vigyázzak. Aztán én lejövök, elmondom, amit láttam és újra adunk neki valamit, hogy valami baj ne történjék addig, amíg a doktor eljön. — De mit adjak neki ? — kérdeztem. — Milyen idős a beteg? — Tudom is én, — felelt az öreg úr. — Lehet vagy húsz éves. Valami nagyon keserűt ne adjon. Megcsináltam valami édes keveréket, hogy adjanak abból a betegnek egy kávéskanállal és tíz percz múlva még eggyel. — Hát aztán mit tegyek?— kérdezte Beamish bácsi. — Mindenekelőtt mérje meg a hőmérsékletét. Tudja, hogy kell ? — Hogyne tudnám. — Mialatt pedig erre vár, igyekezzék megállapítani, volt-e a betegnek deliriuma. Kérdezze meg az öreg asszonytól. Vagy maga is megítélheti. Aztán figyelje meg, a pupillája nincs-e kitágulva. Kérdezze meg, nem volt-e büdös valamelyik tagjában. Ezekből meg lehet tudni, az agyban van-e a zavar. Aztán lejön azzal az ürüggyel, hogy elkészítse a rendelését és akkor majd meglátjuk, segíthetünk-e rajta. — A fődolog, hogy megtartsuk abban az állapotban, ahogy van, — mondta az öreg és elsietett. (Folytatása következik.) ÜNNEPI KIVONULÁS. — Dudits Andor festménye, EGYVELEG. * Európa legöregebb asszonya ez idő szerint valószínűleg a 127 éves Durand Mária, ki Francziaországban Auberive-en-Royens nevű faluban él. XV. Lajos uralkodása alatt született s ettől kezdve a mai napig tizenegy királyt, császárt és köztársasági elnököt látott a franczia nemzet élén. * A legdrágább ló. Westminster lord híres «Ormond» nevű versenyparipáját egy kaliforniai milliomos 30,000 font sterlingért vásárolta meg. Nagyobb árt lóért még soha sem adtak. * A czethalak között még most is találnak 3— 400 éveseket, korukat foguk számáról és nagyságáról határozzák meg.