Vasárnapi Ujság – 1900
1900-11-11 / 45. szám - Petőfi-emléktábla a Pilvax-kávéház fölött (képpel) 742. oldal / Hazai táj- és néprajzok; közintézetek; népszokások; műtárgyak
45. SZÁM. 1 JOO. 47. ÉVFOLYAM. kortársaimnak a porain, legyen áldás az ő emlékeiken, akik ezt az új korszakot inauginálták, megkezdték. De legyen áldás az új nemzedéken, mely az eszméket teljes diadalra fogja vezetni.» A beszédet nagy tetszéssel fogadták. A közönség perczekig tapsolt és éljenzett, az a néhány öreg pedig, aki maga is látta a negyvennyolczas márcziust, kalapját lengetve Jókai felé, lelkesen éltette a költőt Jókai után Lakatos Miklós országgyűlési képviselő, régi honvéd beszélt. A régi honvédek közül még Kivácsy József tüzérezredes is szólt, az ifjúságból pedig többen költeményeket szavaltak. VASÁRNAPI LJSAG. 743 •SZAN TOY» KÉPEKBEN. A Kossuth Lajos utcza egyik új palotájának a kapujában egy idő óta sűrűn tolong naphosszat a főváros közönsége. Kossak József udvari fényképész legújabb képcsoportozatát nézik ott nagy érdeklődéssel: a «Szán- Toy» czimű khinai tárgyú énekes daljáték személyesítőinek művészi kivitelű képeit. A kitűnő angol zeneszerzőnek, Sidney Jones-nak ez a legújabb műve, melyet Londonban már több mint egy éve estéről-estére s hetenként egy-egy délutáni előadáson is zsúfolt házak előtt adtak elő, a budapesti Népszínházban is megtette hatását. Az angol operett nálunk már az első jubileumához, a huszonötödik előadáshoz közeledik s az érdeklődés iránta nemcsak nem lanyhul, hanem folyvást erősbödik. Annyi látni és hallani való van ebben a sajátságos színpadi termékben, a színház legkitűnőbb erői olyan általános tetszés mellett játszanak, énekelnek és tánczolnak benne, hogy mindenki látni óhajtja Szan-Toyt, a fiúnak kiadott khinai leányt, valamint többi, mindkét nembeli angol és khinai társait. A darab központja természetesen maga Szan-Toy, akit Küry Klára ábrázol s minden este újabb sikert vív kialakításával s ének- és tánczszámaival, akár festői női ruhában jelenik meg, mint khinai leány, akár pedig csillogó-villogó katonaruhában, mint a császár amazon-testőrségének kaczkiás kapitánya. Sok derűt kelt Németh Jen-Hó mandarinja és féltuczat felesége, «az egy kicsi, két kicsi,rom kicsi, négy kicsi, öt kicsi, hat kicsi nő», eredeti és ízléses kosztümjeikben és tetszetős csoportozataikban. Újvári Károly jó epizódalakot nyújt a gyámoltalan khinai császárban, ki egy angol tánczosnőnek (Kápolnai Irén) sajátkezűleg nyújtja át közderültség mellett a nap- és hold- és oroszlán-rendet. A többi szereplők is, Szirmai Imre, Raskó Géza, Tollagi Adolf és legkivált Z. Bárdy Gabi kitűnően állják meg helyüket, s az ő énekszámaikat is egytől-egyig tetszéssel fogadja a közönség. Meséje, igazság szerint, alig van ennek a darabnak, a jelenetek rohamosan váltják föl egymást és egyik feledteti a másikat; de a közönség mindvégig jól mulat, s minthogy ez a mulatság zene tekintetében művészi élvezetet is nyújt: a darab betölti hivatását. A kiállítás gondosságáról és fényéről némi fogalmat nyújthatnak képeink, melyeknek magyarázatát az itt elmondottakban megtalálja az olvasó. /. b. IRODALOM ÉS MŰVÉSZET. * A Vasárnapi Újság Regénytárának mai számában Stockton R. Franknak, aki jelenleg a legkedveltebb amerikai írók egyike, «Pomona úti levelei» czímű, az angol közönség előtt nagy kedveltségre talált művét kezdjük közölni, az eredeti angol kiadás érdekes illusztráczióival. Stocktontól a « Vasárnapi Újság» már ezelőtt is több rövidebb elbeszélést közölt s reméljük, hogy ez újabb humoros tárgyú és tartalmú nagyobb elbeszélő művét is tetszéssel fogja fogadni a magyar olvasóközönség. * Olcsó könyvek. A Franklin-társulat kiadványai nagy részének árát tetemesen leszállította, mi által lehetővé tette a közönségnek, hogy az olvasmányokat valóban jutányosan, az eredeti bolti ár felén, vagy harmadán szerezhesse be. A választék pedig igen ből kiterjed az irodalom minden ágára. Költői művek, regények, elbeszélések, színdarabok, irodalomtörténet, nyelvészet, oktatás, művészet, ó-klasszikai irodalom, utazások, jog- és államtudomány, politika, természettudomány, gazdászat, ipar, kereskedelem, hadtudomány, hittan, nyelvészet, népies és ifjúsági iratok, imakönyvek, stb. stb. mind gazdagon vannak a sorozatban képviselve. Jeleseink arczképei is, színezve, életnagyságban megrendelhetők, egyéb színezett, vagy színezetlen képekkel s képcsoportokkal együtt. Mindezekről bő tájékozást és világos áttekintést nyújt a lapunk mai számához mellékelt Irodalmi értesítő, amelyet e helyen is ajánlunk olvasóink figyelmébe. A Budapesti Szemle novemberi füzete becses és változatos tartalommal jelent meg. «Az összehasonlító irodalomtörténet feladatai» czímű első közleményben Katona Lajos, a budapesti egyetem egyik újabb magántanára, nálunk teljesen új szaktárgyat mutat be általánosságban tartott, de igen szabatosan körvonalazott áttekintésben. A magvas és szépen írt tanulmány elmondván, hogy az összehasonlító módszer mily fontos eszköze úgy az ismeretszerzésnek, mint a meglevő ismeretek bővítésének vagy kibővítésének, egy futó pillantást vet először főleg a német tudományos irodalomban az összehasonlító irodalomtörténet terén eddig feltűnt előmunkálatokra s megállapítván ennek az összehasonlító nyelvészettel való rokonságát, legsajátabb feladataiul a világirodalom termékeinek a következő csoportok szerinti vizsgálását tűzi ki: 1. térben és időben egymáshoz közel eső és egymásra ható jelenségek hasonlítása ; 2. térben összetartozók, de időben egymástól távol esőké ; 3. egyidejű, de térbeli távolság által elválasztottaké, s végül 4. olyanoké, amelyek térben és időben is távol állanak egymástól. E tanulmány után «Gróf Zichy Jenő harmadik utazásá»-nak, illetőleg e mű első kötetében Jankó Jánostól «A magyar halászat eredete» czímmel írt tanulmánynak bírálatát olvassuk Herman Ottótól, ki Jankóval e tárgyban már külön vitát is folytatott úgy a magyar, mint a német közönség előtt. Acsay Antal folytatja művészettörténeti tanulmányait «Renaissance-tanulmányok» czímmel s Itália XIV—XV. századbeli szellemi életét ismerteti. Hegedűs István érdekes czikket közöl az ókor művelődéséről «Az egyiptomi papyrusok» czímű dolgozatában. A szépirodalmi részben Sudermann «A kívánság» czímű beszélyének (fordította Voinovich Géza) folytatását, Kozma Andor «Őszülés» költeményét és Gautier Theophiltől «A vak» czímű költeményt Vargha Gyula fordításában olvashatjuk. Az «Értesítő» czímű könyvismertető rovat Fekete Ignácznak «Az őrlési forgalom»-ról írt füzetével, Bulwernek angolból fordított «Pompéji utolsó napjai» czímű regényével, s Xénopol román írónak «Magyars et Roumains devant l'histoire» czímen Párisban a magyarok ellen kiadott epéskedő füzetével foglalkozik. A «Budapesti Szemle» Gyulai Pál szerkesztésében, s a Franklin-társulat kiadásában jelenik meg. Előfizetési ára félévre 12 korona. Nemzeti Szinház. Egy fiatal író, Hajó Sándor három felvonásos vígjátéka, mely november 2-ikán * Éjfél után» czímen került színre a Nemzeti Színházban, elég jó fogadtatásban részesült. Szerző a kis cselekvényt színszerűleg tudta feldolgozni, a párbeszédek gyorsan folynak benne s nem nélkülözik az elmésséget sem. A közönség jó hangulatban nézte a vígjátékot, amiben az előadásnak is sok része volt. A három felvonásra kinyújtott történet alakjaiban nincs új, a mesében sincs. Valószínűtlenség több van a darabban. Füzes Róbert ugyanis egy estélyen hirtelen eloltja a villamos világítást, hogy megcsókolhassa feleségét. Azért fordul ehez a különös cselhez, mert szép feleségét az udvarlók annyira körülrajongják, hogy közelébe sem juthat. Csakhogy a sötétben nem a feleségét, hanem a felesége barátnőjét, Nellit csókolja meg. Ebből támad a bonyodalom. Nelli, aki nem szép leány, és a hölgyektől elkényeztetett szép Emődibe szerelmes, azt hiszi, hogy ettől kapta a csókot. Füzes felesége persze nem tud a csókról, s nem is mondhatja férjének, hogy valaki megcsókolta; azért a férj gyanakodni kezd, hogy a feleség azért titkolja, mert azt véli, hogy az udvarlója, Emődi csókolta meg. Viszont az asszony is féltékeny lesz az urára. Mindez kölönben elég elevenséggel van megírva. Még valószínűtlenebb, ami éjfél után, a kapu előtt történik, mikor a házmester a csöngetésekre sem ébred föl, s az utczán, a kapu előtt oldódik meg a darab, ott derül ki minden, s a szerelmesek még visszamennek az estélyre, hogy tovább mulassanak. A közönség a felvonások végén többször kitapsolta a szerzőt, aki tehetséggel bíró írónak mutatkozott. De a szereplők is megérdemelték azokat a tapsokat, melyeket bőven kaptak.Cs. Alszegi Irma jókedvvel és szeretetreméltón játszta a fiatal asszonyt, Török Irma pedig a nem szép, de rokonszenves Nellit. Császár, Lezsö, Újházi, Zilahi, Vízvári Mariska, Hettyei Aranka a maguk részéről egész erejükkel hozzájárultak az előadás sikeréhez. Vígszínház. November 3-ikán két olasz darabot játszottak először a Vígszínházban, az olasz irodalom két modern költőjétől. Az egyik Cavalotti kis dramolettje «Énekek éneke,» melyet Radó Antal dolgozott át s a cselekményt is magyar színhelyre alkalmazta. Poétikus kis darab, mely gyöngédséggel szól, egy kispap ébredő érzelmeiről. A biblia «énekek énekét» összhangzásba hozza a kolostorban levő szent nő képével, s mikor unokahúga látogatására jön, ebben ismer rá az «énekek éneke» fölmagasztalt lényére, s nem éri be többé a festett képpel, hanem követi a világba. A kis darabnak sikerültebbek a költői részletei, mint színpadi hatása. Gál, Bihari és Nógrádi Jolán játszottak benne. Szintén Radó Antal fordította Giovanni Verga drámáját, A farkast, mely az élet sötét és túlzott képe. Egy korosodó asszony benne a kegyetlen farkas, akinek szerelme féktelenség, és lázában semmiféle törvényt nem ismer, még leánya boldogságát sem. A dráma a sziczíliai nép nyers rétegében is rendkívüli nyerseség marad. Lena asszony, akit farkasnak neveznek, egy parasztlegénybe szeret, aki Lena leányát akarja feleségül venni. A leányt nem szereti, de kis hozományából otthont akar berendezni magának. Az olasz író erőteljesen írja meg Lena durva szerelmét, mely a parasztlegényt akkor is követi, mikor már saját tűzhelye mellé húzódott. Végre, hogy szabaduljon, fejszével csapja agyon Lénát. A borzalmas dráma fő érdekessége Jászai Mari a főszerepben, kit mióta a Nemzeti Színháztól megvált, a közönség ritkán láthat művészetének egészében. Az ő nagy ereje ennek a zabolátlan asszonynak is, melyet most játszott, tudott művészi formát és tartalmat adni, megrázót, tragikust. Minden jelenetét megtapsolták, s lebilincselve nézte egész játékát a közönség. Góth, Szerémi Gizella, Balassa, Nikó Lina, Tapolczai, Kazaliczky, Varsányi Irén jó környezetet alakítottak a kitűnő művésznő körül. A kiállítás, rendezés is, pontos és szép volt. November 8-án ismét bemutató előadásra gyűlt össze a közönség a Vígszínházban. Kettős bemutatás volt; előadták kismama a franczia vígjátékot és először lépett föl, mint a színház tagja, Csillag Teréz asszony, ki annyi sikerének helyéről, a Nemzeti Színházból szerződött ide. A Vígszínház igazgatósága a művésznőt az öltözőben köszöntötte, hova pályatársnői is sok virágot küldtek. A franczia vígjáték «A kismama» Meilhac és Halévy régibb műve, s Fái J. Béla fordította. Hogy nem a legújabb franczia szinirodalom terméke, előnyére válik, mert tiszta a levegője és vonzó a meséje. Egy okos, erélyes, önfeláldozó fiatal leány a hőse, Brigitta, aki csak tizennégy éves volt, mikor három gyámoltalan árva maradt rá : az öreg Bruck zeneszerző, ki mint afféle művész a háztartáshoz semmit sem értett, és ennek két gyermeke, a már 16 éves Valentin és a kis Henriette. Az öreg meghalt, a két árvát azonban «a kismama» fölnevelte. A darabban az van megírva, elmésen és érzékenyen, hogyan oltalmazza őket, s mennyi baja van a fiatalokkal, mikor már megszólal a szívük. Mulatságos alakok jelennek meg s érzéses, finom hangulatok támadnak. A kismama soha el nem veszti fejét, szívét is megőrzi, egész addig, míg Valentin megházasítására kerül a sor. A fiatal embert már megszabadította egy szenvedélyes bretagnei parasztleánytól és egy bárónőtől, és ki is szemelte a jövendőbelijét. De amint a fiatal ember erről beszél Brigittával, érezni kezdi, hogy ő voltaképen Brigittát, a kismamát szereti. Brigitta is ugyanígy érez, s a vígjáték a kismama boldogságával végződik. Ezt a szerepet játszotta Csillag Teréz, akit szorongásig megtelt színház fogadott, s virágok árasztottak el. A sokoldalú, mély érzésű szerep nagyon megfelelel Csillag Teréz művészi egyéniségének. A szelíd derűt, enyelgést, a leányos szeretetreméltóságot az egész játék alatt mindig készen tartotta alakítása számára. Méltó keretet adtak mellé: Varsányi Irén, Tapolczai (Valentin) Haraszthy Hermin, Gál, Szerémi, B. Lenkei Hedvig. KÖZINTÉZETEK ÉS EGYLETEK. A Magyar Tud. Akadémia november 5-iki ülésén Szász Károly elnökölt, s Vadnay Károly, mint rendes tag tartotta székfoglaló értekezését egy régi, már-már elfeledt írónak, az öngyilkossá lett Czakó Zsigmondnak emlékét idézvén föl. Ennek egy drámai költeményét ismertette meg, gondos felvilágosításokkal és itélő megjegyzésekkel, irodalomtörténeti becses vonatkozásokkal.