Vasárnapi Ujság – 1902
1902-12-28 / 52. szám - Jókay Károly (arczképpel) 857. oldal / Élet- és jellemrajzok - Kerékgyártó Árpád (arczképpel) 857. oldal / Élet- és jellemrajzok - Eljegyzés a pozsonyi udvarnál (arczképekkel) 857. oldal / Tárczaczikkek; napi érdekü közlemények - Sűrüsitett táplálékok (képekkel) 857. oldal / Természettudomány; ipar; kereskedelem és rokon
858 VASÁRNAPI ÚJSÁG: nem lesz boszorkányság, ha idők múltával a vendég elé egyetlen tányéron az egész bőséges ebédet föl fogja tálalni a pinczér, hisz az a néhány bonbon, pirula, apró lepényke s egykét grammnyi por, ami a mai ebéd levesét, húsételeit, tésztáit fogja helyettesíteni, valóban el fog ily kis helyen férni. Talán csodálatosnak tetszik, de részben már ma is lehetséges ez a csoda. Hisz 34 kiló hús ma már egy kiló súlyú kivonattá sűrűsíthető , a leves-, tej-, kenyér-kivonatok szintén ehhez hasonló arányban viszonylanak a nekik megfelelő tápszerekhez. Ezek után nyilvánvaló, hogy az étkezés ily anyagokkal mennyi idő és fáradság megkímélésével fog járni. Mert ezek az ételkivonatok lehetővé fogják tenni, hogy utazásokra, hadgyakorlatokra, háborúkba egész évre szóló táplálékanyagot vigyen valaki minden nagyobb nehézség nélkül magával. A rendes napi étkezéseket, az ebédet, a vacsorát pedig olyan hamar és kényelmesen lehet majd elvégezni, mint manapság valami pilula vagy gyógyszer bevételét. Persze egyelőre a sűrűsített táplálékot vízben feloldva élvezzük, mivel ez megkönnyíti az emésztést. Hiszen a tápszerek sűrítésének a módja épen az, hogy kiválasztják belőlük a fölösleges vizet. A jövő majd el fogja dönteni, hogy nem lehet-e a vizet s más, a kivonatok elfogyasztásakor használt pótszereket teljesen nélkülözni. Mindenesetre az eszményi czél az, hogy az ember minél kevesebb olyan anyagot vegyen magához, mely haszontalanul vonul át a testén, mivel ezek csak oktalanul megterhelik a szervezetet. Ma még a normális ember évenként körülbelül hétszer akkora tömegű tápszert vesz magához, mint amennyit teste súlya nyom. Vagyis, aki 80 klgr. súlyú 560 klgr.-ot. Mindnyájan tehát évenként egy-egy testünkhöz viszonyítva óriási anyaghalmazt fogyasztunk el. A sűrűsített táplálékkal élő ember ellenben testének csak másfélszeresét tevő tápszert fogyaszt el s még így is bőven elég kiválasztandó anyagot fogad magába. Azt se szabad hinni, hogy ez a táplálkozási mód éhezéssel és egyhangúsággal járna. Ellenkezőleg: a legváltozatosabb étlapok kerülhetnének ennek daczára az étkező elé. Hisz minden tápanyag: tojás, sonka, leves, sült, kakaó, sütemény, stb. sűrűsíthető. Remélhető továbbá, hogy idővel a szeszes italok is sűrűsíthetők lesznek. Teát és ásványvizeket már is lehet ily formában élvezni. Különösen fontos még a gyógyszerek sűrűsíthetősége, mivel ez lehetővé teszi, hogy szükséges zseb-gyógyszertárakat hordjunk magunkkal. Csinos csomagocskákban elhelyezett sűrűsített orvosságokból így egy medaillonnál nem nagyobb gyógyszertár állítható össze, melyet aztán ki-ki a zsebében vagy az óralánczára függesztve hordhat. Hogy utazók, katonák s különösen ember nem lakta tájakra hatoló felfedezők számára mily nagy haszna volna ennek a zsebben hordható kis gyógyszertárnak, azt nem kell sokáig magyarázni. Mily gyorsasággal fog az ételkivonatok gyártása fejlődni, ezt ma még nem lehet megállapítani. Azonban bizonyos, hogy a kezdet megvan s eddigelé sikerrel járt. A sűrűsített ételek egyre népszerűbbekké válnak, valószínű tehát, hogy a művelődés fejlődésében egykor fontos szerepük lesz. DIVATLEVÉL. A múlt évi téli divat mintha az idei nagy hideg jóslatát adta volna! Akkor is — bár csak negédes kedvtelésből — fülig burkolództunk a selymes, puha prémekbe, mit aztán nélkülözhetetlennek jelölt a dermesztővé vált hideg. Az utczákon tipegő nőknek csak a hidegtől kipirult orrocskájuk látszik a kabátok hatalmas gallérainak s a meleg nyakbaverők keretéből. A prémek divatját meghatározni csaknem lehetetlen. Mert hiszen mindenkinek a saját viszonyaihoz mérten kell azokat megválasztania. Avagy talán törvénnyé igtassuk, hogy mindenkinek oly drága, 4—6 ezer koronát érő szibériai csikóbőr bundát kell viselnie, aminőt mai számunkban bemutatunk. Dehogy, hagyjuk ezt a költséges divatot a villámkerekű automobilon tovarobogó amerikai misseknek, mi pedig elégedjünk meg a szerényebb prémfajokkal. De okvetlen érdekesnek kell találnunk a «high life»-nak ezt a divatját, amely egyszersmind szenzácziós újdonság is. A kabát szabása félbő, watteau-ránczczal a hátán. A magas gallér, a hajtókák, valamint a pagode-ujjak kézelői hosszúszőrű skungsból készültek. Elől három mozaikgombbal csukódik. Második képünk egy bő, rövid kabátot mutat, fekete szőrméből szabva. Ezt a fazont rendkívüli divatosnak jelölik a párizsi divatczégek s nálunk ezeknek képviselői, a Monaszteriy és Kuzmik utódai. Ennek stuart-gallérja van, pagode ujjai és széles hajtókái. Az utczai ruhák szabása most kissé határozatlan. Ingadozik ama két véglet között, amelyet az uralmát makacsul fentartó uszályos alj és a rövid szoknya teremt. Nehéz e kérdésben elvállalni a döntő szerepet Mert míg a hosszú ruha mellett tagadhatlanul és erősen érvel a benne kifejezett, méltóságteljes eleganczia, addig a rövid ruhát teljesen méltó vetélytársává emeli annak kecsessége és czélszerűsége. Mennyi baczillus maradna az utczák és termek porában, ha nem zavarná fel nyugalmát a selyemuszály! Bemutatott divatképünk még az uszályos gárdából való. Szürke posztó a szövetre, fekete bársonysávokkal díszítve. A derék reversalakú gallérral, elől kettős hajtókákból alkotott betét, ugyancsak fekete bársonnyal szegve; a közepén hosszas bársonycsokor, a két csücskén pedig fekete selyemből bogozott csüngők. A derék különben bolero-szabású, s alóla sűrűn leránczolt, fekete selyemöv látszik. Pagode-ujjak bársony szegéllyel, mely alól bőven kidudorodik a mintás bársonykézelő. Hozzá széles, szürke amazonkalap tartozik, a feje búbjára tűzött, hosszú tollal. A második toilette szövetjét a most annyira kedvelt zibeline adja. Ez a selyemfényű és puhaságú szövet kiválóan alkalmas a mostani ruhákhoz, amennyiben azok megkövetelik az antik tógákhoz hasonló redőzetet. Azok pedig csak selyempuha, vastag szövetből omolhatnak alá művésziesen. Ez a ruha különböző paszománnyal van díszítve s ennél fogva ránk nézve különösen érdekes. Hegedűs Rózsika amateur fényképe után. JÓKAY KÁROLY: Erdélyi fényképe után. KERÉKGYÁRTÓ ÁRPÁD. 50. SZÁM. 1902. 49. ÉVFOLYAM. A franczia divatlapok ugyanis most mint legnagyobb újdonságot emlegetik a «magyar ruhákat». Mindenesetre nem kicsinylendő, a mikor a korlátlan hatalmú, párizsi divatmatadorok elismerik, hogy «divatképes» a magyar izlés. S ezt a mi kedves paszományunknak köszönhetjük, melyet oly soká ott feledtünk szépanyáink leven a dula illatos pruszlikjain és mentéin. Hátha mi is viselnők ismét a vitézkötést, a melynek a divatos «magyar» ruhák a nevüket köszönhetik? S. Bella: IRODALOM ÉS MŰVÉSZET. A «Nagy Képes Világtörténet» új kötete. A Franklin-Társulat és a Révai-testvérek e nagyszabású vállalatának most jelent meg tizedik kötete «A forradalom és Napoleon kora» czímmel. (Ara 16 korona.) A kötet szerzője az egész vállalat szerkesztője: Marczali Henrik, aki nagy szakavatottsággal s írói készséggel tárgyalja a történelemnek e ránk nézve kiváló érdekkel biró részét. Könyvét négy részre osztotta. Az első részben a forradalom előzményeit adja elő : azokat a szellemi mozgalmakat, melyek az emberiség világfelfogását gyökeresen megváltoztatták, majd II. József császár uralkodását, s ennek a nemzetünk életére is nagy fontosságú intézkedéseit, melyek a nemes törekvésű s alapjában véve mégis elhibázott életű uralkodót a XVIII. század legérdekesebb történeti egyéniségeinek sorába emelték s végül az európai tengeri hatalmak szervezkedését, az angol gyarmatbirodalom megalapítását s az éjszak-amerikai függetlenségi harczot. A második rész, miután Francziaországnak XVI. Lajos alatti állapotát vázolja, a forradalom kitörését, a forradalmi Francziaországnak a többi európai államokhoz való viszonyát s a rémuralmat írja le Robespierre bukásáig, közben Lengyelország bukását is kellően megvilágítva. A harmadik és negyedik rész Napoleonnak az egész újabbkori történetben páratlan pályafutását írja le, kezdve az olaszországi háborúval, melyben Bonaparte tábornok először tűnik fel, mint a jövő emberei végezve Waterloon s a Szent-Ilona szigeti fogságon. Ilyen behatóan és részletesen ezt a korszakot magyar nyelven még egy munka sem tárgyalta. Az európai államok politikai és társadalmi állapotai ma is azokra az alapokra vannak fektetve, amelyeket az e könyvben előadott események vetettek meg s ez adja meg nekik a mai olvasóra nézve a nagy érdekességet. Marczali széleskörű tájékozottsággal, a tudomány magas színvonalán álló szempontok szerint dolgozta fel roppant bőségű anyagát s előadása is élénk, világos, áttekinthető, úgy, hogy könyve, a mily nyeresége történeti irodalmunknak, ép oly vonzó és tanulságos olvasmány a nagy közönség számára. Fokozzák a mű értékét az illusztrácziók, melyek nagy gonddal és ízléssel vannak megválogatva. A fontosabb események s nevezetesebb szereplőik képei híres egykorú művészek festményei, rajzai, metszetei után készültek s művészi szempontból is kiváló becscsel bírnak; ezeken kívül még számos térkép, facsimile stb. is magyarázza a szöveget. A képek közül mai számunkban közlünk néhányat, melyek a franczia forradalom idejére vonatkoznak s egykorú jeles művészek művei: Corday Sarolta ritka szép kivitelű arczképét, Mária Antoinette, a szerencsétlen királyné egy kevéssé ismert képmását és egy megkapó képet Nelson haláláról. Nelson: A vakmerő tengerész bátorságnak és a lángoló hazaszeretetnek legendás hőse minden időkben, amíg az emberiség becsülni fogja a férfias erényeket. Voltak válságos idők, amikor ő rajta fordult meg Angolország sorsa. És Nelson a legnagyobb veszedelem óráiban, amikor Napóleon szorongatta a szigetországot, valóságra tudta váltani a reménységet, amelyet honfitársai hozzáfűztek. Megsemmisítette a franczia imperátor hajóseregét és ezzel lehetetlenné tette, hogy a világhódító Albion földjén is meghordozza diadalmas lobogóit. A trafalgári tengeri csata volt az első lépés Napóleon bukása felé. De Nelson nemcsak mint tengeri vezér nagy jelleme is magasan a közönséges emberek fölé emeli őt. A kötelességteljesítés egyik mintaképe ez a babérkoszorús admirális, aki a trafalgári győzelmes csatában kapott sebébe belehalva, ezekkel a szavakkal lehelte ki lelkét: Megtettem kötelességemet. Nelson a «Victory» nevű tengernagyi hajóról intézte a csata sorsát. A «Victory» a «fiedoutable» franczia hajót támadta meg, mely utóbbi heves ágyúzás után már épen meg akarta magát adni, midőn hátulsó árbocza kosarából egy lövés a fedélzeten fényes egyenruhájában rendelkező Nelsont eltalálta. A golyó vállrojtját érte s így haladt be testébe. A hős arezra bukott. De hidegvérét megtartotta s még parancsot adott, hogy a kormányrúd ellőtt köteleit állítsák helyre. Midőn levitték a fedélzetről, akkor is folyton a csata folyásáról kérdezősködött. És nemsokára már jelenthették neki a fényes