Vasárnapi Ujság – 1903
1903-09-06 / 36. szám - F. W. Wharton «A szökevények» czimű elbeszéléséhez 4 kép 36-39. szám / Illusztrácziók elbeszélésekhez; történeti rajzokhoz; költeményekhez - Cleopatra életéből 587. oldal / Történelem; régészet és rokontárgyuak
588 VARÁRNAPI UTSÁG. 35. SZÁM. 1903. 50. ÉVFOLYAM. egyik legszebb asszonyának alakját róla írt igen érdekes és élvezetes könyvében Bernáth Dezső, kinek könyve közelebb franczia fordításban is megjelent. Bernáth kimutatja, hogy Cleopatra szeme előtt nagyszabású, világtörténeti jelentőségű politikai czél lebegett: előbb Caesar, majd ennek halála után Antonius segítségével át akarta helyezni az akkori mívelt világ, a római birodalom súlypontját Rómából Alexandriába, hogy a Nagy Sándortól alapított világváros legyen a nagy világbirodalom hatalmának és míveltségének központja. E czélját Antoniussal már-már elérte, egy darabig,csakugyan Alexandria volt fővárosa a triumvirek által háromfelé osztott birodalom keleti részének. Hogy ez a nagy terv végre mégis rombadőlt, abban aztán nagy része volt annak, hogy Cleopatra szerelmes asszony volt, aki szerelmi boldogságának óráiban gyakran megfeledkezett czéljairól s férjét, Antoniust ragaszkodásával, féltékenységével válságos pillanatokban vesztét okozó lépésekre vitte rá. A mindkettőjükre végzetessé vált actiumi tengeri csata előzményei és lefolyása fő részben Cleopatra ez asszonyi tulajdonságainak következményei voltak. Bernáth Dezső könyvéből, mely tárgyának érdekessége által ép úgy megérdemli a szélesebb körű közönség figyelmét, mint előadásának szépsége által, a következőkben közlünk egy nagyobb részletet. Mikor a Philippinél vívott csata után a három triumvir, Antonius, Octavianus és Lepidus megegyeztek, hogy háromfelé osztják egymás közt a birodalmat, Antoniusnak a keleti rész jutott. Hogy uralmát birtokba vegye, Antonius Görögországon és Kis-Ázsián át a szíriai Tarsusba utazott. Itt fogadta a kisebb-nagyobb keleti fejedelmek hódolatát, akik közül egyedül Cleopatra nem jelent meg, hanem csak követeivel képviseltette magát. Csak Antonius ismételt hívására határozta el magát a tarsusi utazásra. A 713. évnek tavaszán (Kr. e. 41-ben) Cleopatrának tarsusi útjával új fejezete kezdődik a világtörténetnek. Antonius nem várta Cleopatrát, midőn megérkezésének híre a városban egyszerre elterjedt. A királyné úgy érkezett, hogy az őt látni vágyó Antoniusnak képzelődésére is hasson megjelenésével. «Miután a királyné — úgymond Plutarch — magától Antoniustól, valamint ennek barátaitól számos levelet kapott, melyekben meghívták, hogy menjen, a Kydnus folyón egy aranyozott fedelű bárkán evezett föl, melyen bíbor vitorlák voltak kifeszítve s melynek vertezüstből készült evező lapátai, fuvolák, sípok és cziterák összhangzatos ütemére emelkedtek. Ő maga arannyal hímezett ernyősátor alatt festői díszben nyugodott, — mint egy Afrodité — míg két oldalon Ámorokhoz hasonló fiúcskák állottak, hűs levegőt legyezve rá. Aztán kiválasztott legszebb rabszolganői Nereidáknak és Grácziáknak voltak öltöztetve, az evezők és vitorlakötelek mellett. A sok illatszertől csodálatos illatár terjedt szét a folyó partjain jobbra és balra. A lakosság egy része, mely a folyó partjain lakott, két oldalon együtt futott a hajóval, a városban lakók pedig a folyóhoz szaladtak a pompás látványt nézni. Minthogy az egész nagy embertömeg kiözönlött a gyűléstérről, végre Antonius, aki ott egy emelvényen ült, egészen egyedül maradt. A tömeg között mindenütt egy csodálatos mondás terjedt el: Afrodité ünnepi vonulással jön Dyonisoshoz Ázsia üdvére. fél-Antonius azután egy szolgáját küldte hozzá s meghívta ebédre; de ő azt az óhajtását fejezte ki, hogy inkább Antonius szerencséltesse őt látogatásával. Antonius megfelelt kívánságának és elment. A rendezés ugyan egészben véve fölülmúlt minden lehető leírást, legjobban bámulták mégis a gyertyák sokaságát. Mert ezek — a mint mondják — mindenütt, falakon, szegletekben, stb. oly nagy mennyiségben s oly művészien voltak csoportosítva és az ezáltal nyújtott látványosság oly szép volt, a minőt alig szemléltek még azelőtt. A következő napon Antonius viszonozta a lakomát, amely alkalommal nagy súlyt fektetett arra, hogy fölülmúlja a Cleopatra által kifejtett pompát, előkelőséget. De azért mindkettőben hátra kellett maradnia s magát legyőzöttnek éreznie; de aztán ő is volt az első, aki tréfát űzött a nála uralkodott ügyefogyottságból és ízléstelenségből. A Cleopatra által Antonius tiszteletére adott lakomák és ünnepélyek szemkápráztató fényéről és a triumvirnek, valamint vezéreinek és környezetének adott valóban királyi ajándékokról mesés dolgokat írtak az ókori írók. A királynő kevéssé kímélte kincseit, fejedelmi bőkezűséggel s valódi nőies finomsággal iparkodott a Tarsusban időző befolyásosabb rómaiakat megvesztegetni s magának megnyerni. A királyné látta, hogy a szerelmi vágytól égő Antoniustól mindent megkaphat, amit kér, de azért önuralmat és mérsékletet tanúsított mégis és oly követeléseket nem támasztott, melyek haszonlesést vagy kapzsiságot árultak volna el. Mindenek előtt koronájának s fia örökségének biztosítására és saját királyi tekintélyének megszilárdítására gondolt s amit kért, annak teljesítése Antoniusnak, egy szemhunyorításon kívül, nem került semmijébe. Minden óhaja teljesült. Cleopatra csak pár napig időzött Tarsusban, hajóhada várta a Kydnus torkolatánál s a királyné, a minő pompával érkezett, ép oly elégtétellel távozhatott. Trónja ismét biztosítva volt, — uralma Cziprus felett kétséget kizárólag elismerve — s az egyiptomi uralom inga A DUNA FELÉ NÉZŐ HOMLOKZAT EGYIK RÉSZE A VÁRKERTBŐL NÉZVE. A DUNA FELÉ NÉZŐ HOMLOKZAT KÖZÉPRÉSZE. KÉPEK A BUDAI KIRÁLYI VÁRBÓL.