Vasárnapi Ujság – 1903
1903-09-06 / 36. szám - X. Pius pápa megkoronázása (képpel) 591. oldal / Tárczaczikkek; napi érdekü közlemények
VASÁRNAPI ÚJSÁG. 591 leköti az idegen figyelmét, az inkább a dolog szokatlansága. Ami az utczán járó-kelőnek azonnal feltűnik, az a különös formájú kalap, amit az asszonyok hordanak. Gyökérből font, széles karimájú föveg ez, szélén fátyolszerű szövettel körítve, mi azt a czélt látszik szolgálni, hogy a nő arczát a kíváncsi pillantások ellen megvédje. A hagyomány szerint e sajátságos kalap föltalálója egy főmandarin volt, aki a vidéket 400 évvel ezelőtt kormányozta és erényes életmódjáról volt nevezetes. Nyilván úgy gondolkozott, hogy a női arcz a csábításnak egyik veszedelmes eszköze, amit jó eltakarni. Törvényt állított tehát, kötelezvén a szép nemet a függönyös kalap viselésére. E divatczikk mellett, mint furcsaság, méltán fölemlíthető a pakhos paraszt kocsija is. Még az ősidők egyszerű embere gondolhatta ki ennek a forgalmi eszköznek az alakját, melyet a konzervatív khinai a mai napig is megőrizett. A jármű három főalkatrészből áll: az óriási átmérőjű kerékpárból, az ezeket egyensúlyban tartó rúdból és az arra fektetett ládából. A kerekek idomtalan deszkadarabokból vannak kiállítva. Sehol semmi vasalás: a fa súrolja a fát. Mikor pedig a jármű megindul, keletkezik olyan nyikorgás, ami nagy messzeségre betölti a vidéket s ez éktelen lárma mellett egykedvűen ballag a kocsit vezető khinai, az ő nyugalmát nem zavarja a siketítő éktelen zaj. Khina roppant területe daczára, népének szokásaiban nincs szembetűnő különbség; mit látni éjszakán, az megvan délen is. Ez az a összhang pedig legjobban mutatkozik a tisztaság hiányában; a mi változik, az csak a mérték, a mivel a szenny nagyságát kifejezzük. Ebben az irányban Pakhoinak s a vele szomszédos vidéknek jut ki az elsőség. Itt ütötte föl tanyáját a pestis először és innen terjedt tovább e szörnyű járvány Hongkongba és Indiába. Az ember külseje sokban visszatükrözi belsejét is. A khinai emberre egészen ráillik ez : erkölcsi állapota talán ép úgy el van hanyagolva, mint külseje. Egyéb népeknél is van hiba elég, de míg másutt a látszat sokat takar, addig itt a bűnt szinte nyilvánosan űzik. A romlottság e kidomborodását mérsékelni volna hivatva a misszionárius, kinél az emberszeretet azon önfeláldozásban nyilvánul, hogy európai kényelmét fölcseréli az itteni zord élettel. A kereszténység erkölcsi törvényei jóvá tehetnek minden roszat, ha azokat nemcsak elvben fogadjuk el, hanem tettben is nyilvánítjuk. Hogy a khinai ezt tegye, arra még éretlen. Gondolkozása teljesen anyagias és közönyös minden etnikai fogalom iránt. Hiszen volt Khinának egy konfuciusa és más bölcs embere is, kiktől sok munka maradt hátra; a mi ezekben és a hindu-buddha könyvekben meg van irva, az mind szép és sokban megegyez az Evangélium tanításaival s ha az itteni népnek megvolna rá a hajlama, tudna az erkölcsökben nemesbedni a hittérítő segélye nélkül is. Az itt élő európai azt tartja, hogy kárbaveszett fáradság mindaz, amit a misszionárius itt művel és hogy sokkal bölcsebben tenné, ha hazamegy és otthon próbálkozik az európai pogányok térítésével. Pakhoinak hittérítői három nemzetiséghez tartoznak: franczia, német és angol, képviselve ugyanannyi vallásfelekezetet. Munkájuknak van külső eredménye, leginkább azért, mert a keresztény nevet öltött khinai védelmet lel a misszionáriusi szárnyak alatt, ha kihágás miatt nemzeti törvénye üldözi. Ma ugyanis a hittérítő itt hatalom s a politikában szereplő egyéniség. Ő az, ki hazájának úttörőül szolgál a gyarmatalapításban, legalább a mint azt a közelmúlt események bizonyítani látszanak. A mandarinnak most nagyobb ijedelmet okoz a misszionárius közbelépte, mint a konzulé és tudja, hogy engedni kell ott, hol a vádlott mellett a misszionárius áll. Volt alkalmam beszélgetni egy franczia hittérítővel, ki negyven évi ittléte alatt külsejében annyira megváltozott, hogy könnyen khinainak lehetne nézni. Otthona egy sziget, melynek lakói közül sokat megtérített. Előadta működésének sikerét, mialatt rövidszárú pipájából élvezettel szívta a kétes illatú khinai dohányt. Kérdeztem tőle, kívánna-e hazamenni, szülőföldjét még egyszer meglátni, negyven év sok változást hozhatott ott létre! Tagadólag rázta a fejét. Nem ő ! Otthon sok az atyafi, az mind az ember ruhájába kapaszkodik, nem lehet tőlük szabadulni. Holott itt ő úr, hatalmat gyakorol: tekintete, szava, parancs a sziget lakóinak. Tipikus alakja a katholikus hittérítőknek. A protestáns más megjelenésű. Ez ragaszkodik ruházatához és szokásaihoz, és ezért nem is tud népszerű lenni. Az itteni angol misszió föntart egy jól fölszerelt kórházat, ahol a khinai beteget angol orvosok és ápolónők kezelik. A beteget első jelentkezésre fölveszik és ingyenes ellátásban és ápolásban részesül. Vallásos zaklatásnak sincs kitéve, de megkívánják tőle, hogy a naponta tartott bibliai magyarázatoknál nyugodtan viselkedjék. A mindennapi dolgoktól teljesen elütő kérdés is foglalkoztatja most az irányadó köröket, nemcsak itt, hanem a birodalom más részeiben is. Bizonyos forradalomszerű mozgalom van most Kuang-si tartományban, ami ide is átcsapott és a népet nyilvános tettlegességre ragadta. Ezzel szemben a katonaság majdnem tehetetlen. A forgalom mindenütt fennakadt s a lakosok élete, vagyona a garázdálkodásnak nyitva áll. E szomorú állapot elsősorban is a volt pekingi boxer-lázadás következménye, amennyiben Európa fegyveres beavatkozását a súlyos hadisarc követte, amit fizetni kell és amiért új adóforrásokat kellett nyitni. A délvidéknek elszegényedett lakója, ki amúgy is ártatlan minden boxer históriától, kénytelen a terhes adót fizetni és védelemhez nyúl az exekuczió ellen, így következik az egyik bajból a másik. Az egész boxer dolog olyan tragikomédiának nevezhető, ami ijedelmet okozott nemcsak a bezárt és kiéheztetett pekingi követek között, hanem mély benyomást tett az egész művelt világon. A botrány megtorlására olyan keresztes hadjáratféle indíttatott Khina ellen. Igaz, hogy mire a fővezér és a hadsereg oda érkezett, akkor már alig volt szükség rá. És mégis kardélre hánytak egy rakás, többnyire ártatlan khinait, tisztára ürítették a pekingi kincstárt, kifosztották a műkincsekkel teli palotákat és róttak olyan terhet a népre, melyet 400 millió ember negyven év alatt is keservesen fizethet ki. Ezt művelték a keresztény nagyhatalmak, de azért az ő kiküldött hittérítőik Khina széltében-hosszában hirdetik az örök igazságot: «szeresd ellenségedet», «tégy jót azokkal, akik megbántanak». Faragó Ödön: X. PIUS PÁPA MEGKORONÁZÁSA A RÓMAI SZENT PÉTER-TEMPLOMBAN. X. PIUS PÁPA MEGKORONÁZÁSA. A szokott szertartások közt, nagy fénnyel ment végbe az iíj pápa megkoronázása augusztus 9-ikén a Szent Péter-templomban. Még sötét volt, midőn az óriási tömeg mindenfelől gyülekezni kezdett s mire megvirradt, már vagy ötvenezer ember szorongott az óriási székesegyház boltozatai alatt s várta a nevezetes esemény bekövetkeztét. Kilencz óra után indult meg a menet a Vatikánból. Legelől a a nemesi gárda lépdelt, nyomában a svájczi testőrök csillogó pallosaikkal, azután a pápai méltóság jelvényeinek hordozói, a szerzetesrendek fejei, a pápai kamarások és egyéb méltóságviselők, majd a bíbornokok s a testőrség főtisztei. Most az addig morajló tömeg egyszerre elcsendesedett: feltűnt a magasra emelt hordszéken ülő pápa alakja, fején* arany mitrával, aranyhímzésű vörös köpenyben.