Vasárnapi Ujság – 1903
1903-08-30 / 35. szám - «A rövid zárlat» 578. oldal / Természettudomány; ipar; kereskedelem és rokon
578 varábnapi ujság. 35. SZÁM. 1903. 50. ÉVFOLYAM: vannak hasonló áruházak. Berlinből, Münchenből, Bécsből s még több nagyvárosból tűzoltók, építészek érkeztek Budapestre, hogy a veszedelem színhelyén tegyenek tapasztalatokat. Héderváry miniszterelnök, Márkus főpolgármester, dr. Müller Kálmán a kórház igazgatója és frudnay főkapitány fogadták. A király több kérdést tett, hogy mért nem sikerült a mentés, nem történt-e mulasztás és szigorú hangon mondta, hogy minden mulasztást meg kell büntetni. A kórház egyik termében a többi beteg közt hat sebesült feküdt, egy másik teremben is három, a férfi betegek osztályában három tűzoltó és Glück Sándor az üzlet egyik alkalmazottja, aki úgy menekült meg, hogy a vízvezetéki csapot kinyitotta s a víz nagyjából megvédte a lángoktól, de azért súlyos égési sebeket szenvedett. Ő Felsége jóságosan kérdezte a sebesülteket hogylétükről. Szegény cselédleányoknak megsimogatta az arczát s vigasztalta őket, kik hálásan csókolták meg a király kezét. 0 Felsége a kórházból átment a szerencsétlenség színhelyére, megnézte a kormos romokat és a tűzoltók parancsnokához és a mentőegyesület parancsnokához intézett kérdéseket. József Ágost főherczeg délután látogatta meg a sebesülteket s tudakozódott róluk, nem jutottak-e sanyarú anyagi körülmények közé. A király azonnal 5300 koronát küldött a szerencsétlenül jártak számára s a polgárság is megindította a gyűjtést. A halottakat augusztus 26-ikán este átszállították a Rákos-Keresztur melletti új zsidótemető halottas házába. A tizenkét halott közül tíznek a temetéséről a «Chevra Kadisha» egylet gondoskodott. Aug. 27-én délelőtt hatot temettek el egyszerre. Kohn Sámuel dr. főrabbi mondott fölöttük gyászbeszédet. A többit is eltemették még aznap. A családtagok, az ismerősök fájdalmában sok ezernyi gyülekezet osztozott. Két cselédet, Szabó Marit és Proksa Istvánnét a főváros költségén a keresztény temetőben hantolták el. A tizenkét halott név szerint a következő: 1. Goldberger Henrikné, a negyedik emeletről ugrott le, haldokolva vitték a kórházba, hol anélkül, hogy eszméletére tért volna, kiszenvedett. Az egyik czégtulajdonos felesége volt, aki aznap jött haza Siófokról, ahol a nyarat töltötte. 2. Özv. Márkus Lajosné, leugrott a negyedik emeletről és agyonzúzta magát, vele együtt ugrott le leánya. 3. Márkus Margit, aki többszörös csonttörést szenvedett és meghalt. 4. Spira Samuné, a negyedik emeletről ugrott le és agyrázkódást szenvedve, szörnyet halt. Az első emeleten lakik, de látva, hogy lefelé nem menekülhet, emeletről emeletre szaladt fölfelé, míg végre a negyedik emeletről a halálba ugrott. 5. Weinberger Margit a házban lakó Reichmann Annánál volt látogatóban ; ő is fölfelé menekült és leugorva, agyonzúzta magát; vele együtt volt a nővére. 6. Weinberger Janka, akit szerencsétlen nővérével egy sors ért. 7. Reichmann Anna, kinél a Weinberger-leányok látogatóban voltak, azokkal együtt rohant föl a 4-dik emeletre s leugorva szörnyet halt. 8. Hartmann Vilmosné szintén leugrott a magasból és agyrázkódást szenvedve, halva került a Rókusba. 9. Blankenberg Géza a magasból ugrott le oly szerencsétlenül, hogy agyrázkódást szenvedett és meghalt. 10. Beer Ilona, fiatal leány. 11. Szabó Mari, Márkusék cselédje. 12. Proksáné Német Teréz, egy vasúti kalauz neje, ki épen tisztogatni volt az egyik lakónál. A leégett ház romjainak átkutatása még egyre tart. A felizgatott képzelet még több áldozatot is sejt a romok közt. Azonban eddig csak egyetlen halott maradványát találták s a rendőrségnél is egyetlen eltűntről, Reichner Simon bolti szolgáról tettek jelentést. Azon is aggódtak, hogy talán vevők is eshettek áldozatul. De eddig a rendőrségnél se vidékről, se a fővárosból nem tudakozódott senki hozzátartozója eltűnése miatt. A külföldön is nagy megdöbbenést keltett a budapesti szerencsétlenség, mert minden nagy városban A «RÖVID ZÁRLAT". A «Párisi Nagy Áruház» leégése alkalmával sokan hangoztatták azt a véleményt, hogy az oly vészessé vált tűz a villamos világító vezetékpár «rövid zárlat»-ából származott. Hogy mi volt a szerencsétlenség tulajdonképeni oka, azt a vizsgálat lesz hivatva — amennyire lehetséges — kideríteni, ezúttal szóljunk arról a sokat emlegetett «rövid zárlat»-ról. A villamos világításhoz szükséges áram vezetésére két rézsodrony szolgál, melyek a lámpában végződnek. Az ezen sodronyok által vezetett villamos áram az izzólámpában levő szénfonalon megy keresztül, miáltal a szénfonal fehérizzóvá lesz s világít, ha azonban a két rézdrót az izzólámpa előtt, vagy az izzólámpa szénfonalának közbeiktatása nélkül, közvetlenül érintkeznék egymással, akkor beállna az u. n. «rövid zárlat,» a drótok végei rögtön megolvadnának, a drótok pedig rendkívüli mértékben felhevülnének. Hiszen a szén 3000 fokra is felhevül, ilyen hőfoknál pedig a réz elolvad s hogy gyújtó ereje mily nagy, felesleges bizonyítgatni. Ezért a «rövid zárlat» elkerülése tekintetéből legelső dolog a villamos világítási berendezéseknél úgy intézkedni, hogy a drótok fémje egymást közvetlenül ne érintse. E czélra szolgál a drótok elszigetelése. Az elszigetelés pedig abból áll, hogy a drótot előbb beónozzák, aztán guttaperchával bevonják, gyapottal körülveszik, amelyre még más elszigetelő borítékot, végül pedig vízmentes mázt is alkalmaznak. Természetesen ez az elszigetelés lehet gondosabb vagy felületesebb, a sodronyok árához képest. S épen a gyarlóbb elszigetelést, de egyéb eshetőséget is tartva szem előtt, biztosító intézkedésről is gondoskodnak, amely a rövid zárlat veszedelmét önműködőleg azonnal megszüntesse. Ez pedig a vezetékek egyes pontjain közbeiktatott ólombiztosíték, mely mihelyt valahol a vezeték mentén esetleg rövid zárlat áll be, azonnal megolvad, minek következtében az áram is megszakadván, további veszedelem nem állhat be. Baj azonban, hogy sok helyen ezzel az igen egyszerű ólombiztosítékkal is takarékoskodnak. Nem kisebb hiba azonban az is, hogy némelyek az áramvezető sodronyokat túlterhelik. Az ilyen sodronyt ugyanis körülbelül a vízvezetéki csőhöz hasonlíthatjuk. Mentől vékonyabb a cső, annál kevesebb vizet szállíthat s mentől öblösebb, annál többet. így van ez a villamos áramot vezető drótnál is: mentől vékonyabb, annál kevesebb áram vezetésére használható észszerűen, míg a nagyobb áramok vezetésére vastagabb sodronyok szükségesek. Csakhogy míg a vízvezetéki csőbe lehetetlen több vizet beleerőszakolni, mint amennyi bele Schelegian Gyula amateur-fényképe. A «Párisi Áruház» és a kerepesi úti szomszédház a tűz után. A «Párisi Áruház» és környéke az égés előtt. Schelegian Gyula amateur-fényképe.