Vasárnapi Ujság – 1903
1903-09-27 / 39. szám - Tolsztoj Leo 39. szám / Arczképek, Külföldiek - Tolsztoj Leo (arczképpel) 637. oldal / Élet- és jellemrajzok - A budapesti egyetemi ifjuság küldöttsége a kassai Rákóczi ereklye-kiállitáson megkoszoruzza Rákóczi bölcsőjét 39. szám / Időszerü illusztrácziók - II. Vilmos német császár Baranyában: A császár a béllyei vadászatokon. - A császár az általa elejtett szarvasokkal a karapancsai erdőben. - A császár és a főherczegi család elindulása Kőriserdőre. - Tizenhat agancsos szarvas 39. szám / Időszerü illusztrácziók - A kolozsvári egyetem épületei: A központi épület. - Tanterem a boncztani intézetben. - A belgyógyászati klinika egy kórterme. - A bőrgyógyászati és anatomiai intézetek. - Az élet- és közegészségtani épületek. - Az ideg- és kedélybajosok pavillonja. - Az orvoskari intézetek 39. szám / Táj- és uti képek; épületrajzok, Hazaiak - A tiszabecsi Rákóczi-emlék 39. szám / Táj- és uti képek; épületrajzok, Hazaiak - Kisfaludy Sándor emléke a Nemzeti Muzeum kertjében Budapesten 39. szám / Táj- és uti képek; épületrajzok, Hazaiak - Vadászkastélyok Frigyes főherczeg baranyai uradalmában: Karapancsa. - Béllye. - Kőrismező. - Béda 39. szám / Táj- és uti képek; épületrajzok, Hazaiak - Renan szobra Tréguierben 39. szám / Táj- és uti képek; épületrajzok, Külföldiek
39. SZ. 1903. (50. ÉVFOLYAM.) elfoglalt kivételes helyzetét, mely SZERKESZTŐ FŐMUNKATÁRS NAGY MIKLÓS. MIKSZÁTH KÁLMÁN. BUDAPEST, SZEPTEMBEli 27. Előfizetési feltételek: VASÁRNAPI ÚJSÁG éa 1 egész évre 24 korona POLITIKAI ÚJDONSÁGOK (a Világkrónikával) együtt félévre _ 12 • Csupán az egész évre 16 korona VASÁRNAPI ÚJSÁG 1 félévre _ 8 • A POLITIKAI ÚJDONSÁGOK 1 egész évre 16 korona (a Világkrónikával) 1 félévre __ 5 • Külföldi előfizetésekhez a postailag meghatározott viteldíj is csatolandó. A TOLSZTOJ LEO. (Születésének hetvenötödik évfordulóján.) z A DÚS fehér szakállú, orosz paraszt-daróczba öltözött aggastyán, kinek képét itt közöljük, „korunk irodalmának egyik legeredetibb, legmélyebb eszmejárású és legnagyobb szabású alakja. A legnagyobb regényírók közé tartozik, e mellett próféta, aki magába szállást, a természethez, az egyszerű igazsághoz s a felebaráti szeretethez való visszatérést prédikál népének s az egész emberiségnek, bölcselkedő, aki az élet legnagyobb, legnehezebb kérdéseire függeszti igazságkereső tekintetét, rajongó, aki nemcsak hisz a vallás nagy igazságaiban, hanem le is vonja belőlük magára és az emberiségre vonatkozólag az összes következtetéseket s ezek szerint rendezi be életét. A mai irodalomban ő mozgat legnagyobb kérdéseket s ő mutat legkíméletlenebbül a társadalom, az állami élet és a mívelődés ama betegségeire, melyek előtt különben jobb szeretnek az emberek szemet húnyni. Hogy túlságos sötéten lát, hogy gyakran nézi bűnnek azt, ami nem egyéb a történeti fejlődés természetes jelenségénél, hogy az államot, az egyházat, a társadalmat felelőssé teszi oly bajokért, melyekért csak az emberi intézmények tökéletlensége felelős, — összes túlzásai és tévedései nem árthatnak tekintélyének és annak a tiszteletnek, melylyel a mívelt világ hódol szellemének. Igyekezete, hogy az emberiséget a mindennapi élet apró-cseprő bajaitól, önző küzködéseitől, sivár élvezetvágyától eltérítve, a hit, erkölcs, emberszeretet tiszta légkörébe emelje, az a komolyság, melylyel eszméiért helyt áll s az a rendíthetetlen hit, melyet az emberiség nemesebb, magasztosabb hivatásáról táplál és hirdet, azok közé emelik alakját, a kikben milliók lelke szólal meg, a kikben milliók lelke mélyén szunnyadó eszmék és érzések fejeződnek ki. Szellemének e nagysága magyarázza meg hazájában nél fogva elmondhat és megírhat olyan dolgokat, melyekért Oroszországnál sokkal szabadabb országokban is meggyűlnék a baja az írónak a hatóságokkal s ez magyarázza meg azt a tiszteletet és hódolatot, mellyel az orosz nemzet s a külföld legjobbjai feléje fordultak most, születésének hetvenötödik évfordulóján. Gróf Tolsztoj Nikolajevics Leo 1828 szeptember 9-én született Jasznaja-Polyánában, atyja ősi birtokán. Születése révén tagja a legelőkelőbb orosz arisztokrácziának, a melyet műveiben a gúny s a komor dorgálás hangján annyit ostoroz s a melynek éles szemmel látja minden bűnét, de nem birja megtalálni erényeit. Ugyanúgy nevelkedett s úgy kezdte pályáját, mint az orosz főúri sarjak mindegyike szokta: előbb orosz tanító oktatta, aztán franczia nevelő keze alá került, majd három évig a kazáni egyetem hallgatója lett, jogi és keleti nyelvészeti tanulmányokkal foglalkozott. Ezután belekerült az orosz úri társasélet sodrába, de hamar elfordult ennek ürességétől és erkölcsi sivárságától. 1851-ben katona lett, a Kaukázusban szolgált, mint tiszt. Itt, a fönséges hegyek, a rengeteg őserdők között, a szabad természetben élve, visszanyerte lelke rugalmasságát, a krimi háború pedig, melyben részt vett s melynek borzalmait a szilisztriai és a szebasztopoli csatákban végig szenvedte, mélyen megrendítette lelkét. A háború után Németországban, Svájczban és Olaszországban utazott; ezzel az úttal úgyszólván állása és rangja iránti tartozását rótta le, nagyobb hatással azonban fejlődésére nem volt. Visszatérve megnősült, egy Behrs nevű moszkvai orvos leányát vette feleségül s mivel a nagyvárosi társadalomban sehogy se tudta helyét megtalálni, visszavonult Jasznaja-Polyánába. Itt, apai örökében él azóta úgyszólván megszakítás nélkül s itt fejlődött a magányban emberi, irói és erkölcsreformátori egyénisége azzá, aminek ma ismerjük. Még kaukázusi katonáskodása előtt tette meg az irodalomban első lépéseit, gyermekkori visszaemlékezésekkel s a hegyi lakók életének néhány friss rajzával. A krimi háború után adta ki három «Szebasztopoli elbeszéléséét, melyekben a nevezetes vár ostromából mond el érdekes jeleneteket. Írt ez időben néhány más elbeszélést is, de igazi hírnévre csak 1865-ben jutott, mikor kiadta első nagy regényét, a modern irodalom egyik legnagyobb szabású alkotását, a «Háború és béke» czímű történeti regényt. Ez a műve, mely pusztán eszthetikai szempontból tekintve összes munkái közül a legbecsesebb, még teljesen irodalmi jellegű. Ami erkölcsi és társadalmi irányzatosság van benne, az nem nyomja el egyetlenszer sem az elbeszélés nyugodt, biztos folyását, a cselekvényből az olvasó maga fejti ki a czélzatot, az író nem prédikál, csak elénk állítja a tényeket, hogy gondolkozzék felettük kiki a maga módja sze TOLSZTOJ LEÓ.