Vasárnapi Ujság – 1919
1919-04-20 / 16. szám - Az élet joga 173. oldal / Tárczaczikkek; napi érdekű közlemények
16. szám. 1919. 66. évfolyam. VASÁRNAPI U IS AG. 173 AZ ÉLET JOGA. A poéták mindig és mindenben előtte jártak a tudósoknak. Marx a maga nagyszerű, a dimenzióiban, átfogó erejében óriási elképzelő képességével poétának is igen jelentékeny. De lényegében annak, a minek örökre érvényes kódexét, egy új világ egész alaprajztervét megalkotta, megelőzte egy ismeretlen keleti poéta. Az a névtelen, akinek agyában az örökéletű mese megszületett a vándorral, aki elindult, hogy egy boldog ember ingét megkeresse. Bejárta az egész világot és hunyó életének lemenő napja már megőszült fürtöire sütött, mikor végre megtalálta nem azt, amit, hanem azt, akit keresett. Az első boldog embert. Egy fiatal sihedert. Ennek a boldog embernek azonban annyira nem volt semmije, hogy még inge se volt neki. A tanulság, amely a kis keleti mesének az örök élet lelkét adta, ugyanaz, amely egy megvalósuló új világ törekvésének és tervének forrása. Elég ahhoz, hogy prófétái, apostolai, mártírjai, hősei és hadseregei támadjanak. Daudet mondása, hogy a pénz története az emberiség tragédiájának története, igazságának érvényében marad, ha így újul is : a tulajdon története az emberiség tragédiájának története. És a tulajdon bizonyára az ingnél kezdődik, amellyel az ember mezítelen testét elfödi. A pénz, legkezelhetőbb csereanyag a halmozódó tualajdon fejlődése folyamán, mint kényelmi eszköz lopja be magát abba a tragikus evoluczióba, amely a legborzalmasabb egyenlőtlenségek kegyetlen káoszát teszi meg világi rendnek és az emberiség e kisiklásának logikus kikövetkezése, hogy az eszközből czél lesz, forrása és gyümölcse minden elkápráztatott és igába hajtott törekvésnek. A tragikus elhajlás után, amelyben a tulajdon megjelenése, az ember sorsát vezette, ennek így kellett következnie. Az életczél megfogalmazása, az emberi elme leggrandiózusabb és legritkább alkotása. A vágy a boldogság, vagyis az élet igazi, méltó tartalma után benne van, sóhajt és nyugtalankodik mindnyájunkban. A milliók béklyókat éreznek kezükön, lábukon, lelkükön, gondolatukon és fölszabadulás után sóvárognak. De évezredek sorsa tanítja, hogy semmi se oly rejtett, annyira titok a milliók szemének, mint a legelemibb és legtermészetesebb igazságok. Ezek az igazságok olyanok, mint a nap, amelynek fényét és áldását mindnyájan érezzük, de a szemünk gyenge ahhoz, hogy kutató nézéssel bele tudjunk tekinteni. Évszázadok múlnak el és milliók enyésznek sírba, amíg az időnek és az emberiségnek akad egy kiválasztottja, akinek szeme elég erős, hogy bele tudjon nézni a legnagyobb igazságok fényébe és látván, hirdetni tudja azt, amit látott. Nem emlékszem a tudós nevére, aki fölé állította a tételt, hogy ismeretlen világrészek nem voltak, csak elfelejtett világrészek, amelyekkel a kapcsolat megszűnt. De hogy ez a megszűnt kapcsolat valamikor igenis létezett, az kétségtelenül bebizonyítható. Fölfedezni majdnem csak annyi, mint vissza emlékezni, ha ezt az értelmi megmozdulást nemzedékek vagy évszázadok egész sora választja is el az eredőjétől. A külön egy almafa birtoka, a tulajdon, mint az ördög kísértő ereje szerepel a Paradicsom legendájában, amelynek az első emberpár nem a gazdája volt, hanem az élvezője. A legenda nagyon régi, tehát a kisiklás is, amely az embert a legtermészetesebb élet útjáról a tulajdonért való verejtékes és véres harcz mezejére térítette, szintén igen-igen régen történhetett. És felejteni az emberiség éppen olyan csodálatosan tud, mint kitalálni. Mert az elfelejttetés apparátusa hatalmas. Ne tévesszük szem elől : az érdek legtermékenyebb földje az, a mely alatt egy sirba dugott igazság van eltemetve. A czéllá hatalmasodott csereeszköznek : Pénz ő feleségének busásan módjában állott, hogy minden energiát, vágyat, törekvést maga felé, konczentráljon, mert hiszen magába konczentrálta minden vágy és törekvés kielégítésének a hatalmát. Egy olyan társadalmi világberendezésben, amelyben pénzért minden kapható és csak a pénz az, amiért minden kapható, a legáltalánosabb tömegű eszmény természetesen nem lehet más, mint minél többet a zsákba vagy a kamarába gyűjteni ebből a varázsszerből, amely pótol minden munkát, képességet és egyéni kiválóságot. Hiszen egy enervált és hülye Krőzus kincsei halmán heverészve hasonlíthatatlanul több javát kaphatja az életnek, mint egy verejtékezve dolgozó Herkules vagy egy az örökkévalóságnak alkotó lángelme. Nem véresen torz dolog-e, hogy olyan elméknek, akiknek a munkája nyomot hagyott az emberiség történetében, kis idióták lehettek a Maecenásai? A kapitalizálódás első, ősigazságtalansága az élet értékének az emberi értékektől való függetlenítése. Ez nem kisebb dolog, mint a legjogosabb életezélek elrablása és elbitorolása. Mi se természetesebb, mint az, hogy a bitorló igyekszik törvényesíteni a zsákmányt egy oly világrend kialakításával, amely jognak teszi meg a neki hasznosat, erénynek minden olyan tulajdonságot, mely őt szolgálja és bűnnek, szentségtörésnek a bélyegzi, ami rá veszedelmet hozhat. Az érdek csontvázát intézmények és kultuszok özönével borítja, amelyek állandó toborzó szervei a maga világrendje védőrségének. Minden hadsereg az övé és minden szentté avatott , prédikált és énekelt telhetetlenség az ő pánczélja. A forradalom — revízió. Kutatás az ember igazsága után, amely keserves vándorlásai sok évszázados útján valahol elveszett. Mennél gyökeresebb ez a kutatás, annál mélyebbre kell nyúlnia és mennél mélyebbre nyúl, annál erősebben rázkódtatja meg ezt a társadalmat, amelynek rendje az elveszett kincs , a milliók boldogságának sírja vagy befalazása volt. Nem csoda, ha a grandiózus művelet a maga cselekvése pillanatában riadásba ejt még olyanokat is, akikkel a legnagyobb jótétemény, mert eredményében az igazi, az elrabolt életük birtokába juttatja őket, akár rabszolgái, akár porkolábjai voltak a lelketlen kincsnek. De a forradalom munkája sürgősebb, mint az, hogy magyarázgassa azt, amit eredményei majd úgyis mindenek számára érthetővé, sőt a legtermészetesebbé tesznek. Egy gonosz bálvány ledöntése folyik, aki hogy milyen lelketlen erővel fojtogatta az emberek millióit, majd csak akkor értik meg és értik meg igazán, amikor szabadon szívhatják már az élet, az ember joga és méltósága szerint való élet levegőjét. Szigma. GONDOS FERENCZ. MAGYAR LAJOS. KÉRI PÁL. A SAJTÓDIREKTÓRIUM TAGJAI. PÓK ODÖN. FARAGÓ MIKLÓS.