Vasárnapi Ujság – 1921
1921-12-04 / 23. szám - Radó Antal: Dal a dalnokról (Endrődi Sándor emlékének) 272. oldal / Költemények
<4. szám, 1921. 68. évfolyam. VASÁRNAPI ÚJSÁG. 27é nyebb természetű . . . Minderről egyébként Lagune valószínűleg nemsokára bővebben fogja önt tájékoztatni . . ." Lewisham nem olvasott tovább. Azt hiszem, hogy nagyon okosnak képzelte magát, mikor ezt az értelmetlenséget megírta. — mondta Lewisham kesernyésen és a papírlapokat ferdén az asztalra hajította. Az egyszerű tény az, hogy vagy lopott, vagy okmányt hamisított, vagy más egyebet és utána megugrott. Szünet állt be. — Mi lesz az anyámmal ? — kérdezte az után Ethel. — Mindnyájan egy csónakban utazunk, — felelte képletesen Lewisham. — Többé egy emberi lénynek sem akarok a terhére lenni, mondta Chafferyné. — Akárhogyan van is azonban Ethel, — mondta Lewisham hirtelen leülve, — egy emberi lény számára gondoskodhatnál teáról. — Ujjával dobolni kezdett az asztalon. — Háromnegyed hétkor Walham Greenbe kell mennem. — Mindnyájan egy csónakban utazunk, — ismételte némi szünet múlva, állandóan az asztalon dobolva. A különös körülmény, hogy mindnyájan egy csónakban utaznak, nagyon elfoglalta. Micsoda különleges tehetsége van neki a felelősség elvállalására! Hirtelen feltekintett és meglátta, hogy Chafferyné szomorú kérdésekkel teli könnyes szemét Ethelre szegezi. Zavara nyomban szánalomra változott. — Minden rendben van, anyus, — mondotta. — Nem követek el meggondolatlanságot. Nem hagyom el magát. Ah! — szólalt meg Chafferyné megkönnyebbülten. — Biztos voltam benne. — Ethel Lewisham mellett termett és megcsókolta. Lewisham úgy érezte, hogy általános ölelkezés veszedelmének van kitéve. — Szeretném, ha megkaphatnám a teámat. — mondotta. Miközben a teáját itta, Chafferynét kérdezgette és az új helyzetet igyekezett megvizsgálni. De mikor tíz órakor kimelegedve és kifáradva hazatért Walham Greenből, még mindig a helyzet vizsgálatánál tartott. Akárhogyan nézte is az ügyet, csak bizonytalan eshetőségek és feleletre váró fehér felületek voltak előtte s ez zavarba ejtette őt. Tudta, hogy a vacsora csak véget nem érő „megbeszélésnek" lesz a bevezetése s tényleg csak két óra tájban került az ágyba. De mindenesetre ennyi idő alatt bizonyos tennivalókban legalább meg tudtak állapodni. Chafferyné hosszú szerződéssel volt a csap= hami házhoz kötve s így nekik is oda kellett költözni. (Vége következik.) IRODALOM ÉS MŰVÉSZET. Ulrik inas. Kosáryné Réz Lola, mikor szülőhazájából, Selmeczről el kellett menekülnie, nem jött el üres kézzel. Magával hozta szivében azt, a mi ebben a városban és vidékében a legszebb : a város köveinek, bányáinak, erdőinek, hegyi tavainak hangulatát, lakosságának tiszta vizít érdekes és furcsa típusait, a jelen, a közelmúlt és a régmúlt emlékeit, mindazt a szépséget, kedvességet, ami a régi selmeczi házakban és a selmeczi szivekben sok-sok évszázad óta felraktározódott. A város köveit ott kellett hagynia a cseheknek, a város lelkét és a város szépségét elhozta magával a szivébe bezárva s most regényeiben adja át az egyetemes magyar közönségnek A Filoména és az Álom a jelenbe átjátszó közelmúltat adta szivünknek, uj regénye, az Ulrik. inas a régmúlt egy darabját hozza vissza. Abba a mozgalmas és válságokkal teli korba vezet, a mely a XV. század közepén virradt a magyarra, Habsburgi Albert halála után s a melynek viszontagságait a Felvidék és benne a bányavárosok különösen érezték. Belső zűrzavarok, a királyi koronáért való vetélkedés Erzsébet özvegy királyné és a lengyel Ulászló között, az államhatalom teljes szétesése s az ebből származó általános bizonytalanság és nyomor, — a Felvidékre betolakodtak, rabolva, a népet sanyargatva Giskra csehei s különösen a régi jómódjukból még valamit megtartott bányavárosokra nehezedtek rá. Ebben a pillanatban fogja meg Selmeczbánya sorsát a regény. Egy cseh martalócz-csapat teljesen elpusztította a várost, lakosságát kardélre hányta. Már úgy látszott, soha többé nem lesz itt város, de egy fiatal, ábrándos ötvös-inas, Libetbányai Jó Ulrik szeretete, a régi emlékekhez és a romok közt pusztult szerelméhez való ragaszkodása, naiv hite és tiszta szíve újra fölépíti s újra virágzó életet teremt a romok üszkeinek a helyén. Ezen a sötét képen mint egy csillogó aranyfonál fut végig a szerelmi romantika : Ulrik inas gyermekes rajongó szerelme mesterének szenvedő szép lányához, Ágneshez, áhítatos ragaszkodása a testreszellemre hatalmas Ysenrinkel mesterhez és a háttérben a szenvedélyes kalandor Cseh László tragikusan kihangzó szerelmi története. Ez a romantikus elem rendkívüli gyöngédséggel és melegséggel van elmondva, lágy, finom színek csillognak benne, amelyek művészien enyhítik a történet sötét komorságát. Nagyon érdekes az írónő szerkesztő művészete, ahogy a különböző, sokszor erősen szétágazó szálakat összebogozza és a motívumokat egymással viszonyba hozza, minden részlet és minden motívum a maga értéke szerint van egészbe beillesztve. Ez a gobelin-munka kiválóan sikerült, jobban, mint az egész mű keretekbe foglalása. Itt egy kis törés van : a regény két részre bomlik, a város elpusztítása utáni rész csaknem úgy hat, mint egy külön, új regény, mert a súlypont változik meg : az előbbi résznek Ulrik inas inkább csak passzív átélője volt, a cselekvés másoknak jutott, a második rész már teljesen az ő vállán nyugszik. Az írónő nem közönséges elbeszélő művészete azonban jórészt elleplezi az egyensúlynak ezt az ingatagságát. Aki a regényt olvassa, okvetlenül meg kell hogy érezze erős aktualitását. A korkép - s nyilvánvalóan ez vezette az írónőt arra, hogy éppen ezt a történelmi időpontot vegye tollára — sok tekintetben egyezik mai közállapotainkkal, egy-egy ponton úgy tűnik fel, mintha a múltról beszélne, de úgy, hogy a mára értsük : hasonló történeti körülmények és ugyanazok a nemzeti bűnök, melyek miatt akkor Selmecz elpusztult, okozták mai elesettségünket és ugyanazok az erények, melyek Ulrik inas szíve és hűsége révén újra felépítik a várost, kellenének Magyarország újraépítésére is. A végén, mint a sötétbe bevilágító napsugár ragyog fel Mátyás király korának képe a regényben s az olvasó szívébe mint egy reménykedő kérdőjel nyilall bele. Kner Izidor kiadványai. A magyar irodalmi kultúra egy külön speczialitása Kner Izidor gyomai nyomdája és könyvkiadó vállalata. Egy falusias jellegű békési kisvároskában állítják ki és adják közkézre ma a legszebb magyar könyveket, ebben fejeződik ki e speczialitás lényege. Kner Izidor megmutatta, hogyan lehet kultúrmunkát végezni a legkedvezőtlenebb helyen és a legnehezebb körülmények között is. Felismerte, hogy mi a hivatása és egyúttal a lehetősége egy vidéki nyomdának, amelynek ambíciója túlmegy a szűkös helyi igények kielégítésén : amíg a főváros nagyvállalatait inkább a tömegtermelés, az átlagigények kielégítése foglalja el, ő a kényesebb ízlésűek, a könyv igazi barátai felé fordul s azoknak dolgozik. Gondosan, egyéni ízléssel válogatja meg és amit kiad, azt szeretettel, a könyv kiadványait művészete iránti áhítattal, ízléssel és gondossággal állítja ki. Kiadványainak már rég megvan a márkájuk mindenütt, ahol szeretik a szép könyvet, most pedig egy sorozat olyan könyvet adott ki, amelyekre valóban büszkeséggel kell néznünk, mert egész kultúránk öröme, hogy a mai komor időkben ilyen magyar könyvek jelenhetnek meg. Egy tizenkét kötetből álló sorozat, magyar klasszikusok művei : régi magyar vers-anthologia, a Zrinyiász, anthologia a XVIII—XIX. század fordulásának lírájából, Csokonai Lilla dalai, a Bánk bán, egy anthológia Vörösmarty lírájából s egy másik kisebb eposzaiból, külön kötetben a Csongor és Tünde, Petőfi-anthológia a lírai versekből és az elbeszélőkből, egy anthológia költészetünk fénykorából s végül az Ember tragédiája, ezekből áll a tizenkét kötet. A finom ízlésű, valóban szakértő összeállítás Király György műve, aki példás gondossággal és finom ízléssel válogatta ki és rendezte sajtó alá az egyes műveket. Minden kötetet Kozma Lajos stílusos és művészi könyvdíszei ékesítenek fametszetű reprodukcziókban, ő ma a könyvek díszítésére leghivatottabbnak mutatkozó művészünk. A kiállítás gondossága pedig valóban kivételes : szedés, díszítmények elosztása, nyomás, a könyvkötő munka olyan, mintha minden példányt külön szeretettel gondozott volna a nyomdász. Öröm ezeket a kedves formájú, szép kis könyveket nézegetni. A másik nevezetes Kner-kiadvány egy Monumenta Lterarum nevű ötletes sorozat, amelynek összeállítása szintén Király György műve. A világirodalom kisebb terjedelmű remekműveiből ad egy tizenkét darabból álló gyűjteményt, csupa tiszta irodalmat, a szellemi csemegék kedvelőinek örömére. Az Énekek Éneke, Apulejus, az Aucasin és Nicolette ófranczia néphistória, Dante legrégibb olasz életrajzai, az Árgirus, a német Faust-népkönyv, Milton kisebb költeményei, Moliéretől a Mácsai széplelkek (Les Précieuses Ridicules). Coleridge egy híres verse, Stifter egy novellája, Vörösmarty Cserhalomja és Tolsztoj egy novellája adták a gyűjtemény tartalmát. A fordítások a legkiválóbb műfordítók Tóth Árpád, Kaposy József, Laczkó Géza, Király György, Szabó Lőrincz stb. művei. Az egyes művek nagy alakú, albumszerű füzetekben, komoly és mégis kellemesen ható borítékban jelentek meg — valamennyi külön is kapható — igen finom papíron, remekbe készült nyomdai munkával, Kozma Lajos rendkívül hangulatkeltő, stílusos fametszeteivel. Az egész tizenkettős sorozat együtt ízléses mappában is forgalomba kerül Knernek ezek a kiadványai a legjava annak, amit ma a magyar könyvművészet produkál AZ ELSŐ OROSZORSZÁGI TÚSZ SZÁLLÍTMÁNY MEGÉRKEZÉSE BUDAPESTRE. — A tisztek csoportja. HALÁLOZÁSOK. Elhunytak a közelebbi napokban : Cuthard Sámuel, a Nemzeti Színház jegypénztárosa, 64 éves korában, Budapesten. — Salamonfalvi és rimanóczi Rimanóczy Jenő, székesfővárosi tisztviselő, a hírneves úszó, aki számos külföldi versenyben is dicsőséget szerzett a magyar sportnak. 32 éves korában, Budapesten. — Ómoraviczai dr. Imrédy Béla, m. kir. udvari tanácsos, egyetemi magántanár, 57 éves korában, Budapesten. — Perlaki Perlaky József mérnök, ny. államvasuti felügyelő, 68 éves korában, Szekszárdon. — Breznói Prihradny Henrik huszárezredes, Budapesten. — Lippe László báró, nyug. ezredes, Budapesten. — Dallmann József ny. bakonysárkányi plébános, Kisbéren.