Vasárnapi Ujság – 1921
1921-04-24 / 8. szám - Duhajok és betyárok. Irta Vajda János 88. oldal / Regények, elbeszélések
8. szám, 1921. 68. évfolyam. VASÁRNAPI ÚJSÁG. 89 elviselni kára vallását, miután bűnhődni látta a gonosztevőt. Váljon általában véve a dunántúli duhaj, vagy az alföldi betyár-e a keményebb legény ? E kérdésre nem mindenki tud határozott feleletet adni. Részemről, noha minden egyéb tekintetben a felföld s illetőleg a Dunántúl iránt csaknem elfogult vagyok, de ami az emberek természeti szívósságát illeti, azt hiszem, hogy legkeményebb legények teremnek a kiskunsági homokon. Az itteni nép többet van szabad levegőn, ,,télen-nyáron pusztán van a lakása", míg a dunántúli földalatti putrik megrontják az ottani nép fiának egészségét. Azután még tápláléka is jobb, mert több húst eszik, míg a dunántúli ember eleségében igen nagy szerepet játszik a gombócz, burgonya, vizzel föleresztett tej. Azonkívül a dunántúli ember babonásabb, míg az alföldi, kivált kálvinista nép ettől csaknem egészen ment. A puszták fia félelmet és testi fájdalmat úgyszólván nem ismer. Spárta mesterségesen edzett fiai sem lehettek különbek. Az a seb, melyet Kovács Pista kapott, halálos és rendkívül fájdalmas lehete. És oda se nézett neki. Láttam egy másik pásztorembert, kinek vékonyan ment keresztül a golyó. Az orvos menthetlennek nyilvánította. Ez pedig nota, bene nem is volt futóbetyár, csak egyszerű juhász. Hanem akkoriban a czirkáló vadászoknak az volt utasításuk, hogy a pusztán minden embert, aki „halt" parancsszavukra meg nem áll, de elfut, mint futóbetyárt lőjjenek le. — Bolondul cselekedtem, — mondá nekem a szerencsétlen, — hogy megfutamodtam. Most már tudom, hogy a vadászoknak eszük ágába se volt engem üldözni. De még régebben egy rosz birkát loptam, s azt hittem, megtudták, s azért jönnek rám. A vadászok kapitánya, kivel a beteget meglátogattuk, sajátjából ápoltatta, s látva az ember egykedvűségét, fölkiálta : milyen született katonai nép! A szívós életerőnek még bámulatosabb példája igazán borzasztó alakban nyilvánult néha e rabló a kalandokban. Félegyházától mintegy kétórányi távolra egy csárdában három betyár pőrére vetkőzve mulatott, midőn két század lovas és egy század vadász lövései riasztják ki onnan őket. Amint kiugrálnak az istállókba lovaikért, egyik hasban kapott egy golyót, mely épen gatyája madzagát is elszakította, úgy, hogy csak ingben maradt, s hajadonfővel, csupán egy pisztollyal kezében kapott jó lovára. A vér ujjnyi vastagon omlott ki testéből, de ő mindennek daczára kimenekült, a nélkül pedig, hogy pisztolyát kisütötte volna. Több órán túl lovagolt legsebesebben vágtatva, a Kecskemét felé vivő országúton, s az út mellett dolgozó mezei munkások rémülve szemléléke csaknem egészen meztelen, félig vérrel borított, zilált hajú, már csaknem holtra meredt, halálsárga arczu lovagot, kit végre ki= RÓZA, HAT ÉVES TEHÉN, I. DÍJ NYERTESE. CARABONCZIÁS, EGY ÉVES BIKA, A NAGY DÍJ NYERTESE. (Első magyar részvényserfőzde pusztai löbi gazdasága.) (Gaál József tenyésztése Pamuk.) HAZAI FÉSŰS, NAGY DÍJ NYERTESE. (Gróf Almássy Dénes gyulavári uradalma.) MAGYAR MANGOLICZA, A NAGYDÍJ NYERTESE. (Gróf Wenckheim Dénes vésztői uradalma.) A BUDAPESTI TENYÉSZÁLLATVÁSÁRRÓL.