Vasas, 1977 (82. évfolyam, 1-12. szám)
1977-05-01 / 5. szám
1977. MATTS A szocializmusban minden az emberért van (Részleteiben közöljük Méhes Lajos főtitkár elvtárs beszédét, amelyet a Lenin Kohászati Művekben mondott el a kiváló vállalat kitüntető cím átadása alkalmából. Az elmondottak elnökségünk álláspontját tükrözik az értékelési elvekről, amelyekkel a KGM vezetése is teljes mértékben egyetért.) Nagy öröm számomra, hogy a kohó és gépipari miniszter, valamint szakszervezetünk elnöksége megbízásából én adhatom át önöknek az 1976. évi jó munkájuk elismeréseként a kiváló vállalati kitüntetést, amelyhez szívből gratulálok — mondotta Méhes Lajos elvtárs. Ezek után részletesen ismertette a szép gazdasági eredményeket, a szocialista munkaverseny eredményeit, különös tekintettel az anyag- és energiatakarékosságból elért 95 millió forintra, valamint a 474 ezer normaóramegtakarításra. Az eredmények, bármenynyire is jelentősek a vállalat szempontjából, a kiváló vállalati kitüntetés elnyeréséhez ki kellett bírniuk a más vállalatokkal történő összehasonlítást is. Talán nem is tűnik túlságosan logikusnak, hogy most éppen a kiváló címet elnyert vállalatnál tegyük fel a kérdést, hogy valóban itt az LKM- ben születtek-e a legmagasabb eredmények az elmúlt esztendőben? Hiszen nyilvánvaló, hogy a kohászat tekintetében az egyik legjobb eredményt itt kellett hogy elérjék, ugyanis, ha ez nem így lenne, akkor most nem itt tartanánk ezt a szép, valamennyiünket jogos büszkeségre biztató ünnepséget. Ha ez is a végeredmény, úgy vélem, mégis kell szólni arról, hogy miként történik tulajdonképpen az összehasonlítás, a kiváló vállalati címek odaítélésének elbírálása? Gyakran tapasztalhatunk ezzel kapcsolatosan félreértéseket, meg nem értéseket. Az igazság ugyanis az, hogy a kiváló cím odaítélésénél sok-sok szempontot együttesen veszünk figyelembe, és ezek között vannak olyan mutatók, amelyekben az egyik, és vannak olyanok, amelyikben a másik vállalat az erősebb. Fontos a termelési, a nyereségtervek mennyiségi eredménye, fontos az export- és belföldi igények kielégítésének alakulása. Döntő, hogy az eredményeket mennyiben biztosítjuk a termelékenység növekedésével. Amit eddig elsoroltam, már ez sem kevés, de még azt hiszem, az értékelés alapjául szolgáló részkérdéseknek talán a felénél sem tartok. Hiszen döntő fontosságú az is, hogy a termelési feladatok megoldása mellett milyen fontosságot tulajdonítanak a dolgozó emberrel való törődésnek, tehát a bérek, a keresetek növekedésének, a szociálpolitikai tervek végrehajtásának. S vajon a munkabiztonság, a túlórák alakulása tekintetében mi történt ugyanazon időszak alatt a vállalatoknál? És amikor mindezt az összehasonlítást elvégeztük, még hátra van egy nagy kérdéscsoport, hogy a szocialista munkaverseny, a szocialista művelődés, a szocialista közösségi szellem miként fejlődött az elmúlt esztendőben. Azt hiszem, valamennyiünk számára nyilvánvaló, hogy itt elég sok különböző tartalmú és minőségű dolgot kell öszszemérni és valamilyen elvek alapján rangsorolni a teljesítményeket. E rangsoroláshoz az alapot pártunk politikája adja meg. Ez megtestesül először is a párt gazdaságpolitikájában, amelynek konkrét tükröződése jelenik meg az ötéves terv céljaiban és az éves tervekben. Ezek együttesen tartalmazzák a termelési, értékesítési célokat és a dolgozók életszínvonalának növelésére irányuló törekvéseket is. Már itt sem lehet elválasztani a termelést az értékesítéstől, a tervek mennyiségi teljesítését a gazdaságosságtól, de nem lehet elválasztani az elosztástól sem, tehát a dolgozók keresetének növelésétől. A bér és keresetek alakulását viszont arról az oldalról is vizsgálni kell, hogyan valósítja meg a szocialista elosztásnak azt az alapelvét, hogy mindenki képességei szerint dolgozzék és végzett munkája szerint részesüljön a megtermelt javakból. A szocialista vállalatok teljesítményeinek elbírálásánál tehát fontos szempont az emberekről történő gondoskodás, a szociálpolitika, az egészségvédelem, a munkahely kulturáltsága, a munkabiztonság. És végül, a párt politikájának, a fejlett szocialista társadalom építésének alapkérdése, a szocialista ember nevelése. A szocialista emberre jellemző értékek viszont éppen a munkahelyen, a munkában, a dolgozói közösségekben formálódnak. Ezek a különböző célok és törekvések együtt kell hogy jelentkezzenek a vállalatok tevékenységében. Mindezek együttesen jelenthetik azt, hogy a vállalatnál szocialista építőmunka folyik, szocialista munkaverseny él és hat, a szocialista ember formálódik. A különböző célok teljesítésének összetettségére, egységére kívántam a figyelmet felhívni. Alapvető szempont a vállalati teljesítmények értékelésénél, hogy a népgazdaság érdekeinek megfelelően mely vállalat, mennyivel járult hozzá a közös vagyon gyarapításához. Ugyanakkor az is döntő szempont, hogy mindezt milyen módon vagy milyen áron érte el. A kiváló vállalati cím elsősorban erkölcsi és csak másodsorban és részben jelent anyagi elismerést. A termelés, az életkörülmények és a szocialista ember nevelése irányába tett együttes erőfeszítéseket honoráljuk az elismeréssel. Mi a gyakori tapasztalat? E hármas célnak az egységét bontják meg és kiemelten egy kérdéscsoportnak tulajdonítják a főszerepet, s a többi cél jelentőségét alábecsülik. Nem nyugodhatunk abba bele, hogy leggyakrabban éppen az élet- és munkakörülmények alakulását kívánják háttérbe szorítani. Gyakran mondjuk, hogy a szocializmusban minden az emberért van, de ez nemcsak a holnapra, hanem a mára is értendő. Fontos például, a minden az emberért van szocialista cél megvalósításában , hogyan alakult a munkahelyek biztonsága, csökken-e a csonkulásos és a halálos balesetek száma? A múlt esztendőben a kohó-, gép- és villamosenergia-iparban 45 munkatársunk vesztette életét. Elmehetünk-e szó nélkül emellett? Különösen most, amikor a kiváló vállalati címek odaítéléséről döntöttünk, vajon elhanyagolhatjuk-e ezt a körülményt? Lehetséges, hogy a kohászatban van olyan vállalat, amely az önökénél jobb eredményt ért el. Talán több termelési, gazdaságossági mutatót magasabb szinten is teljesített az LKM-nél. De kimagasló termelési eredményeik mellett hét munkatársunk ott az életét is elvesztette. Hét új özvegy és tizenhét árva is hozzátartozik az elmúlt év ottani „teljesítményéhez”. Ennyi gyász után nem lehet elnyerni egy szocialista kitüntetési címet, erkölcsi elismerést. Nem illik hét gyászjelentés közé a jó munkáról szóló magas erkölcsi kitüntetés, a kiváló vállalati cím. S ez még akkor is így van, ha természetszerűen nem együttesen felelős az ott dolgozó 13 ezer ember a balesetekért. Ám a balesetek — így a halálos kimenetelű balesetek — fő oka: a biztonsági előírások be nem tartása, a fegyelmezetlenség, a könnyelműség. Ennek leküzdése viszont csak valamennyiünk együttes munkájával, összefogásával érhető el. Elnézést ezért a nagy kité,nőért, de azt hiszem nem ünneprontás a kiváló vállalati cím elnyerésének feltételeinek egységéről szólni. Természetesen a példabeszéd másoknak is szól. De is érvényes a mondás: a lányomnak mondom, a menyem is értsen belőle. Ezalatt most itt az LKM-ben az értendő, hogy önök a szocialista munkaversenyben, az emberről történő sokoldalú gondoskodásban, a szocialista művelődésben, a közösségi szellem erősítésében elért együtes eredményeik alapján kapják a magas elismerést. Ez kötelez a mára és a holnapra is. Ma és holnap is e törekvéseknek együttesen kell jelentkezniük a munkájukban. Csakis ez visz előre a fejlett szocialista társadalom építésének útján. Másodízben került sor 1977. május 2-án, 3-án és 4-én a Vasas Akadémia megrendezésére, amely most is — miként az első alkalommal — a legfontosabb, időszerű feladatok eredményes végrehajtását volt hivatott segíteni, az egységes gondolkodás és egységes cselekvés érdekében. Az akadémia háromnapos programsorozata a vasasszakszervezet vezető tisztségviselőinek szólt: a tröszti vállalati, intézeti és intézményi függetlenített apparátus számára. Ez alkalommal a — szélesen értelmezett — szakszervezeti nevelőmunka néhány kérdésében nyújtott tájékoztatást, ugyanakkor e programsorozat keretében mód nyílt — és legmagasabb szinten — a szükséges konzultációra is. Szakszervezetünk elnöksége 1976 áprilisában hozott határozata szellemében, amely a tisztségviselők oktatásának, képzésének fejlesztéséről intézkedett, a Vasas Akadémia, mint a szakszervezet vezető tisztségviselőinek legmagasabb szintű képzési fóruma, ez alkalommal is hasznos útmutatást adott a szakszervezeti mozgalom előtt álló időszerű feladatok egységes felfogásához, értelmezéséhez és végrehajtásához. Méhes Lajos elvtárs, az MSZMP KB tagja, szakszervezetünk főtitkára megnyitó szavait követően Aczél György elvtárs, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese tartott előadást társadalmunk ideológiai helyzetéről, a társadalmi tudat fejlesztésének teendőiről, a közművelődés időszerű kérdéseiről. Az előre öszszegyűjtött, igen nagy számú kérdések köré csoportosítva, vázolta azokat a külpolitikai tendenciákat és áramlatokat napjaink nemzetközi viszonyai között, amelyek befolyásolják társadalmunk ideológiai helyzetét, állapotát, politikánkat. Felhívta a figyelmet azokra a fő csomópontokra, amelyek megoldása napjaink feladata a társadalmi tudat fejlesztésében. Utalt közművelődés-politikánk időszerű feladataira is. A szakszervezeti nevelőmunka fejlesztésének további feladatait, a közelmúltban lezajlott SZOT-plénum alapján Vinizlay Gyula elvtárs, a SZOT titkára körvonalazta. Tájékoztató előadásában alapvetően azokat a tennivalókat említette, amelyek a nevelőmunka egészének a SZOT elnöksége által történt áttekintéséből, az ott kialakult álláspontból adódnak. Sugár György elvtárs, szakszervezetünk titkára, az első napi program befejezéseiként azokat a közvetlen, időszerű tennivalókat foglalta össze, amelyek a vasasszakszervezet nevelőmunkájában az elkövetkező időszak mindennapjainak feladatai. Külön kitért arra, hol tartunk a centenáriumi akcióprogram megvalósításában, melyek a további teendők. Az akadémia második napján Drecin József elvtárs, az Országos Tervhivatal elnökhelyettese tartott konzultációval egybekötött előadást a népgazdaság helyzetéről, a gazdaság erősítése terén mutatkozó feladatokról. Körvonalazta, hol tartunk az V. ötéves terv megvalósításában, mely területeken, vannak sürgető tennivalók annak maradéktalan teljesítése érdekében. A népgazdaság helyzetéből, feladataiból adódóan ismertette ezt követően Rabi Béla elvtárs, a KGM miniszterhelyettese a kohó- és gépipar 1977. évi időarányos tervteljesítését és a további feladatokat, utalva azokra a problémákra, amelyek megoldása sürgető feladataink közé tartozik. Ilyenek például a vállalati jövedelmezőség, a munka- és üzemszervezés, a szerződésben vállalt kötelezettségek határidőre történő teljesítése, a termelékenység fokozásának igénye, illetve a munkaerőhelyzet gondjai. Koltai Endre elvtárs, a vasasszakszervezet titkára a napi program befejezéseként összefoglalta azokat a feladatokat, amelyek a vasasszakszervezet titkárságának cselekvési programjából adódóan az elkövetkezendő időszak tennivalói. A Vasas Akadémia programjának harmadik napján a szakszervezeti és üzemi demokrácia időszerű kérdéseivel, feladataival foglalkozott előadásában Gál László elvtárs, a SZOT főtitkárhelyettese. Előadásának középpontjában a szakszervezeti és az üzemi demokrácia egységének kérdése, az üzemi demokrácia minden szinten való továbbfejlesztésének igénye állt Hidasi Lajos elvtárs, a vasasszakszervezet titkára az akadémia háromnapos programjának befejezése alkalmából hangsúlyozta, hogy annak teljes programja az egységes gondolkodásmód kialakítását, illetve ennek segítését tűzte célul, hozzátéve, hogy ez éppen az üzemi és szakszervezeti demokrácia kérdésében igen jelentős. Az üzemi demokrácia fejlődése, kiteljesedése, fórumainak jó működtetése társadalmi igény. A Vasas Akadémia megrendezésének tapasztalatai, most a második alkalommal is kedvezőek. Jól szolgálja a szakszervezeti mozgalom vezető tisztségviselőinek tájékoztatását azáltal, hogy programjában izgalmas, mindenkit foglalkoztató kérdések kerülnek napirendre. Az egységes cselekvés a közös tennivalók érdekében csakis a mai valóságot egyformán értő, és a holnapért egyformán tenni akaró emberekkel, az egységes ismeret alapján lehetséges. Tennivalóink egyre sürgetőbbek, és egyre összetettebbek. Megoldásukhoz megbízható, átfogó és széles körben alkalmazható tény és érvanyag szükséges, amelyeknek birtokában lehetséges csak hogy azonos cél érdekében egyazon úton haladjunk. Ehhez adtak a Vasas Akadémia rangos referátumai jó útmutatást. Kardos Erika Vasas Akadémia —1977 VASAS Az egyetemes békéért (Folytatás az 1. oldalról)rán közelíthetjük egymáshoz. Egymás kölcsönös megértése azért is szükséges, mert feltárja a békeépítésre kész erők állásfoglalásában a közös vonásokat, és segíti megteremteni az akcióegységet Az együttműködés olyan erőforrás, amelyet százmilliók táplálnak a világon, éljenek bármely társadalmi rendben a földgolyó bármelyik táján. Az akcióegység jelszava a feladatokra, a távlatokra utal. A Békeépítők közgyűlése a záróüléssel nem rekesztette be tevékenységét. A részt vevő békemozgalmak mindent megtesznek annak érdekében, hogy a Béke-világtanáccsal közösen kidolgozott és elfogadott akcióprogram alapján együttes harc bontakozzék ki az imperializmus ellen, a békéért, a társadalmi haladásért szerte a világon. A tanácskozás napirendjén szerepeltek mindazok a fontos kérdések, amelyek korunkban a nemzetközi közvéleményt foglalkoztatják. A világközgyűlés plenáris és bizottsági ülésein, fórumokon, rétegtalálkozókon, kerekasztalbeszélgetéseken a békemozgalom számos kérdéseit vitatták meg. A tanácskozás egyetértett azzal, hogy a békemozgalom felelőssége és ereje ma nagyobb, mint valaha. Bármilyen eltérő is legyen a benne részt vevő erők életszemlélete, bármennyire különböző is legyen programjuk, politikájuk, akcióegységük volt a biztosítéka a múltban is a mozgalom sikerének és az lesz a jövőben is. Megállapítást nyert, hogy az Európai Biztonsági és Együttműködési Konferencia sikeres befejezése óta kedvezőbb feltételek teremtődtek a nemzetközi békemozgalom tevékenységéhez is. Ma már világszerte mind többen és egyre magabiztosabban hangoztatják, hogy meg lehet és meg is kell őrizni az enyhülés uralkodó tendenciáját. El kell érni, hogy az tartós, visszafordíthatatlan folyamattá váljék. Kétségkívül kiérezhető ebből az a bizalom, amelyet a béke és haladás hívei világszerte a maguk ereje iránt tápláltak. Észrevehető benne a derűlátás, amelyet a békés egymás mellett élés kibontakozásának eddigi eredményei váltottak ki valamennyiünkben. Ez a kedvező folyamat milliók és milliók műve, fenntartásában pedig százmilliók érdekeltek. A békemozgalom kiemelkedő szerepet tölt be a leszerelésért folytatott küzdelemben. Szükség van erre, mert ma a világon évente mintegy 380 milliárd dollárt költenek fegyverkezésre. Ez az összeg megközelítőleg a fél világ lakosságának a fele jövedelmének felel meg. A leszerelésért vívott küzdelemben kiemelkedik a II. stockholmi felhívás sikere. Eddig közel 500 millióan juttatták kifejezésre egyetértésüket és támogatásukat a leszerelés ügye mellett. További szolidaritási kiállásra szólítanak az afrikai kontinens déli részének népeivel, a Közel-Kelet haladó erőivel, a chilei fasiszta katonai junta ellen harcoló hős hazafiakkal. A béke és barátság hónap rendezvényein, nagygyűléseken, csoportos de az egyéni beszélgetéseken is szóljunk e hónap tartalmáról, célkitűzéseiről, a varsói Békeépítők Világközgyűléséről. Mindennapi munkánkkal, kiállásunkkal, még eredményesebben harcoljunk a békéért, s szolidaritásunkkal védjük meg a népek, a béke következetes hívei által kivívott pozíciónkat. Építsük a békét! Az esztendő minden napján Soha nem volt még annyi bizakodás az emberi szívekben, mint azon a májuson. Sosem született még annyi világteremtő, önmagunkat megújító terv, az elgyötört testeket, agyoncsigázott lelkeket soha nem fűtötte még olyan lelkesedés, mint azon a történelmi tavaszon. Hat évig tartó vérzivatar után ragyogott fel a szabadság napja — nálunk a Szovjet Hadsereg harcai nyomán —, s bár a történelem legszörnyűbb szégyene, a fasiszta gépezet százmilliók életét követelte, szétzúzása még a gyászolva túlélőkben is fellobbantotta a reményt: ezután béke lesz! Békében élni! A társadalomnak ez azt jelenti, mint testnek az egészség. Az egyetlen állapot, amelyben gond és félelem nélkül szőhetjük terveinket, a feltétel, amely nélkül bármikor értelmét vesztheti a küzdés, távolba iomlik a cél, a feltétel, amely — ha megvan —, módot ad a teljes életre. Azon a májuson sem hallgattak el mindenütt a fegyverek, s a győzelem napján — sajnos —, nem ünnepelhetjük mindenfajta rontó erőszak végső pusztulását. A költő bölcs előrelátása, próféciája, ma is időszerű; nem tudhatjuk, „honnan zúdulnak ránk új, ordas eszmék”. Ma sem múlik el nap anélkül, hogy a világ valamelyik szögletében ne ropognának a fegyverek, ne oltanák ki emberek életét a gyilkos golyók. Európában azonban 32 éve béke van. A csaták színtere a harcmezőkről a tárgyalóasztalokhoz helyeződött át, s e kértelen küzdelem kimenetele sem lehet kétséges, hiszen azok az erők növekednek, amelyek nem a háborús profit, hanem a békés építőmunka eredményei révén érik el boldogulásukat. Erőt, alkotókedvet, jövőbe vetett szilárd bizonyosságot ad ez a tudat, mégsem mondhatjuk, hogy a béke biztonsága csak a politikusok dolga. Igaz, az emberiség egész létét fenyegető veszély kirobbanását a nemzeteknek, népeknek kell megakadályozniuk; a fegyverkezési versenyt korlátozni igyekvő szovjet kezdeményezések épp a napokban hoztak ismét világraszóló eredményt: az Antarktisz békés felhasználására vonatkozó 1959-es, a „békés kozmoszát biztosító, 1967-es, és a tengerfenék atommentesítését célzó, 1971-es egyezmények után most, május 18-án, aláírták a „környezetfegyverek” megtiltását. Az agreszszió gondolatát, a „ha nem megy szép szóval, elveszem erővel” módszerét, a más rovására való érvényesülést, a többi ember érdekének semmibevevését azonban csak ritkíthatják a tiltó rendelkezések, az ilyesmi megszüntetése széles körű összefogást kíván! Az összefogás ereje nagy, bizonyítottan. Megmutattuk a világnak, hogy egy kis ország rövid idő — alig három évtized — alatt is óriási dolgokra képes, ha nem a háborúra, hanem a békére készül, ha nem a pusztulásnak, hanem a tudatosan megszerkesztett jövőnek dolgozik. De ne feledjük, hogy ezt megtehessük, sok vérnek kellett elfolynia a Kárpátokon innen és túl. Minden év májusában, a békehónap keretében kegyelettel emlékezünk a hősökre, akiknek köszönhetjük, hogy békében élünk. De e köszönethez nem elég a koszorú, s nem mondanak eleget az ünnepi szavak sem. A béke becsülését kell bizonyítanunk, nemcsak a béke hónapjában, hanem az év minden napján, cselekedteinkkel, gondolatainkkal. Schöffer Jenő .1