Vasas, 1977 (82. évfolyam, 1-12. szám)

1977-05-01 / 5. szám

van, május Június első szabadszombatos hétvégén ismét benépesül az Annaréti Normafa-lejtő. Sok­színű sátorrengeteg, vidám ze­neszó, üdvözlő transzparensek és még nagyon sokféle ese­mény adja majd hírül; meg­kezdődött a X. Vasas juniális és ifjúsági nap. Már nincs sok idő az ünne­pi köszöntő elhangzásáig. Az üzemek, intézmények hirdető­­tábláin és a falakon ott látha­tók a juniális színes meghívó plakátjai, sok-sok kézbe elju­tottak már a rendezvényre in­vitáló kis szórólapocskák. Tud­hatja tehát mindenki, mikor és hol tartjuk hagyományos tö­megpolitikai rendezvényünket, a vasas juniálist. Néhány olyan dologról, amelyről a plakátok és más híradások, jellegüknél fogva nem tájékoztatnak, megkér­deztük Recski József elvtár­sat, szakszervezetünk kultu­rális, agitációs, propaganda- és sportosztályának helyettes ve­zetőjét, a juniális operatív bi­zottságának titkárát, főrende­zőjét. — E hagyományossá vált központi rendezvényünk — amelyet az Országos Vasas Centenáriumi Bizottság ko­rábban kiadott felhívása és ak­cióprogramja szellemében kí­vánunk megrendezni — alap­vető céljai közé tartozik, hogy demonstratív tömegpolitikai jellegével, igényes programjai­val, a centenáriumi esztendő méltó eseménye legyen — hangzik a válasz. — Jól szol­gálja a munkásmozgalmi és a vasas hagyományok ápolását, erősítse a mozgalomhoz, a va­sasok nagy családjához tarto­zás érzését, a helyes közösségi magatartás sokoldalú gazdago­dását. A juniálist éppen sajátos jel­lege miatt tartjuk különösen alkalmasnak arra, hogy az előbb elmondottakon túl, fi­­gyelemfelkeltően mozgósítson jelentős társadalmi, politikai eseményekre, akciókra. Itt el­sősorban a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom 60. évfor­dulójának méltó megünneplé­sére való felkészülésre, vagy például az Országos Béketa­nács 1977. május 9.—június 9. között rendezendő „Béke és Barátsági Hónap” politikai célkitűzéseinek támogatására, az akcióprogramhoz való de­monstratív csatlakozásra gon­dolunk. A juniális mozgalmi jellegét erősítik majd minden bizony­nyal azok az elmúlt években is nagy sikerű programok, ame­lyek során nagyszerű alkalma­kat teremtünk például tagsá­gunk és szakszervezetünk ve­zetése, a vasas ifjúmunkások és a mozgalom veteránjai, a munkában élenjáró szocialista munkaközösségek, munkás­őrök, hazánkban dolgozó kül­földi fiatalok egymás közötti szervezett és spontán találko­zóira. Ami a juniális ugyancsak hagyományos sport- és kultu­rális programjait illeti, bőven találunk választékot. Lesz mezei futóverseny, kispályás labdarúgás, fejelő és lábtenisz­­bajnokság, összetett honvédel­mi verseny, és többek között sor kerül az MVM tröszt előre meghirdetett tájékozódási ver­senyére is. Reméljük, sok si­kert aratnak majd az élsporto­lók és a sportiskolások látvá­nyos sportbemutatói, és az MHSZ technikai bemutatói. Ezekre a programokra tulaj­donképpen mindkét napon sor kerül, csak az első napon főleg ifjúsági, a másodikon (vasár­nap) pedig a felnőtt üzemi részvevők közreműködésére számítunk. Az ifjúsági nap (szombat) tömegsport prog­ramjairól feltétlenül el kell mondani, hogy azokat az „El­­zett ifjúságért mozgalom” fel­tételeinek megfelelően alakí­tottuk ki. A vasárnapi sport­­eseményeknek is van azonban egy sajátos színfoltja, amit „Kocog a juniális” címmel hir­detünk meg. A kulturális eseményekben is gazdag a választék. A szom­bati műsor elsősorban a fiata­loknak szól. Délután ifjúsági öntevékeny együttesek és szó­listák, kora este „Beat és Hu­mor” címmel hivatásos művé­szek és együttesek lépnek han­gulatos műsorokkal színpadra. Az ifjúsági nap tábortűzzel és ifjúsági táncprogrammal zárul. A vasárnap első kulturális programja a „Kakaó-bár” vi­dám műsorral és játékos vetél­kedőkkel, elsősorban a legif­jabb vasasokat várja. A dél­utáni gálaműsor főszereplői a hazánkban ideiglenesen állo­másozó szovjet Déli­ Hadsereg­­csoport művészeti együttese lesz. — Úgy gondolom — fejezte be tájékoztatóját Recski Jó­zsef elvtárs —, mi minden tő­lünk telhetőt megtettünk an­nak érdekében, hogy amikor június 4-én (szombaton) dél­előtt 10 órakor elhangzik az ünnepi megnyitó, felhúzzuk a júniális piros-kék vasas zász­laját, és több mint 300 vasas munkásdalos ajkán felcsendül majd a köszöntő ének: egy so­káig emlékezetes, élményekben gazdag kétnapos programot kezdünk. M. B. Ismét az Anna-réten Szolnokon, a Szamuely Ti­bor közlekedésgépgyártó ipari szakközépiskolában április 25 —27. között rendezték meg az országos szakmai tanulmányi versenyek döntőjét. A döntőn 62 szakközépiskolás diák adott számot elméleti és gyakorlati felkészültségéről. A villamosipari és gépipari szekciókban megrendezett dön­tőket hosszú versenyzés előz­te meg. Az iskolai selejtező­kön több mint 5000 végzős fia­tal vett részt, az ország min­den szakközépiskolájában megrendezték ezeket a válo­gatókat. A selejtező verse­nyekről beküldött 406 dolgo­zat alapján választották ki azt a 167 végzős tanulót, akiit részt vehettek az elődöntőn. A továbbjutók már szakte­rületenként mérték össze tu­dásukat. Vizsgáztak általános műszaki, szakmai kérdések­ből, számítási feladatokat ol­dottak meg. Bonyolult szak­­rajzokat készítettek és labo­­ratórumi mérésekkel bizonyí­tották felkészültségüket. Szá­mot adtak gyakorlati képessé­geikről is. Az elődöntőket Esztergomban, Budapesten, Kiskunfélegyházán és Székes­fehérvárott tartották. Az itt elért eredmények is sejtetni engedték: az idén minden ed­diginél magasabb lesz a döntő színvonala. Bacsó Béla, a KGM oktatási osztályának vezetője, a döntő zsűrijének elnöke így véleke­dett a versenyről: — Szakközépiskolánk zömé­ben, üzemeink, vállalataink munkaversenyeinek példájára, a szakmai tanulmányi verse­nyek minden évfolyamon megmozgatják a tanulókat, a tanárokat. A verseny serkenti őket a korszerű technológiai módszerek, a műszaki kuta­tási eredmények megismerésé­re és a gyakorlatban való al­kalmazására is. Igazolják ezt a versenyszámok, mert komp­lex tudást kérnek számon.­­A döntőben a részvevőknek matematikából, fizikából, ké­miából, ábrázolástechnikából, technológiai ismeretekből, gépi és kézi megmunkálásból és szerelési műveletekből kellett vizsgálniuk. Az értékelő bi­zottság szerint ez szinte mind­­annyiuknak jelesre sikerült: az elmúlt öt év versenyered­ményeit is magasan meghala­dó felkészültségről tettek ta­núbizonyságot a versenyzők, így a zsűri nyugodtan elmond­hatta, hogy nehéz helyzetben volt a rangsorolásnál. Véle­ményem szerint a magas szin­tű eredmények elérésében sze­repet játszott az is, hogy a korábbi versenyeknek nagy előrevivő erejük volt Mi ezt kihasználva, mind magasabb­ra tudtuk a mércét állítani. A verseny azért is jelentős, mert általa továbbfejlődik és erősödik vállalataink és a szakközépiskolák kapcsolata. Az üzemeknek fontos, hogy minél nagyobb vonzerőt tud­janak gyakorolni a végzős szakközépiskolás fiatalokra. De a versenyek során a vég­zős hallgatók is tájékozódhat-­­­ak jövőbeni, esetleges mun­kahelyük termelési színvona­láról, a rájuk váró felada­tokról. Ez a kettős kapcsolat azt mutatta meg, hogy a fia­talok majd jól megállják he­lyüket a gyakorlati munkában. Értékmérő volt az előverse­­nyen részt vett 5000 fiatal munkája is. A nyertesek nem­csak azok, akiknek oklevelet, jutalmat adtak át. Az orszá­gos szakmai tanulmányi ver­senyeken az iparág is nyert. Murányi Pál, a Fővárosi Pedagógiai Intézet igazgatója, a zsűri titkára így summázta véleményét az OSZTV-ről: — Ma az ipar számára a műszaki középkáderek képzé­se szinte létkérdés — mondot­ta Bacsó Béla. — A korszerű technika kezeléséhez jól kép­zett szakemberekre van szük­ség. A szakközépiskoláknak pótolniuk kell a technikumo­kat, tanulóikra mind nagyobb szükség van, mert nagy a hiány a műszakilag is maga­san képzett középkáderekbő. Figyelmünk ezért fokozottan fordul a szakközépiskolák felé. Az országos szakmai tanul­mányi versenyek megrendezé­sével, segítségével felmérhet­ték a szakközépiskolákban a szakmai műveltség színvona­lát. Egy-egy előverseny, kö­zépdöntő valósággal ,kereszt­­metszetét adta az adott iskola oktatási munkájának. Képet nyertünk egy korosztály álta­lános szakmai képességeiről is. Ha jól élünk ezzel ,a lehető­séggel, módunk van újabb, magasabb célokat meghatároz­ni. A versenyek sora szinte országos méretű felmérést adott a szakmai műveltség pillanatnyi helyzetéről. A szakmai tanulmányi ver­senyek nagy célja: felmérni a szakmai műveltséget, a ter­vező-kivitelező képességet és közben kiválogatni a műszaki­lag már jól gondolkodni, al­kotni tudó fiatalokat. A vég­zős szakközépiskolások, akik részt vesznek a versenyben, sokat nyernek. A két szakte­rület legjobbjai közül 10 gé­pész és 10 villamos szakkö­zépiskolás felvételi nélkül be­jut az egyetemre. Ez is azt mutatja, hogy az országos szakmai tanulmányi versenyek a párt oktatáspolitikáját szol­gálják: jól képzett munkásfia­talok kerülnek az egyetemek­re, a főiskolákra. K. Gy. A nagyobb tudásért A gödöllői Erzsébet-park természetvédelmi terület. Úgy mondják, hogy valaha Erzsé­bet királyné kedvenc nyaraló­helye volt. Ma is ott áll a királyné szobra, no meg a kőpad, amelyről szép kilátás nyílt Gödöllőre. A hatalmas őspark szinte érintetlen szépségében pompá­zik. Fái között, fenyőerdő kö­zepén áll a ház, amelyet meg­­­irigyelhet mindenki. A Ganz Műszer Művek Árammérőgyá­rának gyermekintézménye. Ideálisabb, egészségesebb he­lyet ilyen célra el sem lehet képzelni. Mégis, évek óta ez az in­tézmény sok gondot okozott a gyár vezetőinek és dolgozóinak egyaránt. A 120 férőhelyes épületet már rég kinőtték. Sok itt a fiatal, s így természe­tesen a kisgyermekes és le­endő anyák száma is ma­gas. Az asszonyok nem szíve­sen maradnak évekig távol a munkahelytől, hiszen a családi élet megalapozásához, lakás­hoz, bútorhoz kell a pénz. A gyár is nehezen nélkülözi a távollévőket (jelenleg 331 nő van gyermekgondozási szabad­ságon), de a népgazdaság, az export-kötelezettségek is vár­ják a termelés növelését. Szükség van az árammérők­re és ahogy elmondják, 100 asszony munkája évente 1 millió dollár többlettermelést jelent. Évekig húzódott az óvoda bővítésének terve. Pénz, ka­pacitás, és ki tudja mennyi gátló tényező miatt­— Meddig várunk? — tü­relmetlenkedett mindenki. Va­jon kell-e felsőbb szervek pénze, elhatározása? Vajon egy 3000 fős üzem kollektívá­ja csak lentről, kívülről vár­hatja gondjainak megoldását? 1976. július 3-án munkás­­gyűlésen vitatták meg ezt a sokéves gondot. Ez a gyűlés úgy határozott, hogy a meg­levő óvodát, bölcsődét duplá­jára bővítik saját erejükből, saját munkájukkal. Úgy ha­tároztak, hogy 1977. április 4- re felajánlásukat teljesítik. A maguk szabta követel­mény és a hihetetlenül rövid határidő szinte minden embert munkára sarkallt. S ma ott áll a hatalmas ős­park, közepén a már 270—300 gyermek fogadására képes, gyönyörű óvoda-bölcsőde. Szeptembertől minden­ jelent­kező gyermeket fogadni tud­nak, nem lesz kielégítetlen igény! — Hát ilyen egyszerű? — kérdezhetné bárki. Nem, nem egyszerű. Küz­delmes, nehéz nyolc és fél hónap volt. Érdemes kicsit részletesebben szólni róla. Az előzetes tervek szerint 30 ezer társadalmi munkaórát köz­vetlenül kérnek a dolgozóktól. Ezenkívül felmerülő dologi költségekre, bútorszerzésre két kommunista szombat munká­ját. Az építkezés teljes érté­ke meghaladja a 2 millió fo­rintot. A gyár vezetői megbízták a Béke brigád vezetőjét a társa­dalmi munka szervezésével. S jöttek a felajánlások brigá­­­dok, üzemegységek, társadal­mi szervek. A téglát úgy szerezték be, hogy a város két épületet adott bontásra a gyár dolgo­zóinak. A dolgozók előbb bon­tottak, majd a téglák tízezreit tisztították az építkezéshez. A szükséges gépeket a város kü­lönböző vállalat bocsátotta a rendelkezésükre, amellyel nemegyszer még a kezelő is ment társadalmi munkába. — Nem volt gond a társa­dalmi munka szervezése — mondja Fekete László. — A Béke-brigád vezetője. — Min­denki magáénak érezte e nagyszerű cél teljesítését. Az is igaz, hogy a példa­­mutatás sem maradt el. A pártbizottság, az sab, a KISZ- bizottság tagjai — versenyben a dolgozókkal — ásták az ár­kot a kábeleknek, a kazán­nak, s fektették a vezetékeket. A szervező Béke brigád 2040 órát dolgozott az építkezésen. A vasas ifi-műszaki brigád 380 órát, a Martos Flóra bri­gád 40 órát vállalt és 214-et teljesített Tulajdonképpen nem is szabad kiemelni sen­kit. A társadalmi munkavég­zés nagyságát jelzi, hogy 3000 dolgozóból 1250 vett részt a közvetlen építési munkában. De gyakorlatilag mindenki hozzájárult, mert a két kom­munista szombat ennél sokkal nagyobb létszámot jelentett. • És még valami. Tornater­met építenek a padlástérben. Ma már ki van képezve a helyiség. Ott vannak a felsze­relések, csak az engedély, meg még egy kevés munka kell a befejezéshez. S akkor azzal dicsekedhetnek, hogy olyan óvodájuk lesz, amilyen nem sok van az országban. Biztosan megkapják az en­gedélyt ehhez is, hiszen a vá­rosi pártbizottság, a tanács és más szervek segítsége, támo­gatása eddig is zöld utat biz­tosított e nagyszerű kezdemé­nyezésekhez. Gregor Lukácsné A gödöllői parkban VASAS NŐK A VASASMOZGALOMBÓL Mindig a legtöbbet adni... Az emlékezés sodrából ki­­bomlakozó élet nem volt köny­­nyű. Mindenért meg kellett harcolnia “dr. Prieszol Olgá­nak, a legkisebb eredmény mögött is hatalmas munka állt. Ez annak a beszélgetés­nek a summája, amely a Köz­­alkalmazottak Szakszerveze­tének főtitkári szobájában hangzott el. A munkások győzelm­e, ha­talma megadta a lehetőséget, hogy elinduljon az erzsébeti, nagyon szegény kőművescsa­ládból, a szoba-konyhás la­kásból, a Standard gyári (a mai Beloiannisz) tekercselő­munkáslány. Elvtársak fog­ták a kezét, jó szóval, em­berséggel, nagy tudással se­gítették át a nehézségeken. A jó szervező, szókimondó, a legjobb munkások közé tar­tozó munkáslányt 1945-ben természetes, hogy hívták a kommunista pártba. Ö, akkor csia­k egyet tudott: a legidő­sebb bátyja is — akire fel­néz, akit tisztel és szeret, aki példaképe — ennek a párt­nak a tagja. Hát, lehet neki máshol a helye? A munkában, a mindenna­pi munkában tanulta meg, mi a marxizmus, s néhány tan­folyam, majd az egyéves párt­­iskola adott ideológiai alapot arra, hogy a lelkiismeretes, iga­zságszerető, rátermett mun­­káslány a budapesti pártbi­zottság munkatársa legyen. Ekkor 1950-et írtak, ő volt a legfiatalabb... Mező Imréről könnybelá­­badt szemmel emlékezik: mennyit magyarázott, beszél­getett vele. Hányszor simítot­ta el kétségbeesését jó szó­val, megértéssel! Ez év márciusában, amikor a vasasszakszervezet századik születésnapját ünnepelte, Prie­szol Olga nemcsak meghívott­ként, a társszakszervezet fő­titkáraként köszöntötte az ünnepeltet, hanem az egyko­ri vasaslény idézte emlékeit, mégpedig az, aki itt kezdte: ez a mozgalom volt, mint any­­nyiuknak, az első, amelyben 1945-ben bizalmiként, majd nőfelelősként az emberekkel való foglalkozást, a közössé­gért való munkálkodást ta­nulta. A vasasmozgalom így nevelte pártmunkássá: „Ok, a­z elvtársak fogták a kezemet, végig az úton.” És a család: az édesanya, aki minden este kimosta, ki­keményítette azt az egy szem nyári ruhát, hogy dolgozni me­hessen. A bátyja emléke ma­radandó, akit a sötét utcán, ké­ső este ő vezetett haza a be­teg édesapához, vigyázva, nehogy lebukjon. Minden sar­kon megállt, nem jönnek-e a nyomukban? Ha igen, meg­állt, megigazította a haris­nyáját, ez volt a jel: vissza kell fordulni. Tizenhét éves volt akkor. Később pedig a bátyja volt, aki vezette őt. A férjével már a budapesti pártbizottságon ismerkedtek meg ... Hányszor elvitte sé­tálni az ötéves Lacikát, hogy az anyuka készülhessen az ál­lamvizsgára. A nagy elhatározás, a sors­forduló 1957-ben volt, amikor a Legfelsőbb Bíróságon népi ülnök. Nagy horderejű pe­rekben a kommunista ember­nek kellett döntenie a törvé­nyes hatalom ellen fellépők­kel szemben. A proletárdik­tatúra gyakorlásának kérdé­sei, az állam igazgatásának mechanizmusa, a hatalom megvédésének eszközei ekkor kezdték el foglalkoztatni, s veleszületett igazságérzete se­gítette ülnöki munkáját. Te­hetséges, és rátermett, jó bíró lehetne, mondta róla a ta­nácsvezető bíró. S akkor dön­tötte el, már nem is egészen húszévesen, hogy beiratkozik a jogi egyetemre. A belső, egyéni igényt erősítette a kommunista "törekvése a töké-­­ letességre: művelt, sokoldalú­­ nagy tudású emberekre van­­ szüksége a pártnak. Ez a belülről jövő igényes- !­ség, a mindig, mindenben a m­­aximum adása — ketten vég­­­lezték el abból az évfolyam­­ból nek a jogot, s mindketten­­ négyesre államvizsgáztak —, érvényes ma is munkájára. Amikor a szakszervezet fő­titkárának megválasztották, az új terület hatalmas isme­retanyagot követelő munká­jához úgy látott hozzá, hogy előbb mindent megtanult a „szakmából”, a szakszerve­zetből. A vezetői rutint, a po­litikai tudást — a pártappa­rátusban betöltött vezető posz­tokon sajátította el —, hosz­­szú hónapok kemény és szí­vós munkájával egészítette ki, hogy a klasszikus szak­szervezeti munkát is, az ér­dekvédelmet, a szociálpoliti­kát, a munkaügyi és bérkér­déseket értse, tudja. „Mindig volt erőm ah­hoz, hogy mer­jek kérdezni.” Hét éve főtitkár, s a ma fel­adatainak megoldásában ugyanaz az alaposság és szí­vósság, az emberek iránti sze­retet vezérli, mint amikor elő­ször választották meg bizal­miukraak a kondenzátorteker­­cselők. Ma, országos hordere­jű kérdések, törvények al­kotásából veszi ki részét mun­katársaival együtt. Sokszor már az előkészítés fázisába bekapcsolódnak, példaként említhető a családjogi tör­vény, a tanácstörvény, a bí­rói törvény. E munkában a legjelentősebb: jobban bevon­ni az állampolgárt a közélet­be, az őket érintő kérdések­ben együtt vitatkozni, együtt dönteni, s nem utolsósorban együtt végrehajtani, fogal­mazta meg a főtitkár a szá­mukra egyik legfontosabb cél elérését. A közéleti demokrácia gya­korlásához az első lépcső a munkahelyi demokrácia, ott tanulja meg az állampolgár, hogy nem megy el szó nél­kül jó és rossz mellett, ott ta­nulja meg érteni az őt érintő paragrafusokat, a fórumok működési rendjét, ott tanult és tanul élni jogaival. A közéleti demokrácia már bonyolul­tabb, összetettebb, sokszor közvetettebben jelentkezik. A munkahelyi beleszólási jog gyakorlása magával hozza, hogy a dolgozó a lakóterüle­tén is részese lesz a közösség életének alakításában. A ta­nácsoknál bevezetett infor­mációs irodák eligazítják, se­gítik az állampolgárt ügyeik intézésében. A falugyűléseken a tanácsokkal együtt szület­nek a döntések, s ha meg­gondoljuk, hogy az ipari mun­kásság fele vidéken lakik, ak­kor az is nyilvánvaló, hogy a munkahelyén, az üzemben, s a lakóhelyén, a faluban egy­aránt gyakorolja jogait, tel­jesíti kötelességeit. Az államélet, a szocialista demokrácia egyidejű fejlesz­tése nagyon fontos politikai kérdés, fogalmazta meg fel­szólalásában Prieszol Olga, a magyar szakszervezetek XXIII. kongresszusán. Az említett fórumok bizonyítják, hogy sok és eredményes intézkedés született például annak érde­kében, hogy az ügyintézés kö­zelebb kerüljön a lakosság­hoz, a bonyolult eljárásokat igyekeztek egyszerűsíteni, so­kat tettek azért, hogy javuljon az állampolgárok jogi, igaz­gatási tájékoztatása, mind a hivatalokban, mind a lakóte­rületeken. Tudja, még sok tennivaló van ezen a téren, például a nevelőm­­unk­a, a propaganda szélesítése, a törvények, ren­delkezések hivatalos nyelvé­nek egyszerűsítése — ezen már dolgoznak. De Prie­szál Olgát mindig a nagy fel­adatok végrehajtása ösztönöz­te, az önmaga elé tűzött cél, a munkájával összefüggő el­képzelések megvalósítása. És addig soha nem nyugo­dott, akár, mint pártszerve­ző, akár kerületi titkár, s most, mint a Közalkalmazot­tak Szakszervezetének főtit­kára, országgyűlési képvise­lő —, amíg nem látta munká­ja eredményét. És ez tette az 5 életét boldoggá, az ország­ban elért eredmények büsz­kévé, a család teljessé. Sámán Ildikó II

Next