Vasas, 1977 (82. évfolyam, 1-12. szám)
1977-05-01 / 5. szám
van, május Június első szabadszombatos hétvégén ismét benépesül az Annaréti Normafa-lejtő. Sokszínű sátorrengeteg, vidám zeneszó, üdvözlő transzparensek és még nagyon sokféle esemény adja majd hírül; megkezdődött a X. Vasas juniális és ifjúsági nap. Már nincs sok idő az ünnepi köszöntő elhangzásáig. Az üzemek, intézmények hirdetőtábláin és a falakon ott láthatók a juniális színes meghívó plakátjai, sok-sok kézbe eljutottak már a rendezvényre invitáló kis szórólapocskák. Tudhatja tehát mindenki, mikor és hol tartjuk hagyományos tömegpolitikai rendezvényünket, a vasas juniálist. Néhány olyan dologról, amelyről a plakátok és más híradások, jellegüknél fogva nem tájékoztatnak, megkérdeztük Recski József elvtársat, szakszervezetünk kulturális, agitációs, propaganda- és sportosztályának helyettes vezetőjét, a juniális operatív bizottságának titkárát, főrendezőjét. — E hagyományossá vált központi rendezvényünk — amelyet az Országos Vasas Centenáriumi Bizottság korábban kiadott felhívása és akcióprogramja szellemében kívánunk megrendezni — alapvető céljai közé tartozik, hogy demonstratív tömegpolitikai jellegével, igényes programjaival, a centenáriumi esztendő méltó eseménye legyen — hangzik a válasz. — Jól szolgálja a munkásmozgalmi és a vasas hagyományok ápolását, erősítse a mozgalomhoz, a vasasok nagy családjához tartozás érzését, a helyes közösségi magatartás sokoldalú gazdagodását. A juniálist éppen sajátos jellege miatt tartjuk különösen alkalmasnak arra, hogy az előbb elmondottakon túl, figyelemfelkeltően mozgósítson jelentős társadalmi, politikai eseményekre, akciókra. Itt elsősorban a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójának méltó megünneplésére való felkészülésre, vagy például az Országos Béketanács 1977. május 9.—június 9. között rendezendő „Béke és Barátsági Hónap” politikai célkitűzéseinek támogatására, az akcióprogramhoz való demonstratív csatlakozásra gondolunk. A juniális mozgalmi jellegét erősítik majd minden bizonynyal azok az elmúlt években is nagy sikerű programok, amelyek során nagyszerű alkalmakat teremtünk például tagságunk és szakszervezetünk vezetése, a vasas ifjúmunkások és a mozgalom veteránjai, a munkában élenjáró szocialista munkaközösségek, munkásőrök, hazánkban dolgozó külföldi fiatalok egymás közötti szervezett és spontán találkozóira. Ami a juniális ugyancsak hagyományos sport- és kulturális programjait illeti, bőven találunk választékot. Lesz mezei futóverseny, kispályás labdarúgás, fejelő és lábteniszbajnokság, összetett honvédelmi verseny, és többek között sor kerül az MVM tröszt előre meghirdetett tájékozódási versenyére is. Reméljük, sok sikert aratnak majd az élsportolók és a sportiskolások látványos sportbemutatói, és az MHSZ technikai bemutatói. Ezekre a programokra tulajdonképpen mindkét napon sor kerül, csak az első napon főleg ifjúsági, a másodikon (vasárnap) pedig a felnőtt üzemi részvevők közreműködésére számítunk. Az ifjúsági nap (szombat) tömegsport programjairól feltétlenül el kell mondani, hogy azokat az „Elzett ifjúságért mozgalom” feltételeinek megfelelően alakítottuk ki. A vasárnapi sporteseményeknek is van azonban egy sajátos színfoltja, amit „Kocog a juniális” címmel hirdetünk meg. A kulturális eseményekben is gazdag a választék. A szombati műsor elsősorban a fiataloknak szól. Délután ifjúsági öntevékeny együttesek és szólisták, kora este „Beat és Humor” címmel hivatásos művészek és együttesek lépnek hangulatos műsorokkal színpadra. Az ifjúsági nap tábortűzzel és ifjúsági táncprogrammal zárul. A vasárnap első kulturális programja a „Kakaó-bár” vidám műsorral és játékos vetélkedőkkel, elsősorban a legifjabb vasasokat várja. A délutáni gálaműsor főszereplői a hazánkban ideiglenesen állomásozó szovjet Déli Hadseregcsoport művészeti együttese lesz. — Úgy gondolom — fejezte be tájékoztatóját Recski József elvtárs —, mi minden tőlünk telhetőt megtettünk annak érdekében, hogy amikor június 4-én (szombaton) délelőtt 10 órakor elhangzik az ünnepi megnyitó, felhúzzuk a júniális piros-kék vasas zászlaját, és több mint 300 vasas munkásdalos ajkán felcsendül majd a köszöntő ének: egy sokáig emlékezetes, élményekben gazdag kétnapos programot kezdünk. M. B. Ismét az Anna-réten Szolnokon, a Szamuely Tibor közlekedésgépgyártó ipari szakközépiskolában április 25 —27. között rendezték meg az országos szakmai tanulmányi versenyek döntőjét. A döntőn 62 szakközépiskolás diák adott számot elméleti és gyakorlati felkészültségéről. A villamosipari és gépipari szekciókban megrendezett döntőket hosszú versenyzés előzte meg. Az iskolai selejtezőkön több mint 5000 végzős fiatal vett részt, az ország minden szakközépiskolájában megrendezték ezeket a válogatókat. A selejtező versenyekről beküldött 406 dolgozat alapján választották ki azt a 167 végzős tanulót, akiit részt vehettek az elődöntőn. A továbbjutók már szakterületenként mérték össze tudásukat. Vizsgáztak általános műszaki, szakmai kérdésekből, számítási feladatokat oldottak meg. Bonyolult szakrajzokat készítettek és laboratórumi mérésekkel bizonyították felkészültségüket. Számot adtak gyakorlati képességeikről is. Az elődöntőket Esztergomban, Budapesten, Kiskunfélegyházán és Székesfehérvárott tartották. Az itt elért eredmények is sejtetni engedték: az idén minden eddiginél magasabb lesz a döntő színvonala. Bacsó Béla, a KGM oktatási osztályának vezetője, a döntő zsűrijének elnöke így vélekedett a versenyről: — Szakközépiskolánk zömében, üzemeink, vállalataink munkaversenyeinek példájára, a szakmai tanulmányi versenyek minden évfolyamon megmozgatják a tanulókat, a tanárokat. A verseny serkenti őket a korszerű technológiai módszerek, a műszaki kutatási eredmények megismerésére és a gyakorlatban való alkalmazására is. Igazolják ezt a versenyszámok, mert komplex tudást kérnek számon.A döntőben a részvevőknek matematikából, fizikából, kémiából, ábrázolástechnikából, technológiai ismeretekből, gépi és kézi megmunkálásból és szerelési műveletekből kellett vizsgálniuk. Az értékelő bizottság szerint ez szinte mindannyiuknak jelesre sikerült: az elmúlt öt év versenyeredményeit is magasan meghaladó felkészültségről tettek tanúbizonyságot a versenyzők, így a zsűri nyugodtan elmondhatta, hogy nehéz helyzetben volt a rangsorolásnál. Véleményem szerint a magas szintű eredmények elérésében szerepet játszott az is, hogy a korábbi versenyeknek nagy előrevivő erejük volt Mi ezt kihasználva, mind magasabbra tudtuk a mércét állítani. A verseny azért is jelentős, mert általa továbbfejlődik és erősödik vállalataink és a szakközépiskolák kapcsolata. Az üzemeknek fontos, hogy minél nagyobb vonzerőt tudjanak gyakorolni a végzős szakközépiskolás fiatalokra. De a versenyek során a végzős hallgatók is tájékozódhat-ak jövőbeni, esetleges munkahelyük termelési színvonaláról, a rájuk váró feladatokról. Ez a kettős kapcsolat azt mutatta meg, hogy a fiatalok majd jól megállják helyüket a gyakorlati munkában. Értékmérő volt az előversenyen részt vett 5000 fiatal munkája is. A nyertesek nemcsak azok, akiknek oklevelet, jutalmat adtak át. Az országos szakmai tanulmányi versenyeken az iparág is nyert. Murányi Pál, a Fővárosi Pedagógiai Intézet igazgatója, a zsűri titkára így summázta véleményét az OSZTV-ről: — Ma az ipar számára a műszaki középkáderek képzése szinte létkérdés — mondotta Bacsó Béla. — A korszerű technika kezeléséhez jól képzett szakemberekre van szükség. A szakközépiskoláknak pótolniuk kell a technikumokat, tanulóikra mind nagyobb szükség van, mert nagy a hiány a műszakilag is magasan képzett középkáderekbő. Figyelmünk ezért fokozottan fordul a szakközépiskolák felé. Az országos szakmai tanulmányi versenyek megrendezésével, segítségével felmérhették a szakközépiskolákban a szakmai műveltség színvonalát. Egy-egy előverseny, középdöntő valósággal ,keresztmetszetét adta az adott iskola oktatási munkájának. Képet nyertünk egy korosztály általános szakmai képességeiről is. Ha jól élünk ezzel ,a lehetőséggel, módunk van újabb, magasabb célokat meghatározni. A versenyek sora szinte országos méretű felmérést adott a szakmai műveltség pillanatnyi helyzetéről. A szakmai tanulmányi versenyek nagy célja: felmérni a szakmai műveltséget, a tervező-kivitelező képességet és közben kiválogatni a műszakilag már jól gondolkodni, alkotni tudó fiatalokat. A végzős szakközépiskolások, akik részt vesznek a versenyben, sokat nyernek. A két szakterület legjobbjai közül 10 gépész és 10 villamos szakközépiskolás felvételi nélkül bejut az egyetemre. Ez is azt mutatja, hogy az országos szakmai tanulmányi versenyek a párt oktatáspolitikáját szolgálják: jól képzett munkásfiatalok kerülnek az egyetemekre, a főiskolákra. K. Gy. A nagyobb tudásért A gödöllői Erzsébet-park természetvédelmi terület. Úgy mondják, hogy valaha Erzsébet királyné kedvenc nyaralóhelye volt. Ma is ott áll a királyné szobra, no meg a kőpad, amelyről szép kilátás nyílt Gödöllőre. A hatalmas őspark szinte érintetlen szépségében pompázik. Fái között, fenyőerdő közepén áll a ház, amelyet megirigyelhet mindenki. A Ganz Műszer Művek Árammérőgyárának gyermekintézménye. Ideálisabb, egészségesebb helyet ilyen célra el sem lehet képzelni. Mégis, évek óta ez az intézmény sok gondot okozott a gyár vezetőinek és dolgozóinak egyaránt. A 120 férőhelyes épületet már rég kinőtték. Sok itt a fiatal, s így természetesen a kisgyermekes és leendő anyák száma is magas. Az asszonyok nem szívesen maradnak évekig távol a munkahelytől, hiszen a családi élet megalapozásához, lakáshoz, bútorhoz kell a pénz. A gyár is nehezen nélkülözi a távollévőket (jelenleg 331 nő van gyermekgondozási szabadságon), de a népgazdaság, az export-kötelezettségek is várják a termelés növelését. Szükség van az árammérőkre és ahogy elmondják, 100 asszony munkája évente 1 millió dollár többlettermelést jelent. Évekig húzódott az óvoda bővítésének terve. Pénz, kapacitás, és ki tudja mennyi gátló tényező miatt— Meddig várunk? — türelmetlenkedett mindenki. Vajon kell-e felsőbb szervek pénze, elhatározása? Vajon egy 3000 fős üzem kollektívája csak lentről, kívülről várhatja gondjainak megoldását? 1976. július 3-án munkásgyűlésen vitatták meg ezt a sokéves gondot. Ez a gyűlés úgy határozott, hogy a meglevő óvodát, bölcsődét duplájára bővítik saját erejükből, saját munkájukkal. Úgy határoztak, hogy 1977. április 4- re felajánlásukat teljesítik. A maguk szabta követelmény és a hihetetlenül rövid határidő szinte minden embert munkára sarkallt. S ma ott áll a hatalmas őspark, közepén a már 270—300 gyermek fogadására képes, gyönyörű óvoda-bölcsőde. Szeptembertől minden jelentkező gyermeket fogadni tudnak, nem lesz kielégítetlen igény! — Hát ilyen egyszerű? — kérdezhetné bárki. Nem, nem egyszerű. Küzdelmes, nehéz nyolc és fél hónap volt. Érdemes kicsit részletesebben szólni róla. Az előzetes tervek szerint 30 ezer társadalmi munkaórát közvetlenül kérnek a dolgozóktól. Ezenkívül felmerülő dologi költségekre, bútorszerzésre két kommunista szombat munkáját. Az építkezés teljes értéke meghaladja a 2 millió forintot. A gyár vezetői megbízták a Béke brigád vezetőjét a társadalmi munka szervezésével. S jöttek a felajánlások brigádok, üzemegységek, társadalmi szervek. A téglát úgy szerezték be, hogy a város két épületet adott bontásra a gyár dolgozóinak. A dolgozók előbb bontottak, majd a téglák tízezreit tisztították az építkezéshez. A szükséges gépeket a város különböző vállalat bocsátotta a rendelkezésükre, amellyel nemegyszer még a kezelő is ment társadalmi munkába. — Nem volt gond a társadalmi munka szervezése — mondja Fekete László. — A Béke-brigád vezetője. — Mindenki magáénak érezte e nagyszerű cél teljesítését. Az is igaz, hogy a példamutatás sem maradt el. A pártbizottság, az sab, a KISZ- bizottság tagjai — versenyben a dolgozókkal — ásták az árkot a kábeleknek, a kazánnak, s fektették a vezetékeket. A szervező Béke brigád 2040 órát dolgozott az építkezésen. A vasas ifi-műszaki brigád 380 órát, a Martos Flóra brigád 40 órát vállalt és 214-et teljesített Tulajdonképpen nem is szabad kiemelni senkit. A társadalmi munkavégzés nagyságát jelzi, hogy 3000 dolgozóból 1250 vett részt a közvetlen építési munkában. De gyakorlatilag mindenki hozzájárult, mert a két kommunista szombat ennél sokkal nagyobb létszámot jelentett. • És még valami. Tornatermet építenek a padlástérben. Ma már ki van képezve a helyiség. Ott vannak a felszerelések, csak az engedély, meg még egy kevés munka kell a befejezéshez. S akkor azzal dicsekedhetnek, hogy olyan óvodájuk lesz, amilyen nem sok van az országban. Biztosan megkapják az engedélyt ehhez is, hiszen a városi pártbizottság, a tanács és más szervek segítsége, támogatása eddig is zöld utat biztosított e nagyszerű kezdeményezésekhez. Gregor Lukácsné A gödöllői parkban VASAS NŐK A VASASMOZGALOMBÓL Mindig a legtöbbet adni... Az emlékezés sodrából kibomlakozó élet nem volt könynyű. Mindenért meg kellett harcolnia “dr. Prieszol Olgának, a legkisebb eredmény mögött is hatalmas munka állt. Ez annak a beszélgetésnek a summája, amely a Közalkalmazottak Szakszervezetének főtitkári szobájában hangzott el. A munkások győzelme, hatalma megadta a lehetőséget, hogy elinduljon az erzsébeti, nagyon szegény kőművescsaládból, a szoba-konyhás lakásból, a Standard gyári (a mai Beloiannisz) tekercselőmunkáslány. Elvtársak fogták a kezét, jó szóval, emberséggel, nagy tudással segítették át a nehézségeken. A jó szervező, szókimondó, a legjobb munkások közé tartozó munkáslányt 1945-ben természetes, hogy hívták a kommunista pártba. Ö, akkor csiak egyet tudott: a legidősebb bátyja is — akire felnéz, akit tisztel és szeret, aki példaképe — ennek a pártnak a tagja. Hát, lehet neki máshol a helye? A munkában, a mindennapi munkában tanulta meg, mi a marxizmus, s néhány tanfolyam, majd az egyéves pártiskola adott ideológiai alapot arra, hogy a lelkiismeretes, igazságszerető, rátermett munkáslány a budapesti pártbizottság munkatársa legyen. Ekkor 1950-et írtak, ő volt a legfiatalabb... Mező Imréről könnybelábadt szemmel emlékezik: mennyit magyarázott, beszélgetett vele. Hányszor simította el kétségbeesését jó szóval, megértéssel! Ez év márciusában, amikor a vasasszakszervezet századik születésnapját ünnepelte, Prieszol Olga nemcsak meghívottként, a társszakszervezet főtitkáraként köszöntötte az ünnepeltet, hanem az egykori vasaslény idézte emlékeit, mégpedig az, aki itt kezdte: ez a mozgalom volt, mint anynyiuknak, az első, amelyben 1945-ben bizalmiként, majd nőfelelősként az emberekkel való foglalkozást, a közösségért való munkálkodást tanulta. A vasasmozgalom így nevelte pártmunkássá: „Ok, az elvtársak fogták a kezemet, végig az úton.” És a család: az édesanya, aki minden este kimosta, kikeményítette azt az egy szem nyári ruhát, hogy dolgozni mehessen. A bátyja emléke maradandó, akit a sötét utcán, késő este ő vezetett haza a beteg édesapához, vigyázva, nehogy lebukjon. Minden sarkon megállt, nem jönnek-e a nyomukban? Ha igen, megállt, megigazította a harisnyáját, ez volt a jel: vissza kell fordulni. Tizenhét éves volt akkor. Később pedig a bátyja volt, aki vezette őt. A férjével már a budapesti pártbizottságon ismerkedtek meg ... Hányszor elvitte sétálni az ötéves Lacikát, hogy az anyuka készülhessen az államvizsgára. A nagy elhatározás, a sorsforduló 1957-ben volt, amikor a Legfelsőbb Bíróságon népi ülnök. Nagy horderejű perekben a kommunista embernek kellett döntenie a törvényes hatalom ellen fellépőkkel szemben. A proletárdiktatúra gyakorlásának kérdései, az állam igazgatásának mechanizmusa, a hatalom megvédésének eszközei ekkor kezdték el foglalkoztatni, s veleszületett igazságérzete segítette ülnöki munkáját. Tehetséges, és rátermett, jó bíró lehetne, mondta róla a tanácsvezető bíró. S akkor döntötte el, már nem is egészen húszévesen, hogy beiratkozik a jogi egyetemre. A belső, egyéni igényt erősítette a kommunista "törekvése a töké- letességre: művelt, sokoldalú nagy tudású emberekre van szüksége a pártnak. Ez a belülről jövő igényes- !ség, a mindig, mindenben a maximum adása — ketten véglezték el abból az évfolyamból nek a jogot, s mindketten négyesre államvizsgáztak —, érvényes ma is munkájára. Amikor a szakszervezet főtitkárának megválasztották, az új terület hatalmas ismeretanyagot követelő munkájához úgy látott hozzá, hogy előbb mindent megtanult a „szakmából”, a szakszervezetből. A vezetői rutint, a politikai tudást — a pártapparátusban betöltött vezető posztokon sajátította el —, hoszszú hónapok kemény és szívós munkájával egészítette ki, hogy a klasszikus szakszervezeti munkát is, az érdekvédelmet, a szociálpolitikát, a munkaügyi és bérkérdéseket értse, tudja. „Mindig volt erőm ahhoz, hogy merjek kérdezni.” Hét éve főtitkár, s a ma feladatainak megoldásában ugyanaz az alaposság és szívósság, az emberek iránti szeretet vezérli, mint amikor először választották meg bizalmiukraak a kondenzátortekercselők. Ma, országos horderejű kérdések, törvények alkotásából veszi ki részét munkatársaival együtt. Sokszor már az előkészítés fázisába bekapcsolódnak, példaként említhető a családjogi törvény, a tanácstörvény, a bírói törvény. E munkában a legjelentősebb: jobban bevonni az állampolgárt a közéletbe, az őket érintő kérdésekben együtt vitatkozni, együtt dönteni, s nem utolsósorban együtt végrehajtani, fogalmazta meg a főtitkár a számukra egyik legfontosabb cél elérését. A közéleti demokrácia gyakorlásához az első lépcső a munkahelyi demokrácia, ott tanulja meg az állampolgár, hogy nem megy el szó nélkül jó és rossz mellett, ott tanulja meg érteni az őt érintő paragrafusokat, a fórumok működési rendjét, ott tanult és tanul élni jogaival. A közéleti demokrácia már bonyolultabb, összetettebb, sokszor közvetettebben jelentkezik. A munkahelyi beleszólási jog gyakorlása magával hozza, hogy a dolgozó a lakóterületén is részese lesz a közösség életének alakításában. A tanácsoknál bevezetett információs irodák eligazítják, segítik az állampolgárt ügyeik intézésében. A falugyűléseken a tanácsokkal együtt születnek a döntések, s ha meggondoljuk, hogy az ipari munkásság fele vidéken lakik, akkor az is nyilvánvaló, hogy a munkahelyén, az üzemben, s a lakóhelyén, a faluban egyaránt gyakorolja jogait, teljesíti kötelességeit. Az államélet, a szocialista demokrácia egyidejű fejlesztése nagyon fontos politikai kérdés, fogalmazta meg felszólalásában Prieszol Olga, a magyar szakszervezetek XXIII. kongresszusán. Az említett fórumok bizonyítják, hogy sok és eredményes intézkedés született például annak érdekében, hogy az ügyintézés közelebb kerüljön a lakossághoz, a bonyolult eljárásokat igyekeztek egyszerűsíteni, sokat tettek azért, hogy javuljon az állampolgárok jogi, igazgatási tájékoztatása, mind a hivatalokban, mind a lakóterületeken. Tudja, még sok tennivaló van ezen a téren, például a nevelőmunka, a propaganda szélesítése, a törvények, rendelkezések hivatalos nyelvének egyszerűsítése — ezen már dolgoznak. De Prieszál Olgát mindig a nagy feladatok végrehajtása ösztönözte, az önmaga elé tűzött cél, a munkájával összefüggő elképzelések megvalósítása. És addig soha nem nyugodott, akár, mint pártszervező, akár kerületi titkár, s most, mint a Közalkalmazottak Szakszervezetének főtitkára, országgyűlési képviselő —, amíg nem látta munkája eredményét. És ez tette az 5 életét boldoggá, az országban elért eredmények büszkévé, a család teljessé. Sámán Ildikó II