Vasmegye, 1950. október (6. évfolyam, 229-254. szám)
1950-10-01 / 229. szám
Kölcsönjegyzéssel válaszolj a háborús gyújtogatóknak, az amerikai imperialistáknak! Minden nap, minden óra: uj és uj győzelem A békeharcban nincs meghllás. Minden nap a Békekölcsön jegyzésében: uj és uj győzelem, újabb bizonyságtétel amellett, hogy munkásosztályunk példamutatásai nyomán dolgozó népünk minden rétege kész harcolni a béke védelméért. A szombathelyi MÁV Fűtőházban 410 ezer forint kölcsönt jegyeztek a dolgozók. Solymosi László mozdonylakatos 1400 forintot jegyzett. Csapó Mihály a Fűtőház vezetője 3500 forint. Bakó József fűtő négygyermekes családapa 1200, Búzás Imre csoportvezető 1200 és Szász Dénes 1000 forintot jegyeztek. A szombathelyi MÁV Igazgatóságon Dénes Ernő 3800, Kőbányai Ernő 3000 forint Békekölcsönnel erősítik a békét. Győrfi Lajos 750 forint fizetése mellett 1000 forintot jegyzett, mondván, hogy hat gyermekét békében akarja felnevelni. A celldömölki MÁV Fűtőházban Horváth János mozdonyvezető 2000 forint jegyzésével a legtöbbet jegyezte a mozdonyvezetők között. Balogh Zoltán, a másik mozdonyvezető 1500 forint. Békekölcsönt jegyzett. A körmendi vasúti hida csoportnál Hanii Zoltán 800 forint fizetése mellett 1300 forint Békekölcsönt jegyzett. A szentgotthárdi MÁV osz táréraelnökségen Váper Gyula, pályamunkás 750 forint kölcsönt jegyzett. A XII. Autójavító NV dolgozói összesen 46.000 forint Békekölcsönt jegyeztek. A jegyzésben elöljártak: Szabó Béla elvtárs autószerelő 1000 forintjával, Tóth Károly 800, Szakács László normál pedig 800 forintos Békekölcsön jegyzéssel. Móritz Stefánia 500 forint kölcsönt jegyzett. Ebben az üzemben is szívesen jegyzett mindenki Békekölcsönt: a béke megvédése és a szocialista ország építése érdekében. A Dunántúli Közraktárak NV dolgozói örömmel fogadták kormányunk felhívását és 23 dolgozó 21.150 forint Békekölcsön jegyzéssel adott választ a háborús gyújtőgátaknak. A közalkalmazottak egyre lelkesebben folytatják tovább a Békekölcsön jegyzést. A tanácsok közti versenyben első a kőszegi járási tanács, ahol 41.300 forintot jegyeztek a dolgozók, 676 forintot átlagosan. A Beruházási KV-nél Kiss Gyula bizalmi jegyzése: 900 forintos fizetésére 1800 forint. A szombathelyi járási tanácsnál Bálinkó István, segédhivatali dolgozó, aki 320 forintos fizetésére 400 forintot jegyzett, azt mondotta: — Sokat köszönhetek Pártunknak, ezért szívesen jegyzem ezt a 400 forintot. A megyei tanács jegyzése is emelkedik. 331 dolgozó 215.900 forint Békekölcsönt jegyzett eddig. A jegyzések közül kitűnik az egészségügyi és népjóléti osztály, ahol 20 személy 16.100 forintot jegyzett- Jelentős összeggel járult a béke megszilárdításához Vass Piroska elvtársnő, tanácselnök helyettes, aki 5000 forint Békekölcsönt jegyzett. A városi tanácsnál Tóth Erzsébet gyermekgondozó 340 forintos havi fizetésére 500 forint Békekölcsönt jegyzett. 11 alsószölnöki közalkalmazott 4.800 forintot jegyzett. Vas megye 2091 közalkalmazott dolgozója 940.650 forint kölcsönt jegyzett, 450 forint az átlag. Az úttörő utcai általános iskola 14 tagú , Nevelőtestülete 9800 forint Békekölcsönt jegyzett, átlag 700 forintot, a Hámán Kató-utcai úttörők 1500, a Hollán Ernő-utcai általános iskola úttörői 712, a Dózsa György-utcai úttörők 500 forint Békekölcsönt jegyeztek. Köszönjük, hogy a mi békénket is erősítette Halk vezénynnavak hangzanak. A szőke, barna fiú és leányfejek figyelmesen felemelkednek. Az ajkak közé kerülnek a furulyák, megfelelő helyzetbe a xilofonok, megperdülnek a dobok és szárnyalni kezd a dal ezen a jellegzetes és annyira meleg hangú zenekaron, amelyet úgy hívnak: úttörő-zenekar. Az úttörő-induló akkordjai bontakoznak ki. A műhelyek környékéről innen is, onnan is, munkások bukkannak elő. Az arcokon meleg, jókedvű mosoly. Szinte áhitatos csend, amelyben csak a zenekar hangjai hallanak. özvegy Blazovits Béláné ott áll a portája előtt és meghatódott, nagyon meghatótlan. A zenekar egyedül neki játszik, csak neki. Azért, mert 1000 forint Békekölcsönt jegyzett, havi fizetésének több, mint kétszeresét- Most itt vannak ezek az apró úttörők, a legnagyobb sem idősebb tizennégy évesnél, s neki szól a zene. Egyszeresük bamahajú kislány lép ki a sorból, Nagy Jutka és beszél. — Megküszünjük, hogy olyan példamutatóan jegyzett a Békekölcsönből, ezzel a mi békénket is védi és lehetővé teszi számunkra, hogy békében tanulhatunk. Mi még nem sokat tudunk jegyezni, legfeljebb pár forintot, de azzal védjük a békét, hogy az iskolában jól tanulunk. Blazovits Béláné hangjában a meghatódottság remeg: — Nagyon köszönöm nektek, kis pajtások, ezt a kedves zenét és csak azt mondhatom nektek, hogy mi, felnőttek minden erőnkkel küzdünk a békéért, a ti jövötökért... Újra rázendít a zene, zeng a vidám dal, Blazovits elvtársnő még mindig alig tud szólni a meghatódottságról. — Ahogy nézem őket, most látom csak igazán, milyen jó helyre tettem az 1000 forintot. Tavaly csak 200 forint tervkölcsönt jegyeztem. De azóta láttam mi mindent kaptunk a Tervtől. Anyám hetven éves, de csak most érhette meg, hogy jákfai lakásában felcsavarhatja a villanyt. Nézzen ki, az ott a Gyöngyös-híd. Nemrég annak helyén még roncs hevert. De nem is győzné felsorolni az ember a Terv ezer és ezer ajándékát. És itt vannak ezek a gyerekek: erő, egészség sugárzik róluk. Így látom csak: nincs az az áldozat, amelyet nem hoznék meg a béke érdekében, s ökölbe szorul a kezem az imperialista bitangok aljas tervei láttán, akik vérbe akarják dönteni a világot. — 1000 forintom nagyon erős fegyver ellenük! A gyerekek közben hazaindulnak. Még gyorsan eldicsekednek vele, hogy azért ám ők is jegyeztek. — Két forintot jegyeztem, — vágja ki a pöttöm Pávé Sanyi. — Az semmi — szól közbe Németh Éva, a mi iskolánkban összesen 1500 forint gyűlt össze. — Tudjuk ám, mit jelent a Békekölcsön — szól Weinek Feri —, iskolák, új házak épülnek belőle és nekünk könnyebb lesz tanulni, azért jegyzett a papám is. — Az én papám 1000 forintot jegyzett — dicsekszik Horváth Pityu. ■— És nagy hangzavarrá olvad össze a sok kis úttörő élénk hangja. A munkások nagy szeretettel néznek rájuk. A kis zenészek már mennek, dalolva, zenélve, vígan. Aki eddig népi érezte, az most nagyon élesen döbbenhetett rá: ez a béke! 2 Mihóczki Pál Békekölcsönt jegyez Olyan, amilyennek Lenin elvtárs megrajzolta. Látja, hogy a régi rossz. Látja, hogy az újban van a haladás. Valami mindig előrevinné és valami mindig visszatartja. Ezért ingadozó, azért ált tétovázva még most is a réginek és az újnak a határán. Pedig nem akarja magát határozatlannak mutatni. A szemeiben derű bujkál, olyan, amelyet hatvan éves korban csak akkor őriz meg az ember ha soha nem múló bizakodás és erő él benne. — Nyert a tervkölcsönkötvénynyel, Mihóczi bácsi? — Nyertünk — szól idő előtt a huszonegy esztendős legény fia. Az apja kicsit mérges is, hogy nem vártak szafára. — Na, de 170 forint hiányzik aaég a pénzemből. — 450 forintot jegyeztünk — SZÓ! a nagylány. Elég sokat — dörmögi, az öreg. — Sok ám a tíz holdhoz hat ember. Két magamfajta öreg, két nagy legény, meg két nagy leány. Aztán talán megbánja, Mihóczi bácsi? — Ej, dehogy bánta — szólal meg az asszony is, aki a konyháról éppen kifordul. — Beszélj már okosabban Pali! Pali bácsi beszélne is, de nem szereti, hogy biztatják. Elvégre 60 esztendő ide, vagy oda, mégis csak ő hordja a kalapot a háznál. Várjanak szavára. Az igazság az, hogy nem bánta meg a 450 forintot. Helyeselte nagyon hogy serény munka indult mindenfelé, hogy az utak egyenesek, simábbak lettek, helyeselte, hogy nagy erős hídon kelhet át a Rábán. Főleg azért helyeselte, mert az utat s a hidat maga is használta gyakran. Most, hogy előhozzuk neki a sikereket, hát nem is tagadja: tetszik neki ez a rengeteg építkezés. Megered a szítva és úgy beszél az eredményekről, amelyek a mindennapi életébe vágtak, mintha a Párt igaz, és erős szava szólna belőle, amely a fejlődésre mutat. De aztán jelentkezik Pali bácsinak a másik természete is. — A Rába szabályozása azért ráért volna. Meg az ártézi kút is. A további beszélgetésből kitűnik hogy az öregnek nincs földje a szeszélyes Rába mellett, a kútja pedig bőséges és jó vizet ad itt egy méterre tőlünk az udvaron. — De Pali bácsi, hiszen nem csak magáról van szó. Más is é rám a földön! — No-no! Hiszen nem mondom kell az jó az. Csak úgy értetnem, később is lehetett volna. — De legjobb idejében. Nálunk nem úgy van most, hogy, akkor kapkodunk amikor itt a veszedelem. Megelőzzük. Ha a Rábáról van szó ha másról. — Miről még? — fürkész a szava. — Például a háborúról. — Hát azt hogyan előzhetnénk meg? Maga tudja? — Jegyzett-e Békekölcsönt? Az öregben megint megvillan a tötekedő kedv. — Nem vagyok én haragban senkivel. — Ezt maga hiába mondja. Mert ha maga nem is haragszik, hát vannak, akik anélkül is haragszanak magára. — Hát azok kicsodák, mondja. — Az imperialisták. Akik már úgy kiszedték a saját népük zsírját, hogy más népekre is szükségük van a további haszon és ajólétük szempontjából. Azoknak maga mondhatja, hogy nem haragszik rájuk. — Nem mondom én! Nem is hidák amerikaiul, meg angolul. — Mevet. Tudja, hogy kik az ellenségei. Hogyne tudná, hiszen a fél keze már a múlt világháborúban megtanította. Azóta is emlékezzen. Testileg a fél ember ezt a háborúban de lelkileg megerősödött azért. — Eléggé belekergettek minkes háborúba, anélkül, hogy kérdezték volna: hova akarunk állni, mi dolgozók. Hát azt kérdi jegyezem-e Békekölcsönt? Még eddig nem jegyeztem, mert nem jártak nálam a népnevelők, de jegyzek Jegyzek bizony, tán még többe is, mint tavaly. Pedig volt, helye a pénznek elhiheti. Ennyi nagy embernek sok ruha, cipő kell így tél elején. Aztán a gazdaság is olyan hogy ha az ember nem adja meg neki, amit megkíván, akkor jövőre kevesebbet ad. — Hát én úgy tervezem, hogy a föld kapja meg a magáét, de a békéhez is hozzájárulok. Két fiam regruta, ővelük is hozzájárulok, mert én már csak félkézzel, itthon tudom védeni a békét. Restelleném is. Itt nem jegyeznék Békekölcsönt. Három év óta elöljárósági tag vagyok. Vezetőember. Mit lehet, tudni? Tán még a tanácsba is beválasztanak. Azt mondják abban lesz középparaszt is. — Hogyne lenne Pali bécsi! A tanácsban olyanok lesznek, akire rá lehet bízni egy ekkora faluban a dolgozók ügyét. Olyan emberekre, akik maguk is munkás életűek és akik nem félnek az ujai. Aztán becsületesek. Pali bácsi kihúzza szikár termetét, amely két világháborút és sok nehéz munkát látott. Sérült jobbkezével úgy megrázza a kezemet, ahogy csak tőle telik. Most újra Lenin elvtárs jut eszembe, aki azt tanította, hogy a középparasztnak a dolgozók közt van a helye, ezért szép szóval, felvilágosítással el kell oszlatni ingatanságát s a munkások és szegényf parasztok mellé állítani. A vépi kulákok nem akarják a békét Szeptember 28-án a vépi párttagok és DISz-fiatalok színes plakátokat ragasztottak ki a házfalakra. „Békekölcsönnel védjük a békét“, ilyen és hasonló felírások álltak ezeken a plakátokon. Napközben a falubeliek meg-megálltak a feliratok előtt és olvasgatok. Nem egyszer gondoltak arra közben, hogy mennyire igazat írnak a plakátok, hiszen valamennyiünknek szükségünk van a békére, természetes, hogy annak erősítéséhez ki-ki anyagi lehetősége szerint hozzájárul. Persze csak a dolgozók gondolkoztak így. Gerencsér József, Borostyán Ágoston, meg a többi kulák pulykavörös lett amikor meglátta a plakátokat. Róluk mindenki tudja a faluban, hogy nem hívei a békének. Nekik az volt a ,,báke’ amikor adolgozókat kedvük szerint nyúzhatták, kizsákmányolhatták és ha valamelyik cselédember panaszra mert menni, az urak bírósága csak a kuláknak adott igazat. Addig-addig nézegették nagybosszankodva a plakátot a kulákok, amíg eljött az éjszaka. A ■sötétség leple alatt pedig a kulákok bérencei leszaggatták a házfalakról a plakátokat. Amikor másnap reggel a vépiek végigmentek az utcákon, megdöbbenve látták, hogy mindenfelé leszaggatod plakátmaradékok hevernek. A kulákok nem akarnak békét Gerencsér József nem is titkolja , hogy nem kell neki a béke, hiszen egyszerűen megragadta a Békekölcsön jegyzését De a többi kulák sem különb. Most mutatják ki igazán a foguk fehérjét. Ha nekik nem kell a béke, annál inkább kell a dolgozó parasztoknak. A párttagok javarésze Szombathelyen dolgozik, mindnyájan jegyeztek munkahelyükön Békekölcsönt. A legkisebb fizetésű is többett jegyzett, mint amennyit tavaly, a tervkölcsönjegyzésnél a kulákok adtak. Az otthonlevők sem maradtak le. Kiricsi Jánost például szegényembernek ismerik a faluban 4 hold juttatott földjén gazdálkodik. De szivesen járult hozzá 100 forinttal a béke táborának erősíéséhez. Kevesen jegyeztek mostanáig Békekölcsönt Vépen. De ennek az az oka hogy hétközben alig-alig van idejük a népnevelőknek a házakat lelátogatni. Mindannyian fogadkoznak: „Vasárnapra behonuk a lemaradást!" Azt is tudják a vépiek, hogy a Békekölcsön jegyzése mellett a munkák jó végzése is erősíti a békét. Ezen a téren nincs hiba: a rozsvetésnek már több mint 65 százalékát elvégezték a jövőhét közepéig pedig a búzát is elvetik. Nem akarnak lemaradni — elsők akarnak lenni a szombathelyi járás versenyében. A vetésben, szántásban van is kilátásuk az elsőségre. De a Békekölcsön jegyzésében bizony a legutolsók között vannak most. A többiekkel együtt a vépi népnevelőknek is nagyon jól megteli szerveim az agitációt, jó érveket kell felsorakoztatni, hogy sikerre vigyék a Békekölcsönt. Ezzel adjanak csattanós választ a plakátszaggató kulákoknak és imperialista felbujtóiknak, gazdáiknak! Mutassák meg hogy a dolgozóknak drága ez a béke, meg az ötéves terv, amelyben Vép is fejlődik, villanyt kap, a villannyal világosság költözik a faluba és elűzi a sötétben bujkáló ellenséges ügynököket.