Vasmegye, 1953. február (9. évfolyam, 27-50. szám)

1953-02-01 / 27. szám

P­A­II TÉL Ti fi DiSz-szel való foglalkozás — elsőrendű pártfeladat PÁRTUNK n. KONGRESZ­­SZUSA óta rendkívül előtérbe ke­rült munkás, paraszt és tanuló if­júságunk, szocialista szellemben való nevelése. Pártunk felhasznál­va a Szovjetunió Kommunista Párja gazdag tapasztalatait, ál­­landóan arra serkenti pártbizott­­ságain­kat, alapszervezeteinket, hogy úgy irányítsák a DISz mun­káját hogy az egyre inkább képes legyen betölteni a Komszomolhoz hasonló ifjúsági szöve­tég szere­pét.­­Forradalmunk ereje abban áll — tanítja Sztálin elvtárs —, hogy nálunk nincsen szakadék a forradalmárok régi és új nemzedé­­ke k­özött. Azért győzedelmeske­dünk, mert nálunk a régi és a fia­tal gárda együtt halad, egységes arcvonalon, egy csatasorban, a bel­ső ellenség ellen ugyanúgy, mint a külső ellenség ellen■ A feladat az, hogy megőrizzük és megerősítsük ezt az egységet". A mi kommunista fiataljaink is ott harcoltak az idősebb kommu­nisták között az illegalitás nehéz éveiben az első sorokban és ott vannak ma is a szocializmus­­ épí­tésének első vonalában. Az ifjú­ság lendületét, fokozott részvételét a boldogabb élet megteremtéséért vívott harcban kell megerősíteni, általánosítani. A lehető legnagyobb mértékben segíteni a DISz-szerve­­zetek munkáját, feladatokkal meg­­bízni a fiatalokat és azok végre­hajtásában támogatni, irányíani, ellenőrizni a Dísz-szervezeteket — ez ma, pártbizottságaink, pártszer­vezeteink egyik elsőrendű, állandó feladata­ Pár­unk Központi Vezetősége az utóbbi évek folyamán több esetben foglalkozott­ a DISz munkájával és megjelölte a párt feladatait is. A Központi Vezetőség 1952 június 27—­­28-i ülésén, Farkas Mihály elvtárs beszámolójában hosszú idő­re megadta ez útmutatásokat a pártszervezetek és a DISz számá­ra. Az azóta eltelt idő bizonyítja, hogy komoly javulás állt be a DISz-szel való foglalkozásbon. Pártszervezeteink titkárai a DISz­­titkárokat meghívják az alapszer­vezet vezetőségi üléseire, időnként­ megtárgyalják a DISz munkájat és újabb feladatok elvégzésére adnak útmutatásokat. Pártszervezeteink többsége a DISz-okt­atást a párt­­oktatás szerves részének tekinti és ezen a téren is segítik, ellenőrzik a fiatalok fejlődését. A DISz-szel való fokozott­t foglalkozás egyik igen jelentős eredménye, hogy szá­mos pártszervezetünk fiatal har­cos kommunista kádereket küld az ifjúsági szervezetekbe. A Járómű­­javító pártbizottsága például Lé­kai An­al elvtársat, az egyik leg­jobb ifjúmunkást, aki másfél évig pártalapszervezeti titkár volt, el­küldte háromhónapos pártiskolára és utána az üzemi DISz-bizottság ttkára lett. KORÁNTSEM TETTEK MEG mindent pártszervezeteink, hogy DISz-fiataljain­k betöltsék szere­püket a termelőmunkában és po­litikai képzésük is biztosítva­­le­gyen. Pár szervezeteink nem látják még, hogy mit kell tenni ahhoz, hogy erős DISZ-szervezettel ren­delkezzenek, amely képes a nehéz­ségeket legyőzve, az ifjúság lendü­­letével, az egész üzem dolgozóit magával ragadni a termelőmunká­ban, a tervek teljesítésében. Ha a Cipőgyár pár szervezetei felismer­ték volna a fiatalokban rejlő erőt, támaszkodnának a fiatalokra, se­gítenék a DJSz-szerveze­­ket ,a fia­talok nevelésében. De éppen azért, mert a Cipőgyárban a DlSz-szerve­­zet munkájával nem foglalkoztak, nem­ nevelték a fiatalokat a pár irán­ti szeretett­e­l megmutatva az ifjú­ság mostani életét és a ragyogó jövő­jét —, ennek tudható be, hogy a fiatalok nem váltak a termelés rohamcsapatává, a minőség meg­javításáért folyó harc élharcosai­vá. Az ifjúság lebecsülése, szere­pük, jelentőségük meg nem értése muta­tkozik meg, amikor egyes pártszervezetek eltűrik, hogy min­­denre van idő és hely, csak a DISz­­taggyűlések megtartására nincs. A Lakatosipari Vállalat pártszerve­zete is belenyugszik abba, hogy hosszú hónapok óta nincs a DISz szervezetnek megfelelő titkára. A Mezőgépgyár és a 72/1 Építőipari Vállalat egységes párt vezetősége olyan vezetőket állít a DISz-szer­­vezet élére, akik nem végzik el a munkájukat és ez oda vezet, hogy állandóan változnak a DISz-titká­rok. Az ifjúság nevelésében párt­szervezeteinknek különösen a ha­zaszeretet elmélyítése, a Szovjet­unió és a párt iránti szeretetre va­­ló nevelés terén van sok tenniva­lójuk. Értessék meg a fiatalokkal, hogy a hazát szeretni elsősorban azt jelenti, hogy a termelésben, a tanulásban és ez aktív honvéde­­lemre való felkészülésben az ifjú­ságnak kell élenjárni, példa­ mu­tatni a többi dolgozó előtt. Hogy fiataljaink nem töltik be ezt a na­gyon fontos feladatot, az az oka, hogy pártszervezeteink nem vé­geznek a DISz-tagok között ilyen irányú nevelőmunkát. Ehelyett el­tűrik — például a Fűtőház egy­séges pártszervezetei —, hogy a fiatal szakmunkásokat, akikne­k még segítségre lenne szükségük ahhoz, hogy szakmájuk mesterei­­vé legyenek . ..selejt embereknek“ nevezzék. Ahelyett, hogy segítenék a még tapasztalatlan ifjúmunkáso­kat, elveszik a kedvüket a mun­ká­­tól. A fűtőházi kommunistáknak a pár szervezetek vezetői nem ad­nak olyan megbiza­t­ásokat, hogy tant­sák, neveljék a fiatalokat és akkor belőlük is jó szakmunká­sok lesznek. Az ifjúsággal szem­ben tanúsított ilyen közömbösség­gel pártszervezeteink lényegében a szociáldemokratizmusnak adnak táptalajt, amelynek az egyik meg­nyilvánulási formája az ifjúság lebecsülése azért, hogy meghát­ráltassák őket a feladatoktól. FIATALSÁGUNK TANUL­ÁSA, DISz-politikai körökön való rész­vétele terén a tavalyihoz viszo­nyítva, úgy a számszerű bevonás, mint a politikai színvonal t­erén vannak eredmények. Pártszerve­zeteink többsége jól foglalkozik a DISz-politikai iskolákkal. A Já­­róműjavító II alapszervezete ve­zetőségi üléseken tárgyalja meg a DISz-okta­ást, aminek az eredmé­nye, hogy az oktatásba bevont fia­talok 93—98 százaléka alaposan felkészülve jelenik meg a foglal­kozásokon. Nem így van ez a Ta­ta­rogy­árban. Itt a DISz-politikai iskolát sok esetben csak úgy lehet megártani, ha összevonják őket és ennek oka főként abban van, hogy a pártszervezet semmit sem tesz a DISz-szervezet munkájának segítésében. A Takarógyár párt-­ szervezete is bízzon meg kommun­i nistákat olyan felada­tát, hogy foglalkozzanak a fiatalokkal. Eb­ben a munkában támaszkodjanak olyan DISz-tagokra, mint Czitko­­vics Teréz, aki a termelésben élen­jár, politikailag kénezi magát és a­öbbi dolgozótársát is neveli. Fiataljaink hazaszeretetre való nevelése egyúttal jelentse a beleső és külső ellenség megegitöltetését, melyek meg akarják akadályozni a szebb, boldogabb élet épr­ését. Nem ismertetik pártszervezeteink elég­gé fiataljainkkal, hogyan akarja az ellenség a fiatalságot befolyá­solni. Az ellenség kártevésének, tevékenységének egyik módszere azért, mert nem kizárólagia­n ha­tározza n­eg az ellen-; é’e.i kirob­­* bantásái, megszűnik a mai lépő­dé- p’sőangu fontosságú -;é-i -ezö. je lenni, megszűnik befolyásolni a többi — szintén felette bonyolult — térig­ zak kibontakozását. Tört énel­­mi fatalizmusról tehát csak az be­szélhet, akinek fogalma sincs ar­ról, mi a történelmi materializmus. Sztálin elvtárs az események, a körülmények mély és átfogó elem­zése segítségével útmutatást ad a helyes cselekvés számára. Mindkét eddig vizsgált hibás felfogás el­lenben végső következményeiben odavezet, hogy ne cselekedjünk.­­ Ennek a passzivitásnak lehet az az opportunista megindokolása, hogy a megváltozott helyzetben megszűnik a háború elkerülhetet­­lensége, de lehet a nemcselekvést úgy is megokolni, hogy a háborút, akármit teszünk is, fatális szük­ségszerűséggel bekövetkezik. Az egyik felfogás éppen úgy szöges ellentétben áll a marxizmus-leni­­nizmussal, mint a másik. Kétségtelen: amíg a proletariá­­tus a kapitalista rendet meg nem buktatta, fennáll az imperialista ellentétek­ háborús kirobbanásá­nak elkerülhetetlensége. Ez igaz. De várjon azt jelentve ez, hogy minden egyes adott háború, ame­lyet valamely imperialista hatalom vagy csoport konkrétan előkészít, elkerülhetetlen? -Szó sincs róla. Sztálin elvtárs nagyon világosan kimondja: -A legvalószínűbb, hogy a mostani békemozgalom, mint a béke megvédéséért folyó mozgalom, siker esetén elvezet az adott há­ború elhárításához, ideiglenes el­­odázásához, az adott béke id­eigle­nes fenntartásához, a kardcsörte­lő kormány lemondásához és olyan más kormánnyal való fel­vállásá­hoz, amely kész ideiglenesen fenn­­tartani a békét. Ez természetesen jó. Sőt igen jó". De — teszi hozzá Sztálin elv­társ —, ez persze nem szünte­i meg ,,egyszers mindenkorra" az im­perialista háborúk elkerülhetetlen­ségét. Vájjon azonban nem olyan célkitűzés-e ez mégis, amelyért ért­e­emes minden erővel harcolni, amelyért igen is minden erőnket latba kell vé­nünk? Érdemes, nem­csak azért, mert valamely adott háború elhárítása rengeteg ember­életet, óriási értékek megmentése jelenti — s ez már magában véve sem kávés —, hanem azért is, mert minden ilyen siker fokozza a tömegek aktivitását, növeli tudatos­ságukat és önbizalmukat, ami azzal a fontos eredménnyel jár, hogy a következő adott háború kirobbantá­sa előreláthatólag még nagyobb ellenállásba ütközik. Ismételjük: még egy ilyen sikersorozat sem szüntetheti meg ,.egyszers minden­korra" a háborús veszedelme".­­Ah­­hoz, hogy véget vessünk a háborúk elkerülhetetlenségének, meg kell szüntetni az imperializmust" (Sztá­lin). Az azonban bizonyos, hogy az imperialisták már most is csak sokkal kedvező tezebb körülmé­nyek között indíthatnak háborút, mint az első és második világhá­ború idején. A tudatosan háború, ellenes tömeghangulat, mely akkor mindkét eseben csak­­a háborús második , felében kezdett kibonta­kozni, most már a háború előtt mozgósítva van. Az adott háború elkerüléséhez hatal­mas, százmilliós ömegek megmozdulása szükséges. Ez pe­dig csak akkor lehetséges, ha a békemozgalom — a politikai, tár­sadalmi, világnézeti, vallási meg­győződések különbözőségére való tekintet nélkül —, harcba tud vet­­ni minden embert, aki — bármely okból ellensége a háborúnak. A békemozgalomnak ilyen módon ere­je, nem pedig gyengesége, hogy az itt felsorolt kérdéseket fel se veti, hogy azokra való tekintet nél­kül, azoktól tudatosan eltekintve, igyekszik minél hatalmasabb tö­megeket mozgósítani. A békemoz­galomnak ez a sajátosságát, kon­­krét feladataiban kifejthető erejé­nek ezt a forrását Sztálin elvtárs műve rendkívül világosan ha­troz­­za meg. -A mostani békemozga­lomnak az a célja, hogy harcba vigye a néptömegeket a béke meg­­védéséért, az új világháború etiléi, rítusáért. Tehát nem az a célja, hogy megdöntse a katpltalizmust és megteremtse a szocializmust, hanem a béke megvédéséért vivőtt harc demokratikus céljaira korláto­zódotk. Nem kétséges, hogy­­a kapitalis­ta társadalom megdöntéséért a szocializmus megteremtéséért is volt küzdelem a társadalmi harcok magasabbrendű formája. De nem kétséges az sem, hogy ez a harc a kapitális a világ mai adott hely­zetében még nem lenne képes ek­kora tömegeket ilyen nagy erővel felvonultatni a háborús veszede­lem ellen. Azoknak száma, akik áldozatos küzdelemre készek a bé­ke védelméért, ma még sokkal na­gyobb, mint azoké, akik tudatosan a szocializmus megvalósítására tö­rekszenek. Szektáns szükkeblű­ség és rövidlátás lenne ezt a tényt tu­­domásul nem venni, vonakodni a' *ól hogy belőle a szükséges követ­keztetéseke levonjuk. A Bécsben 1952. december 12 és 20. között megtartott Népek Béke­­kongresszusa teljes­­mértékben igazolta Sztálin elvtárs korszakal­kotó megállapításait. Nyilvánvaló lett, milyen mélyrehatóak a kapi­talista államo­k, köztük a függő, félgyarmati sorban lévő országok ellentétei az Egyesült Államok egyeduralmi politikájával. A kon­gresszus valóban a népek kon­gresszusa volt. Nemcsak munká­sok, parasztok, a haladó értelmi­ség képviselői vettek részt bére ne, hanem sok kapitális­a állami ural­kodó, gyakran felette reakciós kor­mánypártjain­ak képviselői is. Eljöt­tek az olyan reakciós diktátorok,min az argentínai Peron, vagy a bra­zíliai Vargas pártjának tagjai, az indiai kongresszuspárt ,veze­t em­berei stb. Jelen voltak a különbö­ző egyházak képviselői, mohame­dán és budhista papok, vallásos pacifis­ák, gandhisták stb. Ott voltak az olasz kormányzó koalí­ciós pártok egyes vezető emberei az angol Labour party funkcióiul, K­usa, a nyugatnémet polgári pár­tok irányítói stb., si’o. De a kongresszus azt is meg­mu­atta, hogy a világnézeteknek, a politikai, a vallási meggyőződé­­seknek ez a beláthatatlan tarkasá­ga egyáltalán nem csökkentette le a békemozgalom célkitűzéseinek ha­tározo­tságát és konkrétságét. Ellenkezőleg, kiderült, hogy a majdnem száz nép, a sokféle nép­­réteg képviselői egyértelmű meg­állapodásokhoz tudtak jutni a­ béke megőrzésének, illetve helyreállítá­sának valamennyi döntő kérdésé­ben. Ilyenek: az öt nagyha­­lom megényezése, azonnali ..tüzet szün el?“ Koreában, Vietnamban. Ma alföldön, az atom , bal­­érium­, ve­­rviháború feltétlen betiltása, a le­­fegyverzés, a nemze­­k füge-ellen­sége és biztonsága. A Népek Bék­tekongr­esszu­sának e határozatai igazolják, milyen tudományos­­ pontossággal határozza meg­ Sztil­­­­lin elvtárs a békemozgalom igazi tartalmát. A békemozgalom sohasem ére volna el mostani nagyságát és ha­tóerejét a Szovjetunió köre keze­lés békepolitikája nélkül. A Szov­­jetunió gyakorlata volt a dön­t nagy kérdésekben minden békesze­rető nép cselekvésének mintaképe. De. Sztálin elvtárs az utóbbi na­pokban még újabb rendit-e elit adót­ a békemozgalomnak, Res­op, az amerikai újságírónak adott vá­­laszai révén. Sztálin elvtárs ha­tá­rozott kiállása a béke ma adott, megoldási lehetőségei melle­t különösen a koreai fegyverszünet kérdésében, valamint abban, hogy helyeselne egy találkozást Eisen­howerral —, mélyen felkavarta az imperialista államok­­ közve­emé­­nyét, megzavarta a háborús utzi­­lók tervezgetéseit, új lendületet adott a népek békevágyának . Sztálin elvtárs írásai ily módon tudományos pontossággal ,mégha tar­tzzák a békemozgalom hőv­e a mai világpolitikában, a ma­­leját­szódó történelmi folyamatban. Ezek a meghatározások oly konkrétak­ká teszik a békemozgalom célkitű­zéseit és cselekvési módjait, ame­lyeknek hatalmas erejű megnyil­vánulását láthattuk a Népek Bé­­kekongresszusán, hogy ez a tudás és tapasztalat új lendületet fog ad­ni minden békemozgalomnak, a mi magyar békemozgalmunkna­k is. (Megjelent a Propagandista . cí­mű folyóirat januári különszámá­­ban­) ■USz-szel* vezetőiül*, a tagnyilvántartás sikeréért DISz-alapszervezeteinknek az In­téző Bizottság határozata értelmé­ben el kell készíteni a tagság és a vezetőség pontos nyilvántartását. Ennek a feladatnak az eredményes elvégzése komoly mértékben függ a járási és városi bizottság­ok és az alapszervezeti titkárok munkájától. Az első feladat a statisztika elké­szítésénél a tagnyilvántartó könyvek rendezése, hogy pontos, a valóság­nak megfelelő adatokat kapjunk. A" tag­nyilvántartó könyvek rendezésé­nél ügyelni kell arra, hogy minden DI­Sz-tagot nyilvántartásba vegye­nek, még akkor is, ha az nem fi­zeti a tagdíjat és nem jár taggyű­lésre. A nyilvántartás elkészítésekor a vezetőségi tagok, ifjúgárdisták személyesen keressék fel a DISz-ta­­gokat és az adatokban időközben be­állt változásokat írják be a nyilván­tartó könyvbe — például az egyé­nileg dolgozó paraszt fiából tszes­­ag lett Stb. Megyénkben a tagnyilvántartási munkát jól végzik a kőszegi járás­ban és Szombathely városban. Eze­ken a helyeken az alapszervezetek többsége a nyilvántartást rendezte. De egyes bizottságaink elhanyagol­ják ezt a fontos munkát, a sárvári járásban például még több alap­­szervezeti titkár nem is tud arról, hogy tagnyilvántartást kell készíte­ni. Különösen elmaradás van a tag­nyilvántartó könyvek rendezésénél. A határidő a tegnapi nappal lejárt és azok a szervezetek, amelyek ed­dig még nem rendezték a tagnyil­vántartást, legkésőbb február 2-ig fejezzék be ezt a munkáit. A nyilvántartás rendezése után az alapszervezeti titkároknak jelentést kell készíteni, amelyet a felsőbb szervhez kell a legrövidebb időn belül elküldeni. A jelentés elkészí­tése előtt alapszervezeti titkáraink tanulmányozzák a részükre megkül­dött­ tájékoztatót, amely nagy se­gítséget nyi­t a munkájukhoz. Mi­előtt a jelentést elküldenék, a statisz­­­tikai beszámolót vezetőségi ülésen tárgyalják meg. Utána a pártszerve­­zet titkárának kell bemutatni a je­lentést, amelyet az ellenőriz­és az aláírásával igazol. A jelentést a já­rási bizottságoknak február 15-ig az alapszervezet titkára vagy vezető­ségi tagja személyesen vigye el. Hoffmann Jánosné Ma van a Magyar-Szovjet Társaság megyei kilífi­tterlekeztete Mint ismeretes, február 14-j j­én ül össze a Magyar-Szovjet Tár­­saság­ országos kongresszusa. A küld­ö fdtválaszt­ásaikkal egyide­j­űleg az MSzT­ szervezeteiben újjává­­laszt­ot­ák a vezetőségeket. Az alap­szervi taggyűlések, a városi­, já­rási értekezletek után ma kerül sor az MSzT megyei küldöttérte­kezletére, amelyen a beszámoló után megválasz­ták az új megyei vezetőséget, és a kongresszus kül­dötteit. Az értekezlet ma délelőtt a szombathelyi Va­sas-kulturház­­ban ülésezik. éppen "az, hogy igyekszik a fiata­lok felé a­­jót" mutatni és felhasz­nálni őket romboló tevékenységük megvalósítására. Jellemző példá­ját láthatjuk ennek a Pamutipar­­ban, ahol öbbszáz fiatalt képeztek ki szakképzett szövőnőnek, akik az iskolán jól dolgozta­k a DISz­­szervezetben és politikailag is ké­pezték magukat. Az iskola után, amikor visszamentek az üzembe, egy ideig ott is jól dolgozta­k, azon­­ban később — éppen azért, mert tovább már nem foglalkoztak ve­­lük —, visszaesés mut­at­kozott a munkájukban. Volt olyan fiatal dolgozó is, mint Horváth Ilona III., ak­it a fiatalok követelésére azért kellett az üzemből eltávolíta­ni, mert a DISz-szervezet helye­t az ellenség foglalkozott vele, aki­nek a hangján igyekezett az ifjú­­ság között bomlasztani. NAGY SEGÍTSÉGET KELL ADNI DISz-szervezeteinknek most, amikor a DISz- agság ősz szeírását végzik. Ezt a munkát úgy kell segíteni, hogy pártszerve­zeteink vezetői is beszélgessenek a fiatalokkal és járuljanak hozzá, hogy DISz­ szervezeteink úgy szer­vezetileg, mint számszerűleg tovább erősödjenek. Pártszervezeteink te­­gyék az ifjúsági szervezeteket ké­pessé arra, hogy az ifjúság sorai­ból mind nagyobb számban kerül­jenek ki azok a politikailag, szak­mailag képzett, nehézségekül meg nem hátráló, hazáját szerető fia­talok, akik szilárd utánpótlást je­lentenek a pártnak és megállják a helyüket a szocializmus építésében, mindenben követik pártunkat. Bruckner Béla. Vasárnap, 1958 febr. 1,­3

Next