Vasmegye, 1955. február (11. évfolyam, 26-49. szám)

1955-02-01 / 26. szám

Egy emberként felsorakozunk a béke védelmére Küldöttválasztó béketalálkozó Vasváron A vasvári járási kultúrház máskor is forgalmas kultúrterme vasárnap különösen sok embert fogadott magába. A járás béke­küldöttei itt tartották meg ün­nepi béke­találkozójukat, s vá­lasztották meg a járás küldötteit a IV. Magyar Békekongresszus­ra. Üdvözlő feliratok köszöntötték a békeküldötteket, s mire fel­csendült a járási kultúrotthon fúvószenekarának hangja, meg­teltek a széksorok a küldöttekkel és a vendégekkel. A megnyitó zeneszámok után elfoglalta helyét az elnökség, amelyben képviselve voltak­­ a pártszervezeteit, a Hazafias Nép­front-bizottság, a tanács, a béke­­bizottságok és tömegszervezetek. Az elnökség soraiban megjelent Szelim Iszlami albán békehar­cost a megjelentek forró tapssal köszöntötték, majd Kovács Jó­zsef, a vasvári óvónőképző igaz­gatója nyitotta meg a béketalál­kozót. Ezután dr. Dömötör Sán­dor szombathelyi múzeum-igaz­gató tartotta meg ünnepi előadását. — Országszerte tízéves évfor­dulót ünnepel népünk, ha­zánk felszabadulásának 10. évfordulóját — mondotta. — Nemsokára megyénkben is megkezdődnek ezek a felszabadu­lási ünnepségek. Amikor a fel­­szabadulásra emlékezünk, amikor a háború végét ünnepeljük, miért van mégis szükség arra, hogy ilyen béketalálkozókat, békekong­resszusokat tartsunk? — Az elő­adó a továbbiakban ismertette az imperialisták háborús terveit, kísérleteit az atommal, kitért ar­ra az erős népi ellenállásra, amely e tervekkel szemben meg­nyilvánul s­ amely azt követeli, hogy egyesítsék Németországot demokratikus alapon, s a Szovjet­unió példájára használják az atomenergiát békés célokra. Kér­te, hogy a békeküldöttek és a je­lenlévők beszélgessenek el ezekről otthonukban, munkahelyükön, majd így fejezte be beszédét: — Bízunk abban, hogy alá­írásunkkal és tiltakozásunkkal nemcsak elodázhatjuk a hábo­rút, hanem átalakíthatjuk a vi­lágot és az emberek gondolkodá­sát. Nem vagyunk egyedül har­cunkban, velünk van a 900 milliós béketábor, az egész haladó világ, amely megaka­­­dályozhatja Nyugat-Németor­­szág felfegyverzését, az atom­háború kirobbanását. A nagy tetszéssel fogadott be­széd után számos felszólalás hangzott el. Elsőnek Bogát István püspökmolnári dolgozó paraszt szólalt fel. — Püspökmolnári községből hoztam el az emberek békeüzenetét — mondotta. — Mi tíz évvel ezelőtt, a Szovjet Hadseregtől szabadságot kaptunk. Mi őrizzük ezt a szabadságot és meg is fogjuk védeni. Kérem a küldötteket, vigyék el a béke­kongresszusra a mi szavunkat, hogy a világ népeivel egy test­vérként ott állunk a gáton, s megvédj­ük a békét. — Kovács Kálmán (Vasvár) elmondotta, hogy a népeknek ma nagy sza­vuk van a háború és béke kér­désében. A világ dolgozóinak szava ma megálljt parancsolhat a háborús uszítóknak. Ha kitartunk a béke mellett, nem lesz háború — mondotta. — Kérem a küldötteket, hassanak oda, hogy Vasvár területén min­den becsületes dolgozó aláírja a békeívet, hogy megtarthassák a békét. — Kovács Gyuláné, taród­házi tsz-tag az édesanyák nevé­ben tiltakozott a nyugatnémet felfegyverzés ellen s megfogadta, hogy községükben minden MNDSZ-asszony híven teljesíti kötelességét a béke fenntartása érdekében. — A járás legtávo­labbi községéből, Nagytilajról Novák Istvánná hozott békeüze­netet. — A mi községünkben minden férfi és nő csatlakozott a Béke-Világtanács felhívásához — mondotta. — Békeóhajunkat tettekben is kifejezzük, községünk az állampolgári kötelességek, a begyűjtés teljesítése terén az első a járásban. Azt tartjuk mi is, hogy a hábo­rút emberek csinálják, emberek meg is akadályozhatják. Ennek a gondolatnak jegyében nyújtom át községünk békenyilatkozatát. Dobszó hallatszott ekkor: a vasvári úttörők jöttek köszönte­ni az albán békeharcost. Szabó Mária úttörő szép hímzett ken­dővel kedveskedett Szelima Iszla­­minak és kérte az albán nép kül­döttét, vigye el az albán pajtá­sokhoz a vasvári úttörők üdvöz­letét. Szelim Iszlami meghatottan kö­szönte meg az ajándékot és meg­ígérte, hogy tolmácsolja Albá­niában a vasvári pajtások üzene­tét. A továbbiakban a követke­zőket mondotta: — Nagyon boldog vagyok, hogy ezen a békegyűlésen ad­hatom át a magyar dolgozók­nak az én kis népem üdvöz­letét, népemé, amely nagy barátja a magyar népnek. — Biztosította a béketalálkozó részvevőit arról, hogy az albán nép is színes­ lélekkel harcol a békéért, amely az Albán Népköz­­társaság számára is a jövőt, az életet jelenti. Ezután az elnöklő Kovács Jó­zsef felolvasta az Országos Bé­ketanácsnak a béke­tal­álkozó részvevőihez intézett üdvözlő táviratát, majd Nagy Sándor, a megyei békebizottság titkára szólt a békeküldöttekhez. Fel­hívta figyelmüket arra, hogy a békebizottsági tagokkal együtt, sokszor beszélgessenek el az em­berekkel a béketalálkozón hallot­takról és arról, miért tartunk bé­kekongresszust, így érhető el, hogy a járás népe bátor, harcos katonája lesz a békének és együtt menetel a világ népeivel a béke megvédéséért, megszilár­dításáért. A következő felszólaló André­­ka Károly elvtárs, a járási párt­­bizottság első titkára volt, aki a békeharc jelentőségét méltatta. A következőkben kiosztották az Országos Béketanács díszokle­velét a járás kiváló békeharco­sainak. Díszoklevéllel tüntették ki Szalai István rábahídvégi dolgozó parasztot, Nagy István csehimindszenti DISZ-titkárt és Varga Mária járási békebizott­sági tagot. Ezután került sor a béketa­lálkozó ünnepélyes aktusára: a béketalálkozó­­küldöttei egyhan­gúlag megválasztották a járás küldötteit az országos békekong­resszusra Nagy Sándor, a megyei békebizottság titkára, Cser-Varga János vasvári dolgozó paraszt, Kovács Gyuláné taródházi osz­­tag és Bakó Sándor csehi min­tagazda személyében. A küldöttek nevében Nagy Sándor köszönte meg a megbíza­tást és ígéretet tett arra, hogy híven képviselik a járás lakos­ságának békeakaratát a kongresz­­szuson és hazajőve beszámolnak az ott tapasztaltakról. A béketalálkozó részvevői ez­után elénekelték a Himnuszt, majd a járási népművelési cso­port szervezésében a kultúrotthon neves kultúrcsoportja színvonalas műsorral szórakoztatta a megje­lenteket. Gondos, jó terveket termelőszövetkezeteinkben Megyénkben folyamatosan ha­lad a termelőszövetkezetek ter­veinek felülvizsgálata és jóváha­gyása. Az eddig beérkezett ter­vekkel kapcsolatban Rózsa Jó­zsef, a Mezőgazdasági Igazgató­ság tervcsoportjának vezetője a következő észrevételeket tette meg: — Szembetűnő hiba a tervek­ben, hogy termelőszövetkezeteink a premizálási lehetőségek miatt alacsonyan állapítják meg a terv-, számokat. Súlyosabb hiba, hogy például kevés kukorica termesz­tését tervezték tsz-eink. — Természetesen az ilyen ter­veket nem hagyjuk jóvá, visz­­szaküldjük őket átdolgozás vé­gett. A szombathelyi járásban például 10 termelőszövetkezet terve nem felelt meg. A büki Kossuth TSZ, amelynek kiváló szarvasmarhaállománya van, pél­dául csak 1200 literes évi átlag­­tejtermelést tervezett tehenen­ként. Visszaküldtük a tervet, újra megbeszélték a tagok, ala­posan számbavették a lehetősé­geket és 1800 literre emelték fel az egy tehénre tervezett évi tej­termelést. Az acsádi Petőfi TSZ, a búcsúi Micsurin TSZ két-há­­rom mázsával kevesebb gabona­átlagtermést tervezett, ezért vissza is adtuk a tervet átdolgo­zásra . A körmendi járásban is szembeötlő, hogy kevés gondot fordítottak az átlagtermés terve­zésére. Hét tsz tervében ala­csony hozamok voltak feltüntet­ve, ezért vissza kellett adni őket. Szükség volt erre, mert az ala­csony követelmények visszave­tik a tagság lendületét, nem ser­kentik őket jobb munkára, na­gyobb jövedelem elérésére. Fel­adatunk, hogy minden esetben rávilágítsunk azokra a hibákra, amelyek egyes tsz-ek tervében megmutatkoznak. Célunk az, hogy jó terv legyen minden ter­melőszövetkezetünk kezében, mert azzal számot tarthatnak ter­melőszövetkezeti parasztjaink a nagyobb jövedelem elérésére. El­jegyezhető új könyvek A Tervgazdasági Kiadónál e hó elején megjelenik Tasnádi: „Állami gazdálkodó szervek jog­szabálymutatója“ című könyve 54 forintos árban. Ugyancsak a közeljövőben lát napvilágot az 1955-ös „Kötelező Általános Ipari Számlakeret“ (Kálisz) második kiadása. Március hónapban je­­lenik meg a Szikra Könyvkiadó­nál a „Politikai gazdaságtan tankönyvei". Intézmények, válla­latok és egyének a fenti köny­vekre máris előjegyeztethetnek az Állami Könyvterjesztő Válla­lat szombathelyi fiókjánál, Baj­­csy-Zsilinszky utca 6 szám. alatt. A növénytermelés és a növényvédelem időszerű kérdései Manninger G. Adolf Kossuth-díjas előadása A Mezőgazdasági Igazgatóság és a Természettudományi Ismeret­­terjesztő Társulat Agrártudomá­nyi Szakosztálya szombaton dél­előtt mezőgazdasági ismeretter­jesztő előadást rendezett mező­­gazdasági szakemberek és agronó­­musok részére. „A növényterme­lés és növényvédelem időszerű kérdései’“-ről Manninger G. Adolf Kossuth-díjas egyetemi tanár tar­tott előadást. Az előadó bevezetőben beszá­molt a növényvédelem helyzeté­ről, ismertette azokat az eredmé­nyeket, amelyek birtokában me­zőgazdaságunk előre felkészülhet a növényvédelemre. Kiemelte, hogy a növényvédelmi szolgálat zárszolgálati laboratóriuma min­den évben még a tavaszi hónapok előtt elkészíti az országos növény­­védelmi prognózist, a kártevők előrejelzését. Ezzel előre figyel­meztetik a gazdaságokat, terme­lőszövetkezeteket, egyénileg dol­gozó parasztokat a kártevők fel­lépésére s így időben felkészül­hetnek a védekezésre. Manninger professzor ismertette, hogy az előrejelzés szerint egyelő­re a vincellérbogár, a lucernabo­gár, a különböző cserebogarak és pajorok, az amerikai fehér szövő­lepke, a drótféreg és a mezei po­cok fellépése várható. A védeke­zés időrendje szerint elsőnek fog­lalkozott a mezei pocok elleni vé­dekezéssel. Megállapította, hogy a veszedelmes rágcsáló minden valószínűség szerint nagy szám­ban jelentkezik majd. Ezért — ahol nincs hó — már most meg kell kezdeni a védekezést a szán­tóföldeken,, az útmenti árokparto­kon és vasúti töltéseken egyidő­­ben. A táplálékhiány miatt le­gyengült kártevő most hatásosab­ban pusztítható. A védekezés ide­je mostantól március végéig tart. A mérgező csalétket jó mélyen bele kell helyezni a pocok lyu­kába, tehát búvóhelyébe, amelyet azután nem szabad betömni. A professzor rámutatott ezu­tán, hogy míg a répabarkó me­gyénkben csak kismértékben lép fel, addig a csimasz, a cserebo­gár annál inkább veszélyezteti termésünket. Sárvár határában például négy négyzetméteren 51 csimaszt (cserebogár lárvája) ta­láltak, ahol — és másutt is — elég nagy fertőzöttség van a fel­vett adatok alapján. Ezután an­nak a véleményének adott kifeje­zést, hogy a legeredményesebb vé­dekezés csak ez évben lehetséges a csimasz ellen, mert a követke­ző években mind bonyolultabb és költségesebb lesz. — Kora tavasszal védekezzünk a vöröshere és lucerna kártevője, a vincellérbogár ellen — mondot­ta. — Természetesen csakis a magfogás eredményessége érde­kében tesszük ezt. Nagyon ügyel­jünk rá, hogy a védekezés a nö­vény szárbaindulásakor — amíg sziklevele van — történjék. Sem­miképpen nem szabad, amikor már virágzik a növény. Az amerikai fehér szövőlepke elleni védekezésről szólva el­mondta a professzor, hogy ez áp­rilisban eredményes, mert például később már ennek nem sok hasz­na van. Külön felhívta a figyel­met a drótféreg elleni védekezés­re, kiemelve, hogy ennek elmu­lasztása pótolhatatlan károkat okozhat a kukoricánál. Ezért ta­nácsos megvizsgálni azt a terüle­tet, amelyikbe kukoricát akarunk venni, mert ha az erősen fertő­zött drótféregtől, nem szabad ott kukoricát termeszteni. Részletesen ismertette ezután a burgonyabo­gár elleni védekezésre való fel­­készülésintó fontosságát. Megálla­pította, hogy az amerikai burgo­nyabogár irtása legeredménye­sebb június hónapban; lárvái ek­kor legérzékenyebben sebezhetők, mert ez időben van legtöbb a föld színe felett. Nagyon értékes ta­nácsokkal látta el a jelenlévő szakembereket és agronómusokat a burgonyabogár elleni védekezés megszervezéséről. Az előadáson elhangzottak alap­ján több felszólalás volt. Az érin­tett kérdésekre válaszolt Mannin­ger G. Adolf professzor. A jelen­lévők sok értékes ismerettel gya­rapították tudásukat, s amilyen nagy volt az érdeklődés az elő­adás iránt, bizonyára olyan lesz majd a munka közben is, a nö­vényvédelem megszervezésében is. A szombathelyi ifjúság is méltón készül a DISZ II. kongresszusára Ifjúsági szövetségünk I. kongresszusára készül. A DISZ KV határozatai alapján a szom­bathelyi DISZ-szervezetekben is megkezdődtek a küldöttválasztó taggyűlések. Itt került sor azok­nak a fiúknak és leányoknak a megválasztására, akik a városi küldöttértekezleteken az alap­­szervezet tagságát képviselik, akik gondoskodnak róla, hogy a legmegfelelőbb fiatalok kerülje­nek a vezető szervekbe. Szombathelyen eddig több mint 20 küldöttválasztó taggyűlést tar­tottunk. Általában a tagság 80— 85 százaléka jelent meg. De szép számmal voltak olyan üzemek is, ahol a tagság megjelenése 100 százalékos volt, így a Faipari Vállalatnál és a Pamutiparban. A taggyűléseket alapos előkészítő munka előzte meg. Az alapszer­vezeti vezetőségek és aktivisták minden taggal beszéltek. Ennek eredményeként a fiatalok már az üzemekben csoportosan tárgyal­ták, hogy kiket szeretnének a küldöttek soraiban látni. A Fai­pari Vállalat DISZ-szervezetének tagsága alaposan felkészülve ment el a taggyűlésre. A Cipőgyárban az előkészítés nyomán több fiatal kérte felvéte­lét a DISZ-szervezetbe. A taggyűlési beszámolók­ részletesen foglalkoztak azzal hogy a DTSZ-szervezetek­ miként hajtották végre a párt III. kong­resszusának határozatait. A Cipő­gyár DISZ-bizottságának titkára ismertette: a fiatalság nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az üzem 1954. évi­­ tervét 103 százalékra teljesítette. Összehasonlítást tett 1953 és 1954 között. Míg az előző évben csak 3 sztahanovista ifjú­­munkás volt az üzemben, 1954- ben már több mint 25 fiatal szta­hanovista lett. A taggyűlési beszámolók érté­kes kezdeményezéseket is emlí­tettek. A Közgazdasági Fiúiskola DISZ-szervezetének vezetősége beszámolt arról, hogy a DISZ- szervezet által kezdeményezett felszabadulási szellemi öttusa­versenyhez csatlakozott a megye valamennyi középiskolai DISZ- szervezete. A kultúr- és sportmun­kával is valamennyi beszámoló részletesen foglalkozott. A vezetőség által készített be­számolót valamennyi alapszerve­zetben élénk vita követte. Álta­lános tapasztalat, hogy az eddigi taggyűléseknél sokkal jobban si­kerültek a mostaniak. A fiatalok már bátrabban bírálják a veze­tést. De nemcsak az alapszerve­­zeteket, hanem a városi bizottsá­got is. A felszólalások nagy ré­­sze a termelés, tanulás (politikai és szakmai), valamint a szórako­zás kérdéseivel foglalkozott. A Ta­karógyár DISZ-gyűlésein például elmondták, hogy a tagság 75 szá­zaléka szervezett oktatásban vesz részt. Szeretnek a foglalkozásokra járni. A küldöttek megválasztásánál kitűnt, hogy a legjobban dolgo­zó fiatalokat választották meg, fi­gyelembe véve társadalmi és ter­melési munkájukat. A DISZ küldött választó gyűlé­sek sikeréhez az is nagyban hoz­zájárult, hogy a pártszervezetek vezetői és a gazdasági vezetők megjelentek a taggyűlésen és résztvettek a vitában. Biztosítot­ták a fiatalokat, hogy a jövőben még na­gyobb erővel segítik a fia­talság szervezetének megerősödé­sét. A küldöttválasztó taggyűlések a városi DISZ-bizottság részére is sok tanulságot nyújtottak. Érez­zük, hogy sokkal nagyobb gon­­dott kell fordítani ezután az elő­készítő munkára. Ott, ahol a DISZ-ala­pszervezet kérte a párt­­szervezet segítségét a taggyűlést előkészítő munkához, ott a DISZ- szervezet politikai megerősödését eredményezte. A DISZ-szerve­­zetek vonjanak be minél több fiatalt az előkészítő munkába. A beszámolók pedig még többet fog­lalkozzanak a DISZ-tagok termelő munkájával, tanulásukkal. Bát­ran dicsérjenek, lehetőleg név szerint foglalkozzanak a taggyű­léseken a legjobb diszistákkal. Jelölje meg a beszámoló a fel­adatokat, különösen hazánk fel­­szabadulása 10. évfordulójá­nak méltó megünneplésével kap­csolatban. Az eddiginél még nagyobb gondot fordítsanak a vezetőségek a DISZ-szervezeten kívül álló fiatalok bevonására. Úgy készül­jünk a DISZ II. kongresszusára, hogy a legjobb fiatalok százaival gyarapítsuk szervezeteinket! Ahol már megvolt a küldöttvá­lasztó gyűlés, helyes, ha a meg­választott fiatalokat felkeresik a fiatalok és elmondták javaslatai­kat, kérésüket, amelyeket a DISZ városi küldöttértekezletén meg fogunk vitatni. Mi, ifjúsági vezetők adjuk tu­dásunk legjavát azért, hogy mél­tóan felkészülve állhassunk az ország ifjúsága elé és munkánkról büszkén számolhassunk be a DISZ TT kongresszusának. Hajós Árpád DISZ vb-ti­szér

Next