Vasmegye, 1955. május (11. évfolyam, 102-126. szám)

1955-05-01 / 102. szám

Éljen szocializmust építő népünk élcsapata, győzelmeink szervezője, a Magyar Dolgozók Pártja és annak Központi Vezetősége GYŐZTES ÜZEMEINK A serleg tulajdonosa ... Alig indultak meg a gépek, most kezdték meg a munkát, s máris szárnyra kelt az örömhír: a Járóműjavító Vállalat nyerte a felszabadulási ser­leget. Mindenki arcán ott ragyogott a boldogság, szemükben csillogott az öröm, hiszen mindannyian részesei, tulajdonosai a serlegnek. Három hónap munkájának, összefogásának, áldozatkészségének gyümölcsét látják benne. A rendkívüli időjárás ellenére az első ne­gyedévi tervet 123,1 százalékra teljesítették. Az üzem dolgozói azonban nem ismertek lehetetlent. Fűtötte őket a gondolat, a szebb, a boldogabb jövő tudata. Ezt emelte még nagyobb erővé, kovácsolta egységes akarattá a Központi Vezetőség márciusi határozata. S amikor tegnap a gépek mellett egymás­nak adták a hírt a dolgozók, a következő pilla­natban szorosabban fogták a kalapácsot, gyorsab­ban forgott az esztergagép, mindenki nagyobb lendülettel, lelkesedéssel folytatta a munkát. Ott bujkált szívükben az öröm tüze: „Miénk a serleg, előre újabb győzelemért!" Elsőnek jelentették be csatlakozásukat a húsz budapesti vállalat felhívásához. Ez év december 12-re 105,4 százalékra teljesítik az évi tervüket. Ezt vállalták, ígérték. „Teljesítjük!’“ — ez a jel­szó minden üzemrészben, minden brigádban. Ma, amikor feltűnik a menet élén a megye legnagyobb üzeme, büszkén emelik magasra a feliratot, amely hirdeti: a felszabadulási verseny legjobb üzeme. Új sikerek felé A szövödében, a fonodában, a kikészítőben és a Kőszegi Textilművek valamennyi más mű­helyében boldogan vették tudomásul a dolgozók, hogy elnyerték a felszabadulási versenyzászlót. Az örömhír végigfutott a műhelyekben. Minden­kinek volt néhány kedves szava egymáshoz, min­denki úgy érezte, ő is részese ennek a kitünte­tésnek. Az Ágyterítőgyár szövödéjében soha nem lá­tott jó hangulatban kezdték el tegnap a munkát. Valamennyien megtartották adott szavukat, s május elsejét, a mai napon újabb győzelmekkel köszöntötték. 4000 négyzetméter anyagot szőttek terven felül. 2,6 százalékkal több elsőosztályú árut készítettek áprilisban. Ma vidám arccal menetelnek Kőszeg utcáin, éltetik a boldog, szabad életet, a 11. szabad má­jus elsejét. Ünnepelnek, de nem feledkeznek meg a jövő feladatairól sem. Az elsők között csatla­koztak a húsz budapesti vállalat felhívásához, vállalták, hogy minden részletében idő előtt tel­jesítik tervüket. A béke jegyében ... Tegnap 12 órakor megszólalt a Szombathelyi Bőr- és Cipőgyár hangoshíradója, amely tudtára adta a gyár dolgozóinak, hogy munkájuk nyomán tulajdonosai lettek a felszabadulási versenyzászló­nak. A hírt várták és mégis meglepetés volt. Várták, mert érezték, hogy becsületesen helytáll­tak Három hónap kemény munkájaként szüle­tett meg az eredmény: 106,8 százalékos tervtelje­sítés, 5,7 százalékos termelékenységi növekedés. Meglepetés volt mert a megye többi üzeme is becsületesen, kimagaslóan teljesítette a felszaba­dulási verseny alatt tervét, termelését. A Cipőgyár dolgozói meg akarják őrizni a versenyzászlót, ezt fejezi ki a mai napon a béke jelszavával elinduló cipőgyári dolgozók ünnepi felvonulása. S amikor felröppennek a tér közepén a hófehér békegalambok, mindenkiben egy gon­dolat él: a béke. A gyár dolgozói eredményeik megtartásá­val és továbbfokozásával akarják megőrizni ennek a napnak az emlékét. A szabad, a békés életet tükrözi a felvonulás, ezt bizonyítja a dolgozók új ígérete, új munkasikere, amellyel a májusi terv végrehajtásához kezdenek. Az üzem ormán ott díszeleg az élüzemcsillag is. Megyénk mezőgazdasága dolgozói jó tavaszi munkával és begyűjtéssel készültek a nagy ünnepre Megyénk mezőgazdaságában lelkes munkával készültek a dol­gozók május elsejének megün­neplésére. Sok termelőszövetke­zetben elvetették a koratavaszi­­ak után a burgonyát, a kukori­cát. A begyűjtésben is szép ered­mények születtek. A járások kö­zötti versenyben a sárvári járás vezet, 32.9 százalékos eredmény­nyel. A szombathelyi járás má­sodiknak zárkózik fel a begyűj­tési versenyben 30.3 százalékkal. Szombathely város tovább növel­te eredményeit. Az április 29-i értékelés szerint 36,2 százalékra teljesítette állatból és állati ter­mékekből évi beadását. A jáki Kossuth Termelőszö­vetkezetben a baromfiból 90, a vágómar­hából 100, a sertésből 30 szá­zalékra teljesítették az évi beadást. A tsz tehenészei megfogadták, hogy 1,2 literrel növelik a fejési átlagot, amit meg is valósítot­tak. A vetésben kitűntek a DISZ- fiatalok, mint Bíró Gábor, Do­bos István, Iszak József, Balázs Irén és Takács Margit fiatalok. A tsz példás eredményeit az egyénileg dolgozó parasztok is érdeklődéssel figyelik. Bődi Antal 8 holdas egyénileg dolgozó paraszt alkalomadtán már a tsz-tagokkal együtt dol­gozik. Azt tervezi, hogy a be­takarítás után belép a termelő­­szövetkezetbe. A községekben is sokat javult a begyűjtési munka. A tavaszi munkában is jelentős előrehala­dás történt. Püspökmolnári dol­gozó parasztjai megfogadták, hogy május elsejére a kukoricát, cukorrépát, burgonyát földbe te­szik. A község dolgozói valóra­­váltották vállalásukat. A rába­­hidvégi Úttörő TSZ vállalta, hogy 25 holdon négyzetesen vetik a kukori­cát, amit a gépállomás segít­ségével el is végeztek. Gencsapáti község a begyűj­tésben és a tavaszi munkában ért el szép eredményeket. Éves húsbeadási tervét 35 százalékra teljesítette. Még az ünnep előtti héten hat sertést, két vágómar­hát, három mázsa tojást és egy mázsa baromfit gyűjtöttek be a községben. Poór Ernő tanácstag egész évi beadását teljesítette sertésből, tojásból, vágómarhá­ból és tejből. 148 dolgozó paraszt verse­nyez a begyűjtés sikeréért. Hegyfalu község is szép ered­ményeket ért el. Példát mutat a Petőfi Termelőszövetkezet a be­adásban és a tavaszi munkák­ban egyaránt. A Petőfi TSZ tag­jai megfogadták, hogy 11 literen felülre emelik a te­henészetben a fejési átlagot. Jelenleg 11,5 liter a fejési átlag a tsz tehenészetében. A község sertésből 52, vágómarhából 40, tojásból 113, baromfiból 60 szá­zalékra teljesítette egész évi be­adási tervét. A gépállomások közötti ver­senyben a legjobb munkát a Sárvári Gépállomás végezte. Szám­ítási tervét 81.9, a Nemeskol­­tai Gépállomás 53.2 százalékra teljesítette. A szántási munká­ban a leggyengébb eredményt a Vasszilvágyi Gépállomás érte el, amely 21.2 százaléknál tart a tervének végrehajtásában. emlékez.b ( ■* rendesen nyílik az ajtó.­­ Szikár, idősebb férfi lép­­ az udvarra. Szeme simogatóan­­ pihen a rügyező, virágzó fákon. ) A májusi napfény pásztázva önti V éltető sugarait a földre. Gyö­­­­nyörű a természet. Virágba bo­­­­rultak a fák, zöldelnek a mezők,­­ mintha ők is május elsejét kö­­­­szöntenék.­­ Akkor is így köszöntött május,­­ nyíltak az orgonák. S mégis­­ mennyire más, mennyivel szebb, S boldogabb ez a reggel — gon­­­dolja Tauber László, amint S végigtekint az ébredő természe­­­­ten.­­ Több mint négy évtized múlt­­ el azóta, amikor először ment S ünnepelni május elsejét. Mun­­­­kában, gondban teli negyven esz­­­­tendő. S most e gyönyörű reg­­­­gelén visszaemlékezik a régi­­ május elsejékre. ) Az 1910-es években ilyenkor­­ a kora reggeli órákban a Rumi­­ utcai munkásotthon felé siettek­­ a dolgozók. Nyomdászok, kőmű­­­­vesek, festők, vasasok, famunká­­­­sok találkoztak itt. Párszáz dol­­­­gozó indult el rendezett sorok­­­­ban, piros- és nemzetiszínű­­zászlókkal köszönteni a munkás­­­­osztály nagy ünnepét, május elsejét. Az oladi Rózsadomb egész nap visszhangozta a mun­kások dalát, a Marseillaise-t. Itt ünnepelték, köszöntötték —■ da­colva a tőkésekkel, az urakkal, a rendőrséggel, minden önkény­­nyel — a munka ünnepét. Aztán a háború vérzivatarja söpört végig Európán, az egész világon. S keleten felra­gyogott a munkásosztály hajnala, győzött az orosz munkások for­radalma. Hírére megmozdult az egész világ. A kommunista pár­tok zászlót bontottak és a mun­kások tízezrei sorakoztak a zászló alá. Így jutott el a magyar mun­kásság is 1919-ben az első bol­dog, szabad május elsejéhez. Örökké emlékezetes marad ez a nap Tauber Lászlónak, s minden harcos magyar munkásnak. A munkások kéz a kézben, derűs, vidám arccal vonultak fel ezen a napon a város utcáin, éltetve a tanácsköztársaságot, a szabad­ságot. Büszkén, diadallal mene­teltek, bízva a boldogabb jövőben. Azután érkezett el gondola­tában Tauber László történel­münk egyik legsötétebb korsza­kához, a Horthy-rendszer évei­hez. Elnyomorítva, kisemmizve senyvedt ekkor a munkás. Rendőrspiclik, csendőrkopók is­ felvonulói között. Büszkén te­kintett az emelvényre, Lenin, Sztálin, Rákosi elvtárs képeire, akiknek tanítása nyomán indult el új harcra, munkára a magyar munkásság. S ma ismét ott menetel majd üzeme, a Szombathelyi Nyomda­ipari Vállalat dolgozóival együtt a 11. szabad május elseje fel­vonulói között. 1945 óta már tíz­szer ünnepelte országunk egész népe a munka nagy ünnepét. Minden évben újra és újra lelke­sen, szívvel készülnek erre a nawa. Feldíszítik az üzemeket, a házakat. Munkasikerekről, győ­zelmekről adhatnak számot. Pi­ros és nemzetiszínű zászlókat lenget a májusi szellő. Újra éled a természet, hogy ő is köszöntse, üdvözölje a májusi hajnalt, a munka ünnepét. A­mint így végigtekint, gon­­dolatban Tauber elvtárs az elmúlt negyven esztendő egy­­egy állomásán, maga előtt látja elvonulni a 11. szabad május el­sejét ünneplők egész sokaságát. Örömmel gondol arra: újabb tíz esztendő még több örömet, bol­dogságot rejt magában orszá­gunk egész népe, minden dolgozó és az ő kis unokái számára is. Németh Erzsébet Barátok, szövetségesek Szorgos kezek az utolsó si­mításokat végzik a Vas megyei Állami Építőipari Vállalat szak­ipari részlege telepének udvarán. A felvonulás méltó lesz a 11. szabad május elsejéhez. Bemu­tatja, milyen hatalmas munkát végzett a vállalat, magukkal viszik alkotásaik kicsinyített mását, képét. Farkas Ferenc elvtárs párttitkár elégedetten néz körül s indulni készül.. A herényi Új Út TSZ-be megy. Talán valami sürgős munka akadt? Farkas elvtárs mosolyog. — Volt sok munkánk. Villanyt és vízvezetéket szereltünk két istállójukba, a tyúkfarmot be­üvegeztük, üzembe helyeztük a villanymotorral hajtott darálót. Most pedig sietek, megnézem, hogyan állnak az előkészületek­kel május 1-re. Mert velünk együtt vonulnak fel az ünnepre, ez.­.el is kifejezésre juttatva a munkás-paraszt baráti összefo­gást. A tavalyihoz hasonlóan újra meg szeretnénk szerezni a felvonuláson az elsőséget. A vállalat dolgozói a jól vég­zett munka tudatában ünnepel­nek. Első negyedéves tervüket 101,4 százalékra teljesítették, a termelékenység mintegy 4 szá­zalékkal nőtt, az önköltség 3,4 százalékkal csökkent. A vállalat életében ez az első eset, hogy túlteljesítette tervét s nyereség­gel zárt. A felszabadulási ver­seny hozta ezt. A menet élén Tompa Ferenc elvtárs, villany­szerelő-művezető, Varga István elvt­árs, üveges, pártvezetőségi tag, Kék László fűtésszerelő, Mészáros István vízvezetéksze­relő, a kiváló dolgozó cím nyer­tesei haladnak majd. Mindezt a párttitkártól és Szabó József elvtárs igazgatótól tudjuk meg, a herényi Új Uz TSZ-be menet. Gyakran járnak ide a vállalat dolgozói nemcsak az említett munkákra, hanem népnevelőmunkára is, hogy se­gítsék barátaikat, leghűbb szö­vetségesüket, a termelőszövetke­zetet. Elbeszélik, milyen sikere­ket érnek el ők a termelésben, miként versenyeznek a munká­sok, érdeklődnek a munka felől. Közös szórakozásokat is szer­veznek. Nemrég a vállalat kul­­túrgárdája adott műsort, utána táncoltak, vigadtak. Segítik a tsz pártszervezetét is. Hol a tsz pártszervezetének vezetői vesz­nek részt a vállalat pártszerve­gyelték a munkások minden lé­pését. S mégis ünnepeltek a ma­gyar munkások. Öt perces néma tüntetést tartottak az üzemben, így emlékeztek meg május 1-től. Tilos volt az utcán felvonulni. Három napig május 1 előtt és után két munkás nem mehetett együtt, mert azt csoportosulás­nak vették, sétapálcát, esernyőt nem vihetett magával, mert ezt a tüntetés jelképének tekintet­ték. Utolsó párjának, rabszolgá­nak akarta nevelni a munkás­osztályt Horthyék korszaka. A munkások azonban harcoltak. Sztrájkok, néma tüntetések ad­tak választ a felső tízezer intéz­kedéseire. Május elsején a kora hajnali órákban a munkások százai lepték el a város külső részeit, elővették egy pillanatra a megtépett, az elrongyolódott piros zászlót, s új hitet, erőt me­rítve indultak harcba. Lj arcuk nem volt hiábavaló. Ál- 11 muk megvalósult. Felragyogott 1945 tavaszán a magyar munkás­­osztály hajnala. Szabadon, öröm­től ragyogó arccal üdvözölték a munka ünnepét. A régi harcosok, az 1919-es idők munkásai újra ott menetelhettek a felvonulók tömegei között. Az elnyomatás súlyos évei sok barázdát szántottak az arcukon, még sokan közülük vásott ruhákban, de már felsza­badultan köszöntötték a májusi hajnalt. Tauber László is ott volt 1945 első májusi napjának hetének vezetőségi ülésein, tag­gyűlésein, hol fordítva. E mód­szert kiterjesztik a népnevelő­értekezletekre, a pártbizalmiak és pártcsoportok megbeszélésére, a termelési értekezletekre. He­lyes, eredményes módszer ez. Az Új Új TSZ-ben Tóth Jenő elvtárssal találkozunk először, aki a vállalat vezetőit mint régi ismerősöket üdvözli. Hamarosan itt van Kernel Ernő elvtárs, a tsz elnöke is. Látszik rajta, va­laminek nagyon örül. Hamar megtudjuk az okát. Papírt vesz elő a zsebéből és átadja Farkas elvtársnak a tanács verseny­­híradóját. ...Az Új ÚJ TSZ a felszaba­dulási versenyben az első. A tavaszi gabonaféléket az elsők között vetette el;: a cukor­répát szintén ... Az őszi ga­bonavetés 60 százalékát fejtrá­gyázta ;. i — olvassuk. Szabó és Farkas elvtársakra is átragad az előbb még az elnökön látható öröm. Érzik, ebben a helyezés­ben nekik is részük van. — Képzeljétek — mondja Ker­nel elvtárs —, ma reggel a tsz­­asszonyok nevében egy aláírt ívet adtak át, hogy minden részt vesznek a május 1-i felvonulá­son. Már díszítik a szekereket. kertészeti termékeket helyeznek el rajta, a saláta-, káposzta-, paprika- és paradicsompalántá­kat. Csinosítják a gazdasági épületeket, tisztítják az udvaro­kat, készülnek a nagy ünnepre. A vállalat és a tsz vezetői megbeszélik a május 1-i közös program minden részletét.­ — A vasút előtti téren talál­kozunk. A felvonulás után a vállalat kultúrtermébe megyünk, ahol eszem-iszom közben meg­beszéljük tapasztalatainkat. — Mi sem akarunk adósak maradni — mondják. — Szíve­sen látott vendégeink lesztek. Meglátogatjuk a határt, a gaz­daságunkat, utána együtt szóra­kozunk; — Megint kihozzuk a kultúr­­gárdát, a zenekart — ígérik az üzemi elvtársak. Még egy kis beszélgetés, aztán forró kézszo­­rítás. Újra ellenőrzik, hogy minden a legteljesebb rendben legyen a felvonuláson, az ün­nepen. — Viszontlátásra!... —Viszont­látásra! (gy. gy.) 1955. május 1. Vasárnap 3

Next