Vas Népe, 1956. december (1. évfolyam, 11-34. szám)
1956-12-01 / 11. szám
Nem felejt a nép! Alkony ereszkedik a falura. Az asszonyok, a gyerekek, sőt a férfiak is behúzódnak a házakba. A ház körül ugyan akadna még tennivaló, de hiába: nem megy most a munka. Meg-meglibben az ablakokon a függöny. A kíváncsiskodók még egy tekintetet vetnek az utcára. De az is olyan kihalt, s kísérteties ebben az alkonyi órában a csend. Sorba egymás után gyúrnak ki a villanyok, a tompa fények tűnnek elő az ablakokból. Az égen is megjelennek a kis lámpások, a csillagok Hasonlít ez az őszi este az elmúlt évekéihez. Akkor is ragyogtak az égen a csillagok, akkor is körülülték a szobában az asztalt, akkor is csitította síró gyermekét az anya. Csak... Igen! Egy évvel ezelőtt dalt dúdolt a kicsi ágya fölött, s mesélt a nagyobbaknak. Ma? Ma, kicsit fátyolos hangon arra kéri a síró apróságokat: — Aludj, aludj kicsi lányom. S elmarad a dal, a mese. Anyuka, édesapa, nagymama arca aggódó, féltő. Ott lebeg ajkukon a kérdés:— Mi lesz velünk? Olyan vihar előtti a csend a községben? Torony közel a határhoz, vajon nem jönnek át lázítók? — Pszt! Csend! Valaki jár odakint — szól, s félelem tükröződik az apa arcán. Az asszony, a gyermekek fölé hajol, mintha védeni akarná őket. A nagymama jobban összehúzza kendőjét, s ijedten e kályhához bújik. A dongol loptok egyre közelegnek. Az apa az ablaknál áll. Egy hirtelen mozdulattal félrehúzza a függönyt. A szíve a torkában dobog. Szemét behunyja, majd újra kinyitja. — Nem, ez nem lehet igaz _ •— akarja meggyőzni önmagát. Újra kitekint, miközben szemét megdőrcsöli: — Mégis ... hát igaz ... Csöndör Józsi, ez a bitang, ez a gyáva, ez a csendőr veri fel a falu nyugalmát, csendjét. S úristen, micsoda maskara van rajt. A régi csendőr ruha. Még a csákó is. Csak a kakas toll hiányzik, csak az nem lebeg ott parancsolón. Még nem mert megfojtani egy kakast, hogy farktollát kitűzze. S hogyan megy? Dong lába alatt a föld. Magasra tartja fejét. Néz jobbra-balra, vajon látják-e az ablakokból, látják-e, hogy Csöndör József, a toronyi csendőrőrs volt tagja most újra végigmegy a falun, mégpedig csendőr ruhában. S lassan minden ablakban megjelenik egy fej. S nézi, nézi a döngő léptű csendőrt. Alig hallik el lépteinek hangja a szobákban már összesúgnak: Mit akar ez? Újra csendőrök lesznek? Újra osztogathatják a pofonokat? S többen, akik látták le-fel járni a falu főutcáján, már érezték is arcukon a csendőr tenyerét. Hányat pofozott fel, hányat ártatlanul? Ebben az órában, november 3-ának alkonyatján és estéjén sok toronyi házban emlékeztek Csöndör József régi gaztetteire. Sok kéz szorult ökölbe és sok ember fején cikázott át a gondolat: — Nem lehet, nem lehet, hogy újra csendőrök parancsoljanak a falun. Nem lehet, hogy ők legyenek a magyar falu urai, bitorlói. Nem lehet! Ha a gondolatok szavakká érlelődtek volna, fellekiáltották volna az éjszakába: — Csöndör Jóska, takarodj, takarodj régi rongyaiddal együtt. Takarodj, mert a nép haragja előbb vagy utóbb kiűz a faluból, a határból. A késő éjszakában mégis alvóra tértek az emberek. De az álom se volt nyugodt. Ott kísértett a szellem, a csendőrvilág minden borzalmával. Sokat forgolódtak ezen az éjszakán. Aztán reggel lett, 1956. november 4-e. Alig hajnalokon, amikor szekereken családok hagyták el a falut. Mentek, bandukoltak az országúton. Egy más országban, egy „szabad** országban kerestek menedéket. Mire felébredt nehéz, mély, fáradt álmából a falu, Csöndör József is elfutott. Elfutott, gyáva nyúl módjára. Tudta, érezte, hogy ütött a leszámolás érája. Elfutott, s lehet, hogy most is megy a világ valamelyik országútjén. Nem felejt a toronyi nép. Nem felejti el Csöndör József tetteit. Nem felejti el, hogy az 1956- os novemberi napok a csendörjóskák világát, a régi csendőrvilágot akarták visszahozni a faluba. Nem felejti el a november 3-i esti sétát. A válasza most csak annyi: Kettőzött erővel dolgozik a toronyi bánya feltárásán, mélyebben szántja a földet. Mert ezt, a nép vívmányait védi és gyarapítja száz veszély között is. hát Az első lépések Amikor a Szombathelyi Pamutipar dolgozói titkos szavazással megválasztották a végleges munkástanácsot, lelkükre kötötték a munkástanács tagjainak, hogy legjobb tudásuk szerint, szívük, becsületük szerint képviseljék ügyeiket. Ténykedjenek úgy, hogy az előlegezett bizalmat a későbbiek folyamán is kiérdemeljék, intézkedjenek úgy, hogy ez a gyár, a dolgozók javát szolgálja. Segítsék hozzá az üzemet a termelés megindításához, s járjanak el a nyersanyagért, fonalért, hogy a szövőgépek minél előbb szőhessenek. Azóta eltelt pár hét. A munkástanács tagjai munkához láttak... Volt elég tennivaló. Különösen az első napokban, amikor még a dolgozók sem tudtak egyöntetűen állást foglalni a munka felvétele kérdésében, sok-sok nehézséggel, gonddal, bajjal kellett megküzdenie a munkástanácsnak. Rend, nyugatom és fegyelem kell — adta ki a jelszót a munkástanács. S a dolgozók hallgattak a szóra. Átárazták, hogy mindanynyiuk nyugalma érdekében meg kell őrizniük higgadtságukat, kenyerüket, a gyárat. A Famuspar gépei most is a helyükön állnak, a szövőtermekben minden a régi, s a pár napra elhallgatott gyár termeibe viszakölözött a jellegzetes zaj. Dolgoznak. A munkások megőrizték a gyárat, a gépeket, s nem volt közöttük egyetlen ember sem, aki meg akarta bontani ezt a jóban, rosszban összeforrt egységet. Anyag kellett, hogy szőhessenek a gépek, hogy a kikészítők munkálkodhassanak, hogy a festők színesíthessék a fonalat. Anyag, de honnan? — Majd a munkástanács elintézi — mondogatták a dolgozók egymás között, bízva a munkástanácsban. S a munkástanács intézkedett. Amint lehetett, felvették a kapcsolatot a kaposvári fonodával, egyik nyersanyagellátójukkal. A kaposváriak segítettek. Nap, mint nap annyi anyagot tudnak rendelkezésükre bocsátani, amennyi két műszaknak, négy-négy órai munkához elegendő. Többször megpróbálták, hogy Győrrel is érintkezésbe lépjenek. A vonatok nem mentek, autójuk nem volt, s így a győri fonodával egyelőre nem sikerült felvenni a kapcsolatot. Kenyér, zsír, liszt, cukor, só kellett a dolgozóknak, miután ők nem tudtak sorba állni. A munkástanács ezt is szerzett. Voltak az üzem életében összegabalyított láncszemek. Személyi kérdések. A munkástanács arra kérte a dolgozókat, hogy egyelőre hagyjanak fel ezekkel a személyi jellegű problémákkal, hiszen most legfontosabb a termelés megindítása, hogy legyen kereset. S a dolgozók most is hallgattak a szóra. Pár hetes múltra tekint vissza a munkástanács. Elnökük, Hirczy Károly így emlékezik az első napokra: — Szerencsére túl estünk a nehezén. S mindez azért sikerült mert dolgozóink, munkástársaink mellettünk álltak. Dolgozóinknak köszönhető, hogy nálunk rend és nyugalom volt mindvégig. S mit tett azóta a munkástanács? — Látszatra talán nem sokat, de mégis sokat. Sikerült összeköttetést teremtenünk győri fonalellátónkkal, s így tegnap egy autónyi anyagot hoztunk tőlük. Ezzel most már zökkenőmentessé tettük a termelést. Sok problémát okoz az elmúlt idők igazságtalan bérezésének megszüntetése, s a helyes, igazságos bérezés kialakítása — mondta többek között a munkástanács elnöke. A munkástanács szent célt tűzött zászlajára: megőrizni, átadni gyárat jogos tulajdonosaiknak, a munkásoknak. Ezért a célért küzd a Szombathelyi Pamutipar munkástanácsa is, s minden intézkedését ennek tudata hatja át. 2 1956. dec. 1. Szomba! Választást előkészítő aktíva Varsóban Varsóból jelentik: A lengyel fővárosban megnyílt a társadalmi és politikai aktivisták értekezlete, amely a parlamenti választás előkészítésével foglalkozik. Az összejövetelen nagy beszédet mondott Gomulka, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára. Foglalkozott a lengyel— szovjet kapcsolatokkal. Kijelentette, hogy a lengyel nép rendkívül érzékeny szuverenitására. Hangoztatta, hogy a moszkvai tárgyalások például szolgálhatnak arra, milyen jellegűeknek kell lenniök a szocialista országok közti kapcsolatoknak. A továbbiakban kifejezte, hogy a szovjet—magyar kapcsolatoknak is ezekre az elemekre kell épülniük. A belügyekkel foglalkozva nagy figyelmet szentelt a lengyel élet demokratizálásának problémáira és a gazdasági feladatokra. Kiemelte: olyan szocialista államot építenek, amelyből hiányoznak a múlt torzításai. Szocialista, szabad, szuverén országot akarunk, amely növeli erejét és jobb életet biztosíthat az egész nemzetnek. A dolgozók nem egyeznek soha bele másféle Lengyelország létezésébe — húzta alá Gomulka elvtárs, majd arról beszélt, hogy a szocializmus építésének lengyel útja feltételezi a munkáspárt együttműködését azokkal a pártokkal, amelyek ha nem is marxisták, de elfogadják a munkáspárt programját. Az állam és az egyház kapcsal A vitáról szólva azt mondotta, hogy el akarnak hárítani minden akadályt a kormány és az egyház teljes együttműködése elől. Végül bejelentette, hogy a munkáspárt közös listán állít jelölteket a választásokon. Általános vita az ENSZ-közgyűlésen Az ENSZ közgyűlése folytatta az általános vitát, amelyben felszólalt a jugoszláv küldöttség vezetője is. — Nyilvánvaló — mondotta —, hogy most a nemzetközi viszonyokban bekövetkezett válságon megyünk keresztül. Ebben a gyújtópont a középkeleti és a magyarországi események. Bár a válság elmúlt, nem szabad elfelejteni, hogy válságba került az a politika is, amely az újabb feszültséghez vezetett. Ez pedig pozitív tényező. Az egyiptomi agresszióról szólva kétségbe vonta azt az indoklást, hogy az angol—francia—izraeli agresszióra egy általános összetűzés elkerülése végett volt szükség. Magyarországgal foglalkozva kifejtette: szilárdan hiszi, hogy lehetséges a pozitív irányú fejlődés. Meggyőződésünk, hogy a kelet-európai országokban nem lehet visszatérés a régihez. Meg kell érteni, hogy ezen országok népei teljes nemzeti függetlenséget követelnek. Osszáf —világ — JUGOSZLÁVIA moszkvai nagykövete fogadást rendezett a jugoszláv nemzeti ünnep alkalmából. Megjelent a fogadáson a szovjet államférfiak közül Hruscsov, Bulganyin, Molotov, Mikojan, Kaganovics, Zsukov és Szokolovszka marsall. A nagykövet beszédet mondott a televízióban és kifejtette, milyen kedvező hatással van az általános helyzetre a szovjet— jugoszláv kapcsolatok normalizálása. — ENYHÜLT a közép-keleti feszültség az utóbbi napokban — jelentette ki a washingtoni Fehér Ház titkára. — A SVÁJC kormánya által javasolt öthatalmi értekezlet azonnali összehívását követelte az Humanité hasábjain a Francia Kommunista Párt. Ezenkívül követelte, hogy azonnal vonják ki az idegen csapatokat Egyiptomból és Ciprusról, s kössenek fegyverszünetet Algériában. A PEREMARTONI ipartelepek dolgozói a veszprémi ifjúságot ért személyi károk jóvátételére majdnem 50 ezer forintot juttattak el az egyetemi tanácshoz. RÖVIDESEN hazatér New Yorkból ausztrália külügyminisztere, hogy tárgyalásokat kezdjen kormányával a közép-keleti helyzetről. Ugyanakkor arról a szakadásról is tárgyalni akar, amely egyrészről az Egyesült Államok, másrészről Nagy-Britannia és Ausztrália között keletkezett a közép-keleti helyzet miatt. — NYUGAT-NÉMETORSZÁG egyelőre elutasítja a diplomáciai kapcsolatok felvételét Lengyelországgal és más kelet-európai országokkal. — MÁR RENDSZERESEN gyártanak olajat és margarint, ha nem is annyit, mint régen, Szappanból decemberben fele annyit termel neje, mint máskor. Misópor korlátlan mennyiségben van a raktárakban, csak a szállítóeszköz hiánya miatt nehezen jut el a kiskereskedelmi forgalomba. — A CSEHSZLOVÁK Központi Szakszervezeti Tanács táviratot intézett a jugoszláv államünnep alkalmából a Jugoszláv Szakszervezetek Központi Tanácsához. — A KÍNAI Népköztársaság ENSZ-be való felvétele mellett szállt határozottan síkra Bandaranaike ceyloni miniszterelnök — jelentette a londoni rádió. — 350 EZER forint rendkívüli segélyben részesítette a Vasutasok Szabad Szakszervezete azt a 300 vasutast, akik a harcok során kárt szenvedtek. — AZ ANGOL kormány az olajfogyasztás 25 százalékos csökkentését tervezi — írja a Daily Mail —s ez az ipari termelés nagyarányú csökkentéséhez vezet. Az angol olajvállalatok képviselői kijelentették, hajlandók olajat vásárolni a Szovjetuniótól, ha ajánlatot kapnának. fi Zvei« Warszawy a leniyel—jugoszláv kapcsolatosról A Zycie Warszawy című lengyel lap a jugoszláv nemzeti ünneppel kapcsolatos cikkében többek között ezeket írja: Bár Lengyelország és Jugoszlávia kapcsolatai nem rendelkeznek nagy történelmi hagyománnyal, őszinte és mély rokonszenv fűzi őket egymáshoz. Jugoszlávia jelentős példát szolgáltatott arra, hogyan lehet megkülönböztetni a búzát a pelyvától, a szocializmus igazságos elveit megvalósításának kompromittált módjától. A lap kiemeli, hogy Lengyelország dolgozói hallani sem akartak a tőkés rendszer visszaállításáról, hanem a munkásosztály vívmányainak megvédését hirdették kezdete től fogva. A jugoszláv—szovjet viszonyra kitérve megállapította, hogy ez fokozta Lengyelországban is azt a törekvést, hogy hasonló kapcsolatokat építsenek ki. Lengyel földünkre— hangsúlyozta — igen jelentős pillanatban hullottak a testvéri jugoszláv munkásmozgalom bizonyos gondolatai és magvai, s ezek pozitív befolyást gyakoroltak. Ugyanilyen befolyást gyakorolt a Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresszusa és más keretek között természetesen a 8. kínai pártkongreszszus is. A befolyások kölcsönös kereszteződése különösen a szocialista elvek megújhodásának mostani pillanataiban általános világjelentőségű és elválaszthatalan az igazi internacionalizmustól. Lengyelország továbbra is merít a jugoszláv tapasztalatokból, s örömmel könyveli el, hogy a lengyel fejlődés nagy érdeklődést kelt Jugoszláviában — fejezi be a lap. Hej, szomjas torkok ... — Vége a szárazságnak. Éppen ideje. Igaz-e komára? — Hát ideje bizony. Az ember már egy hónapja nem jutott egy kis nyakolajhoz. Sokszor majd a fene megevett, úgy kívántam egy kis trokát. Pedig van néhány pincér ismerősöm, de azt hiszed, adott? Ha a nyakfogam kiesik, akkor sem raszongya. Hát málnát igyon az ember hétszámra? Az nem magyar embernek valt. Nam igaz, komám? — Száz százalékra igazad van. Ön is inkább a hjdlttejet iszom. Tetszett nekem ez a nagy egyetértés, amint a Kulacs borozóban néztem a forgalmat a szesztilalom feloldásának első napján. A vendéget fogadó kép semmit nem különbözik a régi megszokottól. Még az arcok is ugyanazok. Csupán a vendég több meg a részeg elvhez, mint annak idelép. Ezen nem is csodálkozom. Hiába, egy havi „böjt" után nehéz eltalálniuk, mennyi az elég. A fenti eszmecserét folytató, feltört gallérosok, törzsvendégek. Rekedt hangjak a szesztilalom előtt is naponta belevegyük az italbolt nyirkos füstjét)«. Most csupán a téma más. Régen általában arról szoktak beszélgetni, melyikük mennyit bír meginni. Bár a hatodik féldeci után szinte egymás szájába leheltek, rendszerint abban állapodtak meg, hogy egy liter sem ártana meg nekik. Miután kitették őket az utcára, akkor is szent meggyőződésük volt a szir.lózanság Az elmúlt egy hónapot most úgy tekintik, mint ami az életükből kiesett, így aztán érthető, hogy helyre akarják pótolni, ami pótolható. Rajtuk kívül többen vannak, akik leengedték torkukon a hatodik féldeci kisüstit is. Érdekes, mégsem veszekednek. Ritka az italbolt vendégei között ez az egyetértés. Talán azért van, mert, ha nem is beszélnek róla, érzik, hogy a szesztilalom megszüntetése is a rend helyreállásét bizonyítja. Ma talán elnézőbbek velük szemben a karhatalmi egység tagjai is. Ha szóváltásra kerül sor, kivezetik a hangoskodós igyekeznek meggyőzni, hogy mára ennyi elég volt. Legtöbbször sikerül is. A Vidám étterem sűrítésében is telt sáz van. Szinte neki lehet támaszkodni a füstnek. Bár a vendégek gyakran váltják egymást, a terem mégis állandóan zsúfolt. Itt ugyan csak sört és málnát lehet kapni, a pénztárt hatalmas embergyűrű veszi körül. Mennyi „kiéhezett” vendég, mennyi szomjas torok! Hiába, jót lesz munka után betérni egy pohár sörre. Most még tán az is itt van, aki ezideig cash tejet ívott. A pultnál két vattakabátos ember arról beszél, hogy még a munka is jobban megy, a kedv is nagyobb, ha egykét pohár sörrel leöblíthetik a nap porát. Van benne igazság.