Vas Népe, 1957. február (2. évfolyam, 26-49. szám)
1957-02-01 / 26. szám
1957. február 1. Finten Mi a szerep ükan kérdezik ma az üzemekben: hogyan fognak együtt dolgozni a munkástanácsok, a szakszervezetek és a párt üzemi szervezetei, kell-e mind a három és mi az egyes szervek feladata? Nyilvánvaló, hogy ma még több okból sem lehet minden részletre kiterjedő alapossággal megválaszolni ezeket a kérdéseket. Melyek ezek az okok? Mindenekelőtt: az üzemi munkástanácsok most létrejött, új szervek. Igaz, hogy Jugoszláviában már régebben működnek munkástanácsok, de azok munkáját még nem ismerjük eléggé és a mi munkástanácsaink nem is másolhatják egyszerűen szolgai módon a jugoszláv példát. Ezért a tapasztalatok alapján, a magyar sajátosságokat figyelembe véve kell kialakítani a munkástanácsok feladatait. Ehhez a munkához éppen csak hogy hozzákezdtünk. Az üzemekben dolgozó szakszervezetek feladatai is megváltoztak az október 23-át megelőző időkhöz képest. A szakszervezetek szerepe nagymértékben növekedett, fontos feladatukká vált az azelőtt egyáltalán nem, vagy alig gyakorolt érdekvédelem. Végül az üzemi pártszervezetek feladata is megváltozott. Míg azelőtt gyakran közvetlenül beavatkoztak a termelés irányításába, addig a jelenlegi helyzetben a szó igazi értelmében vett meggyőző, felvilágosító munka vált fő feladatukká. Láthatjuk, hogy új szerv (a munkástanács) és régi szervek (párt- és szakszervezetek) sok tekintetben új feladatokkal — ez jellemzi ma az üzemekben a helyzetet. Ezért nehéz -e szervek egymáshoz való viszonyát minden oldalról helyesen bemutatni. A legfőbb feladatokat tekintve könnyen meg lehet határozni a három szerv tevékenységét. Mindenekelőtt abból kell kiindulni, hogy az üzemekben dolgozó három szerv, illetve szervezet célja közös: segíteni a szocializmus magyarországi építését, figyelembe véve a sajátos körülményeket és felszámolva a régi vezetés hibáit megőrizni és tovább fejleszteni a proletárhatalom vívmányait. Ez a feladat azt jelenti, hogy az üzem munkáját úgy kell irányítani, a dolgozókat úgy kell nevelni és segíteni, hogy növekedjék az életszínvonaluk és ezzel együtt gyarapodjék a társadalom is. Ezt a közös feladatot mindegyik szerv a maga területén, sajátos feladatai jó megoldásával segíti elő. Vizsgáljuk meg először, hogy mi a munkástanács feladata? A munkástanács demokratikusan megválasztott gazdasági vezető szerv, amely az igazgatóval együtt szervezi a termelést, elosztja a törvényes rendelkezések betartásával a nyereséget, dönt a dolgozók besorolásáról, bérezéséről stb. Vagyis megnövekedett hatáskörrel olyan feladatot tölt be, amit azelőtt az igazgató egyedül látott el. A munkástanács kifejezője annak a szocialista, demokratikus követelésnek, hogy az üzem gazdája ne csak szavakban, hanem a valóságban is az üzemi munkásság legyen. A munkástanács feladata tehát a gazdasági vezetés. Ezt a feladatot megoldani egy újonnan létesült tapasztalatlan szervnek nem könnyű, még sok hibát és nehézséget kell majd leküzdenie ahhoz, hogy vezetése megfelelő legyen. Mi a szakszervezetek üzemi szerveinek (üzemi bizottságok, bizalmiak) feladata? Egy szóval válaszolva: az érdekvédelem. Kivel szemben kell képviselniük a dolgozók érdekeit? A munkástanácscsal, mint az üzem gazdájával szemben. Szükség van-e erre? Hiszen a munkástanácsot is az üzemi kollektíva választja! Mégis szükség van rá! A dolgozóknak nap-nap után jogos igényei merülhetnek fel a gazdasági vezető szerv, a munkástanács intézkedéseivel szemben. Például helytelennek tarthatják a besorolást, vagy igazságtalannak a nyereségrészesedés elosztását. Követelie- a pártszervezetnek , szakszervezetnek a munkástanácsnak s tik az egészségvédelem javítását esetleg nem tartják igazságosna ■a munka elosztását stb. Különösen Antes feladata ma a szakszervezeteknek az elbocsátásokkal kapcsoaatos érdekvédelem. A üzemi szakszervezet feladata, hogy az egyes dolgozóknak vagy a gyár egész kollektívájának jogos és igazságos követeléseit támogassa, harcoljon érte és meg is valósítsa. E feladatok sikeres megvalósítása csak úgy érhető el, ha a szakszervezet támogatja a munkástanácsot jogos és helyes határozatainak megvalósításában,például a munkafegyelem megszilárdításában), hiszen ez is a dolgozók alapvető érdeke. Kétoldalú feladata van tehát a szakszervezetnek: segítenie kell az üzem előtt álló összfeladatok megoldását, ugyanakkor védeni a munkások egyéni érdekeit. Ha az üzemben a munkástanács mellett nem lenne szakszervezet, akkor a munkásnak ahhoz kellene fordulnia panaszával, akinek az intézkedései ellen panasz merült fel. Ez pedig ritkán vezető eredményre, ezért az üzemben nagy szükség van önkéntes alapon létrehozott érdekvédelmi szövetségre, a szakszervezetre. Végül, mi a feladata az üzemi pártszervezetnek? Ismeretes, hogy az utóbbi időben ellenséges elemek, de gyakran jószándékú, megtévesztett dolgozók is felléptek azzal a kívánsággal, hogy az üzemekben ne legyen semmiféle Pártszervezet. Az a kérdés, hogy szükség van-e az üzemi pártszervezetre, lényegében azonos azzal a kérdéssel, hogy szükség van-e kommunista pártra a szocializmus építésében. A szocializmus építése rendkívül bonyolult gazdasági, politikai és kulturális feladat, amelynek megoldását nehezíti a hazai reakciós erők dühödt ellenállása és az őket támogató imperializmus állandó támadása. Történelmi tapasztalatok igazolják, hogy a szocializmus felépítése csak akkor lehetséges, ha ezt a munkát olyan párt vezeti, amely szilárdan a marxizmus -leninizmus alapján áll és amely soraiba tömöríti a munkásosztály legöntudatosabb elemeit. A párt a munkásosztály harci vezérkara. Párt nélkül a munkásosztály teljesen ki volna szolgáltatva a burzsoázia ideológiai és politikai befogásának. A kommunista párt a munkásosztály pártja. Létezésének, egész tevékenységének legfőbb alapjai a munkásosztály körében alakított pártszervezetek, az üzemi szervezetek. Amióta kommunista pártok léteznek, azóta ’ mindig elsősorban az üzemekben, ’ rrai'vá'5'.sztály soraiban fejtet,ték ki tevékenységüket. Szilárd üzemi szervezetek nélkül nem létezhet kommunista párt.. Kommunista párt nélkül viszont nem valósulhat meg a munkásosztály vezető szerepe a társadalom írányíásában. Az üzemi pártszervezetek fontos feladata az üzemben végzett politikai munka. Az üzemi pártszerva állást kell foglalniuk a napról napra felvetődő politikai és gazdasági kérdésekben és a pár politikájának megfelelően képviselni kell a munkásosztály valóságos érdekeit. Az üzemi pártszervezeteknek kell biztosítaniuk a párt vezető szerepét az üzemekben. A pártnak ez a vezető szerepe természetesen nem alapulhat adminisztratív intézkedéseken, hiszen az üzemi pártszervezet nem adhat közvetlen utasításokat a munkástanácsoknak, vagy a szakszervezeti szerveknek. A párt vezető szerepe az üzemekben csak a pártszervezet helyes politikai munkáján, a pártszervezet tagjainak az egyes szervekben végzett tevékenységén alapulhat. Igaz a politikai munka nem lehet olyan „agitáció“, amilyen ez a Rákosi-Gerő-féle vezetés időszakában volt, hanem a valóságos helyzetnek megfelelő válasz, meggyőző szó lehet csak. Ugyanakkor ez a politikai munka nem lehet valamilyen, termeléstől és a munkások mindennapi tevékenységétől elszakadt „politizálás” sem. A pártszervezet tagjainak kommunista módon hallatniuk kell szavukat az országos és világpolitikai kérdésekben, de hallatniuk kell szavukat a munkások mindennapos problémáival kapcsolatosan is. Egyenes, igaz és őszinte választ kell adni ezekre a problémáikra, és tevékenységükkel kell maguk mögé sorakoztatni a becsületes dolgozókat. Láthatjuk, hogy az üzemekben a munkástanácsnak, a párt- és a szakszervezetnek sajátos feladatai vannak, az egyik kiegészíti a mágiát, az egyik segíti a másikat. Együtt kell dolgozniuk ahhoz, hogy sajátos feladataikat megold- hassák. A tapasztalatok azt mutatják, hogy ahol már megtalálták a" közös hangot, nem egymást akadályozva, hanem egymást segítve dolgoznak, ott gyorsabban normalizálódik az élet, könnyebben leküzdk a nehézségeket. LONDONBAN közzétették az Angol Kommunista Párt politikai bizottságának a Közép-Ked kérdéseire vonakozó nyilatkozatát. A nyilatkozat hangoztatja, hogy az arab országoknak joguk van a nemzeti függetlenséghez és a szuverenitáshoz. A SZOVJETUNIÓ kormánya jegyzékben követeli, hogy G. Tensey őrnagy és C. W. Stocket százados, a moszkvai amerikai katonai attasé két beosztottja haladéktalanul utazzék el a Szovjetunióból. az umm Hőszú sora van annak, amikor 1948-ban Izsákfán megszűnt a gazdakör. Pedig de közkedvelt, látogatott volt. Ott töltötték estéiket, ott ismerkedtek a mezőgazdasági tudomány ábécéjével a gazdák. Ott szórakoztak, poltizztek. A fiatal gazdák a gazdakörben tanulták meg idősebb, tapasztaltabb társaiktól, hogyan kell művelni a földeket, szakszerűen nevelni az állatokat. A falu kulturális központjának tekintették. S most? Úgy alakult meg a faluban a gazdakör, hogy szinte megmozgatta az egész községet. Farkas Károly, ez a magas, délceg parasztember, aki a régi és a mostani gazdakör életéről beszél, a kormányt dicséri, hogy újra visszaadta a falunak az önállóságát, a törekvéseikben támogatja. — Erős alakulat volt a gazdakör — beszéli Farkas Károly. — Volt könyvtárunk rádiónk. Szórakoztunk, művelődtünk. Felváltva tartottunk kiselőadásokat. Itt van a Kertész Lajos — s a mellette ülő gazdára mutat, aki neve hallatára kissé elpirul. — Egyszer a burgonyatermesztésről tartott kiselőadást. Én is tartottam valamiről, de már nem emlékszem rá. Most is megvan ez — teszi hozzá rögtön Kertész Lajos. — Most a gazdaköri tagok az ezüstkalászos tanfolyamra járnak. — Csak a Kertész gazdatársunk még nem lépett be a gazdakörbe — szakítja meg Farkas Károly, Kertész elbeszélését. — Még ne.'» ha?Idom el, hogy újra belépek — válaszol komolyan. — Ami 1948-ban történt, még nem felejtettem el... A tanfolyam az érdekes. Minket különösen az állattenyésztés érdekel, s arról kértünk több előadást. Mert a mi községünk híres állatenyésztő falu. Mert bővizű a vidék, gazdagok a rétjei, legelői, szántóföldjeiben dúsan fejlődik a hereféleség. — Jól megfér a gazdakörben az ezüstkalászos tanfolyam — folytata Farkas Károly. — Minden szerdán és pénteken összejövünk és a késő esti órákig elvitatkozunk. Nem is talál itt Izsákién olyan gazdát, aki ne ismerné a műtrágya hasznát gyakorlatból is. — Miből tartja fenn magát a gazdakör? — kérdem. — Van pénzünk — mondja a gazdakör pénztárosa. — A gazdakör még annak idején vásárolt egy vetőgépet. Azt kiadjuk használatra, százölenként 1 forintért. — Jó dolog az — jegyzi meg közbeszólással Horváth Mihály, aki ügyes-bajos dolga intézése végett érkezett a tanácsra. — Mert nincs minden gazdának módjában vetőgépet vásárolni, így meg aztán egy kis ellentérítésért vetőgéppel földbe teheti a magot. — Most is van 400 forintunk — folytatja a beszélgetést a pénztáros. — Rádiót akarunk vásárolni. Csak a fene essen ebbe a világba, telepet nem kapunk hozzá. — Tudja mit — szól közbe a tanácselnök, Kovács István — írunk majd egy levelet oda, ahol a telepeket készítik. Szól okp S»r «"« a gazdakör kibontakozó életéről, s úgy határozott, hogy belép, ha szívesen fogadják. — Az nem is beszéd — jelenti ki határozottan Farkas Károly. — Bár már csak köztünk látnánk. A tanácselnök azt javasolja, hogy a jelenlegi gazdaköri tagok törekedjenek valamennyien azon, hogy minél többen legyenek, s minél többen látogassák az ezüstkalászos tanfolyamot. A gazdák részéről, akik itt a tanácson diskurálnak a falu kibontakozóban levő új életformájáról, ugyancsak helyesléssel találkozott a javaslat. — Legyen ismét erős szervezet a gazdakör — mondják a jelenlévő gazdák, szinte egyszerre. V l m ■ t»*!*'-jet* arra gondolnak, hogy még az előző gazdakörnél is jobb lesz a mostani. Még látogatottabb, kedveltebb hely, ahol eltöltik estéiket, vasárnap délutánjaikat. Ahol politizálnak, s az ezüstkalászos tanfolyamon megtanulják a mezőgazdasági tudományok ábécéjét. Ezt akarják valamennyien, hogy a falu is előbbre jusson a fejlődésben. Művelik önmagukat, hogy a föld, amely oly makacsul ad, könnyebben adjon, hogy minden ember asztalán legyen elegendő kenyér és mellé való. Azt akarják, hogy kifejlődjön a falu kulturális központja, a gazdakör. Takács Verem Újra a gazdakörben VAS NÉPE Új módon Napjainkban sokat lehet olvasni a sajtóban s hallani a rádióban, hogy sokhelyütt összeférhetetlen egyik vagy másik szervezettel a munkástanács. Ezzel kapcsolatban szeretnék néhány dolgot elmondani a Répcelaki Szénsavgyár néhány szervezetének működéséről. Ha valaha szükség volt összefogásra, megértésre és szervezettségre, ma nagy szükség van. A mi üzemünkben a munkástanács, a szakszervezet és a helyi MSZMP- szervezet együttes feladata ennek megteremtése. Az üzemben sok problémát kell megoldani, például az energiaellátás, a bérkérdés, az egyszerűsítés nyomán keletkezett problémák sokaságát. Mit tesz a három szervezet mindezek megoldása érdekében a szénsavüzemben? Egyelőre nem valami kecsegtető a helyzet e téren. A tizenöt tagú munkástanácsot ugyan a munkásság választotta, de a választás a zavaros napokban zajlott le, amikor még sokkal jobban érvényesült az ellenforradalmi erők hangja. Ezt ma már egyre több dolgozó látja és sok esetben nyíltan fel is tárja. Bejutott olyan személy is a munkástanácsba, ahd az ellenforradalom idején nyíltan támogatta a sztrájkot. Mikor a helyzet alakulása ezt nem tette lehetővé, más módon igyekezett bizalmat szerezni. Azokban az időkben még nem működött az MSZMP-szervezet, ezért a kommunisták háttérbe szorultak. Ilyen körülmények között megtörténhetett, hogy különféle ürügyekkel el akartak bocsátani MSZMP-tagokat. Nem sikerült mer igazságos döntést követeltünk az egyszerűsítésnél is. Itt szeretnénk megemlíteni, hogy sok vezető és munkástanácstag nem bírja a kritikát Hamar pozícióhajhászának nevezik azokat, akik egyes vezetőket, tanácstagokat jogos kimálatban részesítettek. Ezen sürgősen javítani kellene, mert a jogos bírálat visszautasítása akadályozza az egészséges üzemi demokratizmus kibontakozását. Korábban épp ez szül bizalmatlanságot a dolgozók körében, s úgy gondoltuk, bátran szemtől szemben meg kell vitatni minden problémát, s el kell fogadni az építő bírálatot. Van még más olyan dolog is, ami szintén sérti a becsületes dolgozók önérzetét. Ez a protekció, a hitelvés a vezetőknek. Ez káros magára a vezetőkre is, amellett az ilyen és hasonló jelenségek nem viszik előbbre a munkaetértées. A szakszervezet és az MSZMP jó együttműködését. A munkástanácsokat nagy jogokkal ruházta fel a munkás-paraszt kormány az üzemek gazdasági vezetésében, s ebben a tevékenységében az MSZMP a lehető legjobban kívánja támogatni. A szakszervezetnek ugyancsak megvan a szerepe ebben. A közös cél, az üzem gazdaságosságának fokozása, a demokratizmus kifejlesztése mindhárom szervezetnek érdeke. Biztató jel, hogy a hibák ellenére már van közeledés, bizalom e szervezetek között. Amikor B. L. tudomást szerzett az MSZMP létezéséről, kérte, hogy a pártszervezet részéről is képviseltessék magukat az üzemi munkástanács ülésén. Ez alkalommal kiderült, hogy igenis szükség van a helyes és jogos kritikára, mert tizenkét dolgozó jogosan reklamált a bérmegállapítás ellen. A párt részéről javasoltam az indokolt esetben a bérek felülvizsgálását, és ez megértésre talált másoknál is. Ezúttal is kijelenthetem a Szénsavgyár kommunistái nevében, hogy mind a munkástanácsot, mind a szakszervezetet teljes erővel támogatjuk, azon leszünk, hogy létrejöjjön a teljes bizalom légköre e szervek kapcsolatában. Ugyanakkor nem mondunk le arról, hogyha hibát tapasztalunk, azokat azonnal szóvá tesszük és javaslatot teszünk azok kijavítására. Az MSZMP üzemi intéző bizottsága szembeszáll minden olyan törekvéssel, amely az ellenforradalmat segíti. A becsületes munkástanácstagokkal együtt kívánunk harcolni azok ellen, akik tudatosan szembe akarják állítani a tanácsot a dolgozókkal. Ezen érdemes elgondolkozni üzemünkben azoknak a szakszervezeti vezetőknek is, akik hivatottak lennének a dolgozók érdekeinek védelmére és néha ennek ellenkezőjéről győznek meg bennünket cselekedeteikkel. Az MSZMP intéző bizottsága nem engedi, hogy az üzemünkben pártellenes, ellenforradalmi agitáció legyen, akár a demokrácia leple alatt is kormány- és munkásellenes cselekedetek történjenek. Molnár László, a Répcelaki Szénsavgyár MSZMP intéző bizottságának elnöke a közönyeiért 3