Vas Népe, 1958. október (3. évfolyam, 231-257. szám)
1958-10-19 / 247. szám
1958. október 19. Vasárnap VAS NÉPE Zárszámadások előtt A termelőszövetkezetek a következő hetekben teszik mérlegre az idei gazdasági évben elért eredményeiket. Zárszámadásra készülnek. Az idei zárszámadások az eddigieknél sokkal jelentősebbek lesznek, mert a párt helyes gazdaságpolitikája leginkább ebben az évben éreztette hatását a mezőgazdasági termelésben. Az idei gazdasági évet a tsz-eknek már nem az ellenforradalom által szétzilált gazdasággal kellett kezdeniük, és nem az ellenforradalom okozta károkat kellett kiheverniük, hanem az eddig elért eredményeiket gyarapíthatták. Az idén is jól vizsgáznak a szövetkezetek. Eredményeikkel igazolják a nagyüzemi gazdálkodás fölényét a kisárutermelő gazdálkodással szemben. A tsz-ek zöme — a kedvezőtlen időjárás ellenére is — gabonafélékből az idén 1—2 mázsával többet termelt, mint az egyéni termelők. Kapásnövényekből is jó termésük van a szövetkezetieknek, túlhaladják az egyéni termelők termésátlagait. Állattenyésztésük jobb, mint az elmúlt években bármikor. Sokat javult az állatállományuk minősége és termelése is. A zárszámadás, mint minden évben, az idén is hasznos tapasztalatokkal gazdagítja a termelőszövetkezetek vezetőit és tagjait. A tsz-vezetők és tagok hű tükörképet kapnak arról, jól hasznosították-e a nagyüzem adta lehetőségeket, az állam nyújtotta sokoldalú támogatást, helyesen sáfárkodtak-e a 3004-es kormányhatározattal. Máris elmondhatjuk: a tsz-ek zöme élt a lehetőségekkel. *.. Jf i.M 4_~* 4—# %^ja tm A mezőgazdasági szakemberek javaslatai alapján szántóterületüknek mintegy 19 százalékán termeltek évelő pillangást és növelték kukorica-vetésterületüket is. Ezzel az egyre fejlődő szarvasmarha-állományuk jövő évi takarmányalapját is megteremtették. A kedvezményekkel élve műtrágyából közel háromszorosát használták fel a tavalyinak. A megye tsz-ei — hét tsz kivételével — egy kát, hold szántóra három normálk hrdnak megfelelő gépi munkára kötöttek szerződést. A gépi munka hatása az idei száraz esztendőben kedvező volt a terméseredményekre, s emellett a gépek sok nehéz munkától is megkímélték a tagokat. 4\ #"■% ar^—4 »—4 «^—4 *r—4 « »—4 *’"-4 így év végén, a zárszámadásnak azonban nemcsak gazdasági, hanem fontos politikai jelentősége is van. A számadatokból kitűnik, hogy a paraszti életet csak a szocialista nagyüzemi gazdálkodás megvalósításával lehet szebbé, jobbá és gondtalanabbá tenni. A termelőszövetkezeti termésátlagok és a tsz-tagok jövedelmének ismertetéséve a még egyénileg gazdálkodókat közelebb hozhatjuk a szövetkezetekhez. S az is kívánatos, hogy a tsz-tagok eredményeikkel agitáljanak az egyéni parasztok között. A tsztagok hívják meg az egyénieket tapasztalatcserékre, és kérjék ki véleményüket a szövetkezeti gazdálkodásól. Ha ezt szívvel és akarattal csinálják, nagyban elősegítik szövetkezetük számszerű fejlődését. Most, a gazdasági év végén a zárszámadásokkor az is kiderül, hogy azokban a tsz-ekben, amelyekben nagy gondot fordítottak az állóeszközök növelésére (új beruházásokra, az állattenyésztés fejlesztésére stb.) és megfelelő termelési alapokat létesítettek, ott a tanok jövedelme jócskán gyarapodott. Hiba lenne, ha így zárszámadásokkor csak az elmúlt év eredményeit vizsgálnánk, s nem tekintenénk előre. Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy most kell megteremteni a jövő évi gazdálkodás alapját is. A jövőbeli ugyanis csak akkor számíthatnak a tsz-tagok magas részesedésre, ha az idei termésből megfelelő mértékben tartalékolnak. A gabonacséplés után néhány tsz-nél tapasztaltuk: megfeledkeztek róla, hogy jövedelmük növelése érdekében gyarapítani kell állatállományukat, s az állatállomány részére nem tartalékoltak elegendő mennyiségű takarmányt. (Vagyis túlzott mértékben osztottak ki takarmánygabonát.) Az év közben elkövetett ilyen hibákon még mindig lehet segíteni és a takarmányalapba anynyi terményt kell juttatni, amenynyire az új termésig szükség van. (Sőt, biztonsági tartalékalapot is tanácsos lenne létesíteni.) Ezekben a hetekben kell számot adni arról is, mennyi árut adott a tsz egy év alatt a népgazdaságnak, hogyan teljesítette a 3004-es kormányhatározatban biztosított kedvezmények feltételeit, s ezért milyen kedvezményben részesült. Fontos, hogy a zárszámadásokon szerzett tapasztalatokat a jövő évi tervkészítés során, feltétlenül hasznosítsák a tsz-ekben. A zárszámadás helyes elkészítését segítsék a tsz-ellenőrző bizottságok és segítse a termelőszövetkezet valamennyi tagja is. A tagok tegyenek javaslatot a gazdálkodás megjavítására, terjedjen ki figyelmük a zárszámadás pontos elkészítésére, s ügyeljenek a tartalékolásra is. Ha ezek figyelembevételével készítik el a zárszámadásokat, akkor a zárszámadás adataiban mint egy tükörben pontosan láthatják, mit végeztek a tsz-ek és további fejlődésük érdekében mit kell még tenniük. Németh János, megyei szövetkezetpolitikai csoportvezető 4 ml/dudotfor nélkül... Zuhog az eső, amint Nemeskeresztúr határaiba érünk. Erős szél hempergeti a mezőben a kévésbe kötözött kukoriicaszárat, megcsavarja az út melletti fák kopasz koronáját. Tompa dohogással húz el az állomásról a délutáni vonat, amelyről sokan szálltak le keresztúriak. Mind jól öltözöttek az utasok és számos diáskó sapkás fiú és leány van a faluba igyekvők között. Itt van Nemeskeresztúr! Az a község- amelyből a régi világban valósággal menekültek a lakók. Dehát miért? Egy őszbecsavarodott hajú, vállas parasztember ekképp magyarázta az elvándorlás okát: — Hát a megélhetés miatt. Aic nem kapott munkát a gróf Erdődynél muszáj volt másutt szerencsét próbálnia. Mert itt összevissza, körös-körül a határban úri birtok volt. Igazat kell adnunk neki, mert hivatalos kimutatások, okmányok a tanácson, a telekkönyvben erről tanúskodnak. A község lélekszáma a háború előtt: 791. Szántóterülete 1291 kat. hold- Gróf Erdődy Sándor 883- Bartha Ignác 60, Mifáit János 26, Németh Ferenc 30, Bertha György 25 holdon gazdálkodott. Vagyis egy gróf és négy húsz holdon felüli birtokkal rendelkező gazda több mint ezer hold földet birtokolt. Ezenkívül volt egy 90 holdas hitbizományi birtok s így a falu lakosainak túlnyomó többsége nem rendelkezett földdel. Alig mindössze 170 hold földet mondhattak magukénak a kisparasztok. A jó föld természetesen a nagybirtokosoké, a kavicsos föld a parasztoké volt. Ezért verejték hiába öntötte- eső hiába mosta: a kavicsos parcellákban minden évben csak sovány termés takarult. És ma? A földreform során kiosztották a grófi birtokot s mér megélnek a falu földjéből a község lakói. Régen nem volt olyan család- amelynek tagjai közül legalább egy ne más vidéken keresett volna megélhetést- Takács Dezső tanácselnök kalauzol bennnünket. Azt mondja: ma már nemcsak a megélhetésre futja a nemeskeresztúriaknak. Új falurésszel gyarapodott a község a felszabadulás óta. Kétablakos, zsindelyes házak úgy villannak ki az enyhén lapos mező szélében mintha mosolyognának. Akárcsak az a szőke kisleány, aki az imént az egyik házba tért be. Harmincöt új házat építettek itt az új telepen negyvenöt óta. Dám, akik az úri világban másutt kerestek menedéket és nem találtak, most itt ütöttek családi fészket. Sokat szépült- gyarapodott hát ez a falu. A villanyt 1949-ben vezették be a községbe. A múltban csak szép ígéretekkel halmozták el a falu lakóit, de egyiket sem váltották be. Már 1931-ben tervezgették a virilisták a villany bevezetését- dehát a terv nem maradt több üres kortesszólamnál. Még 18 esztendőnek kellett eltelnie, hogy villanyvezetékek hálózzák be az utcákat, amelyek fényt, kultúrát hoztak a keresztúriaknak-Megnézzük az iskolát- a kultúrotthont, amelyek ugyancsak fokmérői a község fejlődésének. Gyarmati Miklós iskolaigazgató készségesen ad tájékoztatást erről. Húsz év óta pedagógus itt a községben könnyen tud összehasonlítást tenni a parasztgyermekek múltbeli és mai helyzete között, így beszél róla: — Kérem, szomorú volt a sorsuk. Sok szülő kénytelen volt már iskoláskorban pásztornak adni gyerekét. Márciusban már kimaradtak az iskolából s így azokban az időkben az iskolakötelesek 10 százaléka még a 6 elemit sem tudta elvégezni. S most? Százszázalékos a beiskolázás. Jelenleg 106 gyermek tanul a helyreállított 5 tanerős iskolában. Az iskolaigazgató a szülők jó anyagi helyzetének bizonyítására írást mutat fel, amely sze* ^-4 m »^4 *r—4 4 »—4 ^—4 mint 2 hónap alatt 2100 forint takarékbélyeget vásároltak a tanulók. A múltban sokszor még a legszükségesebb tanszerek beszerzésére sem futotta. S szólni kell még a továbbtanulásról is A múltban 3, a felszabadulás óta 10 parasztfiatal érettségizett Keresztúron. Jelenleg 10 tanul tovább a sümegi gimnáziumban. Pezsgő életet élnek a fiatalok is a KISZ-szervezetben. Ha jön az este- sehogy se kívánkoznak ágyba, mert zárt ajtókkal várja őket a művelődési otthon, ahol esténként táncolnak, színdaraboznak. Az iskolaigazgató elmondja, hogy a fiatalok persze nemcsak szórakoznak. Éppen a napokban kapott 11 kiszista bronzérmet, annak elismeréséül, hogy személyenként 40 óránál több önkéntes társadalmi munkát fejtettek ki a művelődési otthon helyreállításában és rászoruló gazdák segítésében. Esteledik már, mire elbúcsúzunk Nemeskeresztúrtól. Csendbe merül a falu. Arra gondolunk: másfajta államtól nem kaphatott volna annyi jót a község- mint amennyit a népi demokrácia államától kapott. Földet, villanyt, emberi életet adott a keresztúriaknak a nép állama. Csoda-e, hogy Szarvas József a minap is azt bizonygatta társainak a Petőfi utcában: vándorbot nélkül is megélnek manapság a nemeskeresztúriak. Mégpedig nem is akárhogyan! Kerék László 1——rx^————— Hogyan halad a munka a vasi mezőkön? Az elmúlt héten néhány napig az eső hátráltatta a mezőgazdasági munkákat, de a legutóbbi napokban tovább folytatódott a vasi mezőkön a szántás, vetés és betakarítás. Az őszi árpa után a rozsot is elvetették a termelők, jelenleg a búza vetése és a kapások betakarítása van folyamatban. A búzát 75 százalékban vetették el, s ha az idő arra alkalmas lesz, a héten be is fejeződik a vetés. Befejezéshez közeledik a burgonya szedése és a kukorica törése is. A kukoricaszárat mintegy 50 százalékban vágták le és takarították be, a cukorrépának pedig mintegy 35 százalékát szedték ki a gazdák. Bár kisebb mértékben, de az elmúlt héten is tovább folytatódott az őszi mélyszántás és a trágyázás. A szántásban és az egyéb őszi munkákban összesen 600 traktorral segítik a gazdákat a gépállomások. Mintegy 250 gumikerekű traktor a kukorica, a burgonya és a cukorrépabetakarításban segít, közel 120 könnyű traktor pedig az egyéni gazdáknak szánt. Mintegy 60 traktor az őszi mélyszántást végzi. Ex is a miénk! ISMEREK egy asszonyt, aki a férjének minden fizetéskor — igaz, hogy évődve, tréfásan, de — szóvá teszi, hogy „fiacskám száz forinttal már megint kevesebbet adtál". A férj még mindig elmondja, hogy nem is száz, csak nyolcvan forintról van szó, s ezt sem cigarettára, fröccsre költi, hanem ebédre. A hónap 25—26 napján ugyanis napi 3.40-ért ebédel. Ugye kár, hogy a feleség ezt a csekély összeget ennyire számontartja, de azt már nem, amit az állam ad a férje ebédjéhez. Pedig 3—4 forintért nemigen tudna többfogásos ebédet az asztalra tálalni. Csak jóval többől futná erre, s mégis az üzemi étkezés urán több húst, tojást, cukrot, gyümölcsöt fogyasztanak a dolgozók, mint az otthon étkezők. Statisztikai vizsgálattal kimutatták, hogy a komlói szénmedencében az üzemélelmezés által szolgáltatott kalóriamennyiség 11,6 százalékkal haladja meg a családi étkezés átlagát. A jó és olcsó ebédhez térítésként az állam 1955-ben például 560 millió forintot juttatott. S hogy mi jut ebből egy személyre? Ha a megyében a térítés átlagaként 180 forintot veszünk naponta és fejenként, akkor ez 25 munkanapra 45, két személyre 90 forint. Egy év alatt több mint félezer, két dolgozó esetében több mint ezer forint. Erre a tekintélyes összegre általában nem gondolunk, amikor délben az üzemi étterem terített asztalához ülünk. Pedig ez is a miénk, ez is a jólétet szolgálja. A DOLGOZÓKNAk több mint egyharmada veszi igénybe az üzemi étkeztetést, a friss, meleg, olcsó ebédet. S még fizetést is kap azért a fél óráért, amit ebéddel tölt el. Megközelítő számítások szerint az állam erre évenként mintegy 2—2,5 milliárd forintot fordít, egy dolgozóra körülbelül 800—900 forintot. Ez aztán végleg ki szokott maradni számításainkból, mert legtöbbünk, mint az én ismerősöm is, csak azt tudja fizetésnek, keresetnek, ami a borítékban van. A kapitalista Magyarországon a gyáros ugyancsak nem törődött azzal, hogy hol, hogyan és mit esznek a munkások. Az üzemétkeztetés ismeretlen volt. Zacskóból ebédelt a munkások több mint kétharmada, s a pallérok és művezetők gondoskodtak arról, hogy az ebédelés minden percét rádolgozzák a munkások. A világhírű „magyar konyha", amelyről akkor sokkal többet beszéltek, mint manapság, csak a maroknyi kizsákmányolót táplálta naponta több fogással. A dolgozóknak maradt a szárazkoszt, a koplalás. Nagyon méltánytalan és ferde szemlélet lenne, ha ezzel szemben nem látnánk a mai valóságot, annál is inkább, mert az üzemélelmezés csak egyike azoknak a juttatásoknak, amelyek a felszabadulás előtt egyáltalán nem léteztek. A továbbiakhoz sorolhatjuk a munkásszállásokat, üdülőket, bölcsődéket és napközi otthonokat. Egyik sem effektíve jelent többletet a fizetési borítékban, hanem mindegyik amolyan „természetbeni" hozzájárulás. A munkásszállások a nagyipar államosítása után keletkeztek, s ma 196 ezer férőhellyel rendelkeznek. Létrehozta őket a népgazdaság nagyiramú fejlődése. Társadalmi rendszerünk erkölcse pedig valósággal kötelezővé tette létezésüket. Dolgozónként évi 950—1000 forintot fordított fenntartásukra az állam. A dolgozók ennek az összegnek csak a töredékét térítik meg, s a bányászatban és az építőiparban, ahol a legtöbben laknak munkásszállásokon, nem is kell térítést fizetni. A szállások többsége kulturált, otthonosan berendezett, s a szakszervezetek a vállalatokkal együtt azon vannak, hogy mindegyik ilyen legyen. A ANGOLAK VOLTAK egykoron az újságok attól, hol nyaralt X. Y. gróf, gyáros vagy földesúr. Némelyik milliós jövedelmeket herdált el egy-egy alkalommal. A munkás az üdülőt meg sem közelíthette. Ma csak a szakszervezetek 240 üdülőt tartanak fenn 15.857 férőhellyel, s az állam óriási összeggel segíti a dolgozók kéthetes üdülését. Amíg maga a beutalt 196 forintot fizet két hétre, addig az állam ugyanerre az időre és ugyanerre a személyre 350 forintot. 1949—1957-ig másfélmillió bérből és fizetésből élő dolgozó részesült a kedvezményes szakszervezeti üdülésben az ország legszebb fürdőhelyein és hegyvidékein. Ezenkívül a vállalatok és intézmények saját kezelésben lévő nyaralói is ezer és ezer dolgozónak jelentenek — szintén kedvezményesen — kellemes pihenést. Vegyük utoljára a bölcsődéket és napközi otthonokat. Nemcsak a gyermekek elhelyezésének gondján könnyít mindkettő, hanem jóformán jelentős anyagi ellenszolgáltatás nélkül 12—14 órán keresztül otthon az otthon helyett. Egy—öt forint az, amit a szülők a fizetés és az eltartott gyerekek arányában naponta fizetnek a bölcsődékben és napközi otthonokban. A területi bölcsődékben 6.50, az üzemiekben 8.50 az állam napi hozzájárulása, a napközi otthonokban 170 forint egy hónapra egy gyerek után.Igaz, hogy ez a több száz forintra rugó összeg sincs bent a borítékban, s így sajnos nem nagyon firtatják az emberek, miből van a kényelem, a kitűnő ellátás ezekben az intézményekben. A FELSOROLÁS nem teljes, csak egy része annak, ami a nemzeti jövedelemből közvetve mozdítja elő az életszínvonal emelkedését. Alig akad olyan család, amelynek egyik tagja legalább e juttatások valamelyikét ne élvezné. S van, aki többet is: üzemi étkeztetést, üdülést, bölcsődét vagy napközit egyszerre. Üljenek csak le és számítsák ki, hány száz forinttal nagyobb fizetés jön ki annál, sülit havonta kézhez kapnak. Megéri a fáradságot, mert így bizonyára nem felejtik: ez is az övék, ez is a miénk! (mdf) 5