Vas Népe, 1963. június (8. évfolyam, 126-151. szám)

1963-06-01 / 126. szám

Sardaságszervezi munka a tsz-pártszervezetben falusi, termalálisövet­­-­keseti pártszerveze­tek »munkáját tanulmánytz, tűk­omrégiban. A sok hasz­nos tapasztalat, sokoldalú tevékenység mellett észre­vettük, hogy a pártszerve­­zetek jelentős, réssé nehezen találja meg a helyszínen mutatkozó legfontosabb gazdasági problémákat és az ezek megoldását segítő hatékony módszereket Ar­ról van tehát szó, hogy több pártszervezet még nem tudta kellően kialakítani és következetesen érvénye­síteni gazdaságszervező te­­­­vékenységét. Pedig a lehetőségek e te­­kintetben is egyre jobban adottak. És hogy mennyire vannak meg a lehetőségek, azt jó néhány pártszervezet már gyakorlatban is igazol­ta­­és igazolja. A pártserv­­ezetők gazdaságszervező munkájának kiindulópontja és alapelve a konkrétság. Ott segítik jól a kconmunis­­ták a gazdasági feladatok megoldását, ahol felismerik, feltárják és igyekeznek megszüntetni a termelést­ akadályozó tényezőket Egyik helyen a vezetők konzervatizmusa jelent fé­kező erőt Itt természetes, hogy a pártszervezetnek elsősorban a vezetés javí­tásán, szemléletük megvál­toztatásán kell fáradoznia. Máshol a munkaszervezés nem felel meg a követelmé­nyeknek, az adott gazda­ság igényeinek. Akkor dol­gozik jól­ a­ pártszervezet, ha hozzáértésével, tekintélyével, súlyával a munkaszervezés tökéletesítését szorgalmazza. Ismét" másutt az anyagi ösztönzés gyakorlati alkal­mazása hagy kifogásolni­valót, tehát a pártszervezet erre fordítja a nagyobb fi­gyelmet. N­agyon sokat tehetnek a pártszervezetek an­nak érdekében is, hogy a gazdasági munkában érvé­nyesüljön a hozzáértés, a szakértelem a vezetőiknél és a tsz-tagoknál egyaránt. A gazdaságszervező tevékeny­ség fontos része, a kommu­nisták közös ügye, hogy si­kerüljön megteremteni és javítani a jó gazdálkodás személyi feltételeit. Ezért a párt­tagoknak törődniük kell azzal, hogy a gazdasági ve­zető posztokon az arra leg­érdemesebb, hozzáértő em­berek dolgozzanak. Ennek egyik legjobb módszere, ha a kommunisták személyes példamutatásukkal ragadják magukkal a vezetőket, a dol­gozókat a mindennapi mun­kában. Elengedhetetlen fel­tétele a párt hatékony gaz­daságszervező munkájának a párton­ kívüliekkel kialakí­tott közvetlen, kapcsolat, állandó együttműködés. Ah­hoz, hogy a pártszervezet eredményesen segíteni tud­jon a gazdasági munkában , jól kell ismerni a dol­gozók tanácsait, meghall­gatni bírálatukat, vélemé­nyüket s érvényt szerezni a javaslatoknak. Ilyenformán tehát a gazdaságszervező tevékenység elválasztha­tatlan a párt tömegkapcso­latától, a kommunisták ás­­ a pártonkívüliek kölcsönös, feltétlen bizalmon alapuló együttműködésétől. Hasznosnak bizonyult, a gazdasági eredmé­nyekben is megmutatkozott, a kisebb termelőszövetke­zetek utóbbi időben történt összevonása. Nehezíti azon­ban a további fejlődést hogy a gazdasági egyesítést nem mindenütt követte, vagy éppen előzte meg a po­litikai erők egyesítése. Nem tartjuk feltétlenül szüksé­gesnek az egyesítés után azonnal a pártszervezetek összevonását is, de nagyon is indokolt legalább egysé­ges vezetőséget választani, időnként közös taggyűlése­ket tartani. A közös, egy­séges gazdasági vezetés ugyanis igényli a politikai erők, elsősorban a kommu­nisták és pártonkívüli ak­tivisták egységes támoga­tását a legfontosabb gazda­sági kérdésekben. Valamennyi — a ter­melőszövetkezetben mutatkozó­­- gazdasági kérdéssel képtelen behatóan foglalkozni a pártszervezet Ezt nem is várják és nem is kérik tőle számon. Az azonban jogos igény, hogy a kommunisták többet tö­rődjenek a főbb gazdasági kérdésekkel és azok megol­dásával Nem az a termelő­szövetkezeti pártszervezet hivatása — amit egyesek annak idején szántak neki ■—, hogy „mumus’“ legyen a­­ gazdasági vezetők számára,­­ hogy a felsőbb szerveknek küldött jelentéseket kontrol­­­­lálja, hogy „tetten érje” a­­z elnököt, a brigádvezetőket Ellenkezőleg! A pártszer­­­­vezet arra hivatott, hogy ■ segítsen, munkájának alap­­­­vető követelménye a gazda­­■ sági vezetők iránti bizalom . A kezdeményezés, a példa­­­­mutatás, a mozgósítás, í , meggyőzés a legeredménye­­­­sebb eszköze, módszere­i , gazdaságszervező tevékeny. ■ Bégnek:­ ­ Bézsi Mátyás Csak­ vásárolni megyünk a városba A sorkifaludi Béke Tsz­­nek 20 hold öntözéses ker­tészete van. Korábban csak 5—10 holdon gazdálkodtak. A kertészet dolgozói — ki­véve id. Drávecz Józsefet, a kertészt — kizárólag fiatal lányokból állnak. Ti­­zenketten dolgoznak itt, s még gondolatban sem­ hagy­ják el a kertészetet más munkahelyért. —­ Mi csak vásárolni me­gyünk a városba — mondot­ták —, dolgozni nem, mert nagyon jó nekünk a kerté­szet. Megtaláljuk itt a szá­mításunkat. Egy-egy munkaegység ér­téke a kertészetben 30 fo­rint, s a munkaegységekért járó pénzösszeget minden hónap elsején ki is fizetik nekik. Ez jó példa arra is, ho­gyan lehet a fiatalságot megtartani a tsz-ben. A kertészetben az idén 200 melegágyi ablakkal dol­goztak. A Szombathelyen felállítandó strandra meg­kapták az engedélyt. Az a tervük, hogy jövőre már primőrárukkal is meg­jelennek a piacon. Öveges József professzor és Karsai Elek előadása Szombathelyen Csütörtökön délután Szom­bathelyen, a TIT klub­ban dr. Karsai Elek be­szélgetett olvasóival az ünnepi könyvhét alkalmá­val rendezett író-olvasó találkozón. A rádióból és történelmi tárgyú könyvei­ről ismert népszerű író legújabb könyveiről (A bu­dai Sándor-palotában­ tör­tént) és a Horthy korszak politikai kulisszatitkairól tartott előadást. Este hatkor az Ifjúság Háza nagytermék­eis Öve­ges József professzor, szá­mos fizikai könyv népsze­rű szerzője beszélt életé­ről, írói munkásságáról, könyveiről. A mindvégig hangulatos előadás után a szombathelyi fiatalok tu­dományos kérdésekkel ost­romoltál­; az előadót, majd­­ az előcsarnokban kiállí­tott könyvespultnál pilla­natok alatt elkapkodták a vég­es professzor legújabb könyvét, az Érdekes fizi­kát, hogy még elutazása előtt dedikáltathassák a szerzővel, Ilvigwi professzor hallgatósága körében. Emberek a Rába partján Vaskos jegyzeteim közt lapozgatva újra és újra elibém tárul a nagy falu. Megállók egy-egy ház előtt, a tsz-udvarán, tanácson, orvosnál, patikusnál, portá­kon, iskolában. Emberek, asszonyok, fiatalok, gyere­kek vesznek körül. Beszél­getünk. Mind megannyi kép, más-más színben, tó­nusban Emberek, sorsok külön-külüm, de az egész falu mint egy hatalmas kép­csarnok. A szocialista rea­lizmus fogható és átlátható életképe. Íme a tükör: Lassan, lépésben hálad velünk a tsz lovaskocsija. A jóvérű csikókat a 17 esztendős Csitkovics Jóska tartja száron. Fekete képű, jóvágású legény, emberesen cigarettázik. Mellettem ül az elnök. Kétoldalt fűten­ger hullámzik. A tsz több száz hold kaszálója. Kitűnő termés mutatkozik. A fű helyenként máris térdig ér. De az elnök, aki régi mező­­gazdasági szakember, ke­vesli. Azt magyarázza, hogy egy részét feltöreti. Na­gyobb tömegű takarmányt is lehetne innen nyerni. Ar­ról nem is beszélve, hogy az 500 holdnyi terület je­lenleg is öntözhető. Aztán betakarítógépek beszerzésé­ről, tenyészállatok vásárlá­sáról, a majorság további korszerűsítéséről, bővítésé­ről, az ikervári földek ja­vításáról, víziszárnyas-ter r épről és sok más okos do­logról beszél. A község felöli határrész egyik tábláján lóeke után vetik a krumplit. A burgo­nyavetőgép a dülőúton rozsdásodik. Egy olyan al­katrész hiányzik belőle, amit sehol nem lehet kapni. A másik táblán géppel ve­tik a babot. De hogyan? Mintha marokkal szórnák. Az agronómus megállítja a traktorost. Igazítanak a ve­tőgép adagolóján. De nem jó. Harmadszor is meg kell állni. A traktoros káromko­dik. Neki nem a vetés mi­nősége, hanem a napi tel­jesítmény a fontos. Szeren­csére az ikervári tsz trak­torosai­­ nagyobb részénél nem ilyen a felfogás, noha ők is hajtanak a több ke­resetért, de becsületesebb alapokon. jár Megállók egy betáblázott kapu előtt. A kis tenyérnyi táblák a következőkről tá­jékoztatnak: „Tiszta udvar, rendes ház”, „Tbc-mentes állatállomány”, „Állami Biztosító”, „Vigyázz, a ku­tya harapós!”. Vajon, mi­lyen lehet a gazda? Nem valami nagy barátsággal fogad. A kutyájára sem szól, pedig a dühödt ugatás­tól alig halljuk egymás szavát. Végül is az asszony csendesíti el az ebet Sír­nak mind a ketten, Asz­szonylányuk a „rendes Falusi képcsarnok ház”, szép tiszta tornácáról les ránk. Nekik borzalmas ez az élet. A közös gazdaságból szerintük soha sem lesz jó­világ. Bezzeg, a régi egyéni, az igen. A hátsó udvarban álló, pár évvel ezelőtt épült új pajta is ezt bizonygatja. Vitatkozunk. Az istállóban négy darab marha. Disznó­kat vágtak, tele a kamra. Ahogy az ajtón és ablako­kon bekukkantottam, (mert be nem tessékeltek) takaros berendezés. De a gazda csak a magáét hajtja a fele­ségével együtt. Mit csinál­jak? Még jó, hogy a kutyát rám nem uszították. Aztán megtudom, hogy ez az ember 1960-ban összesen 9 munkaegységet teljesí­tett, de tavaly már — ha fanya­logva is — 304-et. Ennek forintértéke 10 ezer, s hoz­zá a részesművelés, vala­mint a háztáji. A lánya a ktsz-ben, veje a vasútnál dolgozik. Ebben az évben is van már 81 munkanapra 116 munkaegysége, ami 3 ezer forintot ér. De nekem azt mondta, hogy csak 540 forintot kapott a közösből Ez a szegény ember egyéb­ként a tsz ellenőrzési bizott­ságának a tagja, de ezért külön nem írnak jóvá ré­szére egy fél munkaegysé­get sem. Megyek egy másik ház­hoz. A gazda éppen akkor érkezik haza a közös jó­szágoktól. Meleg barátság­gal fogad. Betessékel az új házba, amely kívülről még vakolatlan, de belül tiszta rendes. Bort tesz az asztal­ra. Az öregasszony tüzet gyűjt, az eladó lány kol­bászt aprít egy lábasba, to­jást ver rá, s a friss, párol­gó étket kettőnk közé tá­­­­lalja. Szabadkosok, de lá­tom, megsérteném a gazdát ha visszautasítanám a va­csorahívást. Beszélgetünk Derűs a hangulat és őszinte Senki nem siránkozik. Nem is dicsekszenek. A gazdi azt mondja: bár, már 3­ évvel ezelőtt fordult vole ilyenre a világ. Este van. Már égnek az utcai villanylámpák. A fo­­gatosok ilyenkor itatnak Megszólít egy sovány képű nagy szemű, fekete fiatalem­ber. — Jöjjön, nézze meg mi­lyen csikót akar elvenni tőlem az elnök! Elindulok. A fiatalember szenvedélyesen magyaráz Az istállóban két fényes szőrű, jó húsban levő kan­­­ca. Középen az éves csikó. Valóban szép. Állása, tartá­sa kecses. Jók a lábai, s a szügye máris olyan széles, hogy hámozni lehetne. — Cili! Kicsi jószágaim —• becézi, hívogatja az állatot, s a csikó kezesen dörgölőd­­zik hozzá. Vékony hangon nyekerész, boldog. Az em­ber arca szinte átszellemül . Ezt akarják elvenni tőlem. Érti? Pedig csak én tudnám betörni a hámba. Higgye el, csak rám hall­gat ez a jószág. Miért akar­ják egy másik istállóba ten­ni? Hát nem mindegy a ve­zetőségnek, hd neveli to­vább? Mert nekem nem mindegy. Azt sem bánom, ha azt a havi 2 munkaegy­séget nem írják a javamra a gondozásért Csak hagy­ják itt, mert ha elviszik, én biz’isten kilépek a csoport­ból. — Bolondokat beszél ez az ember — magyarázkodik riadtan a fogatos mamája. — Meg ne tessék ímni. — Aztán a fülembe súgja: — Inkább szóljon az elnöknek, hogy csak vigyék minél ha­­­marabb ezt a kis dögöt,­­ mert ez a ló­bolond fiam elhordja lassan az összes kukoricámat a padlásról annak a csikónak. ★ Az iskola előtt vidám­­ gyermeksereg A külön-au-­­­tóbuszra várnak. Kirándu­■ lás lesz Szombathelyre. ’ Amikor a tanító úr közéjük ■ lép, elhalkul a lárma. — Aztán van-e zsebpén­zetek? — kérdi mosolyogva ! a tanító, s — De van ám! —• zúgják , kórusban. I — Olvassuk meg, mennyi!­­ Megolvassá­k. A 36 gye­­­reknek összesen 761 forint­­ zsebpénze van*­­ Keresem a tanácselnököt Azt mondja Janina József körzeti adócsoportvezető, hogy nincs itthon, akadémi­án tanul. Hát a tanácstit­kár? Az szabadságon van,­­ de szintén tanul. A községi s párttitkár is iskolán van. — Ebben a községben­­ mindenki tanul? ! A nevetős szemű tanács­­, hivatalnok elibém tesz egy­­ papírt. * Éppen most készítet­tem egy kis statisztikát a falu kulturális és művelő­dési életéra. Ikerváron 444 darab rá­­­­dió, 36 televízió szórakoz­­tatja, neveli a lakosságot. ■_ Az emberek 269 napilapot, , 657 hetilapot és 115 folyó­­íratot olvasnak. A járás a a megye és az ország külön­­­­böző középiskoláiban 333 a ikervári fiatal tanul. Kettő jár az egyetemre és 22 fel­nőtt a dolgozók iskolájába. Úgy gondolom, ehhez a " szívet-lelket gyönyörködte­tő mai falusi életképhez " sem kell magyarázó kép­" aláírás. Dávid József ■ Következik: Kilátás VAS NÉPE , 1963. június 1. Szombat 0 4.

Next