Vas Népe, 1968. szeptember (13. évfolyam, 205-229. szám)
1968-09-01 / 205. szám
2 A Kínai Népköztársaság atomipara Az államstop egyezmény és az azzal kapcsolatban elfoglalt kínai álláspont ismét a Kínai Népköztársaság atomiparára irányította a közvélemény figyelmét Ezt kihasználva, az atomipar létrehozása területén elért eredményeket Kínában ma bizonyos nacionalista célkitűzések szolgálatába szeretnék állítani. Éppen ezért érdemes visszatekintenünk azokra a történelmi tényekre, amelyek az atomkutatás mai színvonalát a Kínai Népköztársaságban lehetővé tették. A kínai atomipar kiépítéséhez a Szovjetunió nagymértékben hozzájárult. A tudományos kádereik a háború befejezése után azonnal Moszkvába siettek, továbbképzésük biztosítására. A Szovjetunió 1951-től 1962-ig tízezer kínai mérnököt képezett ki egyetemein és kutatóintézeteiben, 1000 tudós és 11 ezer szakmunkás szerezte ismereteit a szovjet intézményekben. Legelső volt közöttük Van Kancsang professzor, a Dubnai Kutatóintézet volt igazgatóhelyettese, aki tevékeny részt vett az ott folyó munkában. Ugyanebben az időben több mint tízezer szovjet szakember dolgozott Kínában az üzemeik, a közlekedési vonalak és egyetemi karok helyreállításán és építésén. 700 szovjet professzor tanított az ország legnagyobb főiskoláin és jó néhány tudós töltött be fontos funkciókat a Kínai Tudományos Akadémián is. Végül a Szovjetunió adta a Kínai Népköztársaságnak az első atommáglyákat, részecskegyorsítókat, elektronikus számítógépeket és a szovjet mérnökök rendezték be a híres izotópkiválasztó üzemet, amelyből ma a kínai atombombák urániuma 235-je kikerül. A fenti berendezések az atomenergia békés felhasználását tették lehetővé és az innen kikerült üzemanyagot nem lehetett bomba gyártására felhasználni. A Kínai Népköztársaság tehát később építette ki a hiányzó berendezéseket. Peking, Mukden, Lancsou, Paotu, Csunking és Hszinkiang neve ma a kísérleti reaktorokkal, plutónium reaktorokkal, plutónium termelő üzemekkel és uránium lelőhelyekkel hozhatóösszefüggésébe. A Tiensan és Kunlun hegyvonulatok között elterülő Taklamakan sivatag keleti részén pedig, a Lop Nor közelében, a lakatlan síkságokon történnek a kínai kísérleti atomrobbantások. A széles körű atomprogram, az atomenergia katonai célokra történő felhasználása óriási terheket ró az országra. Az eddig elkészült berendezések felépítése hozzávetőleg 1,2 milliárd dollárba került, míg az üzembetartásuk évente 470 millió dollárt emészt fel. A termonukleáris program nem csupán a nemzetgazdaság óriási tartalékait vonta el, hanem erősen fékezte a hadsereg hagyományos fegyverfajtáinak korszerűsítését is. A csehszlovákiai események világvisszhangja A Pravda csehszlovákiai tudósítói a lap szombati számában a helyzet további rendeződéséről számolnak be. Az ipar, a közlekedés, a kereskedelem lassanként visszaállítja normális tevékenységét. Ez nem könnyű dolog, mivel Csehszlovákia gazdasági élete jelentős mértékben függ az importtól: a nyersanyag körülbelül 50 százalékát külföldről hozzák be. Ezért igen fontos, hogy a Szovjetunióból újra megindultak az ércet, szenet és gabonát szállító szerelvények. Helyreállt a Prága—Moszkva nemzetközi vasúti közlekedés. A tudósítók ugyanakkor hangsúlyozzák, hogy a helyzet rendeződése nem megy simán. A prágai repülőtér vezetői például nem akarják helyreállítani a repülőtér normális tevékenységét, bár ezt a szovjet fél többször javasolta. Jellemző, hogy a repülőtér vezetői megtiltották még azoknak a szovjet repülőgépeknek a kiszolgálását is, amelyek a Szovjetunióban üdülő csehszlovák gyerekeket hozták haza. A gyerekeket szovjet katonai autóbuszok juttatták vissza szüleikhez. Szergej Borzenko írja ugyancsak a Pravdában, hogy a fővárosban és az ipari városokban vereséget szenvedett ellenforradalom most a vidékre teszi át a működését. Bőrzakós, pisztolyos ifjoncok járják a falvakat és halállal fenyegetik azokat a parasztokat, akik kenyeret adnak a „megszállóknak”. Teszik ezt annak ellenére, hogy mint közismert, a Szovjetunió évenként csaknem másfél millió tonna kenyérgabonát szállít Csehszlovákiának. Borzenko végezetül rámutat, hogy a becsületes csehek és szlovákok maguk sürgetik az ellenforradalmár bandák felszámolását, amelyek létszáma mintegy 40 000-re tehető. Villé Pessi, a Finn Kommunista Párt főtitkára, a csehszlovákiai eseményekkel kapcsolatban nyilatkozott a Pravda helsinki tudósítójának. Kijelentette, hogy nagy megelégedéssel üdvözli a Szovjetunió és Csehszlovákia párt- és állami vezetői által kötött megegyezést. A közös közleményben kifejezésre jutó szempontok — folytatta Pessi — azonosak az ágesernyői és a pozsonyi tanácskozások után kiadott nyilatkozatokkal, amelyek véleményem szerint, összhangban állnak az egész kommunista és munkásmozgalom elveivel. Ezt követően a finn KP főtitkára rámutatott: nemcsak Csehszlovákia népei, hanem a többi országok népei számára is rendkívül fontos, hogy normalizálódjék a helyzet Csehszlovákiában. Az NDK Nemzeti Frontja Országos Tanácsa elnökségének pénteki ülésén Albert Norden professzor, az NSZEP Politikai Bizottságának tagja hangsúlyozta, hogy a kísérlet, amely Csehszlovákiát NATO-bázissá akarta változtatni, hála az öt ország segélyakciójának, kudarcba fulladt. Az elnökség nyilatkozatot fogadott el, amely a többi között kiemeli, hogy a Német Demokratikus Köztársaság lakossága teljes megértéssel fogadta és kifejezett egyetértéssel támogatja amoszkvai szovjet—csehszlovák tárgyalásokról kiadott közleményt. Intézkedések a magyar-csehszlovák kapcsolatok normalizálására A Minisztertanács csütörtöki ülésén foglalkozott a magyar—csehszlovák kapcsolatokban jelentkezett kérdések megoldására tett és tervezett intézkedésekkel, így például Magyarország és Csehszlovákia között — az átmeneti korlátozások megszüntetésével — a vasúti áruforgalom már lényegében zavartalan, sőt volumene meghaladja a korábbi szintet. A határon át megindult a Csehszlovákiába irányuló személyforgalom is. A Bulgáriában, Jugoszláviában és Romániában tartózkodó csehszlovák turisták is hazánkon keresztül térhetnek haza. A Dunán a hajózás akadálytalan. Mind a közlekedésben, mind a postai forgalomban és a távközlésben általános javulás mutatkozik. Rövid időn belül számítani lehet a Csehszlovákián át lebonyolódó nemzetközi személyforgalom megindulására is, valamint arra, hogy a távközlési összeköttetések minden viszonylatban helyreállnak. A nemzetközi légijáratok egyelőre még nem érintik Csehszlovákiát, egyébként a Ferihegyi repülőtér forgalmában nincs változás. Hubert H. Humphrey, az amerikai demokrata párt elnökjelöltje feleségével, valamint Len. Edmund S. Muskie, alelnökjelölt feleségével a chicagói konvención. (Rádiótelefoto — AP — CP) O A moszkvai tárgyalások után 0 Chicagói krónika O Dél-vietnami csatatereken O Imshare-diplomácia a Jordánnál Az elmúlt hét elsőszámú eseményének Moszkva volt a színhelye. Négynapos, sűrített tárgyalásokra került sor a szovjet és a csehszlovák vezetők között, majd a Szovjetunió képviselői másik négy szocialista ország — köztük hazánk — magas színtű delegációival konzultáltak. A megbeszélések arra irányultak, hogy miután az öt szocialista ország határozott fellépése katonai biztosítékokat jelentett egy esetleges ellenforra- dalmi fordulattal szemben Csehszlovákiában, megtalálják a politikai kibontakozás útját. A Moszkvában aláírt okmány jó alapot jelenthet a csehszlovákiai konszolidáció-hoz. Igaz, csupán a kiinduló pontot adja, és nem a végállomást. Hosszú és bonyolult harc vár a csehszlovák kommunistákra, hogy megszilárdítsák a szocializmus vívmányait és felülkerekedjenek a jobboldal provokációkon. A külső körülmények kedvezőbbek, mint korábban, a küzdelmet azonban maguknak csehszlovák barátainknak kell megvívniuk. A prágai jelentések egyelőre továbbra is igen összetettek. Az élet normalizálódásának, a konszolidációnak első jelei kétségtelenül mutatkoz-nak már. Ugyanakkor jócskán vannak olyanok is, akik nem ocsúdtak fel nacionalista mámorukból, s a jobboldal, a szocialistaellenes erők legfeljebb taktikájukat változtatják, céljaikat nem. A következő hetekben minden valószínűség szerint az erők polarizálódása várható, s a moszkvai megállapodásokhoz történő hozzáállás szinte választóvizéül szolgálhat annak eldöntésére, ki képviseli a csehszlovák szocializmus igazi érdekeit, s ki áll azzal szemben. A CSKP központi lapja, a Rude Pravo pénteki számában azt vetették fel, hogy az új feladatoknak megfelelően a pártnak hamarosan új központi bizottságot kell alakítania, s az erre illetékes fórum kizárólag a már korábban összehívott 14. rendkívüli pártkongresszusa lehet. E vélemény azért jelentős, mert hivatalosnak tekinthető állásfoglalás keretében első ízben határolják el magukat a múlt héten megtartott, úgynevezett pártkongresszustól. A mai körülmények között a kongresszusra fontos feladatok hárulnak, szinte újjá kell szerveznie a párt- és az állami életet. Ha a Csehszlovákia körül zajló események ki is emelkedtek a mozgalmas hét történés-sorozatából, a világpolitika földünk más pontjain sem csendesedett. A Chicagóban lebonyolított demokrata konvencióval újabb fordulatot tett az amerikai elnökválasztás gépezete. A külsőségek egészen drámaiak voltak. A város felfegyverzett táborhoz hasonlított; az elnökjelölő gyűlés színhelyét, a nemzetközi amfiteátrumot szögesdrót-kerítés vette körül; a televíziós operatőrök gázálarcban dolgoztak az utcai csetepaték közepette. Legalább négyszáz személy — köztük több delegátus — megsebesült, a letartóztatottak száma még magasabb. Chicago „klasszikus” gengszterkorszaka óta nem folyt ennyi vér az utcákon. A papírformának megfelelően Humpherey-t választották meg a demokraták elnökjelöltjének. A meglepetések elmaradtak. Voltak, akik Johnson drámai visszakozására számítottak, de az elnök — aki éppen a konvenció második napján töltötte be 60. életévét — úgy tűnik, valóban elhagyja a Fehér Házat. A novemberi elnökválasztások Humphrey—Nixon párharca egyelőre igen nyíltnak ígérkezik. Walter Lippmann találók jellemzése szerint a demokraták ujjongtak Nixon, a republikánusok Humphreyjelölése után, de egyik sem örült saját kandidálnának. A sok égető problémára, mindenekelőtt Vietnamra és a néger kérdésre egyik jelölt sem fejtett ki akár valamenynyire járhatónak vagy reálisnak tartott programot. Ilyen körülmények között különös érdeklődés kíséri egy harmadik erő létrehozására irányuló próbálkozásokat a szélsőjobbról (Wallace), illetve liberális oldalról (McCarthy). Jóllehet nem valószínű, hogy komolyan beleszólhatnának a hagyományosan kétpárti birkózásba, megkezdődhet a demokrata és a republikánus párt „kopásának” időszaka. S mintha a vietnami csataterek hangja is hallatszott volna Chicagóban... A DNFP erői új offenzívát folytattak a héten tizenkét dél-vietnami város ellen. A harci cselekmények ismét megmutatták a front erejét, tartalékait, és az amerikaiak máris borúsan tekintenek a szabadságharcosoknak kedvezőbb őszi hónapok elé. A Közel-Keleten változatlanul puskaporszagú a levegő. Miközben Jarring ENSZ- megbízott az érdekelt országok fővárosait járja, hét nap alatt 31 határincidensre került sor Izrael és az arab országok között. Különösen kiéleződött a helyzet a Jordán folyó vonalán. Az izraeliek, úgy látszik, a gazdasági nehézségekkel, belpolitikai problémákkal, a menekültek százezreinek elhelyezésével küszködő Jordániát tekintik az arab front gyenge láncszemének. Nincs olyan nap, hogy ne dördülnének ágyúk a biblikus hangzású folyó partján; a nyomás célja Jordániát meghátrálása, különtárgyalásokra bírni. Az arab ország nem zárkózik el az ésszerű diplomáciai lépések elől, hiszen — Kairóval együtt — elfogadta a Biztonsági Tanács tavaly novemberi határozatát. Ezt közölték több ízben az ENSZ különmegbízottjával, illetve a Biztonsági Tanács ülésein is. Nem hajlandók elfogadni viszont a határozat izraeli értelmezését, amely ,,általában” magáévá tette az ENSZ döntését. csak éppen nem hajlandó visszavonulni a tavaly júniusi háború előtti határok mögé A közel-keleti feszltség bizonyos mérvű növekedése indokolta az arab külögymintiszterek összehívását is, akik várhatóaan közös akció szükségességéről fognak tárgyalni. Réti Ervin VAS NÉPE Johnson beszéde Johnson elnök a demokrata párt chicagói konvenciójának befejezése óta először mondott beszédet péntek este. Az elnök San Antonióban a helyi tejtermelők társulataelőtt elsősorban a vietnami kérdéssel és az elnökválasztási kampánnyal foglalkozott. Johnson megismételte többször hangoztatott kijelentését, miszerint ő és kormányzata egy „ésszerű és igazságos” béke elérésére törekszik Délkelet-Ázsiában. Az amerikai kormányzat teljesíteni fogja kötelezettségeit, mindaddig, amíg az „agresszió” — vagyis Johnson értelmezése szerint Dél-Vietnam északról történő háborgatása meg nem szűnik. Az elnök a választási harccal foglalkozva kijelentette, hogy ez év őszén minden erőfeszítését arra irányítja, hogy a következő elnök a lehető legerősebb pozícióban vegye át tisztségét. Ennek érdekében felszólította az Egyesült Államok pártjait, „óvakodjanak a frakció-szellemtől”. Neveket nem említett, de hírügynökségek kommentárja szerint szavait egyértelműen a pártján belül kritikai plattformmal fellépő McCarthy szenátorhoz intézte. Folytatódnak a harcok Brazzaville- Szombat reggel újabb harcokról érkezett jelentés Brazzaville- Kongóból. Mint arról korábban beszámoltunk, pénteken a hadsereg egységei megütköztek a szélsőbaloldali diákszervezet tagjaival, akik egy kiképző tábor területén sáncolták el magukat. Az országban rendkívüli állapotot és kijárási tilalmat rendeltek el. A konyói rádió szombat reggeli adásában felszólította a dolgozókat, hogy folytassák munkájukat, de a kijárási tilalmat nem oldották fel. Jól értesült körök szerint a szélsőbaloldali diákok és a hadsereg közötti konfliktus a júliusi sikertelen államcsíny óta érlelődött, amikor a hadsereg egyes vezetői kulcspozíciókba kerültek. 1968. szeptember 1. Vasárnap