Vas Népe, 1971. április (16. évfolyam, 77-101. szám)
1971-04-08 / 83. szám
A JVEB T128 málftte után: Hamincnévet visszavontak, hatvan-hármat megszüntettek Másodállások, mellékfoglalkozások Vas megyében A MÁSODÁLLÁS és mellékfoglalkozás az a tevékenység, amikor valaki a főfoglalkozása mellett külön munkát is vállal, és végez, megfelelő díjazás ellenében. E fogalmak főleg az utóbbi 15 évben kerültek be szótárunkba, amikor még a különböző szervek, intézmények, ipari és mezőgazdasági üzemek, kisz-ek nem rendelkeztek kellő számú és képzettségű szakemberrel, a termelést viszont magasabb szintre akarták növelni. Ehhez más vállalatnál főállásban lévő és szakképzett mérnököket, tervezőket, jogászokat, állatorvosokat, technikusokat, specialistákat stb. — kértek fel munkára, másodállásra honorárium ellenében. Az utóbbi időben — főleg a gazdaságirányítás új rendszerének bevezetése óta — üzletszerzők, anyagbeszerzők, piackutatók stb. címen is viszonylag sok megbízást adtak másodállás, mellékfoglalkozás betöltésére. Az általános tapasztalatok szerint a kellő szakképzettségű és a másodállást is becsületesen elvégzők hasznára voltak és vannak is a foglalkoztatóknak. Munkájuk, tanácsaik révén határozottan javult egy-egy munkaterület színvonala, szakszerűbbé vált a termelés, gyümölcsöző kapcsolatok alakultak ki a termékek hazai és külföldi piacon történő elhelyezésében. Vas megyében is több százan vállaltak , s jelenleg is töltenek be — ilyen munkakört. A munkatársak körében alkotott vélemény megoszlik róluk. Amikor a postás hozza a honoráriumot, szerencséseknek tartják, nevezik őket. „Neki könnyen telik autóra, telekre vagy az öltözködésre,, hiszen másodállása van!” —--.'.jegyzik" meg. Amikor még késő este is világosságot látnak az ablakában, vasárnap délelőtt is dolgozni látják tervezőasztal fölé hajolva, vagy éppen a hegesztőpisztolyt szorítva, akkor mohónak, észérnek tartják és más jelzővel illetik. Kétségtelen, kicsit az irigység is mondatja ezt, mert a másodállásra általában a legtehetségesebbeket kérik fel, akik hatványozottan is „visszahozhatják” havi honoráriumukat. Akiket aztán nem ér ez a „szerencse” vagy közben nem szereztek kellő jártasságot, képzettséget a szakmában, azok ágálnak is a másodállásos munkatársuk ellen. Az is igaz: az elmúlt másfél évtizedben elég sokan okot szolgáltattak a kritikára, mert nem nagyon „szaggatták” magukat a másik munkahelyen, másik fizetésükért. Sőt keresték a módját: hol lehetne egy újabb „mellékeshez” jutni — ugyancsak munka nélkül. Ezt a „lehetőséget” is elég sokan „kifogták”, s az érdemtelen, éveken át felvett pénzből valóban olyan javakat szereztek, ami feszültséget, nem kívánatos légkört alakított ki a munkatársak körében, s a becsületesen dolgozó másodállásúakat is előnytelen színben tüntette fel. Erre is - mintsok más szabálytalanságra -- időben felfigyelt a Megyei Népi Ellenőrzési Bizottság, és 1958 óta legutóbb immár hatodszor vizsgálta meg a másodállású és mellékfoglalkozású munkaviszonyok törvényességét. A MUNKA TÖRVÉNYKÖNYVE és más rendelkezések meghatározzák a másodállás és mellékfoglalkozás létesítésének feltételeit, s a munkaügyi rendelkezések az állományon kívüli dolgozók foglalkoztatását külön szabályokhoz kötik. Ilyen előírás a többi között, hogy a főfoglalkozású munkáltatója engedélyezze a másodállás vállalását. A felek között szabályos szerződést kell kötni az elvégzendő feladatok pontos meghatározására, a letöltendő munkaidőre és a javadalmazásra egyaránt. (Másodállást általában és elsősorban főosztályvezetők, osztály- és csoportvezetők esetenként igazgatók, valamint a szabadabb, mozgásukban kevésbé korlátozható, s így nehezen ellenőrizhető ügyintézők vállalnak. Mellékfoglalkozás iránt inkább az alacsonyabb beosztású alkalmazotti és szakmunkás körökben érdeklődnek.) A sok kedvező tapasztalat mellett a vizsgálat számos megengedhetetlen hibát is talált, amik ugyan nem merítették ki a bűncselekmény tényét, de engedélyek, megbízások visszavonását vonták maguk után. A vizsgált 34 szervnél 200 dolgozónak volt másodállása és mellékfoglalkozása, de a 200-ból 50 nem kért, vagy nem kapott ehhez engedélyt az első számú munkáltatójától, így dolgoztak másodállásban a Vas megyei Cipő és Bőrdíszmű Vállalatnál, a Víz- és Csatornamű Vállalatnál, a KPM Közúti Igazgatóságánál és még számos cégnél. A népi ellenőrzés kiderítette: néhány esetben a felügyeleti szervek dolgozói a hozzájuk tartozó vállalatnál vagy szervnél állnak ilyen alkalmazásban — holott ezt jogszabály is tiltja. Magától értetődő, hogy ilyen viszonyban a felügyeleti szerv nem veszi észre, sőt takargatja az alsóbb szerv hibáit, hiszen ki várj annál kötelezve a rendszeres havi díjazással. GYAKRAN NEM ÁLLAPÍTHATÓ MEG, hogy a fennálló munkaviszony másodállás vagy mellékfoglalkozás-e, mert az alkalmazó szervek vezetői nem tesznek különbséget az egyik és a másik foglalkoztatási forma között. Ez azt eredményezte, hogy olyan munkát is másodállásban töltenek be, amit az érvényes jogszabály szerint csak mellékfoglalkozásnak lehet tekinteni. Ennek fordítottjára is volt példa, amikor mellékfoglalkozásra kötöttek szerződést olyan munkavégzés esetén, amit csak hivatalos munkaidőben, másodállásban lehet elvégezni. Ilyen például a piackutatás, az anyagbeszerzés, értékesítés stb. A népi ellenőrzés hozzáértését és sokoldalúságát más tény is fémjelzi. Két vasi termelőszövetkezet a szombathelyi Vasas Ktsz mérlegjavító brigádját foglalkoztatta mellékállásban. Kényszerült rá, mert a Ktsz a szűk kapacitásra való hivatkozással nem vállalta el a tsz-ek megrendelését, ugyanakkor a brigádoknak engedélyt adott a munka mellékfoglalkozásban való elvégzésére, így a brigádtagok közel háromszorosát kereshették, mintha rendes munkaidőben dolgoztak volna. Ennél is kirívóbb eset az egyik szombathelyi termelőszövetkezetnél fordult elő, amikor két vasipari szakmunkásnak — mellékfoglalkozás címén — egy év alatt és fejenként 30 ezer forintot fizettek ki. Ebben az esetben a munkások a maximálisan engedélyezett havi 300 órás munkaidőt is túllépték, ami az egészségük rovására mehet. Gyakori, hogy a munkaszerződés megkötése előtt nem mérlegelik kellően az alkalmazás indokoltságát, gazdaságosságát. Azt sem mérik fel, hogy a fizetendő díjak arányban vannak-e az elvárható munkateljesítménnyel, illetve eredménynyel. Néhány helyen visszaélésekre adott okot a szakértői tevékenység is, mert mint kiderült, az ilyen címen létesített jogviszonyok az esetek többségében a másodállásra, mellékfoglalkozásra vonatkozó előírásokat kerülték meg. Több helyen jelentős összeget fizettek ki olyan „munkáért” aminek táisadal■ mi haszna nem mutatható ki vagy vitatható. A hibák, kisebb nagyobb szabálytalanságok egész sorát említhetnénk, amik végülis 37 engedély visszavonását, illetve 63 megszüntetését vonták maguk után. A felbontott munkaviszony révén évente közel 450 ezer forint munkadíj-csökkenés várható. ÖSSZEGEZVE: nem a másodállások ellen van kifogás. De a szabályok be nem tartása további kellemetlen helyzetet, bonyodalmat okozhat. A NEB — mint már többször is — újból és jószándékúan felhívta a figyelmet: az alkalmazó cégek munkaügyi osztályvezetői, vagy ezzel a feladattal megbízott dolgozói többet törődjenek munkaviszony létesítésekor a Munka Törvénykönyve rendelkezéseinek betartásával. Mert kevés kivételtől eltekintve ebből erednek a szabálytalanságok, amelyek egyelőre — és szerencsére — nem vontak maguk után bűnvádi eljárást. Udvardi Gyula 1971. április 8. Csütörtök VAS NÉPE Kötetlen beszélgetés közös gondokról Képviselőjelölt és pedagógusok találkozása Rövidebb időtartamúra tervezték, de mintegy három és fél órán át tartott tegnap Celldömölkön a járási tanács tanácskozó termében az a beszélgetés, amelyet dr. Gosztonyi János művelődésügyi miniszterhelyettes, országgyűlési képviselőjelölt folytatott pedagógusokkal, művelődési dolgozókkal. Hogy volt miről beszélgetni, azt talán az bizonyítja legjobban, hogy a három és fél óra elteltével sem akart vége szakadni a találkozónak. A találkozó, az eszmecsere alaphangját az adta meg, amit a celldömölki születésű képviselőjelölt kért a beszélgetés indításaképpen a jelenlévőktől: ne tekintsék programadásnak az alkalmat, mert ezúttal formaságok nélkül, kötetlenül szeretne beszélgetni a jelenlevő pedagógusokkal és művelődési dolgozókkal közös gondokról. Így aztán a beszélgetésnek sajátos oda-vissza jellege alakult ki: a képviselőjelölt is sok kérdésben véleményt nyilváníthatott és beszélgető partnerei is elmondhatták véleményüket országos és helyi dolgokról egyaránt. Nagy helyesléssel fogadták a jelenlévők a miniszterhelyettes képviselőjelölt azon mondatát, hogy az elkövetkező időben országosan nagyobb figyelmet akarunk fordítani a közoktatásra. Az egyetértés és annak elismerése mellett azonban, hogy közoktatásunk az elmúlt években is sokat fejlődött, a beszélgetés részvevői azt is hangsúlyozták: egész további fejlődésünk meg is követeli közoktatásunk továbbfejlesztését. Mint kollégának (a miniszterhelyettes maga is pedagógus) őszintén szóltak szép hivatásuk nehézségeiről, sőt a művelődésügy és a közoktatás irányításában itt-ott fellelhető következetlenségekről is. Általános egyetértést váltott ki a képviselőjelöltnek az a bejelentése, hogy a pártkongresszus állásfoglalása alapján pártunk Központi Bizottsága még ebben az évben napirendre tűzi a közoktatás helyzetét. Ugyancsak jó érzéssel fogadták a jelenlévők azt a bejelentést is, hogy a közeli jövőben sor kerül a pedagógusok jobb anyagi megbecsülésére. Nem könnyű a krónikás dolga, amikor összegezni akarja, mi mindenről esett szó ezen a beszélgetésen. Hangsúlyozva, hogy az eszmecsere során bármilyen kérdésről szó eshet, a beszélgetés témájaként maga a miniszterhelyettes is megfogalmazott néhány kérdést. Hadd jegyezzünk ide párat közülük: Milyen irányban kellene tovább fejleszteni közoktatásunkat? Mit kellene tenni azért, hogy a pedagóguspálya presztízse növekedjék, hogy a tantestületek szerepe a közéletben is magasabbra emelkedjék? Mit lehetne tenni a pedagógusok nagyarányú cserélődése ellen, a testületek stabilizálásáért? Hogyan lehetne csökkenteni a képesítés nélküli pedagógusok számát? Bizonyára nem vé letlen, hogy a legtöbb észrevétel éppen az itt utolsónak említett kérdéssel kapcsolatosan hangzott el. Többen a pedagógusok felelősségét hangoztatták a fizikai dolgozók tehetséges gyerekeivel való kiemelt törődésben. Tima László, Takács József és Lórántffy János új kollégiumok építésének, a diákotthoni férőhelyek gyarapításának, Hegyi Dániel és mások az ösztöndíjrendszer fejlesztésének szükségességét hangsúlyozták, Bognár Gyula a szakkörök szerepét húzta alá, Dörnyei István pedig azt tette szóvá a témával kapcsolatosan, hogy sok tehetséges munkás- és parasztgyereket a szülők részéről jelentkező, a minél előbbi kereseti lehetőségre való törekvés foszt meg a továbbtanulástól — még olyan esetekben is, amikor pedig a szülők anyagi helyzete nem indokolja az ilyen törekvést. Tima László és Oszkó Zoltán — a pártkongresszusi állásfoglalásokkal teljesen egybehangzóan — bírálta a művelődésügyi irányító szerveket, és nagyobb következetességet követelt a művelődésügy és a közoktatás területén jelentkező nem szocialista jelenségekkel, helytelen nézetekkel és gyakorlattal szemben. Nagy figyelemmel hallgatták a beszélgetés részvevői Bognár Sándor vönöcki iskolaigazgató szavait. Ő — aki immár 34 éve tanít és lakik egy helyben — azt fejtegette: igen fontos, hogy a pedagógus tartósan egy helyen tanítson, az adott településen helyben lakjon és megfelelően részt vegyen az illető település közéletében. Felvetésére válaszolva a miniszterhelyettes meg is jegyezte : a minisztériumnak is, a tanácsoknak is minden lehetséges módon elő kell segíteniök, hogy ez minél több pedagógus esetében így legyen. Ugyancsak egyetér tően reagált dr. Gosztonyi János a jánosházi művelődési otthon igazgatójának, Köves Andrásnak azon megjegyzésére is, hogy a helyi tanácsok néha még nem igazi gazdái a művelődési otthonoknak, általában a művelődésügynek. E kérdésben esetenként szemléletváltozásra van szükség. Külön témaként szerepelt a beszélgetés során a pedagógusok magatartása, önképzése, a jövendő nemzedék neveléséért való felelőssége. S mi mindenről esett még szó e valóban kötetlen beszélgetés során! A kisgimnáziumok sorsáról, a képesítés nélküli pedagógusok helyzetéről, a zeneiskolák hovatartozása rendezésének szükségességéről, a közművelődés korszerűbbé tételével kapcsolatos egyes kérdésekről, az úttörőmozgalmi munkáról, az oszályfőnöki munka nagyobb megbecsülésének szükségességéről, óvodai problémákról -és ki tudná felsorolni is, mennyi mindenről. Egy bizonyos: e beszélgetés végén nem hangzott frázisként az a megállapítás, hogy az együtt eltöltött három és fél óra hasznos volt. L. K. b játszóterek, sportpályák kellenének Hogyan segít az úttörőknek az „idősebb testvér46? Bizonyára egyetértenek olvasóink, ha alakuló, újuló mai életünk egyik sajátosságára hívjuk fel a figyelmet — mégpedig arra, hogy az impozáns új lakótelepek, a városok remek utcái, a pánkok és szórakozóhelyek s a szépülő községek birodalmában valahogy kevés játszótér, sportpálya, vagy a megyei úttörőelnökség szavával élve kevés sportjátszótér épült a gyerekeknek manapság. Az úttörőszövetség megyei elnökét ismerők azt is nagyon jól tudják, hogy ikeresve sem lehetne még egy olyan személyt találni, aki ennyire együtt érezne a gyermekszív minden vágyával, aki enynyire tudná, hogy a játék a pajtás és úttörő korosztályú kicsiknek magát az életet jelenti. Anélkül, hogy személyes érdemeit túlbecsülnénk — sőt egyszerűen csak a tények előadására korlátozván mondanivalónkat — egy dokumentumról kell szólnunk. A komplex terv célja az, hogy megszűnjön a hiányosság, minél több létesítmény szülessék a gyerekek örömére szerte a megyében. A megyei úttörőelnökség munkatársai kidolgozták a „sportjátszótér-programot” Nagy ajándék lesz ez a gyerekeknek. Alkalmat e tervhez a jubileumi év adott, az, hogy az úttörőmozgalom ez évben ünnepli huszonöt éves fennállását, a közelebbi, vasi viszonyítás szerint pedig június 18-án lesz tíz éves az úttörőszövetség zászlaja. A jubileumi év jelmondata ez: „Tettekkel köszöntjük az úttörőmozgalom születésének huszonötödik évfordulóját!”. Mi lenne hát a tett? Mindenekelőtt a kiszesék — vagy ahogyan az úttörők körében mondják — „az időseb testvér” segítsége a fontos. Az úttörőcsapatok munkájának elsőrendű támogatói lesznek szervezőmunkájukkal is, a akkor is, amikor a szerszámok nyelét kell megragadniok. Széleskörű társadalmi segítség teheti gyümölcsözővé a tervet. A csapatvezetőségek alapítólevelet készítenek, s ezen aláírásukkal erősítik meg ígéretüket azok, akik a nagyszerű munkában közreműködnek. Elsősorban a tanácsokat keresik meg, de mindenki mást is, aki nem zárkózik el a szép gondolat elől. A megyei útörőparlamenten alakítják meg majd a Játszóterek Szövetségét. Ennek tagjai az úttörőcsapatok legéletrevalóbb, legügyesebb pajtásai közül kerülnek ikis. Tény, hogy az ötlet nem az eredeti vasi gondolat, ám a kezdeti stádiumban már nagyon lelkesítő pontosság, a kidolgozottság jó eredménnyel kecsegtet. A megyei úttörő elnökség azt szeretné, ha a községek nagyrészében, az iskolák udvarán, s mindenütt, ahol erre mód lehetőség adódik — van üres telek — a gyerekek vidám játékának lehetőségei teremnének meg. Röplabdapályát, tuskóhegyet, falovat, célbadobót hintát, alagutat, mászófát, gombaházat, várat, ugráló játékot, s ki tudná mind fölsorolni, mit ígér a terv, ha megvalósul. Mindez az ifjúsági mozgalom és az úttörő pajtások egyre biztatóbb kapcsolatának kétségkívül látványos része. A napokban megtartott megyebizottsági ülésen, amelyen a párt, a megyei úttörőellnökség és a tömegszervezetek képviselői is megjelentek, igen sokat lehetett hallani arról, hogy a KISZ- nek az utánpótlás, a mai úttörőik nevelése terén szép és megtisztelő feladata van. Ezek a mai úttörők lesznek egy idő múlva az ifjúsági mozgalom lendítői — amikorra kiszes korba érnek — s ezért különösen fontos, hogy már kezdettől valóban testvérnek érezzék a korban előbük járó fiatalokat. Egy megnevezés ezt szépen fejeztesei. Testvéri szerződés. Nem ismeretlen fogalom. Nagy helyesléssel találkozott egyik hozzászóló véleménye, aki a kapcsolat tartalmának javítását igényelte. Az idén már díszes formában elkészült testvéri szerrződés tervezet meghatározta az úttörőket a KISZ-tagságra felkészítő politikai nevelőmunka fő területeit. Ezt a szerződést a megyei úttörőparlament köti a KISZ megyei bizottságával. Többek között a sportjátszótér-terv sikeres megvalósításának feltételeiről is szól a szerződés — közös társadalmi munkanapokon segíti majd a KISZ az építőmunkát. Érdekes egyébként, hogy a testvéri szerződések száma az üzemek és más munkahelyek, valamint az úttörőcsapatok között ebben az évben csökkent. Azért csökkent, mert igényesebbek a szerződések, a formalitást háttérbe szorították a szerződő felek. Valóságos tevékenységet jelölnek a megállapodások, E Ebből a nagyon kívánatos megélénkülésből a pajtások többsége talán eleinte csak azt veszi majd észre hogy több játékalkalom fogadja ha kilép az otthon falai közül. Hogy a nyár folyamán elkészülő játszótereken ne a huliganizmus, s rosszabbodás kapjon lábra ehhez a felnőtt társadalomhatározott segítségét már most kérjük. Úgy hisszük hogy a KISZ és az Úttörőszövetség közös iránymutatása járni érdemes utat jelez. (konczek)