Vas Népe, 1973. március (18. évfolyam, 50-76. szám)
1973-03-06 / 54. szám
Közös gondok, közös örömöd... Vasi képzőművészek tárlata Győrött — Messze még a messze? A népmese tréfás kérdésére igen komolyan válaszolhatunk, s a felelet jótesően megnyugtató: — Egyre közelebb ... Pár éve ugyanis azt jósolgatták még értelmiségi körökben — s tegyük hozzá: nem is kevesen! — hogy messze van még az az idő, amikor az egymással szomszédos megyék, nagy kulturális hagyományokkal rendelkező városok alkotói megtalálják azt a közös anyanyelvet, amelyen szót tudnak érteni egymással, s félre teszik a „vidékre” annyira jellemző féltékenykedést. Hát ez a „messze” került most kézzelfogható közelségbe, amikor — pár bizonylatain, kezdő lépés után — Győr, Sopron és Szombathely egész sor rendezvényt illetően jutott közös nevezőre, összefogott a nagy kulturális programok népszerűsítésében, szervezésében, vasárnap pedig sor került a Vas megyei képzőművészek kiállításának megnyitójára is a győri Műcsarnokban. A tárlat rendezése — sok más malett — arra a közmondásra is rácáfolt, mely szerint „sok bába közt elvész a gyerek.” Szerep jutott a kiállítás létrehozásában az érdekelt művészeken túl a Győr-Sopron megye Tanácsa Művelődésügyi Osztályának, Győr megye Város Tanácsa Művelődésügyi Osztályának, a Vas megye Tanácsa Művelődésügyi Osztályának s a Képzőművészek Szövetsége Észak-dunántúli Szervezetének is. A „gyerek” mégsem veszett el, sőt nyugodtan leírhatjuk,hogy az utbbi évek egyik legfőbb, legyegyenletesebb színvonalú, s minden bizonnyal a legsikeresebbnek ígérkező képzőművészeti rendezvényének nyitányán vehettünk részt vasárnap. A kiállított művek többsége — magától értetődően — a vasi táj ihletéséből fakadt (javarészt a tavalyi évben) de ez Győrött egyáltalán nem tűnt disszonánsnak. Ha van sajátosan „pannon” művéset, akkor ennek a jegyében Vas és Győr-Sopron megye ikertestvér. Ha nincs, akkor a nagyobbacska ha a közös élmény- és formavilágában kell megtalálnunk az együvétartozás alapjait. Akár így, akár úgy nézzük is, a végső próbát csak azok a művek állhatják ki, amelyek az egyetemes magyar művészet mércéje alatt sem törpülnek el, amelyeknek a mezsgyén túl is van megszívlelésre érdemes mondanivalójuk. Az elvek rögzítése mellé kívánkozik az a nagyon gyakorlatias tény is, hogy a vasi és Győr-Sopron megyei művészek között mindig is megvolt az a meleg, baráti, kölcsönösen alkotásokra ösztönző kapcsolat, mely annyi rokon vonásnak vált forrásává, s amely miatt maguk a művek egyik ,„szomszédvárban” sem tűnhetnek idegennek... ★ A megnyitóra zsúfolásig megtelt a győri Műcsarnok, s ebben nem csekély szerepe volt a népes vasi csoportnak is, élén dr. Gonda György megyei tanácselnökkel. Megyei pártbizottságunk propaganda és művelődésügyi osztályát Joó Gyula képviselte. A vendéglátó Győr- Sopron megye nevében Szaló Lajos, a megyei tanács általános elnökhelyettese és Jankovits István, a városi pártbizottság első titkára jelent meg a tárlaton. Dohnál Tibor festőművésznek, a győri képzőművész-csoport vezetőjének üdvözlő szavai után Pozsgai Zoltán, a Vas Népe főszerkesztője mondott megnyitó beszédet. — Ez a kiállítás és ennek várható viszonzása Szombathelyen nagyszerű kezdeményezés — hangsúlyozta többek között. — Azért is, mert reprezentálja, pontosabban tudatosítja mindnyájunkkal, hogy nemcsak megyénk vasútjain és közútjain gyorsult és sokszorozódott meg szükségképpen a forgalom. Követnie kell ezt — sőt részben előremunkálnia — szellemiművészeti forgalmunknak is. A haladásra való értelmes törekvés ez utóbbit sem kívánhatja, ösztönözheti kevésbé, mint az előbbit. — Úgy adjunk egymásnak művészeti élményt, hogy az egyúttal a tágabb világ, annak nagyobb követelményei felé is orientálja, lendítse alkotóinkat! — Kiállító művészeink többségének nem egy alkotása országosan, sőt hazánk határain túl is ismert és elismert. Derkovits Gyula szülőföldjének mai alkotói — szombathelyiek, sárváriak, kőszegiek és mások — élvezve szocializmust építő társadalmunknak azokat az előnyeit, amelyeket a nagy mester nem élvezhetett, műveikkel eléggé — többen nagyon-nagyon messzire! — áttörték szűkebb pátriájuk határait. De legjobb tudomásom szerint, legmesszebbre ható művészeink is érzik és vallják ennek a kiállításnak a fontosságát. — Győr nekik sem közömbös. Nagyszerű, dinamikus fejlődő város, amelynek presztízse van — és joggal — minden művészünk szemében. Természetesen a mi vasi megyeszékhelyünk is sokszor jeleskedett, s bizonyára a jövőben is fog jeleskedni nagy kulturális, művészeti rendezvények színtereként. Nem kenyerünk az öndicséret, de azért talán megígérhetjük, hogy a győri művészek számára Vas megye, Szombathely is tud fontosat, tán nélkülözhetetlent nyújtani. ★ Magáról a kiállított anyagról aligha kell sok szót ejtenünk, hiszen a vasi közönség a művek túlnyomó többségét látta, ismeri. Tizenöt művészünk 63 alkotása került a művészet győri barátai elé: Artner Ferenc, Bartha László, Brankovics Éva, Benkő László, Horváth János, Jaksa István, Krieg Ferenc, Mészáros József, R. Kovács Árpád, S. Unger Károly, V. Tóth László, Vértesi Péter, Geszler Mária, Majthényi Károly, Németh Mihály munkáit. • A meghyitóra összesereglett látogatók körében Bariba László Jeges Balatonja Horváth János temperái. Mészáros József Parasztasszony gyermekével című olajképe. Vértesi Péter néhány szép kompozíciója. Geszler Mária kerámiái és Németh Mihály bronzérmei aratták a legnagyobb tetszést, de szinte egyetlen olyan művet sem tudnánk megemlíteni, amely dicsérő jelzőket ne kapott volna. A kiállításról a közeljövőben képriport formájában is beszámolunk. — Kulcsár — HIT HALLUNK - mit LÁTUNK? RÁDIÓ KOSSUTH RADIO 8.20 Katonadalok. — 8.34 Az igazi. Elbeszélés. — 8.54 Harson a kürtszó! — 9.23 Operarészt. — 10.fió Iskolarádió. — 10.10 Édes anyanyelvünk. — 10.40 Zenekari hangverseny. — 12.23 Ki nyer ma? — 12.33 Melódiákoktól. — 13.44 Hazai tükör, I. rész. — 14.43 Éneklő Ifjúság. — 15.10 Rádióiskola. — 16.35 Petőfi-kalendárium. — 16 t1 Két országggyűlés között. — 16.31 Dalok. — 16.42 Misha Elman hegedül. — 17.05 Fiatalok Stúdiója. — 17.33 Népi muzsika. — 17.45 Hol járt mit csinált? — in 00 Könnyűzenei Híradó. — 13.30 A Szabó család. — 19.25 C-------- _ ifljjo Versek. — 20.03 Nótaest. Snortm° gazin. — 21.33 Lalo: Spanyol sz!mf — 2? 30 Ténc- 2ano_ — go «V) .Tocrv7°t. — A XX. század zenéjéből. — 0.10 Nóták. PETŐ FT RADIO *.06 Észak zenéjéből. — 9.06 Könnyűzene. — 11.83 Könyvek, tálak, emberek. — 12.00 Beszélgessünk zenéről — 12.20 Kamarazene. — 13 03 Megbízásuk lejárt... — 13.30 Operarészt. — Kettőtől hatig. .. Zenés délután. — 10 3") Csúcsforgal om. — lB’n Emlékezzink ré«1*kről. — 1*35 Prokofjev: Hammn'rőke, BaV.*tszvit. — 19.23 Nyalok. — ?a a* sanzonok. — za -ét Filmekről. — 21 03 Pilátus. Rádió ‘ __ 3ta 04 Sebuhrtláda. — 33.15 Zenés Játékokból. GYŐRI RADIO 18.00 Nyugat-dunántúli krónika. — 18.15 Tánczene. — 18.30 Sport-turmix. — 18.15 Szórakoztató muzsika. — 18.15 Levelesláda — válaszolunk hallgatóinknak. TELEVÍZIÓ BUDAPEST ITV: 9.00 Környezetismeret 2. o. (ism. 14.00). — 9.55 Fizika 6. o. (ism. 14.55). — 11.05 Inelem 6. o. (ism. 15.50). — 11.55 Számtan-mértan 7. o. (ism. 16.40). — 17.13 Hírek. — 17.20 Nyugdíjasok műsora. — 17.50 Sakk-matt. — 18.05 Dokumentumfilm Gárdos Mariskáról. — 18.50 Játék a betűkkel. — 19.15 Esti mese. — 19.33 Tv-híradó. — 20.00 A lámpás. Tv-film Gárdonyi regényéből (színes). — 21.05 Sanzonról, sanzonra. — 21.55 Tv-híradó 2. — 22.05 Szülők, nevelők egymás közt. Kísérleti (2.) műsor: 20.00 A párizsi nők. Francia film — 21.15 Tv-híradó 1. — 20.45 A műfordításról. POZSONYI MŰSOR: 14.00 Iskola-Tv. — 16.15 Öveges professzor kísérletei. — 16.35 Sport^semén^k visszhangja. — 17.05 Bach-művek. — 18. ^ mese. — 18.15 Családi posta. — 19. Tv-híradó. — 19.30 Kulturális kaleidoszkóp. — 20.00 Egy férfi, aki felkereste a nagymamát. — 23.95 Tv-híradó. — 21.55 Napjaink szemszögéből. 2. ÍR 51 Hírek — 19 Oo Népi építészet a Magúra vidékén Dokumentumfilm. * 19.30 ■'falak horizontja. — 20 °,ev ' *Goluktól Szokolovig. — 20 .V A Z- 73-as hullámon. — 21.Oo Hírek. JUGOSZLÁV MŰSOR 16 4o Magyar nyelvű TV-napló — 17.45 Távcső. — ÍR 39 Tudományos stúdió. — 19.15 Műkedvelők a színen. — 20.30 — Jájékorirtó adás — 21 15 A Forsyte Saga — filmsorozat. — 22.20 Komolyzene. OSZTRÁK MŰSOR 18.00 Angol* nyevt°nfoIram. — 18.25 Jó éjszakát gyerekek. — 15.30 Ez az én világom. — 19.0° Oszták képek és dél-troli aktualitások. — 19 sm Tv-híradó és kultúra. — 2006 sport — 20.15 Villachi farsang. — 22.25 Tvhíradó — 22.30 Sik°r különrtsebb megerőltetés nélkül Film. 18.30 Csengések emb^-k^1*'1 — 19.00 Tudományos akti tücsök. — 19 *vn Tv-híradó és kultúra. — 20 06 Snort. — 20 o5 v?r vid^n — ^pnoWhart — ak4'11 "H**'5 fiókról. — 20 15 Fnm komédia. — ■¡* an Tv-kmátések. Ocr+-ák ké,-·ev aktualitások. — Tv-híradó e* krű+n-a. A F*5dió és TV a műsorváltoztatás jogát fenntartja. A SZÓMBA rHFI Yt VWZIb WPsow A Savasa: (angol, délelőtt lö). A nagymenő (francia—olasz, fél 4, 3/ 6). Fotográfia (magyar, 8). Béke: Pygmalion XII. (NDK 5, 7). 2. 1973. március 6. Kedd Rönkhúzás Felsőszölnökön, avagy „mákvirágának“ „kényelmes palántafiúk ” büntetése — Honnan tudja, hogy száz éve nem volt rönkhúzás Felsőszölnökön? — szólítottam meg a tamfourmajort, Wächter Zeider bácsit. — Egyszerű: az én édesanyám 1865-ben született, és többször emlegette, hogy hét-nyolc éves korában húztak rönköt utoljára. Ezt a véleményt megerősítették más öregemberek is. Hogy a különös évfordulót méltóképp megünnepelhessék, úgy hírlik, titokban rávették a házasulandó fiatalokat az esküvő elhalasztására. Két hónapig készülődtek öregek, fiatalok, itthon maradtak más országrészben dolgozók. Szabad szombatokon, vasárnaponként gyakorolták a szerepeket. Az 1120 szlovénnemzetiségű lakosból 235-en bújtak maskarába. Vasárnap délelőtt a Békavárosból zeneszóra indult a tréfás, csúfolódó sereg. Bár a rönköt már előző nap kivágták, az út szélére vontatták és feldíszítették, a hagyományt tiszteletben tartva — mégis az erdőbe vonultak. Kidöntöttek egy másik fát és így megnyugodva visszatértek az út széléhez Felpakolták az álmenyaszszonyt, álvőlegényt, a körülbelül negyven méter hosszú, nyolcvan centi széles fenyőfatörzsre. A szakállas, komor jegyző eldörögte a falu fiatalságát ért csúfságot. S idta a lányokat, amiért nem tudtak férjet fogni, csepülte a fiúkat, amiért nem találtak feleséget. Odamondogatott a menyecskéknek, öregasszonyoknak is és nem hagyta szitkok nélkül a férfinépet sem. Végül közölte, a lányoknak, legényeknek a csúfságért most testük erejével, verejtékével kell fizetniük. A 94 ifjú ember — az álkoszorúslányok, álvőfélyek nekifeszültek és meglehetősen vígan vonszolták végig a rönköt a falu hoszszú, hosszú főutcájon. Mintha megelevenedett volna egy egész mesekönyv — alanyi féle alak ugra-bug, rált, sürgött-forgott az emberek között. Boszorkányok lovagoltak seprűnyélen, az ördög háromféle változatban rémísztette az összegyűlteket, bohócok, huszárok, a falu bolondja, jósoló cigányaszszony. A valóságban meglevő falusi foglalkozásokat is felsorakoztatták. Bandukoló éjjeliőr lámpással, kéményseprő, borbély, favágó tűzoltó, katona, orvos, ápolónő és ki győzné valamenynyit megjegyezni. Ki-ki szerepe szerint tette a dolgát, azaz kifigurázta az alakot, akit megszemélyesített. Két boszorkány férfira valló ügyességgel hol valami vízparton túrt fel ruhát mosogatva, hol a domboldalon gyújtott tüzet, hogy legyen dolga a tűzoltóknak is. A legnagyobb kanyarban az ördög nyakon csípte a menyasszonyt és elrabolta. Komoly harc kezdődött, végül az ördögöt bezárták, a menyasszonyt visszaültették a helyére. Míg a feldíszített rönköt végighúzták a falun, a háromezer főnyi vendégnép gyakran nézett a pohár fenekére. Az álarcosok az álarcuk alá öntögették az italt —■ nem kis sikerrel. Felsőszölnök központjában a jegyző és az öreg bíró „a természet és az erdők törvénye” szerint összeadta az alpárt. „Édesanyád gyönyörű mákvirága” — szólították meg a menyasszonyt. A vőlegény pedig ezt a megtisztelő címet kapta: „Te kényelmes palánta, tehetetlen anyaszomorító.” Feleskették őket arra hogy hűségesek egyetlen napig sem lesznek, egymást nem hagyják el — az első keresztútig, és szeretni egymást egy pillanatig sem fogják. Az ifjú pár —amit tehetett volna — min-denbe beleegyezett. Gyanítom azért, hogy mihamarabb elárverezhessék a rönköt, s kezdődhessék a tánc, a mulatás, amelyre —• az öreg bíró szavait idézem — „összejöttek a Púpos Föld sok tájáról, Közép-Európa legsárosabb községébe, hogy •lássák, miként teszi jóvá az ifjúság, hogy nem kötött házasságot 1973 farsangján.” Treiber Mária Aspáliában maradt lányok és „nem házasodó” legények. A feldíszített rönkön az ésörigény, meg a lakodalmas menet. Az „anyakönyvezés” ceremóniája. Fotó: várdai