Vas Népe, 1974. december (19. évfolyam, 281-304. szám)

1974-12-01 / 281. szám

A törvényes rend erősítéséért Interjú dr. Kuti Béla rendőrezredessel A közelmúltban az Ilneszi Tanács törvény­erejű rende­letet alkotott az állam és közbiztonságról. Úgy­nevezett keret jogszabályról van szó, amely alapelveiben és leg­fontosabb kérdéseiben ösz­­szegzi a fenti témát. Éppen ezért vele egyidejűleg a kormány a végrehajtásról két rendeletet is hozott. Az egyiket a rendőrségről, a másikat hazánk államhatá­rának őrzéséről. Az új ren­delkezések azon jogszabá­lyok sorát bővítik, amelyek — minden állampolgárra kötelező normák előírásá­val, illetve a garanciák biz­tosításával — tovább szilár­dítják hazánk törvényes rendjét, elősegítik állami életünk fejlesztését, korsze­rűsítését, mindezzel együtt erősítik a szocialista demok­ratizmust. Munkatársunk felkereste a megyei rendőrfőkapitány­ság vezetőjét, dr. Kati Béla ezredest, aki az említett tör­vényerejű rendeletről, s a végrehajtásról szóló kor­mányrendeletekről az aláb­biakban válaszolt kérdései­re: — MI A TÖVÉNYEREJŰ RENDELET LÉNYEGE? A november 1-én hatályba lépett jogszabály arra hi­vatott, hogy tovább erősítse törvényes rendünket, szilár­dítsa az állampolgárok biz­tonságérzetét, megszabja a végrehajtásiban közreműkö­dő szervek tennivalóit Rög­zíti a rendszerünkkel szem­behelyezkedő, a törvényeket megsértőkkel szembeni fel­lépést, eljárást és az alkal­mazható intézkedéseket. A törvényerejű rendelet keret jellegű jogszabály, amely az állam- és közbiz­tonság védelmének csak a legfontosabb feladatait rög­zíti, a részletes feladatokat a végrehajtási jogszabályok határozzák meg. Egyik na­gyon lényeges alapelve, hogy az állam- és közbiztonság védelme nem kizárólagos belügyi feladat kifejezésre jut ez a tvr. címéből és szer­kezeti felépítéséből. Erre utal, hogy a jogszabály első fejezete, a Belügyminiszté­­riumra való utalás nélkül sorolja fel az állam- és köz­biztonság védelmének alap­vető feladatait Ugyanebben a fejezetben rögzíti, hogy az állam- és közbiztonság védelme a tör­vényerejű rendeletben és a más jogszabályokban meg­határozott szervek köteles­sége. Ennek szellemében a jogszabály előírja, hogy az állam- és közbiztonság vé­delmében és fenntartásában a fegyveres erők és fegyve­res testületek állami, társa­dalmi, gazdasági szervek és az állampolgárok hatéko­nyan közreműködnek. Mindezt azért tartom fon­tosnak, mert eddig jogsza­bály nem rögzítette hazánk­ban, hogy az állam- és köz­­biztonság védelme nem ki­zárólagos belügyi feladat. A közrend fenntartásában, a bűnüldözésben nélkülözhe­tetlen a lakosság, a társa­dalom segítsége. A közremű­ködést kimondó rendelkezés növeli az említett állami, társadalmi, gazdasági szer­vek felelősségét, egyben megteremti a jogi alapját, hogy a Belügyminisztérium munkáját segítő önkéntes szervezetek működését, fe­ladatait a későbbiek során részletes végrehajtási ren­delkezés szabályozza. Megemlíteném, hogy az állam- és közbiztonság kö­rébe tartozó kérdéseket egy­ségesen és nyilvánosan ilyen magasszíntű jogszabály­­ez ideig nem rögzítette.­­Az 1055. évi 22. sz. tvr. csupán a rendőrségről szólt). Köz­zététele lehetővé teszi, hogy az állampolgárok a belügyi szervek tevékenységét át­fogóan megismerhessék.­­ MILYEN FONTOSABB FELADATOKAT SOROL AZ Állam- és közbizton­ság VÉDELME KÖRÉBE A KERETJOGSZABÁLY, S MELY SZERVEK HIVA­TOTTAK ENNEK ELLÁTÁ­SÁRA? — A törvényerejű rende­let rögzíti azokat a legfon­tosabb feladatokat, amelye­ket az állam belső rendjé­nek védelme, a bűnözés el­leni harc, a közrendvédelem, a közlekedésrendészet, igaz­gatásrendészet, az államha­tár őrzése és a tűzvédelem érdekében el kell végezni. "Tartalmazza azt a lényeges rendelkezést, hogy az állam és közbiztonság védelmének feladatait a Belügyminiszté­rium szervei látják el, s fel­sorolja, hogy e szervek, a rendőrség, a határőrség és a tűzoltóság országos parancs­­noksága. A jogszabálynak ez a szerkezeti felépítése egy­részt alátámasztja az első kérdés kapcsán kifejtett gondolatot, hogy az állam és közbiztonságról szóló tör­vényerejű rendelet nem a Belügyminisztériumról szóló jogszabály, hanem címzettje az egész társadalom. Ugyan­akkor leszögezi, hogy a tér­­ben a felsorolt feladatok el­látása a Belügyminisztérium szerveinek hatáskörébe tar­tozik. Másrészt kifejezi a rendelkezés, hogy a felada­tokat a Belügyminisztérium szervei közösen, egymással szoros egységben látják el. Az állam belső rendjének védelmére a jogszabály elő­írja, hogy — fel kell derí­teni a Magyar Népköztársa­ság állami, társadalmi, gaz­dasági rendje, béke és em­beriség elleni, az állampol­­gárok személye és tulajdona ellen elkövetett, továbbá az egyéb bűncselekményeket, s meg kell akadályozni ezek elkövetését Megköveteli a hazánkkal szemben álló ha­talmak és szervezeteik a Ma­gyar Népköztársaság társa­dalmi, vagy gazdasági rend­jének megdöntésére, aláásá­­sára, vagy gyengítésére irá­nyuló tevékenységének lelep­lezését, továbbá kártevő munkájuk megakadályozását.­­ A BŰNÖZÉS ELLENI HARCBAN VANNAK-E KI­EMELKEDŐ SZEMPONTOK, MENNYIRE VONHATÓK be az Állampolgá­rok? — A bűnözés elleni harc­ban a megelőzést a jogszabály is elsődleges szempontként emeli ki. Ugyanakkor ren­delkezik az elkövetett bűn­cselekmények felderítéséről, az előkészületben levő, vagy megkezdett bűncselekmé­nyek véghezvitelének meg­akadályozásáról, a büntetés hatálya alatt álló személyek ellenőrzéséről. Rögzíti, hogy a bűncselekmények felderí­tése érdekében a jogszabály­ban meghatározott eszközök és módszerek alkalmazhatók. A bűncselekmény elkövetői­vel szemben a jogszabály­ban meghatározott kényszer­intézkedések foganatosítha­tók. A kérdés kapcsán hangsú­lyoznám, hogy a megelőzés eddig is fontos jogpolitikai elv volt. Ennek tudható be, hogy az állami, társadalmi, gazdasági és bűnüldöző szer­veknél a megelőzésnek szá­mos jól bevált módszere és eszköze alakult ki. Jól szol­gálják a megelőzést az ipari üzemeik, intézmények, terme­lőszövetkeztek belső rendjé­nek szilárdítását célzó sza­bályozások, a bizonylati rend és fegyelem javulása, az egy­­re javuló, de még számos problémával küzdő belső ellenőrzés, a különböző va­gyonvédelmi intézkedések. Fontos eszköze a megelőzés­nek a megyében egyre job­ban kibontakozó jogpropa­ganda. A rendőrök, önkén­tes rendőrök, ifjúgárdisták, munkásőrök közterületen tel­jesített szolgálata, a büntetés hatálya alatt ál­­ő személyek rendszeres ellenőrzése, a bűnelkövetők felderítése, le­leplezése, a bűncselekménye­ket lehetővé tevő okok, kö­rülmények felderítése és megszüntetése szintén haté­kony eszköze a megelőzés­nek. Az állam- és közbiztonság­ról alkotott törvényerejű rendelet az állami, társadal­mi, gazdasági és bűnüldöző szerveket arra kötelezi, hogy a rendelkezésükre álló esz­közökkel az eddigieknél ha­tékonyabban gondoskodjanak a bűncselekmények megelő­zéséről. A jogszabály ugyan­akkor rögzíti, hogy a bűnö­zés elleni harcban — a hí­vatott szervek — különböző kényszerítő eszközöket (tes­ti kényszer, bilincs, gumibot, szolgálati kutya, fegyver) és a bűncselekményt elkövetők­kel szemben kényszerintéz­kedéseket (rendőrhatósági felügyelet, kitiltás) alkalmazz­hatnak. A végrehajtásról rendel­kező minisztertanácsi ren­delet nem titkolja, hogy mi­lyen kényszerintézkedések érik, vagy érhetik azokat, akik a törvényes rendet meg­bontják. A rendőr köteles szolgálata jogszerű teljesítése közben intézkedéseinek ér­vényt szerezni és ennek ér­dekében jogosult a felsorolt eszközök alkalmazására. Ha például, valaki önként nem tesz eleget a felszólításnak, akkor erőszakos kézrátételre — mint testi kényszerre — kerülhet sor. A testes kény­szer, megfogást, eltávolítást, elszállítást stb jelent. Gumi­bot használatára — akkor kerülhet sor ha a rendőrt megtámadják, vagy a hiva­talos felszólítás ellenére a garázda, vagy verekedő sze­mély cselekményét nem hagyja abba. A fegyverhasználat eseteit szigorúan körülírt rendelke­zéseik (1963.­ évi 12. tvr) tar­talmazzák. Erre akkor kerül­het sor, ha egy, vagy több ember élete, testi épsége kerül közvetlenül súlyos életveszélybe és annak el­hárítása más módon nem lehetséges. Minden felsorolt kényszerítő eszköz alkalma­zására nyomatékos felszólí­tás és a cselekmény abba­hagyására, vagy tűrésére tör­ténő figyelmeztetés után ke­rülhet sor. A rendőrségről szóló mi­nisztertanácsi rendelet elő­írja, hogy a rendőrség jogo­sult a közrendet és közbiz­tonságot veszélyeztető cse­lekmények meggátolása érde­kében az állampolgárok, így különösen az önkéntes rend­őrök segítségét igénybe ven­ni,­­ megteremtve ezzel az ál­lampolgárok bevonásának lehetőségét. A bűnözés ellen önzetlenül segítséget nyújtó állampolgárt nem érheti hát­rány, ellene irányuló táma­dás esetén számára a tör­vény büntetőjogi védelmet biztosít. Az állampolgároknak a bűnözés elleni harcban való bevonását más jogszabályok is lehetővé teszik. A Magyar Népköztársaság Alkotmánya például alapvető kötelesség­ként határozza meg minden állampolgár részére a nép vagyonának védelmét, a tár­sadalmi tulajdon szilárdítá­sát, a Magyar Népköztár­sa­­ság gazdasági erejének foko­zását,­ az ország természeti és kulturális értékeinek ol­talmazását, a társadalom rendjének erősítését. Súlyosabb bűncselekmé­nyeknél a büntetőtörvény feljelentési kötelezettséget ír elő. Büntető elt­érési tör­vényünk pedig akként ren­delkezik, hogy a bűmcselek­­mény elkövetésén tetten ért személyt bárki elfoghatta, köteles azonban fő haladék­talamit a rendőrségnek, vagy az ügyészségnek átnőni, ha pedig erre nincs média, ezek valamelyikét értesíteni. _ *rZi­r*.T'vrn vtmntr»,. UTlCm IHiytnrr «CTStzk. I.rozTi * oVin VÉNYERE­­Jű RFVnt r FT? — A közrend védelmén Sokan ,,a köztem­etőV,­ védel­mét értik. A t­ecrabélyban áttalóban az álomnoteárok étel és vagyonbiztonség­ át, az utcán, tereken, parkokban és egyéb helyeken a nyugalom biztosítását jelenti. Úgy gondolom az „elv­élt helye­ken” kifei°zés magyarázatra szorul. Ezt a végrehajtási intézkedés pontosan megha­tározza, amikor kimondta: „a hivatalok épületeibe, vál­lalatok területére, nyilvános és a közönség befogadására szolgáló, illetőleg a közön­ség részére nyitva álló helyi­ségekbe, vagy területre, va­lamint magánlakásba a rend­őr­i bűncselekményt elkö­vető üldözése és elfogása, valamint bűncselekmény megszakítása érdekében, a felkérésre és segélykiáltásra, továbbá a lakcímbejelentési szabályok megtartásának el­lenőrzése céljából beléphet.” Természetesen ide tartozik a büntetőeljárási törvényben meghatározott intézkedések céljából, valamint a rendőr­­hatósági felügyelet alatt álló ellenőrzésére magánlakásba történő belépés is. A közrend, közbiztonság megsértése, vagy veszélyez­tetése esetén a rendőr jo­gosult és köteles bárkivel szemben szolgálatilag fellép­ni. Jogosult és köteles a gyanúsan viselkedő szemé­lyeket, vagy azokat, akik­nek igazoltatása rendőri in­tézkedés közben szükséges — kilétük és személyazonossá­guk megállapítása végett — igazolásra felszólítani. A Belügyminiszter által meg­határozott esetekben jogosult személyeket előállítani. Az előállítás előtt megvizsgál­hatja, hogy az előállítandó személynél van-e támadásra alkalmas eszköz. A rendőr szabálysértés esetén figyelmeztetést alkal­maz, a helyszínen bírságol, vagy feljelentést tesz. Joga van rendszeresített eszközök (alkoholszonda, fényképezés, traffipax) alkalmazására. A bűncselekményt elkövető ül­dözése és elfogása, valamint a baleset áldozatának elszál­lítása érdekében a rendőr jogosult közhasználatú és egyéb járművet igénybeven­ni. A közrend védelméhez tar­tozik az ünnepségek, rendez­vények, felvonulások és sportesemények­­ rendjéről történő gondoskodás, a fon­tosabb intézmények és köz­épületek védelme. Elemi csa­pás és rendkívüli események színhelyén a rendőrség gon­doskodik a közbiztonság és a rend fenntartásáról, köteles összehangolni a különböző mentőegységek zavartalan munkáját, közreműködik az élet- és vagyon­mentésben. Közreműködik a gyermek- és fiatalkorúak védelmére vonatkozó rendel­kezések végrehajtásában. Se­gítséget nyújt­­ a balesetet szenvedettek, vagy egyéb­ ok­ból segítségre szorulóknak, a hivatalos személyeknek szol­gálati kötelezettségeik ellá­tásában. Együttműködik az egészségügyi szervekkel a ragályos és súlyos fertőző betegségek leküzdésében, el­lenőrzi a közterületek tisz­tántartására vonatkozó sza­bályok megtartását. E nem teljes felsorolásból is kitűnik, hogy az új jog­szabály a közrend védelmét és ennek érdekében végre­hajtható intézkedéseket, a rendőr jogosultságát, és köte­lezettségét sokoldalúan sza­bályozza. — MI AZ, AMIT A FEN­TIEKEN KÍVÜL MÉG KE­RETBE FOGLAL A JOG­SZABÁLY? — A törvényerejű rende­let külön fejezetben az ál­lampolgárok részére történő szolgáltatásokat sorolja fel. Ez a terület, ahol az államoti- és közbiztonság védelmében részt vevő szervek igazgatá­si tevékenységet fejtene ki , körben gondoskodik a rend­őrség az ország lakosságá­nak személyi igazolvánnyal történő ellátásával a lakcím­­bejelentési szabályok meg­tartásának ellenőrzéséről. En­gedélyezi a határsávba tör­ténő belépést és letelepedést. Ellátja a magyar állampol­gárokat útlevéllel. Gondos­­­kodik a vízumkiadásról és az idegenrendészeti felada­tok ellátásáról. Ellátja a ál­lampolgársági bizonyítvá­nyok, a hatósági erkölcsi bi­zonyítványok kiadásával kapcsolatos feladatokat. Sza­bálysértési ügyintézést foly­ta­t a hatáskörébe tartozó kérdésekben. Véleményezi az italmérési, kártyajátszási, záróra meghosszabbítási en­gedélyeket, ellenőrzi az egye­sületek tevékenységét, ellát­ja a vadásztársaságok feletti rendészeti felügyeletet.. Eljár a rendőrség hatáskörébe utalt dolgok kérdéseiben. Közlekedésrendészeti-igaz­gatási hatáskörében kiadja, illetve jogszabály által meg­határozott esetekben vissza­vonja a gépjárművezetői en­gedélyeket. E feladatok vég­rehajtása nagy körültekin­tést, pontosságot igényel a végrehajtásban résztvevők­től. Az új minisztertanácsi rendelet rendőrségi, igazga­tási hatáskörébe azokat a feladatokat hagyta, amelyek szorosan összefüggnek az ál­lam- és közbiztonság esetle­ges megsértésének megelő­zésével, vagy szoros kapcso­latban vannak a B. M. ren­dészeti tevékenységével. Az elmúlt években több igazga­tási feladat került a taná­csokhoz, legutóbb a lakcím­­bejelentéssel kapcsolatos fel­adatok, amely egyben azt is jelenti, hogy az ügyek inté­­­zése közelebb került a la­kossághoz. Az új, magas szintű ren­delkezések meglelő szabályo­kat tartalmaznak tehát arra, hogy az állam- és közbizton­ság tovább erősödjön az or­szágban és megyénkben. Tükrözi a végrehajtásban részt vevők egységét és együttműködésének fontossá­gát. Segíti jogpolitikánk­ előbbre vitelét, erősíti a be­csületes emberek biztonság­­érzetét. Pósfai H. János december 1. Vasárnap Gyalogolni jó... A szombathelyi városi ta­nács legutóbbi ülésén a töb­bi között az iskolán kívüli sport helyzetéről is tárgyal­tak. (A téma tanácsülési anyag lesz.) Szóba került például, hogy sok fiatal szer­vezetében, fizikumában gyengébb, a korához képest. Ennek későbbi káros követ­kezményeit is említették, de főleg a gyenge erőnlét oká­ról esett szó, ami általában a rendszeres sportolás, test­edzés hiányára vezethető vissza. E helyen nincs mód az okok elemzésére, egy dolog azonban külön megragadta figyelmemet. Magam is ta­pasztaltam,­­ s a felszólalá­sok ebben megerősítettek —, hogy a gyermek fizikai fej­lődését a szülők — sokszor akaratlanul is — akadályoz­zák. Szinte megdöbbentő, hogy az iskolától fél kilon­méterre lakó gyermek ré­­szére is mily sokan válta­nak buszbérletet A szülő, miközben jót akar gyermekének az utaz­tatással, az iskolás mielőbbi hazatérésével, tán éppen a legrosszabbat teszi. Reggel tíz perccel később kelhet fel a gyerek, mert busszal ,­úgy­is j’ időre beér. Délután előbb láthatják otthon, mert a ta­­­nuló motorizált. Vagyis ar­ra a távolságra sem gyalo­­goltatjék, ami tán a mini­málisnál is kevesebb a min­dennapi mozgáshoz, tested­­zéshez. Gyakran arra gom­bolnak a szülők: az iskolá­tól az otthonig tartó moz­gáshiányt a több tornával úgyis pótolja a gyermek az iskolában. EZ is hamis tu­dat, mert még nincs minde­nütt­ tornaterem, tehát az iskola sem adhatja meg azt a mozgást, amire olyan nagy szükség lenne a szervezet­nek. .Az a szülő, aki ma a kis távolságra is buszbérletet vált a gyermeknek, iskolás korában tán nagyon sokat gyalogolt. Biztosan, hasznára vált. S néma tesz jót a lányá­val, fiával, ha netán a fe­leslegesnek vélt gyaloglástól akarja megkímélni. Szom­bathelyen nincsenek nagy távolságok az iskolák és körzeteik között. Legalább ezeken a rövid utakon en­gedjék gyalogolni a gyermek­­eket... u. fis. Magukra is adjanak! A fodrászszövetkezetek­nek vannak szép, korszerű, ízlésesen berendezett üzle­tei Szombathelyen és a me­gye más helységeiben is. A szövetkezeti üzletek, fodrá­szatok egy része azonban el­képesztően avult, kiábrándí­tó külsejű és többnyire ezek, belseje is igénytelen, vagy egyszerűen piszkos. A cégtáblák nagy része ütött-kopott, amivel különö­sebben­ nem törődne talán a közönség, hogyha ez a külsőség számos esetben nem jelezné a belső állapo­tokat is. Vannak olyan női fodrászatai is a szövetkezet­nek, amelyeknek a kirakatá­ba valamikor beleraktak né­hány, a hajápolásra buzdító, nem különösebben szellemes reklámfelhívást, vagy né­hány műhaj­köteget, de ezeket a kosztól alig lehet látni­ . Ezeknek az üzleteknek egy részében a belső beren­dezések is avatagok. A ki­mondott, azaz szoros érte­lemben vett fodrászati esz­közök — burák, szerszámok, kendők sem valami bizalom­gerjesztők és aligha higiéni­kusak. Hozzá kell tenni, hogy az ezekbe járó vendé­geső egy része sem lugasan­kus, nem kellően apóii. • nem reklamálja • keért hi­giénia hiányát. Ám emiatt nem nyugta­tunk bele a fontról» vázolt állapotokba. Szövetkeóetc­iknek­ ugyan­is az is a feladatuk, hogy megfelelő rendre, ízlésre, hi­giéniára szoktassák a­­okat a vendégeiket, akik eddig ezekre valamiért még nem szoktak rá. (Persze nem, csak az ő feladatuk...) A rend­re szoktatáshoz pedig olyan állapotok kellenek, amelyek eleve erre ösztönöznek. A fodrászatok kirakatai­ban általában láthatjuk, ol­vashatjuk az üzletvezetők és beosztottak neveit. Azt hi­szem, vannak fodrászaink, akik büszkén tehetik ki ne­vüket szép, kellemes, kellő­képpen felszerelt üzletük ki­rakatába, de­­ i­gaza van annak a járókelőnek, aki az egyik női fodrászat kiraka­ta előtt fejcsóválva azt mondta: „Én ide, ebbe a koszba ugyan nem tenném ki a nevemet!” Ráadásul a nevek betűi is olyanok, mintha bukott elemisták kanyarították vol­na őket!

Next