Vas Népe, 1975. február (20. évfolyam, 27-50. szám)
1975-02-16 / 40. szám
Csók Istvánra emlékezünk Száztíz éve, 1965. február 13-án született Csók István Kossuth díjas, a magyar festőművészet egyik kiemelkedő egyénisége. Fenti képének címe: Züzü a kakassal. Az örökifjú mesemondó, 190 évvel ezelőtt, Komárom városában született. Derű és gyöngédség vette körül, meghatározván egész életét 1904-ben bekövetkezett haláláig mindig megőrizte magában azt iá káprázatos mesevilágban kalandozó fantáziát, mely kifogyhatatlan bőségszárúból ontotta kincseit A múlt század második felében nem volt nála népszerűbb ember a honban, ha egy városban megjelent — már pedig ezt sokszor megtette, a hazai tájak szenvedélyes vándoraként — felvonulások, fáklyásmenetek, szerenádok köszöntötték, virágözön fogadta. Mikszáth írja róla, hogy nem létezett az övénél nagyobb hatalom, bár e hatalom egyetlen eszköze egy kis acéltoll volt csupán. Mi hát a titka? Miért oly vonzó itta is, amikor a kozízlés olyan messze távolodott az általa is képviselt romantikától, amikor már a nagy realisták sokkal mélyebben mutatták meg koruk valóságát, az új regény pedig egészen más csapásokon tör utat magának? Mi köt minket Jókaihoz ilyen időtlenül? Többek között az, hogy alkotásmódja ennyire közel ál a népmeséhez. Nem csupán romantikus, aki fordulatos cselekményekben angyalokat és ördögöket mozgat hanem a magyar nép meseszövő képzeletének nyomán formálja műveit, s miként a folklór, megőrzi örök báját és szépségét. Amint a mese is kifejezi a nép igazságra törő vágyát, úgy fogadjuk az ő tündér-igazát is, melyhez annyi humor és játékosság felette ritka kincs. A patetikus, érzelmes, társul, Jókai mosolygó romantikus, s mint ilyen rejtelmes stílusirány nála derűvel, humorral társul. Ez köti a való világhoz, az ad neki realista vonásokat. Kivált amikor felejthetetlen mellékfiguráit (Tallérossy Zebulont, Boksa Gergőt, s a többieket) megalkotja. Érezzük, hogy kora jellegzetes típusairól mintázta őket. Angyali-ördögi, jó vagy rossz főhősei mögé odasorakoztatja a hús-vér mellékfigurák seregét, és velük valamint élethű táj leírásával egy darab igazi, múlt századi Magyarországot tükröz. Nagy idők tanúja volt. Ha a „magyar elődeikről” szóló, távolabbi történeti korszakokba kalandozó regényein nem is kérjük számon a hitelességet (mindazonáltal szép mesék maradnak), saját századáról szóló, legjava műveiben igenis reális ábrázolását kapjuk a megújulással vajúdó magyar reformoknak. (A magyar nábob, Kárpáthy Zoltán, És mégis mozog a föld). A születő hazai tepitalizmusnak, melynek jellegzetes figuráit Komáromban, a kereskedővárosban már gyermekként megfigyelte (Az Aranyember, A fekete gyémántok), és az ifjúkora legmaradandóbb emlékét jelenítő felejthetetlen márciusának, majd a szabadságharcnak. (A kőszívű ember fiai( A tengerszemű hölgy, Egy az Isten, Csataképeka magyar szabadságharcról stb.) Ezekből a regényeiből a kortárs szól, s ha ez a kortárs aluinyfüstben látja is a világot, mert szubjektív, mint mindenki, az ábrázolás mégis bemutatja a kort, mely ilyen is volt, ha nem is csak ilyen. Szemére szoktuk vetni politikai állhatatlanságát. Azt, hogy a lelkesedéstől lobogó márciusi ifjú Debrecenben, már a Békepárt oldalán áll, hogy aztán a trónfosztás után újra rajongó republikánus legyen; hogy ő aki ott volt Aradon a végső napokban, később mégis megbocsátott Ferenc Józsefnek, az egykori krjtársak véres zsarnokának; hogy a kiegyezés után elfogadja a királyi kegyet, örömmel vette a főrendházi kinevezést és még sok mindent. Jókai mesemondó volt, örök gyermek, a politikában nem igazodott el, s hol erre hol arra sodródott. De művészi értékétől az időnkénti rossz irányok nem vonnak le semmit. Varázsának titkát kutatva nyelvéről is szólnunk kell. E téren szintén felülmúljaa világ romantikus prózaíróit, a korabeli magyar prózában pedig páratlan. Ez a stílus ott ragyog legjobban, ahol, egyszerű embereket, népi hősöket szólaltat meg. Jól ismerte a hazai nyelvjárásokat, a tájszavaktóit. Gyűjtötte és beleépítette műveibe a közszájon forgó mondákat, történeteket. Jellemezni is tudott a nyelv segítségével, szereplői osztályhelyzetét is érezteti: arisztokratái francia, nemesei latin, polgárai német szavakkal, kifejezésekkel tarkázzák beszédjüket, kifejezésmódjuk pedig mindenkor jellemzi egyéniségüket. Még a helyenként előforduló germanizmusok is a kort tükrözik, akkor így beszéltek őseink. Hogy mégsem avult el ez a nyelv, hogy élvezni tudjuk régies zamatét, ez már az ő művészetének, zeneiséget hordozó mondatainak nyelvében, szójátékaiban csillogó szellemének, iróniájának köszönhető. Nem vénült meg a játékos kobold, ma is barátunk a nagy mesemondó. Akkor is, ha sokan lesajnálják, s még olyan munkásai is akadnak a közművelődésnek, akik büszkék rá, hogy az olvasók „eljutottak” végre Jókaitól — a krimihez, vagy a mai bestsellerhez. Pedig más a fejlődés útja. A Jókaival fiatalon találkozik, aki ő kapat rá a betűre, az eljut tőle indítva az Irodalom szeretetéhez, majd a naigy realistákhoz, a modern irodalomhoz, , a mai ember érzéseit és gondolatait türköző mélyebb művekhez. De s mindenkor hálás szívvel emlékszik rá, és veszi elő pihenésképpen olykor, épp úgy mint gyermekkora másik nagy élményeit, a népmesét, tudva, hogy sokat köszönhet neki. Mindmáig ő a legolvasottabb magyar író. És Petőfi után Jókai az, akit külföldön is a legjobban ismernek, mert a legtelen nyelven, s a legtöbb kiadásban az ő művei jelentek meg világszerte. Bozóffy Éva JÓKAI MÓR Más a jelenés... Jegyzetlap Keres Emilről Úti öltözetben siet fel a lépcsőn, garbóban, kapucniskabátban, udvariasan elhárít minden közeledést, még egy órácskányi ideje és rohannivalója van Győrött, addig sürgősen el kell intéznie valamit, de hét óra után néhány perccel szolid sötétkék öltönyében, hófehér ingben, lakkcipőben ott áll a győri Petőfi Sándor Ifjúsági Ház színpadán, s szerényen megkérdezi az első sorban ülő igazgatótól: -I- Tessék mondani, csak ennyi fény jut ide a színpadra? Aztán előadásiba fog a pódium művészetéről, halkan, bensőségesen magyaráz, tanít, elmélkedik és filozofál, laza testtartással az asztalkára támaszkodik, kapcsolatot teremt a közönségével, amelynek kilencven percen keresztül szerelmes verseket fog mondani. S amikor már úgy érzi, elég oldott a pillanat, akkor hangot vált, elmondja az első verset Aztán sorjában a többit, Poe-t, Petőfit, Adyt, József Attilát, szellemmel forrósítja át a levegőt póztalanul kiköveteli a vastapsot, nem csupán saját előadóművészetének, a költészet egyszerű igazságainak. Keres Emil a némává változott közönség mágusa. Szuggerál, érzelmeket kavar, gondolkodóba ejt igazi pódium-művész. S a választott verseken, prózákon átsüt egyénisége, a megkétszereződött „ÉN”, a költő és a művész tökéletes találkozásából teremtett ÉLMÉNY. Ez az, amiért érdemes volt meghallgatni őt Drámai színpadon József Attila, filmen Sánta Ferenc alakítóját a Majakovszkij- Poloska költőjét aki annyi tanulságos tisztelettel közelítette meg e szerepeit , aki rögtön kilép e szerepekből, amikor a művek tolmácsé lesz. Mert a költőt játszani és a költő versét elmondani: kettő. Más a jelenés, más a rejtőzködő értelem felcsillantása. Más a figurát megformálni, és más a költő gondolatait kézikinccsé tenni. Ezeket ő sugallta a krónikásnak, csendes, szobasarki beszélgetésen. Szombathely. Felkapja a fejét — Szülővárosom Édes mostoha volt nemrég. — Valahogy nem kellettem, nem hívtak egy ideig. Fájt. Mert engem hívnak Békésbe, meg Csongrádira te, igenis rosszul esett hogy otthon, Vasban nem volt rám szükség. És ezt nem is titkoltam el, amikor egy alkalommal végre otthon lehettem. Elmondtam azoknak, akiket illetett a szemrehányás, azóta megtört a jég. Haza járok, esteket adok és sok-sok tanácsot, ha kell Ma már kell Ennyit hajlandó elmondani szülővárosáról, mert neki ennyi a fontos. Hogy most már minden rendiben. További magáról nem mesél, mert: — Nézze, nekem az a véleményem, hogy ami egy művésszel kapcsolatban fontos, arról legyen beszédesebb a szereplés, mondjon el magáról mindent közvetve, a műveken keresztül. Tehát neon az a fontos, hogy megtudják milyen cigarettás szívok, mi a hóbtolm, de értsék és értékeljék azt ,mit a színpadról nyújtani tudok. Ez a művész feladata és igazi értéke. A politikus műsorról politikus művészről a művész-politikusról Keres Emil kétszeres Jászai-díjas és Kossuth-díjas szánművészből a párt Központi Bizottságának tagjáról így summázza véle ményét: — Kommunista vagyok, ot te hát mindentevékenységemen meg kell látszania, hogy az vagyok. Amikor más pártmegbízatásom volt akkor is ígyvélekedtem. A magas megtiszteltetést nem merevítheti külön író, ha a színészi kérést különösen nem. Tiltakozna erre, ne lénye, gondolkodásmódja, lelkiismerete. De a bírálatot amely a látszólagos egyoldalúságát vitatta, ugyanezzel a lelkiismerettel elfogadta és megszívlelte. Ezért az ilyen összeállítások is, mint ez a mostani, a Szerelmesek kalauza. Hiszen a szerelemről vallva is csak két ember összetartozásáról lehet uralni, s mi szebb és értelmesebb, mint két ember összetartozása, nemcsak Szerelmesként hanem Párát»ként elvtársként Minden gondolat alkalmas arra, hogy tovább gondolják. S ha egy gondolatot tovább gondol* mák, abból szemlélet kereke* dik. Jól tudja ezt ezért a vé* leménye a Szerelmesek stalauzáról: egymásutániságában szuggerál. Ez viszont már képlet Egy életvitel, művészi cél képlete, amely segít eligazodni az ízlés, a kötöttség befogadóképességének! tt toroatos a nevezvényében, mas ZMKim Ötvenéves írói jubileumán a századvég egyik legnépszerűbb napilapja, a Budapesti Hírlap úgy ünnepelte Jókait hogy kilenc regényét riport formában közölte Ez az ötlet az író és az újságíró szoros szellemi rokonságára utal. Felsorolni is hoszszú volna, hány lapot szerkesztett 1847-től haláláig. Legtöbb regényét újságban közölte először. Időszerűségek, közérdekű problémák, kíváncsiságot felkeltő érdekességek iránti érzéke rokon a hírlapíró fogékonyságával. Ami Európában és Magyarországon történik, fel-feltűnik Jókai történeteiben. Háborúk és botrányok, visszhangos csábítások és törvényszéki esetek, jogtipró merényletek és rendkívüli látványosságok —a korabeli napilapok hírei és tudósításai — tűnnek át nála művészi epikába. De Jókai az újságírás napi műfajait is szereti: ír publicisztikát riportot, humoreszket. Az önkényuralom elleni harc nehéz éveiben A Hon című lapot szerkesztette. Munkájához — az újság politikai irányának kialakításához — sok segítséget kapott Tisza Kálmántól, aki az 1860- as évek elején még a Habsburgokkal való kiegyezés ellenfele volt Egy alkalommal Jókai meglátogatta Tiszát. Beszélgetésükről nem készített bővebb jegyzeteket. Megszokta, hogy írás nélkül rögzítse a gondolatokat, így nem maradt nyoma a bécsi fogdmegeket érdeklő tanácskozásnak. Jókai a geszti Tiszakastélyban tett látogatás után hat vezércikket írt A Honba. Pedig noteszába csupán ennyit vitt magával: „Egyenlő jog, de egyenlő kötelesség is. — Mentői tágabb a tér municipiumokban. Reformkérdésekben teljes erővel. — Libériai izmus”. Az 1873-as bécsi csődről, a bankválságról Jókaii riportot írt. S, hogy mennyire az újságíró szemével látott és dolgozott, megörökíti egy másik notesza. Ebbe jegyezte az 1979-es nagy szegedi árvíz helyszínein gyűjtött élményeket: „ .. .tenger, vasút oszlopai, üdült fal, temető sziget. Háztetők ház nélkül, népkonyhák. Rokonok, háztetők, kapuk, zongora, úszó ágy, festett fotóik, fák, sár, ablaküvegek, szárazfák, orleánderek, tyúk, liba, kacsa, galamb, kutya, kémény. Háztetőkön ülök, házak fölött csónakázás, kapu tartja a tetőt, nagy romok, kirabolt fűszeres bolt, gyermekkocsi, ablakfüggönyök, egy fürdőház, romkaleidoszkóp”. ★ Jókai levelezéséből — amelyet az aktonai kritikai kiadás mutat be majd átfogó alapossággal, eligazító jegyzetamyaggal — Az Est 1925-ös Hármaskönyve adott ízelítőt. Az író születésének centenáriumára kiadott évkönyvben az egykori olvasó az író édesanyjához, feleségéhez írt leveleket talált Ezek után az életpályája néhány érdekes adalékávalis megismerkedhetett A Hárolmaskönyvet szerkesztő Mikes Lajos közölte elsőnek Arany János levelét: „Kedves barátom. Mór — írta 1858-ban, Nagykőrösről — Szíves megemlékezésed köszönöm. —■ hogy jól esett, mutatja az idezárt bolondság, melyért megerőltettem inveilidus múzsámat. Ne nézd te annak gyarlóságait, nézzed csupán a jó akaratot s ha az Üstökös az ilyet beveszi, add neki, persze név nélkül, amint van: most nem tartok számot sem az írói dicsőségre, sem egyéb „accidentiára”, mit ilyes compositio eredményezhet. Kedves nődet telkemből üdvözlöm, téged pedig csókol ezerszer barátod, Arany János”. A korszak legnagyobb költője nem restellt — ha névtelenül is — tréfás verset írni rá Jókai szerkesztette élclapba, az Üstökösbe. A levelezés másik érdekes darabja, a századforduló európai szellemei életében kiem°űkedő szerepet játszó Georg Brandes üzenete: „Tisztelt tragy DERSX TAMARI „Tatrangi Dávidnak Demény Ötfős Telet vár A fűben hültt makk szénáért®, szálaz rá az eső. Felet vár mohón a gyerek s a tél bóklászva jő. Előkészítem gönceim én is komótosan, Ma még eső, holnapra férj * a fagynak körme van. Szelídítve magamhoz öt — se fiatal lé vén — Még húzok ide s oda is. A szánkó és a szén. Siklani szikrázó havon, vagy vesztegülni meg. Kuckó, kaland, fagy és parázs. Hideg láb, kizmeleg. SOTSL íttsztüfc? 3SL VsuUmna»