Vas Népe, 1978. október (23. évfolyam, 232-257. szám)
1978-10-08 / 238. szám
Tudomány, kutatás és mezőgazdaság Elég gyakran hallani a megállapítást: a mezőgazdaság nálunk is, a világ más országaiban is a tudományos-technikai forradalom korát éli. A mezőgazdasági termelés módszerei, az egyes termékek előállításának technológiája gyorsan változik, mert mind hatásosabb, termelékenyebb megoldások születnek. Ennek köszönhető, hogy miközben a gazdaságilag fejlett országokban még mindig csökken a mezőgazdaságban foglalkoztatott népesség, addig az előállított javak tömege, s rendszerint mennyisége is nő, elég gyorsan terjednek-e a hazai mezőgazdaságban a tudomány és a kutatás új eredményei nem lehet egyértelmű a válasz. A növénytermesztés néhány fontos területén (búza, kukorica, cukorrépa) teljesen nyilvánvaló, hogy viszonylag gyorsan gyakorlattá lesznek a kutatási vívmányok. Ugyanez a zöldségtermelésben, vagy más kertészeti ágazatokban ez már nem tapasztalható, még akkor sem, ha vannak sikeres részmegoldások. Az állattenyésztésben ,különösen a nagyüzemű baromfi, valamint a sertéságazat hasznosítja nagyobb ütemben a kutatás, a tudomány eredményeit. Hatalmas szellemi energiák A területegységre jutó hozamok, az állattenyésztés fajlagos termelési mutatóinak erőteljes növelése általános törekvés. Ez a helyzet rendkívül nagy jelentőségűvé teszi a kutatást, a tudományos munkát, a kutatást a tudomány, valamint a mezőgazdaság szoros kapcsolatát. A mezőgazdasági kutatásra világszerte hatalmas szellemi energiát, sok anyagi eszközt fordítanak. Ez az egyik jellemző vonás. A másik: a kutatási bázisok — természetesen az alkalmazotti kutatásról van szó — eredményei gyorsan közismertté válnak az országhatárokon túl is. (Alig készültek el a jugoszláv nemesítők a Ranabúzával máris egy sor európai ország megvásárolta az új fajtát.) A kutatás nemzetközivé válása, az eredmények gyors terjedése teremt számunkra lehetőséget: a hazai termelés igényeinek megfelelően mi is gyorsan honosítsuk a hasznosnak v ígérkező megoldásokat. Szerencsére ez a felfogás a hazai mezőgazdasági kutatásban is terjed. Elmúltak azok az idők, amikor mindent itthon akartak kitalálni, kiskísérletezni. Ehhez egy olyan kis országban mint a miénk sem a szellemi, sem az anyagi erők nem elégségesek. Ennek megfelelően a 17 kutatóintézetben, a vállalati kutatás színterein, a felsőoktatási intézmények kutató helyein mind nagyobb az adaptáció, a honosítás becsülete. Ez sem kis munka, ez is nagy felkészültséget követelő feladat, amelynek megoldása gyorsabb, szebb eredményt hoz. Természetes dolog, hogy akár a külföldi kutatási eredmények honosításáról, akár a saját hazai önálló kutató munkáról legyen is szó, annak a lényeges feladatok megoldásához kell segítséget adnia. Komplex kutatások Azzal, hogy a mezőgazdasági termelés fejlődésére ható külső tényezők köre megnőtt, tágult az a kutatási terület is, amely közvetlenül, vagy közvetve a mezőgazdaságot segíti. Elsősorban az ipari tevékenységre, a mezőgazdaságigépiparra, a műtrágyát, növényvédőszert, gyógyászati anyagokat előállító vegyiparra, s az ehhezkapcsolódó kutatásra gondolhatunk. A gyomirtó-, valamint növényvédőszer kutatás, gyártás területén például olyan gyors a változás, hogy követni is alig lehet. Amikor a kutatási eredmények gyakorlati alkalmazásáról van szó gyakran figyelmen kívül marad a kutatás komplexitása. A különböző területeken dolgozó kutatók egymástól eléggé függetlenül dolgoznak azért, hogy például a kukorica gazdaságosabban, biztonságosabban, nagyobb termést adjon. E területen még a feladatok megfogalmazása terén sincs mindig kellő összhang. Talán a különböző színtéren — ipar, mezőgazdaság — tevékenykedő kutatás tevékenységének nagyobb összhangjára a jól működő termelési rendszergazdák ösztönöznek a legjobban. E mellett mindenesetre központilag is nagyobb figyelmet érdemelne ez a téma. Amikor arra a kérdésre keressük a választ, hogy A régi Erzsébet-híd a pesti oldalról, 1904-ben A régi híd építése, ahogy Zsigmondy Béla hídépítő mérnök felvétele megörökítette. 6 Magas szakmai felkészültség Mezőgazdaságunk üzemi szerkezete olyan, amely nemzetközi mértékkel mérve is a legalkalmasabbnak minősíthető, ha a legkorszerűbb eljárások, módszerek befogadása kerül napirendre. Mezőgazdasági üzemeinkben a szakmai felkészültség már nem ilyen egyértelműen ítélhető minden igényt kielégítőnek. Szó sincs róla: ilyen magas szakmai felkészültség mint napjainkban még soha nem volt a mezőgazdaságiban. Csak a felsőfokú szinten képzett szakemberek száma meghaladja a 20 ezret. Az egyes nagyüzemek között azonban, ami a szakemberek számát és felkészültségét illeti egyaránt nagy a különbség. Talán felesleges hangsúlyozni, hogy a gazdaságokban dolgozó szakemberek milyen hallatlanul nagy szerepet játszanak a termelésfejlesztésben, a gazdálkodásban, önmaguk sem mérik fel gyakran kellően ezt a szerepüket. A külső környezet sem értékeli ennek megfelelően tevékenységüket. Így aztán sem kezdeményezésben, szakmai színvonalban nem mutatja eléggé a termelés eredménye azt a nagy szellemi erőt, ami a gazdaságokban van. A tudomány, a kutatás új eredményei többek között csak akkor terjedhetnek gyorsan, ha a terjesztés anyagi, műszaki feltételei megvannak, ha a fejlesztés forrásai gazdagon buzognak. Sajnos ez utóbbival sem dicsekedhetünk. A lehetőségek szűkösek, s ezekhez kell igazodni. Ilyen helyzetben különösen fontos az, hogy milyen színvonalú, mennyire aktív az üzemen belül a szakmai vezetés. A szűkös lehetőségeket ugyanis csak nagy szakmai felkészültség esetén sikerülhet valóban nagyon ésszerűen hasznosítani. Megbízható elemzést Ez utóbbi — az ökonómiai kérdések vizsgálata — a kutatás színterén sem, a termelés területén sem kap eléggé nagy hangsúlyt. Pedig egy olyan ország mezőgazdasága mint a miénk, ezt ma már nem nélkülözheti. A termelés nagy hányada — és egyre növekvő hányada — exportra kerül, zömmel olyan piacokra, amelyeken az előállítás költségei, a termék minősége alapján kell versenyképesnek lenni. Az ország az exporttal, a mezőgazdasági exporttal azt kívánja elérni, hogy gazdaságilag erősödjön, gazdagodjon népünk. Ez a cél a jelenleginél alaposabb, megbízhatóbb ökonómiai elemzés, és hozzáigazodás nélkül elérhetetlen. A kutatás és a gyakorlat kapcsolata, atudomány, a kutatás új vívmányai jelentősen hozzájárultak ahhoz, hogy menyiségileg ilyen sikeresen fejleszthettük a termelést, hogy sok ágazatban nemzetközileg is elismerésre méltó termelési eredményeket értünk el. Az ebbeli igyekezetnek, további munkának jobban kell párosulnia annak vizsgálatával, hogy mivel lehet exportpiacainkon a legfoiztosabban, a legnagyobb jövedelmet szerezni. Gyakorlatias a feladat, de megoldásért nagyon érdemes tudománynak és gazdálkodásnak egyaránt fáradoznia. F. I. Az Erzsébet-híd jubileumára A nevezetes hidak — egyéniségek. Ami híres, budapesti Duna-hídjainkat illeti, Széchenyi Lánchídjának nemes patinája, a Szabadság- (valaha Ferenc József) hídnak értékes, régi mérnöki alkotásról valló szerkezete van, de az Erzsébet-híd magávalragadó ... A régi is az volt — éppen 75 éve, 1903. október 4-én adták át a forgalomnak —, a rajzát sajátosan követő, de tökéletesen mai kinézetű utóda is az. Megtervezésére annak idején nemzetközi tervpályázatot írtak ki, amelyet két stuttgarti építész, Eisanlohr és Weige egynyílásos kábelhíd-terve nyert meg. Végül mégis láncszerkezetű hidat építettek, mert a hazai ipar csak arra vállalkozott, Czekelius Aurél, a neves mérnök, a Duna-hídosztály vezetője irányításával. Egyébként még számos Duna-, Tisza- és Maros-híd építése fűződik a nevéhez. A számításokat Kherndl Antal műegyetemi tanár, akadémikus végezte el, akinek a hídépítés terén végzett kiváló kutatási eredményeit és úttörő elméleti megállapításait egyebek között éppen az Erzsébet-híd igazolta. A híd architektúráját, pilléreit, kapuzatát Nagy Virgil, az ókoriépítészet professzora tervezte, nem véletlenül némiképp archaizáló, azaz régieskedő módon, a kor divatja szerint. A híd vonalvezetése, hídfőinek kiépítése körül különben hosszú vita folyt: mi eshet áldozatául az építésnek a sűrűn beépített pesti Belvárosban? Végül is a páratlanul értékes m ódon Belvárosi templomot megőrizték, de egyebek között, a régi Városházát le kellett bontani. Máig is sajnálhatjuk. Az építés 1997-ben kezdődött és hat évig tartott. Felavatásakor a híd méltán keltett feltűnést, hiszen egyetlen, 290 méter támaszközű nyílásával a világ akkor legnagyobb fesztávolságú közúti lánchídja volt és az is maradt vagy negyedszázadon át Hidunk későbbi szomorú sorsa közismert. 1945. januárjában a visszavonuló, a fővárost pusztulásba döntő fasiszták felrobbantották. Mint később kiderült, a híd szerkezete olyan kártszenvedett, hogy újjáépítése is lehetetlenné vált. Helyére az éppen tíz esztendeje elhunyt, kimagasló képességű Sávoly Pál tervei szerint — csupán a régi pillérek felhasználásával — a réginél szélesebb kábelhíd épült. Az új hídon ugyanis a gyalogjárókat a pilonokon kívül helyezték el. Felavatásakor, 1984 novemberében, a pompás ívű, fehér hidat megbámultuk és menten megszerettük. B. J. Az új hidat 1964 novemberében, 155 megrakott járművel teherpróbának vetik alá. A híd ma, villamos nélkül , 6 autósávval. A korszerű jogszabály útja Nemcsak az ember növi-bízza ki a ruháját. Időnként így járnak az intézmények is. A ruha ilyenkor a jogszabály, amely valaha életre hívta azt az intézményt vagy később rendelkezett működéséről. Ám az élet halad, s a régi ruha lassanként szűknek bizonyul. Mint most a művelődési otthonoké. Idestova két évtizede — pontosabban 18 éve, 1960-ban — szabályozták legutóbb átfogóan a művelődési otthonok működését. Változott a közművelődés helyzete, a két évtized előttivel már hasonlítani is alig lehet. Az erről szóló párthatározat és a nyomában meghozott törvény pedig a további előrelépéseket is meghatározta. Végképp szűk lett tehát az 1960- as ruha a művelődési otthonok számára, újat kell készíteni nekik. Az „új ruha” vagyis a korszerű jogszabály a művelődési otthonokról most már javában készül. A Kulturális Minisztérium először saját módszertani központjával, a Népművelési Intézettel készíttette el a szakmai véleményt, majd szűk körű vitára bocsátotta. Paragrafusokba és cikkelyekbe foglaltak sok mindent a művelődési otthonokat illetően. Folytatódott a vita a minisztériumban, magáévá tette az alapvető koncepciót a miniszterhelyettesi értekezlet. Elküldték — immár egységes szerkezetbe foglalva a majdani minisztertanácsi rendelet-tervezetet és a miniszteri utasítás tervezetét — valamennyi megyei tanács és a Fővárosi Tanács művelődési osztályainak, amelyek bevonták az előkészítésbe a KISZ-bizottságokat, a népfront-bizottságokat, a szakszervezetek megyei tanácsait, a megyei könyvtárakat, a művelődési központokat és természetesen a járási, a városi művelődési osztályokat is. Nem lehet csodálni, hogy a megyékből küldött hozzászólások, javaslatok közetvastagságúra növekedtek. Lényegesen többre rúgtak, mint az eredeti tervezet. Rengeteg munkát adtak a minisztériumoknak, de ők — s ez valami örvendetesen új! — szívesen vették a sok helyről jött, sokféle, s hellyel-közzel bizonyára egymásnak ellent is mondó észrevételt. Újabb határozat született: a megyék és a főváros észrevételeinek messzemenő figyelembevételével átdolgozzák a jogszabályok tervezetét. Még ez is módosulhat: elküldik az érdekelt országos hatáskörű szerveknek a minisztériumoknak, főhatóságoknak, a szakszervezetek, az ifjúság, a szövetkezetek országos vezető testületeinek —, s majd azok javaslatainak visszaérkezése után készül csak el a végleges szöveg. Készül tehát az „új ruha”. Igaz, hogy közben hónapok telnek el, de a fő gondot arra fordítják, hogy minden méret a lehető legpontosabb legyen, a ruha jól álljon. Amikor valamennyi vélemény beérkezik, elkészül a művelődési otthonokról szóló minisztertanácsi rendelet és annak végrehajtási utasításaként a kulturális miniszter rendelete. Ez valamennyi művelődési otthon számára kötelező érvényű lesz — ugyanúgy mint annak hatályba lépéséig a most érvényes 2/1960. számú kormányrendelet és a 3/1960. MM. számú miniszteri rendelkezés. Ehhez csatlakozva adják ki a művelődési otthonok szervezeti és működési szabályzatát és a társadalmi vezetőségekre vonatkozó irányelveket. Az előbbi csupán általánosságban határozza meg a tennivalókat, a helyi viszonyokra, az egyes művelődési otthonokra a vezetőségnek kell alkalmazniuk az irányelveket. Mindenütt önállóan készítik el a szabályzatot, az irányelvek útmutatást adnak ahhoz, hogy mit tartalmazzanak ezek. Úgyis: nemcsak az előzetes vita volt demokratikus. Az új jogszabályok is a szocialista demokrácia jegyében készülnek, s ezt akarják általánossá tenni a művelődési otthonoknál. Hogy legyenek azok is a szocialista demokrácia iskolái. Várkonyi Endre 1978. október 8. Vasárnap