Vas Népe, 1978. október (23. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-08 / 238. szám

Tudomány, kutatás és mezőgazdaság Elég gyakran hallani a megállapítást: a mezőgaz­daság nálunk is, a világ más országaiban is a tudomá­nyos-technikai forradalom korát éli. A mezőgazdasági termelés módszerei, az egyes termékek előállításának technológiája gyorsan változik, mert mind hatásosabb, termelékenyebb megoldások születnek. Ennek köszön­hető, hogy miközben a gazdaságilag fejlett országokban még mindig csökken a mezőgazdaságban foglalkozta­tott népesség, addig az előállított javak tömege, s rend­szerint mennyisége is nő, elég gyorsan terjednek-e a hazai mezőgazdaságban a tudomány és a kutatás új eredményei nem lehet egy­értelmű a válasz. A növény­termesztés­ néhány fontos területén (búza, kukorica, cukorrépa) teljesen nyilván­való, hogy viszonylag gyor­san gyakorlattá lesznek a kutatási vívmányok. Ugyan­ez a zöldségtermelésben, vagy más kertészeti ágaza­tokban ez már nem tapasz­talható, még akkor sem, ha vannak sikeres részmegoldá­sok. Az állattenyésztésben ,különösen a nagyüzemű­ baromfi, valamint a sertés­­ágazat hasznosítja nagyobb ütemben a kutatás, a tudo­mány eredményeit. Hatalmas szellemi energiák A területegységre jutó ho­zamok, az állattenyésztés fajlagos termelési mutatói­nak erőteljes növelése általá­nos törekvés. Ez a helyzet rendkívül nagy jelentőségű­vé teszi a kutatást, a tudo­mányos munkát, a kutatást a tudomány, valamint a mező­­gazdaság szoros kapcsolatát. A mezőgazdasági kutatásra világszerte hatalmas szelle­mi energiát, sok anyagi eszközt fordítanak. Ez az egyik jellemző vonás. A má­sik: a kutatási bázisok — természetesen az alkalmazot­ti kutatásról van szó — eredményei gyorsan közis­mertté válnak az országha­tárokon túl is. (Alig készül­tek el a jugoszláv nemesítők a Rana­­búzával máris egy sor európai ország megvá­sárolta az új fajtát.) A kutatás nemzetközivé válása, az eredmények gyors terjedése teremt számunkra lehetőséget: a hazai termelés igényeinek megfelelően mi is gyorsan honosítsuk a hasz­nosnak v ígérkező megoldá­sokat. Szerencsére ez a fel­fogás a hazai mezőgazdasági kutatásban is terjed. Elmúl­tak azok az idők, amikor mindent itthon akartak ki­találni, kiskísérletezni. Eh­hez egy olyan kis országban mint a miénk sem a szelle­mi, sem­ az anyagi erők nem elégségesek. Ennek megfele­lően a 17 kutató­intézetben, a vállalati kutatás színterein, a felsőoktatási intézmények kutató helyein mind nagyobb az adaptáció, a honosítás be­csülete. Ez sem kis munka, ez is nagy felkészültséget követelő feladat, amelynek megoldása gyorsabb, szebb eredményt hoz. Természetes dolog, hogy akár a külföldi kutatási eredmények hono­sításáról, akár a saját hazai önálló kutató munkáról le­gyen is szó, annak a lénye­ges feladatok megoldásához kell segítséget adnia. Komplex kutatások Azzal, hogy a mezőgazda­­sági termelés fejlődésére ható külső tényezők köre megnőtt, tágult az a kuta­tási terület is, amely közvet­lenül, vagy közvetve a me­zőgazdaságot segíti. Elsősor­ban az ipari tevékenységre, a mezőgazdasági­­gépiparra, a műtrágyát, növényvédőszert, gyógyászati anyagokat előál­lító vegyiparra, s az ehhez­­kapcsolódó kutatásra gondol­hatunk. A gyomirtó-, vala­mint növényvédőszer kuta­tás, gyártás területén példá­ul olyan gyors a változás, hogy követni is alig lehet. Amikor a kutatási ered­mények gyakorlati alkalma­zásáról van szó gyakran fi­gyelmen kívül marad a ku­tatás komplexitása. A külön­böző területeken dolgozó kutatók egymástól eléggé függetlenül dolgoznak azé­rt, hogy például a kukorica gazdaságosabban, biztonsá­gosabban, nagyobb termést adjon. E területen még a feladatok megfogalmazása terén sincs mindig kellő össz­hang. Talán a különböző színtéren — ipar, mezőgazda­ság — tevékenykedő kuta­tás tevékenységének nagyobb összhangjára a jól működő ter­melési rendszergazdák ösz­tönöznek a legjobban. E mellett minden­esetre köz­pontilag is nagyobb figyel­met érdemelne ez a téma. Amikor arra a kérdésre keressük a választ, hogy A régi Erzsébet-híd a pesti oldalról, 1904-ben A régi híd építése, ahogy Zsigmondy Béla hídépítő mérnök felvétele megörökítette. 6 Magas szakmai felkészültség Mezőgazdaságunk üzemi szerkezete olyan, amely nem­zetközi mértékkel mérve is a legalkalmasabbnak minő­síthető, ha a legkorszerűbb eljárások, módszerek befoga­dása kerül napirendre. Me­zőgazdasági üzemeinkben a szakmai felkészültség már nem ilyen egyértelműen ítél­hető minden igényt kielégí­tőnek. Szó sincs róla: ilyen magas szakmai felkészültség mint napjainkban még soha nem volt a mezőgazdasági­ban. Csak a felsőfokú szin­ten képzett szakemberek száma meghaladja a 20 ez­ret. Az egyes nagyüzemek között azonban, ami a szak­emberek számát és felké­szültségét illeti egyaránt nagy a különbség. Talán fe­lesleges hangsúlyozni, hogy a gazdaságokban dolgozó szakemberek milyen hallat­lanul nagy szerepet játsza­nak a terme­lés­f­e­jles­ztésben, a gazdálkodásban, önmaguk sem mérik fel gyakran kel­lően­ ezt a szerepüket. A kül­ső környezet sem értékeli ennek megfelelően tevékeny­ségüket. Így aztán sem kez­deményezésben, szakmai színvonalban nem mutatja eléggé a termelés eredmé­nye azt a nagy szellemi erőt, ami a gazdaságokban van. A tudomány, a kutatás új eredményei többek között csak akkor terjedhetnek gyorsan, ha a terjesztés anyagi, műszaki feltételei megvannak, ha a fejlesztés forrásai gazdagon buzognak. Sajnos ez utóbbival sem di­csekedhetünk. A lehetőségek szűkösek, s ezekhez kell iga­zodni. Ilyen helyzetben kü­lönösen fontos az, hogy mi­lyen színvonalú, mennyire aktív az üzemen belül a szakmai vezetés. A szűkös lehetőségeket ugyanis csak nagy szakmai felkészültség esetén sikerülhet valóban nagyon ésszerűen hasznosíta­ni. Megbízható elemzést Ez utóbbi — az ökonómiai kérdések vizsgálata — a ku­tatás színterén sem, a ter­melés területén sem kap eléggé nagy hangsúlyt. Pedig egy olyan ország mezőgaz­dasága mint a miénk, ezt ma már nem nélkülözheti. A termelés nagy hányada — és egyre növekvő hányada — exportra kerül, zömmel olyan piacokra, amelyeken az előállítás költségei, a ter­mék minősége alapján kell versenyképesnek lenni. Az ország az exporttal, a mező­­gazdasági exporttal azt kí­vánja elérni, hogy gazdasági­lag erősödjön, gazdagodjon népünk. Ez a cél a jelenle­ginél alaposabb, megbíz­hatóbb ökonómiai elemzés, és hozzáigazodás nélkül elér­hetetlen. A kutatás és a gyakorlat kapcsolata, a­­tudomány, a kutatás új vívmányai jelen­tősen­ hozzájárultak ahhoz, hogy menyiségileg ilyen si­keresen fejleszthettük a ter­melést, hogy sok ágazatban nemzetközileg is elismerésre méltó termelési eredménye­ket értünk el. Az ebbeli igyekezetnek, további mun­kának jobban kell párosul­nia annak vizsgálatával, hogy mivel lehet exportpia­cainkon a legfoiztosabban, a legnagyobb jövedelmet sze­rezni. Gyakorlatias a feladat, de megoldásért nagyon érde­mes tudománynak és gaz­dálkodásnak egyaránt fára­doznia. F. I. Az Erzsébet-híd jubileumára A nevezetes hidak — egyéniségek. Ami híres, bu­dapesti Duna-hídjainkat illeti, Széchenyi Lánchídjának nemes patinája, a Szabadság- (valaha Ferenc József) hídnak értékes, régi mérnöki alkotásról valló szerke­zete van, de az Erzsébet-híd magávalragadó ... A ré­gi is az volt — éppen 75 éve, 1903. október 4-én ad­ták át a forgalomnak —, a rajzát sajátosan követő, de tökéletesen mai kinézetű utóda is az. Megtervezésére annak idején nemzetközi tervpá­lyázatot írtak ki, amelyet két stuttgarti építész, Eisan­­lohr és Weige egynyílásos kábelhíd-terve nyert meg. Végül mégis láncszerkezetű hidat építettek, mert a ha­zai ipar csak arra vállalkozott, Czekelius Aurél, a ne­ves mérnök, a Duna-hídosztály vezetője irányításával. Egyébként még számos Duna-, Tisza- és Maros-híd építése fűződik a nevéhez. A számításokat Kherndl Antal műegyetemi tanár, akadémikus végezte el, aki­nek a hídépítés terén végzett kiváló kutatási eredmé­nyeit és úttörő elméleti megállapításait egyebek között éppen az Erzsébet-híd igazolta. A híd architektúráját, pilléreit, kapuzatát Nagy Virgil, az ókori­­építészet professzora tervezte, nem véletlenül némiképp archai­záló, azaz régieskedő módon, a kor divatja szerint. A híd vonalvezetése, hídfőinek kiépítése körül különben hosszú vita folyt: mi eshet áldozatául az építésnek a sűrűn beépített pesti Belvárosban? Végül is a páratlanul értékes m ódon Belvárosi templomot megőrizték, de egyebek között, a régi Városházát le kel­lett bontani. Máig is sajnálhatjuk. Az építés 1997-ben kezdődött és hat évig tartott. Felavatásakor a híd mél­tán keltett feltűnést, hiszen egyetlen, 290 méter tá­maszközű nyílásával a világ akkor legnagyobb fesz­távolságú közúti lánchídja volt és az is maradt vagy negyedszázadon át Hidunk későbbi szomorú sorsa közismert. 1945. januárjában a visszavonuló, a fővárost pusztulásba döntő fasiszták felrobbantották. Mint később kiderült, a híd szerkezete olyan kárt­­szenvedett, hogy újjá­építése is lehetetlenné vált. Helyére az éppen tíz esz­tendeje elhunyt, kimagasló képességű Sávoly Pál ter­vei szerint — csupán a régi pillérek felhasználásával — a réginél szélesebb kábelhíd épült. Az új hídon ugyanis a gyalogjárókat a pilonokon kívül helyezték el. Felavatásakor, 1984 novemberében, a pompás ívű, fehér hidat megbámultuk és menten megszerettük. B. J. Az új hidat 1964 novemberében, 155 megrakott jár­művel teherpróbának vetik alá. A híd ma, villamos nélkül , 6 autósávval. A korszerű jogszabály útja Nemcsak az ember növi-bízza ki a ruháját. Időnként így járnak az intézmények is. A ruha ilyenkor a jogszabály, amely valaha életre hívta azt az intézményt vagy később rendelkezett működéséről. Ám az élet halad, s a régi ruha lassanként szűknek bizonyul. Mint most a művelődési otthonoké. Idestova két évtizede — pontosabban 18 éve, 1960-ban — szabályozták legutóbb átfogóan a művelődési otthonok működését. Változott a közművelődés helyzete, a két évtized előt­tivel már hasonlítani is alig lehet. Az erről szóló párthatáro­zat és a nyomában meghozott törvény pedig a további elő­relépéseket is meghatározta. Végképp szűk lett tehát az 1960- as ruha a művelődési otthonok számára, újat kell készíteni nekik. Az­ „új ruha” vagyis a korszerű jogszabály a művelő­dési otthonokról most már javában készül. A Kulturális Minisztérium először saját módszertani központjával, a Nép­művelési Intézettel készíttette el a szakmai véleményt, majd szűk körű vitára bocsátotta. Paragrafusokba és cikkelyekbe foglaltak sok mindent a művelődési otthonokat illetően. Foly­tatódott a vita a minisztériumban, magáévá tette az alapvető koncepciót a miniszterhelyettesi értekezlet. Elküldték — immár egységes szerkezetbe foglalva a maj­dani minisztertanácsi rendelet-tervezetet és a miniszteri uta­sítás tervezetét — valamennyi megyei tanács és a Fővárosi Tanács művelődési osztályainak, amelyek bevonták az elő­készítésbe a KISZ-bizottságokat, a népfront-bizottságokat, a szakszervezetek megyei tanácsait, a megyei könyvtárakat, a művelődési központokat és természetesen a járási, a városi művelődési osztályokat is. Nem lehet csodálni, hogy a megyékből küldött hozzá­szólások, javaslatok közetvastagságúra növekedtek. Lénye­gesen többre rúgtak, mint az eredeti tervezet. Rengeteg munkát adtak a minisztériumoknak, de ők — s ez valami örvendetesen új! — szívesen vették a sok helyről jött, sok­féle, s hellyel-közzel bizonyára egymásnak ellent is mondó észrevételt. Újabb határozat született: a megyék és a főváros ész­revételeinek messzemenő figyelembevételével átdolgozzák a jogszabályok tervezetét. Még ez is módosulhat: elküldik az érdekelt országos hatáskörű szerveknek a minisztériumok­nak, főhatóságoknak, a szakszervezetek, az ifjúság, a szövet­kezetek országos vezető testületeinek —, s majd azok javas­latainak visszaérkezése után készül csak el a végleges szö­veg. Készül tehát az „új ruha”. Igaz, hogy közben hónapok telnek el, de a fő gondot arra fordítják, hogy minden méret a lehető legpontosabb legyen, a ruha jól álljon. Amikor valamennyi vélemény beérkezik, elkészül a mű­velődési otthonokról szóló minisztertanácsi rendelet és an­nak végrehajtási utasításaként a kulturális miniszter ren­delete. Ez valamennyi művelődési otthon számára kötelező érvényű lesz — ugyanúgy mint annak hatályba lépéséig a most érvényes 2/1960. számú kormányrendelet és a 3/1960. MM. számú miniszteri rendelkezés. Ehhez csatlakozva adják ki a művelődési otthonok szervezeti és működési szabály­zatát és a társadalmi vezetőségekre vonatkozó irányelveket. Az előbbi csupán általánosságban határozza meg a tenni­valókat, a helyi viszonyokra, az egyes művelődési otthonok­ra a vezetőségnek kell alkalmazniuk az irányelveket. Mindenütt önállóan készítik el a szabályzatot, az irány­elvek útmutatást adnak ahhoz, hogy mit tartalmazzanak ezek. Úgyis: nemcsak az előzetes vita volt demokratikus. Az új jogszabályok is a szocialista demokrácia jegyében ké­szülnek, s ezt akarják általánossá tenni a művelődési ott­honoknál. Hogy legyenek azok is a szocialista demokrácia iskolái. Várkonyi Endre 1978. október 8. Vasárnap

Next