Vas Népe, 1979. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-03 / 1. szám

Honthy Hanna Hosszas szenvedés után 86. életévében, szombaton elhunyt Honthy Hanna Kossuth-díjas, kiváló művész. Temetéséről később intézkednek. ★ A magyar színházművészet nagy alakjától, az operett-műfaj nemzetközi hírű primadonnájától búcsúzik az ország. Nincs, aki ne ismerte volna; több évtizedes, páratlan színházi pályafutásának egy-egy emlékezetes alakítása, több száz televízió-, film-, és hanglemezgyári felvétele mindenkihez eljuthatott és el is jutott. Nemcsak itthon volt ő az operettműfaj meghatározó egyénisége, a külföldet is megnyerte sokszínű jellemábrázoló készsége, kifejező hangja, játékának utolérhetetlen bája és eleganciája. Budapesten született 1893-ban. Az operettszínház balettintézetében, majd Rákosi Szidi színiiskolájában tanult. Első jelentősebb szerepét 1907-ben Bayer „Babatündér”ében kapta. 1912-ben a Népopera színpadán szubrettként lépett a közönség elé. 1916-ban a Vígszínházhoz szerződött, majd vidéken játszott. 1925-ben került a Fővárosi Operettszínházhoz. 1927-ben a Belvárosi Színházban mint prózai színésznő mutatkozott be szép sikerrel. Művészi pályájának több ehhez hasonló emlékezetes sikerű kitérője volt, de közben újra meg újra a Fővárosi Operettszínház előadásain, parádés bemutatóin remekelt. A Fővárosi Operettszínházhoz a felszabadulás után végérvényesen leszerződött. Mint primadonna az operett-repertoár szinte minden főszerepét eljátszotta. Feledhetetlen alakításai voltak a Lili, a Víg özvegy, a Luxemburg grófja, a Maya című operettekben és a Nagymama címszerepében. Művészetét páratlan népszerűség övezete. A Kossuth-díj, a Kiváló művész, és a Magyar Népköztársaság Zászlórendje-kitüntetések — ez utóbbit tavaly 85. születésnapján, februárban vette át — voltak hivatalos elismerései alkotóművészi életének, művészetének. megvizsgálta akinek szüksége van az árucikkre. Ilyen esetben a kínálat korlátozottsága a döntő. Ma azonban már — noha tagadhatatlan, hogy hol ez, hol az válik átmenetileg hiánycikké, — bőségesebb készletekből válogathatnak a vásárlók. A fogyasztó érdeke az, hogy mindig megkapja a neki megfelelő mennyiséget és minőséget az általa keresett árucikkből , a kereskedelemé pedig, hogy az igények minél jobb kielégítésével növelje bevételeit. Sok helyen tapasztalták a népi ellenőrök, hogy a kereskedelmi dolgozók, üzletvezetők, elárusítók felismerték ezt az érdekközösséget és alkalmazzák a gyakorlatban. Egyre több boltban, de még korántsem mindenütt. Tény, hogy ha egybe is vág a kétféle érdek általában — ez nem vonatkozik mindenre a napi kereskedelmi gyakorlatban. Például: a vásárló friss fűszerfélét, édességet, pörköltkávét akar venni — a bolbeliek pedig szeretnének mielőbb megszabadulni a régi árutól. A törvény egyértelműen a vásárló mellett áll, lejárt szavatossági idejű árut nem szabad eladni. Békéscsabán 12 boltban 327 ezer forint értékű árutvizsgáltak meg a népi ellenőrök, s ebből több mint 22 ezer forint értékűnek járt le a szavatossági ideje. ■ellenőrök olyan boltokat, ahol az ő vizsgálatuk előtt néhány órával belső ellenőrök jártak és mindent rendben találtak. Ugyanott, ugyanazon a napon a náci ellenőrzés egész sor olyan hibát talált, melyet a vállalataiknak is meg kellett volna látniuk. Helyénvaló itt a feltételes mód; meg kellett volna látniuk, ha nem csökkenti éleslátásukat a szakértelem hiánya, vagy valamiféle vállalati sovinizmus, amolyan „mundér becsülete” szemlélet. Esetleg olyan „érdekeltség”, ami eltakarja előlük a polcokon sorakozó lejárt szavatosságú árukat. Nehogy feltessék a vállalat jóhírnevén. Csakhogy a hírnéven mégis esett folt, méghozzá úgy, hogy ebből jutott a kötelességüket csak tessék-lássék módon végző vállalati ellenőrökre is. Fontos és belső ellenőrzés Találtak kivetni valót a népi ellenőrök — például Nógrádban — a vendéglátóiparban készített ételek nyersanyag-összetételében is. Finoman fogalmaztak: ,,a fogyasztók általános és rendszeres megkárosítására lehet ■következtetni a megvizsgált vállalatoknál”. Másutt viszont az ételnormák és az árak pontos megtartását tapasztalták, véleményük szerint nem utolsósorban azért, mert ott gyakoriak és hatékonyabbak a belső ellenőrzések. Ám ez a belső ellenőrzés sem mindenütt áll hivatása magaslatán. Találtak a népi 1979. január 3. Szerda Jó, eredményes munkát al új esztendőben „Üzemi hőfokon” sanc év első munkanapján Másoknál is tapasztaltuk, amit magunkon: a számos ünnepnap után határozottan jól esett dolgozni az új esztendő első munkanapján. „Úgy kezdtünk, mintha már 3-a lenne —, azaz jó lendülettel” — mondta Kovács László, a Lakástextil Vállalat vezérigazgatója. E nagyvállalatunk nemcsak jól kezdett, hanem jó évet is zárt: várhatóan 450 millió forint, vagy még ennél is több lesz a múlt évi nyereség. Ezen összegből számítások szerint 85—90 milliót a LATEX fonó- és szövőgyára, a hajdani Pamutipar állított elő. Ez nagyon dicséretre méltó, szép eredmény, kevés pamutipari vállalat mondhat a magáénak hasonlót az országban. A fonó- és szövőgyárban jártunk az első munkanapon, ahol csupán egyetlen dolog okozott fönnakadást: elfogyott az a gőzvezeték , illetve a bennelecsapódott víz, amely folyékonyan tartja hidegben a fűtőolajat, a pakurát. A hidegebb helyeken így aztán még egy-egy pulóvert fölvettek, egy-egy sálat a derekukra csavartak a reggeli órákban az asszonyok. Bár a szövő- és fonógépek átmelegedett motorjainak hője is segített valamelyest. Csongor István, a gyár főenergetikusa gyorsan, pontosan intézkedett azért, hogy mielőbb átmelegedjenek a kihűlt csövek, radiátorok, óta egy helyen dolgozik, dicséretes szorgalommal és nagy hozzáértéssel. Újság a gyárban: megkezdték a szövődé átalakítását. Hetvenkét szövőgépet új helyre költöztettek, részeként annak az átrendezési munkának, amelynek eredménye itt majd egy új gyapjú-fonoda lesz. 1980-ban már nemcsak a pamutvásznak, de a szőnyegek, bútorszövetek alapanyagának egy része is itt készül. Nem újság (főleg az érintetteknek nem) de igaz: Kiss Tiborné a tizenegyedik, Hergovics József a tizennyolcadik, Devecseri Ödönné pedig a harmincnegyedik munkásévét kezdte ebben a gyárban. Tóth László, a túrósok legidősebbike a 21. évét kezdi a Rábánál, illetve ennyit töltött a jogelőd Mezőgépgyárban. A Rába Magyar Vagon és Gépgyár szombathelyi futóműgyárában az a legfeltűnőbb, hogy a 16 ezer négyzetméteres nagycsarnok jócskán megtelt gépekkel legutóbbi ottjártunk óta. „Ma is összeszerelünk 40—15 merev tengelyt” — mondják a végszerelő soron. „Ma is úgy indultunk, mint máske csak talán valamivel később érkezett az anyag” — mondja Tóth Laci „bácsi”, aki a maga alig látható 59 évével a legidősebbek közé számít. A huszonegyedik évét kezdte e gyárban, illetve ennyit töltött elődjénél, a volt Mezőgépgyárban. Szakács József gyárigazgatótól tudjuk: ez az év a teljes stabilizálódás éve lesz ezen új helyen. Ahova a különböző telepekről költöztek át a múlt évben. Újság nincs, munka annál több. Tavaly — tervüket túlteljesítve — a Rába szombathelyi munkásai több mint egymilliárd forint értéket állítottak elő. Egy munkásuk átlagban 42 ezer forintot keresett s legalább 29 százalékkal nőtt a munkatempó azáltal, hogy bevezették e gyárban is az ún. egyenes darabbért. Júliustól legalább tíz százalékkal nőtt a munkáslétszám, s néhányan már azok közül, is visszaérkeztek a gyárba, akik egy-másfél évvel ezelőtt innét indultak „vándorútra...” Tóth Imre fivételzi Devecseri Ödönné 1945 Szövőnők, kőművesek egy helyen, a LA'l EX hu és szövőgyárának átalakítás alatt álló munkatermében. il vizsgálat foliotontodike Pedig a bolt, a vállalat, az étterem becsülete mindjobban attól függ, hogy mennyire szereti, milyen szívesen keresi föl a vásárló, fogyasztó közönség. Efölött nem lehet szemet hunyni. Már csak azért sem, mert előbb vagy utóbb a bevételek összesítésekor is megmutatkozik majd, melyik kiskereskedelmi, vendéglátó vállalat, illetve annak melyik boltja szolgálja jól vásárlóinak , érdekeit és melyik ellen kell ■megvédeni a fogyasztói érdekeket. Olyan vizsgálatok ezek, amelyeknek tulajdonképpen nem is lesz befejezésük. A vásárlói, fogyasztói érdekek védelme — örök téma. Időről időre vissza kell térni, hiszen ez a nagyon közérdekű kérdés, minden egyes családot, minden lakost személy szerint is érint. Mindenki fogyasztó, még az is, aki az egyik boltban a „Dilit túlsó felének” vélt érdekeit védi. Vélt érdekeit, mert valódi érdekei egybeesnek a nagy közösség, a fogyasztók érdekeivel, s újra idézve az alföldi város népi ellenőrét: „nemcsak az a kötelesség, hogy eladja az árut”. V. E. Igények és lehetőségek Vasárnapi számunkban részletesen ismertettük megyénk 1879. évi fejlesztési tervét. Sok-e, avagy inkább kevés az, amit e terv tartalmaz? A megyei tanács legutóbbi ülésén — a fejlesztési terv és a költségvetés vitája során — az egyik felszólaló így fogalmazott: „Szeretnénk többet, de tényleges lehetőségeink ennyire adnak módot. Sőt, a tervben megfogalmazott fejlesztési feladatokat is csak akkor tudjuk megvalósítani, ha fegyelmezettebben, jobban dolgozunk.” Nem csupán ő, mások is hangoztatták ezen a tanácsülésen: azoknak, akik a fejlesztések ügyében döntenek, most minden eddiginél jobban a tényleges lehetőségekhez kell igazodniuk. A megye fejlesztési terve csak olyan igények kielégítését veheti figyelembe, amelyekhez az anyagi eszközök is rendelkezésre állnak, amelyek összhangban vannak lehetőségeinkkel. Ilyen szellemben, ezeket figyelembe véve döntött az éves fejlesztésekről a megyei tanács. S bárministe is nem kevés az — erről vasárnap lapunk olvasói is meggyőződhettek —, ami a fejlesztési tervből megvalósítandó feladatként szerepel, sok mindent, amit szeretnénk, nem kerülhetett be a tervbe. Csak helyeselni lehet, hogy sok szó esett viszont a megyei tanács ülésén arról, hogy a tervben megfogalmazott teljesítési célokért jobban, összehangoltabban és felelősségteljesebben kell munkálkodni. Mert amennyire hiba volna anyagi lehetőségeinket meghaladó fejlesztési célokat magunk elé tűzni, anynyira megengedhetetlen volna, ha nem valósítanánk meg olyasmiket, amikre anyagi lehetőségeink megvannak, illetve év közben megteremthetők. Valóságérzék, tényleges lehetőségeink pontos számbavétele, a megfogalmazott feladatokra való mozgósítás jellemezte a fejlesztési tervet jóváhagyó tanácsülést. Ehhez talán csak annyit tehetünk hozzá: jellemezzé tenni akarás és szervezettség a megvalósítást, mert tényleges lehetőségeink is csak ily módon válhatnak valósággá. L) A jó kezdet — fél siker Van egy régi magyar közmondás, amely így szól: „A jó kezdet — fél siker.” Nos, miért idézzük most ezt? Azért, mert az Elnöki Tanács elnökének újévi köszöntője után és a napilapokban megjelent éves tervismertetések, feladatok nyomán számos vállalatnál és szövetkezetnél új szellemben, új erővel kezdték meg a munkát. Köztudott, hogy az idén valóban nagyobb feladatok várnak mindenkire és az életszínvonal emelkedésével ugyanakkor nem lehet számolni olyan mértékben, mint ahogyan szeretnénk, illetve, mint ahogyan azt az elmúlt években megszoktuk. Az egyik szombathelyi üzemben a múlt év utolsó munkanapján a brigádok megfogadták, hogy az új esztendőben egyszer sem késnek el a munkakezdésről. Nos, tegnap kíváncsiságból megkérdeztem az üzem vezetőjét, hogy az említett brigádok állták-e a szavukat. A válasz „igen” volt. Náluk — a vidám szilveszteri szórakozás után — az első munkanap jól kezdődött. Mint hozzátették, nem volt probléma az anyagellátással, a részlegek közötti együttműködéssel sem. Egy nap persze még nem mérvadó. Ez vonatkozik azokra az üzemekre, szövetkezetekre is, ahol tegnap jól kezdtek és vonatkozik azokra is, ahol az első munkanapon bizony előfordultak késések, hiányzások, továbbá az anyagellátással, munkaszervezéssel is probléma merült fel. Az előbbieknél tartani kell a jó indítás színvonalát, az utóbbiaknál pedig sürgősen javítani kell, hiszen a kezdés — mármint az éves terv első részének a teljesítése — nem egy napra, sőt még csak nem is egy hétre, hanem hosszabb időre vonatkozik. Éppen ezért érdemes megszívlelni az említett közmondást, mert az biztosan igaz, hogy ott, ahol az elején előnnyel indulnak, ott ahol már most, az első napokban komolyan veszik a munkát, a brigád, a szövetkezet vagy az egész üzem vállalását, ott a később jelentkező kisebb nehézségeket is könnyebben leküzdik és végülis megfelelnek az idei magasabb követelményeknek. F. L. Reméljük ezt Hozzá! (Lakatos Ferenc karikatúrája)